Épp visszatértem walesi zsupszkulcsos kis utamról, hogy ránéztem Dixonra és ahogy London utcáinak levegőjébe szippantok mosolyognom kell. Clive Florával próbál beszélni, szóval ha sietek is nem kéne Őt siettetnem, tehát akár sétálhatnék is egy nagyot, hogy este legyek vele, mikor kellek és ne idő előtt. Ahogy zsebre tett kézzel lódörgök az utcákon farmerban és pólóban feltűnik valami nagy muglizsibongás. Imádom a muglizsibongást! Oda is furakszom és hallgatom ki az embereket, hogy vajon mi lehet ennyire izgalmas és ok az itt dekkolásra. Hm, valami énekesnő teszi, nem mondom, hogy nem vagyok csalódott, azt hittem legalább valami miniszter vagy rock sztár lesz! Persze nem volt bajom sosem a komoly zenével, elhallgattam a szimfonikusokat, van pár bakelitem a témában de... én a rockot csípem. Minden esetre vállat vonok és megkerülöm az épületet hogy a vasútállomás felé vegyem az irányt, mikor félúton járva a hátsó bejárathoz kilép egy kendőbe burkolt nő. Hm, hááát, nem valami színész mester, a vak is látja valószínű hozzá csődült mindenki. Sőt, látszólag fogalma sincs mit is tegyen, hát spontaneitásom kihasználva - no meg jó kondim, sárkánykutatásnál ez hasznos tulajdonság - odaszaladok és megragadom a nő kezét, mielőtt valami firkász megtehetné.
-Bocs haver, elrabolom előled, ha megbocsátasz! - Kulcsolom a kezem a nőébe és csíntalan mosoly terül el az arcomon. -Fuss! Fuss! Gyere már! - Húzom el magam után a nőt, remélve tud futni, majd látva mennyi ember jön zsebembe nyúlva lopva varázsolok némi olajas nedvet a talajra, hogy aki minket követ bizony csúnyán megcsússzon rajta, ezzel feltartóztatva mindenkit. Jó trükk volt trollok ellen is, sosem tudom megunni az első becsapódások hangját. Meg sem állok, húzom a nőt, csak jó pár sarokkal odébb valami ház melletti beugróban engedem el a kezét hogy nevetve fújjam ki magam, hagyva neki is szusszanást.
-Ez marha jó volt! Bár nem akarom egy ideig megismételni, ennyi elég volt. - Nevetek, majd sóhajtok egy nagyot, eligazítom magamon a ruhát és belefésülök a hajamba hátha segít valamit.
-Alec vagyok, gondoltam jól jön a segítség, nem bírom a firkászokat. - Intek felé, hogy hello, én lennék. Ahogy jobban megnézem a nőt még nem láttam, nem ismerem, szóval inkább körbekémlelek. -Maga szerint leráztuk őket vagy sétáljunk még pár utcát. Ó, olyan volt ez mint a szöktetés a szerájból! Bár nem tudom miről szól, de a címe passzol ide kicsit! - Mondom jókedvűen, bár sejtem nem én leszek az év operarajongója a számára.

Zsákmányként a ragadozók elől futni mondhatni az életem írja le. Gyerekként apám és az öcsém elől, később a sárkányok és egyéb vadabb lények elől, majd most miért ne vehetnénk fel a listára a mugli firkászokat? Teljesen jó, kevésbé okoznak hegeket a testen és még kondiban is tartanak, pompás! A nő aki miatt végül is ezt magamra vállaltam nevetést csikar ki belőlem, ha levegőkapkodósat is, mert megértem nincs kedve többet futni.
-Hú, milyen szép neve van! Örvendek. És nincs mit, felismerem ha valakinek kell, én is rászorultam anno, nem voltam közkedvelt. - Nevetek, bár a hangom könnyed marad így talán nem arra gondol tömeggyilkos vagyok vagy ilyesmi.
-Hmmm igazából nincs. A párom most próbál bevágódni a befogadott kislánynál, szóval... hagynom kell nekik teret. A terv az volt csupán gyalogolok de egy kis futásnak nehéz ellent mondani! - Nevetek, legyintek, jelzem nem tesz semmit, semmi dolgom. Az opera miatt meg úgy érzem nem leszek a kedvence, de valami operaénekesnő nem?
-Nah, tök jó! - Leszek elégedett magammal, hogy csak jót választottam, igaz a darabban lévő szöktetés miértjén nem gondolkodom, tuti valami szerelmi történet, az összes opera nyálas mivolta erről szól. Mindezt hatalmas drámák közepette. Ah...
-Nem akar enni valamit? Ilyenkor nem gondolnak az ilyesmire, mert ha valaki futni kezd az a logika meg sem áll. Én viszont éhes vagyok és az a fél óra pont elég megunják a keresést az utcákon. Mit szól? - Ajánlom fel, de érezhető ha nemet mond sem fogok bosszúból ráuszítani senkit. Reményeim szerint Clive még mindig Florával beszélget, hiába van késő, de amúgy sem olyan korán kereste fel, mert dolga volt, tudom én. Szóval... miért is ne?