Ráérősen futtatom végig az ujjaimat a vizes tincseimen. Épphogy kiszálltam a kádból, de szeretem kiélvezni még egy kicsit, ahogy a forró víz után egy kissé lehűl a testem. Hallom, ahogy Caligula kapargatja a fürdő ajtaját, de még hagyom egy kicsit, foglalja el magát szépen. Ráadásul ez a fürdő most különleges is, miután apa elvitt minket a fesztiválra Seth-tel. Ott egy kicsit korlátozottabb volt a fürdés lehetősége, de hát nem is azért megy oda az ember, hanem bulizni. Nem mondom, egyébként állati király volt, de azért most már jól esik tisztának lenni úgy rendesen. Mégiscsak más elmerülni a kádban. Néhány pillanatig még nézegetem magamat a tükörben, aztán magamra tekerve a törölközőmet, kicsattogok végre a fürdőszobából, hogy a saját szobám felé vegyem az irányt. Amint benyitok az ajtón, kis híján felsikkantok. Merthogy az ablakom előtt nem más vigyorog, mint Will. Még épp idejében kapom a szám elé a kezemet, nem kellene lebuktatni szerencsétlent. Sietve csukom be magam után az ajtót, hogy aztán az ablakhoz siessek és beengedjem. -Te meg mi a jó eget csinálsz az ablakban? - kérdezem meglepetten suttogva, de azért odébb megyek, hogy be tudjon jönni. Annyira meglepődöm a megjelenésén, hogy hirtelen el is feledkezem róla, hogy egy szál törölközőben állok a szoba közepén. Ahogy bejut az ablakon, a nyakába is vetem magam, elvégre azért most egy kellemes meglepetésről beszélünk. Mióta vége lett a sulinak, nem is láttam, csak baglyokat váltottunk. Igaz, abból elég sokat, de azért az nem ugyanaz, mint amikor itt van.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
Egy kavics. Két kavics. Semmi. Mi van már Des, a szomszédok elpletykálták nekem, hogy megjöttél, tudom, hogy itthon vagy! Három kavics. Meguntam! Előkotrom a pálcám és összeszedem magam a levitációhoz, csak egy kevéske kell, onnan már fel bírok kapaszkodni. Épp benézek az ablakon, hogy hol van már, nehézkesen tudnék kopogni, mikor végre iderohan és kinyitja nekem, hogy bemászhassak. Nolám, valaki fürdött? -Hm, ha fürödtél megbocsájtom amiért nem jöttél rögtön. - Vigyorogva végigmérem, ahogy elmásztam mellette éreztem a kellemes sampon illatot is. -Mi az hogy mit csinálok? Besettenkedem hozzád, nem egyértelmű? Szerinted ha apádhoz jöttem volna, nem a bejárati ajtót használom?! Inkább örvendj nekem, végre itt vagyok! - Húzom ki magam, hogy no, megjött a daliás hercege, ledobhatja a türcsit! Hmm, aztán észre veszem a kutyát is aki gyorsan besomfordált a nyitott ajtón a szobába mielőtt Des iderohant és becsukta, hát... nagyobb mint gondoltam. -Szia blöki... családtag vagyok, nem vacsi, tudod! - Remélem csípi a szőke hercegeket!