A di Medici ház mindig is viszályban állt a De la Morte családdal, mi gyerekek pedig egyértelműen csak azért éltünk, hogy a családunk idegeire menjünk. Megszöktem a dadusom elől, mert miért ne alapon? Elég hamar világossá vált a család számára, a mágiához való hajlamom, mert az igazság szerint a körülöttem élő felnőttek sem fogták vissza magukat. Se a cseléd, se a kertész, egyedül anyám tűnt ki a sorból. A családáunk számos olyan varázslót nevelt fel, akik az orvoslás tudományában jeleskedtek. Ezért volt mindig is haragos a viszonyunk a De la Morte családdal, ők mindig egyre több problémát okoztak, a környéken is. Éltek a régi bigott terveikkel, miszerint a mugliknak meg kellene halniuk. Apám egy mugli kórházban találkozott az édesanyámmal, egy donor osztályon, anya a veséjét akarta odaadni valakinek, apám pedig a mugli orvoslást tanulmányozta, ami a mai napig elég elavult, de ezen szeretne valahogy segíteni. Hogy a mugliknak se kelljen nélkülözniük. Vagy elmaradottabban létezniük.
Rengetegszer szöktem ki, és játszottam a város határában Coryval, mindig sötétedéskor találkoztunk, és koboldokra vagy tündérekre vadásztunk, ártatlan játékok voltak ezek, de most pont megtaált mindkettőnket az apja. Majdnem leestünk egy szakadékba, de Cory valahogy felkapott minket, lebegtünk, én pedig a sebeinket gyógyítottam meg. Volt belőle balhé, a két családfő csak miattunk nem akasztott tengelyt, de megtudtam, hogy Cory az a De la Morte ház tagja, akit nekem is utálnom kellene! De hogyan? Hiszen ő Cory! A bajtársam! A két személyes várjátékunkban az ellenség ,vagy épp a védő. Vagy épp közös tagok, mert sikerült a képzelt ellenségeinket botokként megformázni. Afféle bot bábúk voltak, és ők voltak az ellenségeink. A nagy önzetlen kacagásnak vége lett. Onnantól kezdve nem járhattam úgy Velencében, hogy ne figyeltek volna arra, hogy Coryék kúriáját elkerüljem. De nem fertőzött meg a családi viszály, később időnként kilógtam, és megpróbáltam találkozni vele. Sikerült is, onnantól kezdve, ha valami nyilvános eseményen találkoztunk, olyan volt, mint valami tiltott gyümölcs. Végül hirtelen lett vége a találkáinknak is, annyira fiatalon persze mit akarhatnék? Játszani akartunk, élvezni a másik társaságát, és megtudni, hogy miért utálják a családjaink annyira egymást. Csak később fogtam fel, hogy van egy olyan gonosz, akinek sokan nem merik kiejteni a nevét. Főleg Angliában, és ennek a gonosznak a nézeteit vallja a De la Morte család is, így nyilvánvalóvá vált, hogy ez lehet itt a probléma, de nem akartam elhinni, hogy Cory is ilyen velejéig romlott gyilkos lenne. Bár, mire végeztem az iskolával, a Roxforttal, addigra mondhatni el is felejtettem teljesen, mert semmi hírt nem hallottam felőle, egészen addig amíg az ír egyetemen nem kaptam hírül, hogy megtámadta a de La Morte-k családja az enyémet, és ebbe a csatározásba belehalt az apám is, állítólag látni vélték Coryt is. Nem hittem ennek az egésznek, s persze, ilyen távolból mit tehettem volna? Ha már a legjobb varázsló egyetemre nyertem felvételt, akkor a legjobbakat igyekszem kihozni belőle, és tanulok, az átoktörés és a gyógyító mágiák érdekelnek leginkább. A Főnix Rendjében pedig megtaláltam már korábban is, amit akartam, csak… eddig nem volt itt az ideje, hogy bevessenek.