Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Morzsacsipegető EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Morzsacsipegető EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Morzsacsipegető EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Morzsacsipegető EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Morzsacsipegető EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Morzsacsipegető EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Morzsacsipegető EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Morzsacsipegető EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Morzsacsipegető EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Moira G. Burke-McGonagall

Moira G. Burke-McGonagall

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Imogen Poots

»
» Csüt. 30 Május - 0:32

Ashe && Kevin && Moira

Morzsacsipegető szarkák

Belegondolhattam volna, tudhattam volna előre, hogy ez lesz a vége, még úgy is, hogy apa és az öcsém a látó a családban. Moira McGonagall és a konya - a bizonyítékok tára összeférhetetlenségükre kimeríthetetlen .
- Nincs baj, nincs baj, nincs... - mantrázom félálomban azt sem tudom kinek. Csipogásra ébredek.
- Nenenenenee - tápászkodom fel a kanapéról sietősen - ebben azért jelen helyzetben bőven van ellentmondás -, és a sütő felé loholok. A kezembe kapom a konyharuhát, nem csak a kesztyűt rá, úgy nyitom ki, előcsap a füst, én pedig köhögőrohamban török ki hátrahőkölve. A francba. De talán nem olyan vészes a helyzet, mint amilyennek tűnik, ugye? Ugye? Kihúzom a tálcát a szenes, fekete süteménnyel. A dolog egyértelmű: anya és Kevin is naiv. És megpillantom azt a rohadt időzítőt a pulton, amit elfelejtettem felhúzni, vagy nem szólt - nyilván utóbbira szavazok. Pudingot kellett volna csinálnom, azt talán nem szúrom el.
És mára kellett nekem áthívnom hozzánk Kevet és Ashe-t sütizni - mert továbbra is rettegek a hoppanálástől ebben az állapotban, amikor pedig Kev majd Leo meghallotta, hogy a Kóbor Grimbusszal közlekedek, egyöntetűen eltiltottak tőle, még ha külön-külön is. Leo ma későn jön, szóval gondoltam kihasználom az időt, és így nem unom halálra magam. Ha van eszük - és nekik miért ne lenne, ismernek -, akkor hoznak magukkal ellátmányt és nem bíznak meg bennem. Igazán építhetne valaki egy valamirevaló cukrászdát a közelben... Várjunk csak...
És rendeltem két pizzát vészhelyzetre, miután el is áztattam a sütőt, mellé kértem süteményt is, majd azt mondom, én csináltam, hátha beveszik - jó vicc. És így várok rájuk, halálra szánva. Mert mostanában mást sem csinálok, csak várok, kezdek profi lenni ebben is, még ha utálom is. Ezt minden bizonnyal jólöltözötten teszem, nem, ez nem Leo pólója rajtam, és dehogy gubancos a hajam, így lőttem be reggel, és csupán kényelmi szempontból vagyok mamuszban, nem azért, mert egyetlen cipő sem jön fel a yeti lábamra.


music ∆ kicsit elodáztam, de ettől még támogatom a rövideket nevetés @Ashe Kuromiya @Kevin MacFarlen

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Ashe Kuromiya

Ashe Kuromiya

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
yoshida sayo

»
» Vas. 2 Jún. - 21:38
Valahol félúton az eper-felvagdosás és piskótasütés közben rájöttem, hogy foglamam sincs, mikor voltam utoljára vendégségben valakinél. Leszámítva azt a rengeteg, nyilvánvaló alkalmat, amikor Eliast látogattam, mert azt az egy eventualitást, ami komplett kudarcba fulladt, nem igazán jártam bárkinél is, és most, hogy minden perccel egyre közelebb volt a megbeszélt időpont arra, hogy megjelenjek Moiráék házának küszöbén, kezdtem ideges lenni; mert hát mi van akkor, ha nem sikerül a piskótám, vagy kiderül, hogy Moira vagy Kevin allergiásak az eperre, vagy... Lehet, hallgatnom kellett volna a józan eszemre, ami azt súgta, hogy egyszerűen csak vegyek valami virágot, vágottat vagy cserepeset, mert azzal legalább nem lehet mellélőni. Vagy egyáltalán mit szokás ajándékba vinni, ha valakit meglátogatsz?
Végül jobb ötlet hiányában mégis csak marad az epres piskóta, amit vigyázva csomagolok be, lélekben elmondva néhány imát azért, hogy ne essen atomjaira, miközben hoppanálok - elég kínos lenne azzal összemaszatolva megérkezni, meg hát erősen kétlem, hogy a szottyadt eper annyira jó hajcsat-helyettesítő lett volna... De mikor végül bekopogok az ajtón, a piskóta még egy darabban van, és a hajamból sem kell kiszedegetnem az eperdarabokat, így kényszercselekvés hiányában csak a pulóveremem simítok el néhány nem létező gyűrődést, amíg várom, hogy valaki, akárki, bárki ajtót nyisson. Talán valamivel jobban érezném magam, ha Kevin is itt lenne; mármint abban az értelemben, hogy lehet, célszerűbb lett volna megbeszélni vele, hogy jöjjünk együtt, vagy valami ilyesmi, mert hát esküszöm, életemben nem éreztem még magam ennyire kínosan, és ha valaki, akkor ő biztosan képes lett volna arra, hogy valamenyit enyhítsen ezen, mert megvolt az a rendkívül menő képessége, hogy még a legkínosabb szitut is képest volt feloldani.
Szóval ott tartottam ebben a gondolatmenetben, hogy bekopogtam; aztán jobb híján a falnak támaszkodok az ajtó mellett, leküzdve magamban a kényszert arra, hogy rágyújtsak, meg a paranoiámat abban az irányban, hogy felkelni korán reggel és sütni hiba volt... Nem volt hiba, csak én vagyok idióta.


// lesz ez még jobb is, csak várjátok ki //


A hozzászólást Ashe Kuromiya összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 18 Júl. - 12:47-kor.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Kevin MacFarlen

Kevin MacFarlen

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
andrew garfield

»
» Hétf. 1 Júl. - 20:58
Valahol rettentő aranyos dolog, hogy sütizni készül, igazi vad buli, ezekhez van szokva, bár nem mondhatja senki, mostanság egy-kettőt meglátogatott, miért ne alapon ivott ő a békére, majd még egyszer, majd még ami jött, de aztán megint ráismert arra, hogy már semmi sem olyan, mint taknyos korában, nemigen fitt és fiatalos akkor, amikor kellene, ez olyan életigazság, minthogy a zokniknak csak mosásig van párja és hogy a mosatlan edények nem élednek olyan könnyen önmosogató életre. Még jó, hogy van idő és alkalom a mágiára, legalább ezzel nem kell valóban megküzdenie. De mégis mit kezdhetne egy sütizéssel? Persze, tudja ő, hogy enni és jót beszélgetni kell, csak illene valamit vinni is és itt reked meg kicsit, amikor lecsattog a boltba és döntés előtt áll. Aztán be kell vallania magának, hogy nemigen volt még ilyesmi szituációban, persze, vitt ő édességet már másnak, italt is, ezeket kellene összevegyíteni és akkor minden flottul megy, nemde? Fejvakarásának vet véget, aztán bepakol pár sós rágcsát, elvégre, mi nem hozza  meg a legjobban hozzá a kedvet, ha nem a sütemény, italnak pedig a gyerekpezsgő mellett dönt, illetve még pár üdítő, inni csapvizet nem épp a legelegánsabb. Szatyrát megpakolja, nem pakol bele külön sört, most lassan a meccs előtt nem fog megint elkezdeni zülleni, az edzést letudta gyorsan reggel, mára minden ideje szabad, vagyis úgy tudja szabad, nem mindent ír fel néha és előfordulnak gondok, de a legjobb családban is, akinek hiányzik, tudja hol keresse. Reméli.
Karján a szatyorral, kényelmesen sétálva ér a ház közelébe, ugyan már csövel itt, nem őrizgeti Moira-t, de többször néz rá, ő még nem lépett túl a dolgokon Leo-val, azonban képes arra, hogy nem megy neki mindennek, mint az őrültek, meg Moira-nak is jobb, ha nem üvöltésre és morgásra kell belépnie, vagy akármi másra, de azért néha nem hagy ki egy-egy megjegyzést sem. Miért ne tenné? Nem szétmarni akarja őket, nem azt, hogy maradjon egyedül végül is, csak a lelkének mégis jobb nyugvás az, hogy nem hagyja a létezést szó nélkül. Aztán lesz ami lesz. Eddig semmi gond nem akadt, úgy néz ki, mégiscsak ártalmatlan, ő elítélő, ami megint új dolog, ahogy halad előre az élete, úgy fedezi fel az új dolgokat és amennyire nem akart senkit megbéklyózni magában, úgy sikerült a rossz alatt, megtanulta, hogy kicsit minden túl rózsaszín volt, amikor senkit sem látott vagy akart látni rossznak és mégis, mert mindvégig ott voltak. De nem baj, most már kevesebb a rossz, fel lehet lélegezni és... sütizni. Öles lépteivel hamar oda is ér, nem siet, és kiszúrja az ajtónál ácsorgó alakot, nem is kell sokat találni, ki az. Arcára mosolyt húz és úgy lépked mellé, majd pillant rá.
- Szia, Ashe! Örülök, hogy látlak – mert tényleg, kicsit minden gázos a csapatnál, kicsit érezni, hogy valami nem oké, de legalább ő még itt van, nem tudja meddig és nem tudja végleg-e, lassan ismeretlen alakokkal kell körbevenni magát, innen-onnan kerülnek cserék, tartalékosok, úgy néz ki, egész hosszú távra. Nem jó érzés, nem szereti a hirtelen változást, de végtére is, mindent túl lehet élni.
- Na segítek magunkon, nehogy baja legyen a sütinek – szabadítja fel teljesen a kezét, hóna alá kapva a nagyon menő gyerekpezsis üveget. - Moira, ne száguldozz annyit! Bejövünk, mi vagyunk! - kiált be, mégse óbégat, majd az ajtót nyitva mutatja Ashe felé, hogy szabad a pálya, hölgyeké az elsőbbség. - Csak utánad.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Morzsacsipegető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-