Látlak, amikor belépsz az ajtón. Csodálatosan nézel ki, mint mindig. Ha sápadt az arcod, ha nem, ha elszakadt a nadrágod, ha csillogó ruhában vagy, ha egy hete fésülködtél utoljára. Egész este figyellek. Ahogy beszélgetsz másokkal, mosolyogsz, pislogsz, ahogy leesik egy tincs a válladra. Nem veszel észre, mert gondoskodom róla, bár sejtheted, hogy én is itt vagyok. Apám kitüntetési gálájáról hogyan hiányozhatnék. De mégis elkerülöd a tekintetem, vagy én a tiédet. Úgy tűnik, nem is keresel, és erre számítottam azok után, ami nálad történt, amiket akkor mondtál. Az sem lepett meg, hogy itt vagy, sőt, nehezen tudnál meglepni éppen most. Nem érdemes ennyit foglalkoznom veled még egy napig. Azt hiszem, a múltkori találkozásunk felért egy végső búcsúval. De talán arra sincs semmi szükség. Már elengedtük egymást, nem?
Nem tudom, hány óra van, vagy mióta „bujkálok” előled. Valahol a tömeg másik oldalán vagy egy ideje. Nem szóltam senkihez, amióta itt vagyok. Senki se venné észre, ha eltűnnék, nem igaz? Mit számít, hogy egy üveg whisky van a kezemben, pohár nélkül?
- Mr. Bancroft, az apja kirúgat, ha alkoholt…
- Ha szólsz neki, én rúgatlak ki.
- De Mr. Bancroft, nem kellene innia.
- Nem.
Már nem is látlak sehol, lehet, hogy elmentél, valakivel, valahova. Mit számít? Fél óra is eltelt azóta, hogy a sikátorból először néztem vissza a vendégekre. Becsukom az ajtót magam mögött, és arrébb sétálok, az üveg kétharmada még mindig tele van. Időközben az eső is eleredt. Milyen érzés látni magad egy sártócsában? Van ennek értelme?

my straight jacket's custom-made though

Halálosan unatkozik - ezen pedig sajnos az előtte sorjázó, látványosan kiterített gazdagság sem segít, sőt, mintha az arany még több ásítást érdemelne, a remekül szabott öltönyöktől most mindjárt felfekszik az asztalra és mint egy kislány, alszik egyet, amíg az apukája megünnepli üzletei sikereit. Az apukája azonban nyilván nem azért fizetett neki, hogy ne szórakozzon nagyon jól és ne kóstolja meg a pezsgőbe nyomott epret, ezért abba ásít bele, aztán szélesen mosolyog  sokadik úriember bemutatkozásán, ahogy a helyzet diktálja. Apukájának - azaz Herk apukájának, javítja ki magát, mert bár jól esik így hivatkozni rá, azért ez nem olyan egyszerű, egyértelmű, ha ez előbbi kifejezetten szimpatikus is, a való életben meg nyilván elfoglalt, máskülönben itt most nem volna mit ünnepelni ennyire, tehát szükségszerűen mégis szar apának kell lennie, de neki pont jó, és ő is pont jó arra, hogy itt legyen, és nevessen ezen a troll bemegy a Három Seprűbe poénon.
- Mindjárt jövök, csak levegőzöm egy kicsit. - és már ott sincs, de nem tudja megvárni a csattanót, állva elalszik mindjárt, akárhány epret töm is a szájába, ezek szerint mégsem olyan jó escort, mint hitte, de annyi baj legyen. Akkor not today satan, not today.

Azaz mégis - bármilyen jól illik a vörös ruhája a sikátor rozsdaszínéhez, azt mindjárt elrontja Herk és az üvege, ami tulajdonképpen ismerős látvány, csak nem kellemes, mint ahogy az ember nem szereti meleg szeretettel emlegetni azokat a helyeket, ahol az előzetes reményei ellenére kihányta az aznap estét.
- Nincs tüzed egészen véletlenül? - kezdeményez beszélgetést, de hát mit lehetbe mást kérdezni a földön fekvőtől, akibe a közhiedelem nem engedi, hogy belerúgjunk, pedig az volna jó, mert úgyis mindjárt monologizálni fog az erkölcsről és illemekről, a jóisten bassza meg - Mellesleg nem absztinens vagy? Nem mintha rám tartozna, mit csinálsz idekint Bambival, de túl ismerős ez ahhoz, hogy ne tegyem szóvá.

with.fucking diamonds

Azt hittem, nem tudunk már mélyebbre süllyedni semmiben sem. De mintha mindkettőnket bányásznak teremtettek volna, hogy bármilyen mocsokban hónapokig tudjunk turkálni rendkívül különleges precizitással és érzékkel. Nem tudom eldönteni, hogy segít-e a ma este, képes vagyok-e ettől még kevésbé úgy gondolni rád. Nem tudom, hogy dühös vagyok-e a csalódottságon felül, vagy… Nem hiszem, hogy számít.
Úgy tűnik, mostanáig sikerült elkerülnünk egymást. A te hibád, hogy utánam jöttél, vagy én szúrtam el a rejtőzködést… Nem is érzékelem, hogy csak fantomhangokat hallok-e, vagy tényleg itt állsz mögöttem, mert a tócsába besüt a hold. Nincs tüzed egész véletlenül? Lassan megfordulok. Fájdalmasan semmilyen vagy ebben a pillanatban, égetőbb, mint eddig bármikor.
Kikotrom a zsebemből az öngyújtót, amit a hálószobádból nyúltam le szebb időkben. Egy pillanatig a kezemben tartom, megszorítom, aztán elengedem, és eléd dobom a vizes aszfaltra. Neked is van tüzed, királylány, nem igaz? Nincs szükséged tőlem semmire sem. Sőt, hogy lásd, mennyire igazad van, mert mindig igazad van, meg is döntöm az üveget néhány korty erejéig.
- Charles-nak nem volt ideje a felvigyázásommal foglalkozni, mert lekötötted az összes figyelmét – jegyzem meg halkan, és egy pillanatra az ajtó felé nézek a távozás szándékával, aztán újra rád. – Megázol – kikerüllek, talán hozzá is érek a karodhoz, amikor elmegyek melletted, lassú léptekkel, a cipőm orrát figyelve, ahogy ráesik a víz, és egyre foltosabb lesz.

my straight jacket's custom-made though

Ez a Herk ismerős, kényelmes és kezelhető - rámosolyog, ahogy dobálja az öngyújtót és önti az italt, ezt számtalanszor látta már, csak épp nem volt célpontja, de ez nem számít, csak a bizsergető nosztalgia, meg a lehetőség, hogy mégis lesz kivel beszélni, nem temette maga alá a muszáj amit itt hagyott.

Minden szégyenérzet nélkül lehajol az öngyújtóért - mennyit kereste, és mennyire mérges volt magára, hogy nem tud rendet tartani, hülye kis dínós öngyújtó, ami most ázik a pocsolyában, mielőtt szeretettel kiemeli onnan, óvatosan beletörli a ruhája aljába, mert az apukáját ez nem érdekli, őt főleg nem, rá nem vonatkoznak a benti szabályok, mindenki pontosan tudja, milyen lány ő, még ha nem is pont olyan - és szórakozottan rágyújt, lassan és merengve, nem siet sehová, régi kispajtása újjáéledt, őt pedig nem várják annyira vissza, hogy ne örülhetne ennek.
- Nagyon igyekszem, de azért az üzlettársai vonzóbbak nálam. - megvonja a vállát, felőle aztán Herk is átgyalogolhat rajta, nincs ennek igazi tétje, ha bőgne, őszinte volna, mindjárt égne a ház és bajban lennének, de ez, ez a piszkálódás, ez nem zavarja, sőt. Felé fordul, és beáll a keskeny eresz alá, jól áll neki ez az egész, ahogy Herknek is, sütkérezik, lubickol ebben a nyomorúságban, olyan jól esik az egész - Most már nem. De te igen.

Charles, tehát Charles, nem értette tökéletesen, mert már mikor bemutatkozott neki, hárman gratuláltak, az ő kezét is megszorongatták, mintha része lenne a sikerekben, pedig ő annak csak velejárója, de nyilván gyógyszere is, ha jobban belegondol, minden tönkrement, amihez nyúlt, talán Herk is gondolhatna erre, mielőtt féltékeny lesz az apjára. Az apjára, aki udvarias volt vele, és nem tapogatta úgy a vállát, mintha meg akarná jegyeztetni a bőrével az ujjlenyomatát - az apjára, akinek mély, földszerű illata volt a parfüm és arcszesz alatt, és nagyon emlékeztetett Herkre, ha ez neki nem is tetszett volna, ezért nem is mondta ki.
- Nem kérsz egy cigit? Már van öngyújtóm is, szívesen megosztozom veled. Rajta is, bár az nem hiszem, hogy sokáig tartana.

with.fucking diamonds

Végignézem, ahogy lehajolsz a gyújtóért, kiemeled a sárból, ruhádhoz törlöd, mintha csak az előbb ejtetted volna el. A homlokodon épp lefolyik egy csepp friss víz. Nehezen megy le a nyál a torkomon, valamiért indig megakad a gégémnél, kifeszíti, megkarcolja, aztán hívja maga után a következőt. Nem tudom, melyik fáj jobban, hogy erre a viselkedésre kényszerítettél, vagy a bűntudat, hogy önszántamból viselkedtem így, isten tudja, miért, mert bántani nem akartalak, nem akarlak, de így, hogy el kell szakadnunk egymástól, csak kín itt lenni veled, látni téged, érezni a vizes illatodat, miközben letapintanám a libabőrt a karodról, rád adnám a zakómat, meg…
- Nem tartozik rám, kivel járkálsz – rezes őszinteség van a hangomban, és talán mérhetetlen szomorúság. Igen. Szomorúság. Volt idő, amikor azt akartam, hogy így legyen vége, hogy el akarj menni tőlem, hogy ne nézd végig a szenvedésem, és talán azt, hogy végleg elveszítesz, de meggyőztél, hogy élnem kell, miattad, neked, mert nem hagyhatlak egyedül, most meg…
Alig két métert haladtam előre, míg a falhoz álltál, és megszólítottál. Nem marad sok szesz az üveg alján, erről gondoskodom, és csak aztán fordulok feléd.
Mondani szeretnék neked valamit. Valamit, bármit, csak szólhassak hozzád. Erőteljesen keresem rajtad azt, ami megcáfolja, hogy nincs mit mondanom neked. Zsebre dugom a szabad kezem, és állok előtted, Pandora, bánva, hogy valaha is belenéztem a szelencédbe.
- Nem kell a cigid – Fázol? Reszketsz. – Holnap elmegyek. Végleg. Úgyhogy – sóhajtok – szia, Gaia! – a vége már elhalkul, mint a lemerülő elem, elfordulok, de nem tudok lépni azonnal, mert a szemembe folyik a víz, vagy onnan ki, megdörzsölöm a zakóm ujjával, és csak azután teszek egy lassú lépést előre.

my straight jacket's custom-made though

- Mármint most indulsz, és gyalog?
Kíváncsisággal telve várja, vajon tényleg elgyalogol-e innen puszta indulatból, mert azért az hatalmas műsor volna, de nyilván majd mindjárt elvágódik, a szögből ítélve a kukák közé, és akkor majd a jól ismert mozdulatokkal kihúzza onnan és bent majd a személyzet - akik vele ellentétben viselhetnek pálcát, de ez a kislányok sorsa, azért csak nem olyan nagy emberek, mint az apukáik és az apukák fiai, ugye - letisztogatja, vagy ilyesmi, így mennek a dolgok általában, nem Herk az első aranyifjú, aki szeret inni.

- Ha apád pénzéből tervezed, előbb le kellene tenned azt az üveget. - nem kellene emlékeztetnie, de jól esik, a kurva kis szentbeszéde után kihagyhatatlanul jól esik vele ilyennek lennie, és Herk megszokhatta, hogy mindenkit büntetlenül kínozhat, kit a szerelem, kit a hülyeség nevében: mert Herk nem változott meg, Herk itt van újra, csak ő van a kedvének rossz oldalán, de itt nem járt még, ő mindig békíteni akart, boldogság és szeretet, meg a faszom, nagyot szív és mosolyog tovább - De ezzel a változatoddal szívesebben beszélnék, mint a seggfejjel, amelyik azt is leszarta, milyen üzenetet várok, amiért nem akarok nagy boldogságban gofrit enni. Mit szólsz?

Nyilván valami bunkóságot, mormogást, mielőtt eldőlne - de rendben van, beszélgethetnek éppen akkor is, amikor leszedegeti a fejéről a rothadó kínai kaja maradékát, a szagból ítélve, amit az eső bárhogy próbál teljes erőből prezentálni, még nem verte le senki a kukákról a fedelüket, majd most mindjárt. Kicsit meglepődik, mennyire könnyen felébredt most, de otthon van, otthon és apu nem látja most.
- Vagy ihatunk még valamit, nekem mindegy.

with.fucking diamonds

Idegesítő vagy – és szép, de rád sem akarok nézni most, és többé egyszer sem, még ha meg is szakad tőle a szívem. Be kell szólnod, feltétlenül be kellett szólnod, hogy legyen elég chili a levesemben, csípje a nyelvem, a torkom, a beleim, hogy érezzek legalább valamit. Mit tegyek még neked, veled? Nem akarsz velem lenni, de nem engedsz el, nem akarsz, különben minek igyekeznél minden porcikáddal felhúzni, amikor semminek sincs már értelme.
- Nem a pénzétől függ, hogy megyek-e – talán igaz, talán nem, talán is meg nem is, de a legvalószínűbb, hogy ez téged még annyira sem érdekel, mint engem. Megbillenek, amikor a szemetes konténerek eregette bűz között járok, kénytelen vagyok megtámaszkodni az egyikben, bár most kifejezetten orrfacsaró szagok jönnek ki belőlük, talán az eső miatt, vagy rohad benne egy hulla, aki nem mi vagyunk.

Feléd fordulok, hogy megkérdezzem, mi a tetves fenét akarsz még tőlem, de megint rád nézek, és megint azt a nőt látom, akit beléd képzeltem egykor. Hogy téphet valami teljesen ketté, miközben azért küzdök, hogy egyik irányba se menjek el?
- Miről akarsz beszélgetni, Winters? Az apámról? A whisky-ről? A kurválkodásodról? – feldühítesz, és ahogy kimondom, már bánom is, mert mindig beleköpöd azt az utolsó cseppet a poharamba, nem tudom, miért csinálod, de bármi van, nem tudlak tiszta szívemből bántani. Sőt sehogyan, úgyhogy inkább nem mondok semmi többet, felesleges is lenne. Csak állok mozdulatlanul, mint egy frissen felszentelt szabadság-szobor szarból gyúrt glóriával, és könyörgök neked, hogy üss meg, légy rám dühös, és menj el, takarodj, mert nem érdemeljük meg még azt sem, hogy bántsuk egymást.

Ami az ivást illeti, épp most folyik le az utolsó csepp a garatomba.

my straight jacket's custom-made though

Dehogynem a pénzétől függ, mindig minden a pénztől függ, Herk arcának mérete aztán főleg, mert mindig ott lesz a védőháló - ugorhat, amerre jól esik, és ezzel meglehetősen vissza is élt, az a verziója, amelyiket kedvelte, biztosan. Ezért korábban nem lehetett haragudni rá, legalábbis sokáig nem, mert Herk a hétköznapokban csak magától értetődően volt valakinek a fia, az része volt - de Herk, a bölcselkedő remete, na ő kurva idegesítő volt, ahogy ignorálni látszott, hogy számára nem bérelnek majd valami kényelmes éghajlaton lakást az aktuális idegösszeomlás örömére.
- Ha ezekről, akkor ezekről. Mindegyiket elég jól ismered, annyira biztosan, hogy megvitassuk, ha szeretnéd. - kifújja a füstöt, és a falnak dől, a nedves, kicsit kényelmetlen falnak, de nem zökkenti ki, igazából jó játék lenne kipróbálni, tényleg lenne-e végül valami, ami rosszul eshet még, mert hát a fél veséjét már odaadta, a büszkesége egyébként sem ért semmit neki, a külseje meg.. nos, az mindenkinek volt a piacon, amin Herk nézelődni szeretett, az nem érték, szóval itt áll lényegében üres zsebbel, legfeljebb majd táncol egy jót, olyan lényegtelen, mint kiszedni a pocsolyából az öngyújtóját - Vagy beszélhetünk arról, amiről reggeli közben akartál. Valahol most is reggel van éppen.

with.fucking diamonds

Egyszer, csak még egyszer mutasd meg, hogy fáj, hogy bántalak, hogy érzel valamit, mint akkor, amikor zokogva omlottál össze előttem, mert úgy volt, hogy tényleg elveszíthetsz, aztán elhitetted velem, hogy minden rendben van, érdemes élnem, reménykednem, álmodnom. Most is hideg vagy, töretlennek és sérthetetlennek tűnsz, de tudom, hogy nem vagy az, bassza meg, tudom, hogy gyenge vagy, hogy hülyeségeket csinálsz, és nem akarom, hogy bajod essen, de…az istenit, annyira megnehezítesz mindent!
- Miért gondolod, hogy van miről beszélnünk? Miért… - időközben feladom, bármit is csinálok éppen, sóhajtok, mintha az valaha is segített volna bármin, teszek egy lépést előre, feléd, átfogok a másik kukára, a whisky-s üveg csörren az alján.
- Arról lekéstél – elengedem a konténert, és leülök az ajtó előtti egyetlen lépcsőfokra, onnan nézlek. – Nem kaphatsz meg mindig mindent. Bár… - felnevetek – tény, hogy sok mindent el tudsz érni. Így vagy úgy. Az apám mit adott azért, hogy az oldalán gyere ide? Egyáltalán mit kerestél vele? Vagy ő keresett meg? – ez az egész tényleg rendkívül nevettető. – Be akarta bizonyítani, hogy most már mindent elvett tőlem? Vagy te azt, hogy egy mozdulatodba kerül eltaposni? Bassza meg – elcsukló hangomat egy mozdulat kíséri, ahogy a hajamba túrok mindkét kezemmel. Vizet szórnak a tincseim, és úgysem látod, hogy az üvegbe zárt régi barátom hogyan mar szét belülről és fordít ki önmagamból, vagy épp azzá tesz. – Tudod, mit? Ne válaszolj. Kérlek, ne válaszolj! Semmit sem számít. Menj be, mert hideg van, és vizes lettél. Beteg leszel – és annak van jelentősége?

my straight jacket's custom-made though

- Pénzt, nyilván. Szerinted miből élünk, ha apám a Mungóban van, én meg magam alatt? Lehet, hogy őrültség, de mondjuk a híd alá költözni is az lenne. Vagy ki tudja, hátha szabad a kedvenc helyünk. - néhai kedvenc helyük, helyesbít magában, mert most érthető okokból nem a nosztalgia a legnagyobb gondjuk, meg hogy egyszer üvegeztek ott, még hárman, csecsemők, őrült pasik és elszegényedések előtt, egy szebb, és részegebb korban. Fúj egy karikát, igazán nem bántja most az apja ügye, azt tessék-lássék módon Herk is ismeri, tapasztalta is közelről, de elsikkad kettejük fényében, meg a lehetőség mellett, hogy megint ölhetik majd egymást - Nem, nem volt semmi személyes benne. Szerintem apád nem is tudja, hogy ismerjük egymást, legalábbis nem említette abban a tíz egész percben, amit volt szerencsém beszélgetni vele, mielőtt megérkeztek az üzlettársai. Ha bosszúnak szánta, annak elég.. csövesbánat, ha megengeded, hogy szebb napjainkból idézzek.

Bár nem teljesen biztos benne, hogy melyikük mondta - ő valószínűleg, részegen mindig nagyon kreatív volt, Herk pedig jó embernek tűnt, de nyilván egyik sem igaz, ahogy Moira is ülhetett a monológjaiban az ész parnasszusán, aztán mi lett belőle az első kockás hasra, ami nem Herken volt megtalálható. Az nem érdekli, hogy most letagadná a kérdéseit, az legyen az ő problémája, meg az italé.
- Nem, mert legalább tíz bájital van bennem, ami megvédene tőle. Azt hinnéd, nem figyelnek ennyire, ha csak a fél veséd veszik ki, de tény, hogy kellemesen csalódtam. Neked viszont nem lesznek csodálatos aranyvérű gyerekeid, ha sokat hidratálod a segged a földön.

with.fucking diamonds

Nevetek, mert nem értem, miért csinálod ezt, miért kell mindig mindent másképp csinálnod, mint más, miért nem tudsz csak egyszer hozzám fordulni. Volt idő, amikor nekem írtál először, ha baj volt, nekem mondtad el, ha féltél, velem bontottál meg egy üveg bort, ha magányos voltál. Voltál egyáltalán valaha magányos? Hol csúszott el ennyire minden?
- Merlinre, Gaia! Pénzt kérsz az apámhoz hasonlóktól, hogy…kísérgesd őket? Vagy dugtok is? Dugni fogsz az apámmal? Nem akarom tudni – tenyerembe temetem az arcom egy villanásnyi időre, mert nehéz a fejem, kavarog a gyomrom, hányni tudnék, ha belegondolok, hogy ezt tetted. A falnak támaszkodva feltápászkodok, és közelebb megyek hozzád. – Csak annyit mondj el, miért csinálod ezt? Az istenit, miért nem jöttél hozzám?! – már elértem azt a hangerőt, ami visszhangzik a sikátorban, még esőben is. – Jobban esik az a pénz, amit…? – nem is tudom, mit kérdezzek tőled, akarok-e hallani bármit is, bármi magyarázatot, mert te ugyan sosem magyarázkodtál semmiért, én annál inkább, és rosszul vagyok ettől a fordított helyzettől, de azt hiszem, te sem voltál igazán őszinte velem, mondhatnám, hogy megérdemeljük egymást, de talán még erre sem vagyunk jogosultak. A szemeidet nézem, ahogy nyugodtan cigarettázol, mintha ez a helyzet legalább annyira lenne hétköznapi, mint amikor együtt hánytunk le a stadion falát.
- Csak azt akarom tudni, hogy miért – mondom halkan, már egész közel hozzád, amikor a fejed mellett támasztom meg magam. – És ne merj hazudni, Gaia!

my straight jacket's custom-made though

Nem érti ezt a párbeszédet - annak tartalmát igen, ha kicsit ködösen is, mert ehetett volna többet is, mielőtt eljött ide, de ki gondol ilyesmire, ezek a bájitalok egyébként is elveszik az ember étvágyát, és mint a jógyerekek, két pohár italt ivott csak - úgy egyébként is sütkérezik ebben a képmutatásban, mintha Herk egyenesen a zakója zsebéből elővarázsolt albumot mutogatna neki. Vagy szakkönyvet, amiből nevelték, vagy, ami talán közelebb áll a valósághoz, amivel jól elverték, ezért lehetséges, hogy most ilyen hülyeségeket vonultat fel neki, páratlan kreativitással.

- Nem kérek, ugyan. Te is nagyon jól tudod, hogy működik, az a pár hét az erkölcs magaslatain biztos nem törölt mindent maradéktalanul. - azért az mulatságos, mennyire aggódik az apja miatt, mikor bárki számára nyilvánvaló volt odabent is, hogy legfeljebb udvarias köszöngetésig jutottak, az ostorcsapkodós, túlfűtött orgia csak Herk fejében él, ott viszont úgy tűnik, elég élénken ahhoz, hogy rendre felhozza, majd gyorsan letagadja. Korábbi történetei, lettek volt bármilyen részletesek, nem zavarták, a magáé pedig főleg nem: ha a Veszedelmes Viszonyoknak méltó feldolgozást írt volna valaki, nyilván róluk készül, de Isten ments, hogy megemlítse, nyilván tort kellene ülniük a bűntudatukból - ...amit te kérsz tőle, vagy kapsz alanyi jogon? Dolgozom, Herk. Ha neked nem kell érte, szerencsés vagy, épp elég időd marad arra, hogy unalmadban ítélkezz. Mindenki te akar lenni.

És nem is mondott olyan nagy hülyeséget: ki ne akart volna Herk helyében lenni, dolgokat tenni következmények nélkül - vagy épp azokat a következményeket élvezve, amelyeket kiválasztott aznap estére - és elég sokáig önpusztítani ahhoz, hogy egy alapos rehab után megtalálja önmagát. Minden valószínűség szerint ő is ebben láthatta az életcélját, a mellékelt ábra szerint él is a lehetőséggel, csak neki többet kell dolgoznia érte, ez minden. Nem haragszik Herkre, dönti el, és elnyomja a cigarettát, a részeg, faszfej Herkre főleg nem haragszik, nem is lehet.
- Szeretek életben maradni, szeretem, ha apám is életben marad, és szeretek inni, illetve ha emlékszel, szeretek dugni. Ahogy te is, ha őszinte vagy magadhoz..

with.fucking diamonds

Úgy feldühítesz, Gaia, hogyha férfi lennél, már rég betörtem volna az orrod, legalábbis megpróbáltam volna, bár inkább a visszájáról van tapasztalatom, de annyira idegesítően érthetetlen vagy, pedig annyira próbállak megérteni.
- Iggy is ilyen volt? Eltartott? Csak brom módon nem vettem észre, hogy én csak a hab voltam a tortán? Csak olyankor futottál hozzám, amikor a pénz már nem segített? Vagy unatkoztál? Mit keresel most itt? Mert a dohányzó a másik oldalon van – ingerülten faggatlak, de nem olyan hangosan, hiszen alig van köztünk tér. – Évek óta nem az apám vagyonából élek. Vagy ezt sem vetted észre a nagy pénzkeresésben? Bármi mást is dolgozhatnál, minek…minek adod el magad? – végignézek rajtad, kicsit sem nézel ki árunak, sőt, inkább felbecsülhetetlen értékű kincsnek, de ezek szerint más fel tudott becsülni, csak én hülye, én akartalak megkapni ingyen, és valljuk be, ez így már valóban logikátlan elgondolásnak tűnik. – Mindenki én? – megint felnevetek, mert ilyen nevetséges dolgot azóta nem hallottam, hogy Gina azt mondta, szeret. – Te is a helyemben akarsz lenni? Jó próbálkozás volt megkeresni az apámat, jobb helyen nem is kezdhetnéd.

Keserűen nézem az arcod, ahogy olyan hétköznapian sorolod fel, miket szeretünk mindketten, és látom benned a szakadékot, amit beléd rajzoltam magamban. Nem ismerek rád, vagy talán…talán soha nem is ismertelek. Talán ilyen vagy, amilyen most, talán nem érzel semmit, és talán mesteri átverés volt minden könnyed és mosolyod. Mit mondhatnék erre? Hogy igazad van? Vagy hogy nincs? Van itt jó és rossz út? Hogy ítéljelek el, amikor szembesítesz a valós önmagammal, amire anyám is tervezett, hogy vethetnék rád követ, amikor te egyszer sem tetted, még ha nem is azért, mert a barátom voltál, hanem egyszerűen csak nem éreztél semmit.
- Ezt akarod? – elengedem a falat, és a két lábamon állok meg pontosan előtted. – Hm? Inni akarsz és dugni? Hetente mással? Vagy naponta? – mélyeket lélegzem, mintha a füstös levegőtől várnék gyógyszert, és zsebre dugott kézzel mérlek végig újra. – Lakhattál volna a lakásomban. Egyedül is. Üresen áll. Vagy küldtem volna pénzt, kaját… Eszedbe jutottam egyáltalán?

my straight jacket's custom-made though

Muszáj elvigyorodnia, pedig a helyzet nem vicces, azaz valahol az, de nevetni mégsem illene, a részeg Herk amúgy is épp valamilyen sajátbejáratú pokolbejáráson vett részt, megtaposni elég rosszindulatú, de vigyorogni csak kell, ilyen kérdések után, hogy őt Iggy eltartotta, nyilván a szar edzői fizetéséből, amiért 0-24 dolgozott, abból, persze. Nem mintha rosszindulatú akarna lenni - nem akar, csak az, mint ahogy ilyen árnyalatú a bőre, ilyen ívű a nyaka - de az a benyomása, Herknek sok fogalma nincs arról, mások miből és hogyan élnek, amíg az nem lesz érv ellenük.

- Beszélsz összevissza.. Nem voltak anyagi gondjaim, amikor még együtt játszottunk. Barátok voltunk, de egyébként annak, miből élek, nincs sok köze ehhez. - rágyújt erről a szálról a másodikra, sokat kell majd innia nevetséges gyümölcsleveket, hogy ezt majd jóvátegye valahogy, de máshogy nem megy tovább a beszélgetés, és Herk még mindig nem feküdt be a kukák közé - Egészségedre. Nem mintha meg kellene magyaráznom, de az életem eléggé kisiklott, és ugye pincérkedéssel az ember nem tudja megkeresni pár hónap alatt azt, amit az apja rég elivott. Több száz galleon, Bancroft. De azt kellett volna mondanom, hogy bankrupt.

Most nem olyan kényelmes, szórakoztató az egész: szakad az eső, ez pedig csak még reálisabbá teszi, baj van, nem kevés, Herk közelében meg aztán főleg új értelmet kap az összes. Megvonja a vállát mintegy nyomatékul, és lehamuzza a nyilvánvalóan drága cipőt rajta, ez az auravizsgálat is azért van, hogy lehetőleg bűntudatot keltsen, de not today satan, not today.
- Persze, hogy eszembe jutottál, épp ezért nem kértem segítséget egyikőtöktől sem. Iggytől vagy Zétől sem. Te is megfutottad ezeket a köröket az anyáddal, és te is együtt élsz a démonaiddal: pontosan tudod, hogy mit akarok és miért nem belőled szereztem meg.

with.fucking diamonds

Annyiszor közbeszólnék, miközben csak beszélsz és beszélsz, és minden szavadat megkérdőjelezném csak maga a tevékenység miatt, mert régen olyan jól esett mindent megkérdőjelezni, olyankor tehettem úgy, mintha a legnagyobb gondom az lenne, hogy nem értesz semmit. Amikor hallgattunk (volt ilyen?), olyankor megállt minden, emlékszem a lüktetésedre, a gunyoros szuszogásodra, amikor próbáltál nem kinevetni, és a fenébe is…
- Ne cigizz – jegyzem meg halkan két bekezdésed között, mert ennek ismét semmi köze a beszélgetésünkhöz, ha lehet ezt annak nevezni, ilyenkor te nevetnél, és látom, hogy mosolyogsz, bár nem értem az okát. Azt hiszem, hogy általában nem értelek. Csak gyönyörködöm benned, az érzésben, amit okozol, és egy ideig nem érdekelt, mit miért csinálsz, csak aztán fel kellett ébredni. Én nem tudtam többé elbújni, veled meg történt valami vagy sok minden, aminek valószínűleg töredékéről tudok. Valahol kicsúszott a talaj alólunk, és úgy seggre estünk mindketten, mintha csak ez lenne a hivatásunk.
Rég nem hallottam ilyen hosszú ideig a hangod, és jobban esik, mint bármilyen évtizedes whisky. Valósággal megkönnyebbülök, ahogy a hamu szétolvad a vizes cipőmön, megérdemeltem, és azt kívánom, csináld még egyszer vagy rosszabbat, csak csinálj velem valamit, mert nem bírom a hiányodat.
- Költözz hozzám – pislogás nélkül nézem a tekinteted, vagy inkább a szád, hogy görbül-e, esetleg nevetésben törsz ki, mert ilyen vagy, mindig nevetsz, amikor lötyögtetik a szart a nyakunkban. – Van tartalékom, amiről apám nem tud. Még a játékos időkből – leengedem a kezeimet, és közelebb megyek hozzád, még közelebb, bár félúton megbillenek, ahogy jönnek az emlékeztető lökések a rohadt élet bűzös pillanatairól. – Ha akarod, lakhatsz egyedül. Kapsz enni meg minden. Amíg meggyógyulsz és talpra állsz – már olyan közel vagyok, hogy szinte érzem az arcod melegét a bőrömön, tudom, hogy nemet fogsz mondani, hiszen már többször megtetted, és kezdem elfogadni, hogy valójában sosem fogok tudni lemondani rólad, Gaia Winters.
– Hiányzol –hangomat lenyelem, mintha csak egy gurkót tuszkolnék le a torkomon. Ha nem folyna a víz le a homlokomon, még talán egy kis sósságot is látnál az arcomon legördülni.

my straight jacket's custom-made though

Csak legyint erre egyet, azt mondani, hogy ne cigizzen, olyan, mintha azt mondaná, ne lélegezz, minek. Külön ízt az ad neki, hogy Herk pedig megint részeg, vissza gyökerekhez, de nem tudja ezt igazán értékelni, mert ítélkeznie kell, az meg időigényes. Már majdnem a Moirával újfent összeveszett Herknél járnak, amikor racionális megállapítások nem hangzanak el, csak érzelmektől túlfűtöttek: Herk állítja, hogy Moira élete nője, és ő állítja, hogy ez így van. Mindketten tudják, hogy ez egy faszság, de mindketten túl részegek hozzá, hogy az impulzusaikon túl érdekelje őket bármi.

- És tőled járjak találkozni velük? Segítesz előtte sminkelni, együtt borotváljuk a lábamat? Apám adósságai akkor is megmaradnak, ha nem lakom otthon.. köszönöm a felajánlást, de nem segítene rajtam. - rossz érzés kimondani, nem segítene rajtam, de részeg Herknek is be kell látnia, a probléma nem oldható meg holnapra, nem fogják kialudni, mint anno bármelyik másikat. Nyilván közben megölnék egymást, valami apróság miatt, amit most még nem látnak előre, de ez egy ilyen műfaj, az érzelmileg szar alakok, mint ők, mindig egymás végzete - ..amíg nem mehetek vissza játszani, ez az egyetlen megoldás. Persze, valami sejkhez is hozzámehetek, rabolhatok bankot és csempészhetek kokaint a gyomromban, de.. mindegy, úgyis érted.

Nem valószínű, részeg Herk számára ez nem valóság, az ő valóságának kivonatában együtt élnek, mint a jó barátok, sosem nyitnak rá egymásra a depressziótól unottan, sosem dugnak hobbiból, hogy aztán azzal gyilkolják le a másik maradék értelmes emberi interakcióit. Valahol mégis csábító az ajánlat, de ahogy annak idején nemet mondott a közeledésére - és azt sem értette meg - erre is muszáj, főleg tartván a holnap reggel halottaiból glóriák közepette kiemelkedő, bölcselkedő remete megjelenésétől, aki majd ismét erkölcsről és lélekről akar vele reggelizni. Mindig kedvelte Herk elmebaját, de a bolond aranyvérű ítélkező öregember aggasztó volt most, három almalé után is.
- Csak részeg vagy.. az ugyanolyan. Nekem is hiányzik az a Gaia és az a Herk.. de ők nem mi vagyunk. Ők most részegen táncolnának apád asztalán, és aztán hajléktalanok lennének.

with.fucking diamonds

- Ezt abbahagyhatod. Nem kell csinálnod semmit, amíg nem tudsz játszani. Apád adósságait kifizetem. Mindet. Majd…törleszted, ha akarod – és ezt is csak azért mondom, hogy könnyítsek a válaszodon, bár kétlem, hogy bármit nyom a latba, de nem kell vissza az a pénz, és talán még marad is, de ha rajtad segíthetek, az bármennyi pénzt megér. – Ha otthon maradsz, viszek kaját. Ha akarod, minden nap. Képzeld, megtanultam tejbegrízt főzni – halkan nevetve félrenézek egy kicsit, hogy vizes kezemmel még jobban összekenjem a szemeim környékét. Melléd lépek, és óvatosan megfogom a karod. – Van elég neked. Odaadom – de minek, ha semmit sem akarsz tőlem, talán látni sem, lehet, hogy azzal tenném a legtöbbet érted, ha soha többé nem keresnélek, és most önzőségnek érzek mindent, amit műveltem veled, hogy eltértem a tervemtől, miszerint sose fogod megtudni, hogy haldoklom, csak azt hiszed majd, hogy elhagytalak másért, aztán majd nem jelentkezem többé, te pedig meggyógyulsz, hamar, mert erős vagy, és mindenen átmész, mint a seggen csapott bölény.
- Nekem te hiányzol – ha józan lennék, fél év után még mindig, de ennyire futotta Bancroftéknak, akkor nem ismételgetném a magam fájdalmát többszöri elutasítás után is, de mondjuk ki, nem vagyok józan. – Vissza akarlak kapni. Látni akarlak, sokszor, beszélgetni veled… - végigsimítok az arcodon, és libabőrös leszek tőle, pedig neked kellene, de ez az egész helyzet egy kitetovált nagy baszdmeg. – Engedd, hogy segítsek – kérlellek nehéz pillantásokkal, és nem akarok elszakadni a tekintetedtől, mert úgy érzem, utoljára látom. Fogalmad sincs, hogy mennyire kellesz, ugye?

my straight jacket's custom-made though

- Ez csak akkor működne, ha te is beszállnál, és vállalkozássá tennénk a testünket. Mondjuk.. régen ingyen osztogattuk, azt mondják, ha jó vagy valamiben, ne csináld ingyen. - és még mindig feltámadó nosztalgiával gondol az estére, amikor ők sokan leültek üvegezni, és ők ketten egész végig azon derültek Moirával, Herk mennyire alkalmas már csak a nevénél fogva is a pénzért vetkőzésre.. És titkon mindketten megnézték volna a műsorát, ő főleg amiatt, mert Herk egyszemélyes előadás volt, érdekes és kis adagokban fogyasztva olyasmi hatást váltott ki a nézőiből, amiért máshol tisztességtelen összegeket szoktak fizetni. De nincs tisztában ezzel a képességével, ezért is működik olyan jól: másokon. Rajta akkor, és most sem - hunyorogva tűri el az átnedvesedett tincset a szeméből, ez Herk, és ő ismerte Herket, az embert, és annál jobban féltette Gaiától, a nimfomániástól.

- Tudod mit? Nagyon szeretem a tejbegrízt. Kezdjük csak a tejbegrízzel.. és meglátjuk. - jóban lenne Herkkel.. nem is volna rossz, kis lépés az emberiségnek, nagy mindkettőjük mentális kisiklásainak, és persze rengeteg módon tönkremehet, pedig tényleg szereti a tejbegrízt, csak éppen senki sem csinált neki soha. Most egyelőre nem gondol rá, hogy majd a józan Herk újra szónokolni kezd, terápiára jár és ezzel megváltja a csakráit, vagy bármit is kezdjenek az emberrel a terápián bizonyos vaskos összegek felett - not today, satan, not today - Előbb rajtad kellene, ugye tudod? Gyere, szerzek neked vizet.. vagy valami erősebbet, mert ha apád meglát, te is kurválkodhatsz holnaptól.
Az ilyen érzelemnyilvánításokhoz hozzászokott, azok Herk velejárói voltak, jutott belőlük Iggytől Moirán át Mekkfairen mindekinek, és ő elég közelről szemlélhette ahhoz, hogy tudja, kialussza majd, árnyalják a másnap reggeli fejfájás és gyomorfájás, és mert mostanra kellően rosszindulatú volt, hozzátette még, amíg az ajtót nyitja Herk előtt, hogy a három napi fosás, amit az ilyen mennyiségű alkohol tud kiváltani hosszú ideig absztinensekből.

- Mr. Bancroft kicsit.. gyengélkedik. Megtenné, hogy segít neki, amíg keresek vizet? - kérdezi mosolyogva az első pincértől, akit a balsorsa ide vetett, nyilván remekül beszéli a részeg gazdag embert, és együtt majd megoldják valahogy, dacára a botrány előjeleinek - Ms. Bancroft, megkérhetem, hogy maradjon itt, amíg visszajövök?

wow, you can really dance

- Nem is tudod, hogy csinálom – kapod a szemrehányást, és komolyan gondolom, pedig ha megtudtad volna, valószínűleg most sem itt lennénk, vagy talán nem is lennék, csak egy fiatalságbolondság-emlék a hülye fejed mélyén valahova eldugva, oda a negatív térképed alá.
Végighúzom az ujjaimat karodon, fel a válladig, miközben beszélsz és hallgatsz, és már félre is csúszott a képzeletem, oda vissza a konyhapultra, ahova felültél, és levetted a pólóm. Fenébe a tejbegrízzel, palotát vennék neked teljes kiszolgálással, és te lennél benne a drágakő, senki sem érhetne hozzád, még csak rád sem nézhetnének engedély nélkül. – Oké.
De te nem erre vágysz, igaz? Te csak túlélni akarod önmagadat, és ezzel már egy lépéssel előttem jársz, így pedig hogyan lephetnélek meg?
- Semmi bajom – motyogom, de már viszel is, be oda, ahonnan nem véletlenül jöttem ki. – Nem megyek be – de kinek beszélek, ez is csak egy olyan találkozás volt, ami után talán következik egy újabb eredménytelen, kínos megalázkodás, és megfogadom, hogy soha többet nem kereslek és nem talállak meg. Miért nem küldesz már el egyszer egyértelműen és végleg? Miért vagy még itt?
Megtámaszkodok a falban, amikor megszólalsz, bólintok, hogy itt hagyj, és az újabb üveg bontásával megvárom, amíg kilépsz a látótávolságomból, ami valljuk be, nem lehet túl nagy jelen állapotban.
- Mr. Bancroft, az édesapja azt mondta, hogy ne…
- Fogd be! Leszarom az apámat, világos? – és már be is fordulnék az oszlop mögötti pulthoz.
- Heracles – apám hangja belenyilall a tarkómba, és hiába teszek úgy, mintha egy magánzárkában lennék, mert – Heracles, gyere ide, kérlek!
Köhintek egyet, lassan megfordulok, hogy apám oldalán végignézhessek egy új üzleti partneren.
- Bemutatnálak Mr. Frostbite-nak, vezető medimágus. New Yorkból érkezett, és érdeklődik a projektünk iránt.
- Bancroft – nyújtom a kezem, és apám rosszalló tekintete mintha csak kicsalná belőlem azt a csuklást, ami illetlenségemet kíséri.
- Heracles Charles Bancroft, a fiam – a művigyorától mindig is kirázott a hideg, de segített megérteni Gina undorát. – Holnap utazik az Önök ispotályába. Mr. Raven már elkezdte a transzplantációs előkészületeket.
Már rég az oszlopot támasztom, és magam elé bámulok, a negyedik csuklás után pedig már kezdem úgy érezni, hogy a lehelletemtől képes lennék újra és újra berúgni.
- Heracles! Ugye, betartottad a szabályokat?
Ránézek, de van még értelme bármilyen válasznak?

my straight jacket's custom-made though

- Charles...? Már mindenhol kerestem. - toppan bele a jelenetbe, annak minden szava külön fél órát érdemelne az emlegetett terapeutával, de hát persze Herkre ráfér az a kezelés, évekkel ezelőtt is ideje volt, most meg nyilván az újabb botrányé jön, megint ittál fiam, visz a kishajó a Shutter Islandre, nem mintha nem tettél volna komoly erőfeszítéseket ezért. Kicsit tanácstalan, kicsit sápadt ebben a vörösben, de elmosolyodik, az apukája biztosan hálás, és addig sem folyik vér, míg jelen van, nők előtt nem rendezünk jelenetet bizonyos szint felett, és bizonyos szint alatt.

- Megzavartam valami fontosat? Azt hiszem, valami apró vészhelyzet adódott az italoknál.. néhány úr nagyon dühös tekintettel konstatálta, hogy elfogyott a pezsgő, és épp koccintani akartak. - bűbájos és ártatlan, már amennyire az ember az tud lenni ilyen dekoltázzsal, de az apukája ezért hívta el ma éjszaka, hogy több szerepben tündököljön, és véletlenül se mondja ki a nyilvánvaló dolgokat, hogy itt most sajnos eltolódik a nyilvános nyúzás időpontja, a szomjazó vezérigazgatók azért mégis nagyobb probléma, mint a részeg Herk - Tudok segíteni.. valamiben?
Megszokásból megérinti a felkarját - már maga sem tudja eldönteni, őszinte-e a gesztus, de nincs jelentősége - és mélyet sóhajt, mint aki tanácstalan, eltévedt őzike ezek között a komoly férfiak és nők között, és tökéletesen alkalmas, hogy pesztráljon egy részeg fiút, akit jobb volna eldugni valami mellékhelyiségbe, bármit is értsünk a szó alatt. Mosolyog, és reménykedik: pedig nagyon jól tudja, hogy igaza van, Herknek mennie kell, és a saját esélyeit rontja ezzel a különben tiszteletreméltó véralkohol mennyiséggel.

wow, you can really dance

Ha hallucinálnék, most biztosan patrónusnak látnálak, vagy valami jótékony bájital-mellékhatásnak. Abban sem vagyok biztos, hogy tényleg itt vagy, mert sarokról sarokra változik a valóság, te és én is, az előbb még úgy volt, hogy zuhan a guillotine, most meg az apám karját fogod, rajta van a kezed, ami akkor is törékeny lenne, ha jobb terelő lennél nálam. Csak tompa képeket látok, a szemhéjaim zsibbadtak, de látlak, biztosan tudom, hogy téged látlak, olyan biztos délibáb vagy, hogy akár valós is lehetnél.
- Miss Winters – apám hangja riaszt fel, rád nézek, aztán rá, és végigpörög az agyamban az elmúlt pár perc. – Mr. Frostbite, bemutatom Miss Gaia Winterst, terelői poszton játszik a…Chudley...Czízekben – gratulálok, Charles! – Mr. Frostbite, kérem, fogyasszon, amit csak szeretne. Úgy tűnik, akadt egy kis elintéznivalóm. Máris visszajövök – de mielőtt még jóval odébb tereli az új pénzeszsákját, úgy húzza ki a karját az ujjaid közül, mintha csak egy szösz lennél a zakóján, és vet rám egy olyan pillantást, amit fel tudnék gyújtani, és magam csiholnám hozzá azt a rohadt tüzet.
- Tudja – suttogom, amikor még követem tekintetemmel az apámat. Lassan rád nézek, majd a kezedre, ahogy elengeded a karját. Én elcserélném a foltozott szívemet az érintésedért, neki meg csak pénzt kell érte fizetni.
- Vizes vagy – nem futja többre. Csak rád nézek, mert a tekinteted többet gyógyít, mint bármilyen bájital. Hát nem akarsz meggyógyítani? – Vedd fel a kabátod – megfogom a kezed, és a ruhatár felé húzlak, a pulthoz érve pedig kiemelek egy újabb üveg whisky-t.
A ruhatár pultjának dőlök, és nekiállok lecsavarni a dugót.
- Odaadnám a kabátod, ha lenne ízlésem, mert akkor a legszebbet venném le neked – mámorosan elmosolyodok, és meghúzom az üveget.

my straight jacket's custom-made though

Ha a Csúzlikban, hát akkor ott, nem számít semmit, az új helyén sem jelentették még be, nem létezik, nincs is sehol, létezik, és ezzel tartja magát a felszín felett alig pár centivel. Tulajdonképpen valahol jobb név is a Csízek, jóval kevésbé lehet kínos egy ilyen feliratú mezben feszíteni..
- Ms. Winters nagyon örül a találkozásnak, Mr. Frostibe, tetszik a nyakkendője. - mondja vidám hangon Ms. Winters, és csak bólogat, mikor az apukája elindul megoldani a gordiuszit, ami egyébként egy olyan buta kislány szemében, mint ő, tűnhet valódi vészhelyzetnek, de odaérve azért majd kiderül, hogy az urak kedélyében nem mutatkozik hiány, mindenki nagy megnyugvására.

- Süketnek, vaknak és frissen lobotomizáltnak kellene lennie, hogy ne tudja. - állapítja meg, mert ennyi kedélyes ember között azért elég látványos az ázott, és nem kifejezetten vidám Herk, akit úgy tűnik, aktuálisan az ő felügyeletére bíztak - Nem hoztam magammal kabátot..
Aztán csak követi a ruhatár felé - legalábbis valószínűleg afelé - és nem gondolkozik azon, mi történik majd, ha mindenki hazament, és következhet a családi szeretet heves ölelése. Kicsit kétkedve figyeli a mutatványt, jön a csak még egyet Herk, de hát nyilván nem kellene innia, egyiküknek sem főleg, sóhajt csak, most megint kezd unatkozni, mert majd játszhatja ezúttal ő a felelősségteljeset, és ez előre is kifejezetten fárasztó.
- Nem ihatok többet, és te sem.. főleg, ha ilyen hamar kezelnek majd. Egyikünkön sem segít, ha belehalsz előbb az italba, vagy az apád megmerényel, ha megtudja, mire készülsz. Utálom ezt mondani, de ne idd meg, jó?

wow, you can really dance

Rég gondoltam erre, de egyes nőknek talán tényleg mindig igaza van. De te nem tartozol közéjük, csak egy szerencsés napot fogtál ki, Miss Winters, amikor a szavaid legalább egy részének van értelme az igazság vonatkozásában. De az igazságot úgyis utáljuk mindketten, hát minek alávetni magunkat a már-már kellemes agonizálásnak, amit kevesebbszer hagyunk ki, mint egy necces gurkóhelyzetet.
Leengedem az üveget, és leteszem magam mellé a pultra.
- Mi az, hogy nem hoztál kabátot? – ügyetlenül elkezdem kigombolni az ingem, de az állapotomhoz képest elég gyorsan, hogy aztán rád adjam. – Felelőtlen vagy, mondtam, hogy vigyázz magadra! – nem bírom ki mosoly nélkül, még ha nem is teljesen tudatos, hogy ez pont az én számból hangzik el, de izgatottan várom, hogy te is megdorgálj, amiért rosszabbul viselkedek nálad.
- Nem kezelnek. Nem megyek – már tudom, hogy rögtön az jön, ami legutóbb, már ha ugyanazt érzed még – még ha nem is az, amit én szeretnék, de ezúttal felkészültem rá. – A szervkereskedelem ráér. Emberek mindig…halnak meg. De nem hagylak itt egy napra sem, amíg helyre nem jössz. Különben ki fog neked tejbegrízt főzni? – reflexből emelem az üveget a hasfalam elé. Lenézek rá, mint egy régi jó kettős ügynökre, kicsit megdöntöm, mintha most készülnék kóstolóra.
- Aggódsz értem? – rád nézek, és mielőtt az üveget leteszem, tudni akarom, hogy ezúttal tényleg mellettem állsz-e, vagy megint lelépsz, szokásod szerint, ha beüt a krach. - Engem féltesz vagy magadat?

my straight jacket's custom-made though

Elnyom egy kikívánkozó ásítást a keze hátlapján, és nagyon fókuszálni igyekszik Herk részeg kinyilatkoztatásaira, de nehéz, és ezután még nehezebb lesz, mert belőle távozik az két pohár is, mintha sosem lett volna, mintha sosem lett volna az a pár perc, amíg az apukáját hallgatta másokkal részvényeket megvitatni, ami beszélgetést ugyan értett, de nyilván senki nem tartott rá igényt, hogy részt is vegyen benne. Igen, pont ilyesmi módon kezdődött az is.
- Ó de jó, egy átázott és izzadott ing majd megvéd az elemektől. - szórakozottan összehajtja az áldozati ruhadarabot, és a pultra teszi, botrány ebből nagyobb már úgysem lesz, Herk meg vetkőzhet kedvére, végül is esztétikailag kielégítő látvány, csak ő ilyen hálátlan, hogy nem örül a műsornak - Majd te, ha visszajöttél. Azt hittem, mostanra túlléptél ezen a hülyeségen..

De nyilván nem, nyilván innia kell, kihívóan és lelkesen, mint a részegek az utolsó, rossz döntésnek bizonyuló előtt: józanul ez több, mint bosszantó, és ha nem lenne ilyen álmos, biztos felhívná erre a figyelmét, csak minek. Ki a faszt érdekel itt az ő véleménye? Még őt sem, ha nem ad hangot neki.
- Nem, teljesen felesleges lenne, mindig leszartad, ha valaki törődése kényelmetlen lett. Én is leszartam, a pofont meg nem kívánom neked, és magamnak sem. - elhúzza az üveget, és a földre teszi, lehetőleg úgy, hogy ne tudja elérni könnyedén, küzdeni kelljen érte, és abból mindketten tudják, ki jönne ki győztesnek, megdörzsöli ingerülten az orrnyergét, mielőtt tovább rontaná a pillanat varázsát, de muszáj - Nem tudom.. nem magamat. Én nem akartam rád támaszkodni, és a mellékelt ábra szerint igazam volt: te még magadat sem tudod életben tartani, kíméljük meg egymást egy újabb drámától. Hajlandó vagy átgondolni, amit mondtam?

wow, you can really dance

Széles mosollyal nézem, ahogy gondosan összehajtogatod az ingem. Elnézném minden nap, és ne nevess, nem azért, mert nem nekem kell megcsinálni, hanem mert láthatlak, megfoghatlak, és megtehetek bármit, hogy ne tudj a dolgaidra figyelni.
- Szeretnéd? – vajon szeretnél egy reggel túl kemény vagy túl híg tejbegríz illatára kelni, megkóstolni, hogy ezúttal mennyire cukroztam el, aztán megtanítani, hogyan kell jól csinálni, miközben fogom a kezed, a derekad, és csókokat adok az illatos hajadra? Ahogy most is nyúlok érted, mert elkalandoztak a gondolataim, de te már el is mozdultál, az üveg felé, és már majdnem sikerül elkezdenem a szemrehányást, amikor mégsem húzod meg, csak elteszed, jó messze, és kénytelen vagyok megint csak mosolyogni, mert bármit is mondasz, aggódsz értem.
- Hát…ha aggódnál, akkor lehet, megtennék ezt-azt, hogy ne kelljen – mosolyogva figyellek, mindig olyan aranyosnak találtam (némely állapotomban még szexinek is), amikor piszkálgatod az orrnyergedet, mindig akkor csinálod, amikor ideges vagy. Most például aggódsz értem.
- Gyere velem New Yorkba – remélem, észreveszed ebben a választ és a kérdéseket is, összeszorul az állkapcsom, amíg a válaszodra várok, mert nagyon, Gaia, nagyon szeretném, ha velem lennél akkor, és ha valami rosszul sülne el, amire valljuk be, van esély, akkor úgy engedhetlek el, hogy nem hagylak kétségek között. Nem úgy, mint legutóbb.
Már nem is tudom, hogy mondtál-e bármit, mert a következő másodpercek teljes homályba burkolják az itt és mostot.
- Basszameg – motyogva nézem, ahogy Charles belöki a ruhatár ajtaját, és bár a lehető legmesszebb állunk a bejárattól, olyan gyorsan odaér, mintha nem is lábon jönne. – Meguntak a vendégek?
Csak egy villanást látok, azt is szokták mondani, hogy csillagokat, mert egy akkora pofon landol a képemen, hogy a top tíz gurkós találat közé tudnám sorolni.
- Hogy képzelted ezt? – sziszeg a dühtől, remeg a szeme alatt az izom, mindig ez történik, ha szétveti az ideg. – Hogy mertél inni? – sípol a fülem, rá se nézek, még mindig ott a tekintetem, amerre a pofon vitte. Mit mondhatnék neki? Hogy szarabb apa nem is lehetett volna soha? Vagy hogy jobb lett volna az életem nélküle? Meg Gináé? – Pontosan olyan haszontalan, semmirekellő vagy, mint az anyád! – felkapja az inget, és az öklével meggyűrve a mellkasomhoz vágja. - Tudom, hogy szándékosan húzol keresztül mindent, amit csak tudsz, mert egy alkoholista szerencsétlen vagy! Szégyellem, hogy az apád vagyok! – üvölt, de mintha csak érthetetlenül gügyögne, mert annyiszor hallottam már ezeket a szavakat, és annyiszor fogadtam meg, hogy soha többet nem vagyok hajlandó újra meghallgatni, és lám, itt vagyunk, alea iacta est, és én tehetetlenül, nyomorultan állok előtte, kezemben a koszos inggel.