Különleges képességek & betegségek

Képességek

Mi sem vagyunk szuperhösök

Animágia
Az animágia egy igen bonyolult folyamat, hiszen ezzel megkapjuk a lehetőséget arra, hogy állati alakot öltsünk magunkra. A Mágiaügyi Minisztérium törvénye szerint minden animágusnak regisztrálnia kell az Animágusok jegyzékébe, ám aki ezen kijelentésnek nem tesz eleget és kiderül róla, hogy ezen képességgel él, azonnali hatállyal bebörtönzik az Azkabanba.
A roxforti diákok harmadik évükben tanulnak először az Animágusokról, az átváltozástan óra keretében, ám a képesség használata a nehézségek miatt csupán ötödévtől kezdhetőóó el. Ez azt jelenti, hogy a diákok sem képességeikben, sem tudásukban nem elég képzettek ahhoz, hogy egy ilyen komoly és nehéz folyamatot végigvigyenek, tehát 15 évesen vághatnak bele az animágia tanulmányozásába legelőször!
Az animágussá válás folyamata egyáltalán nem egyszerű, nem egy éjszaka alatt történik meg. Egyik lépéseként egy hónapon keresztül mandragóra levelet kell a szájban tartani. Fontos megemlíteni továbbá, hogy a transzfiguráció és az animágia nem egy és ugyan az!
Sajnos nem választhatjuk meg, milyen állattá akarunk változni a folyamat végén, ám annyit megtudhatunk, hogy szorosan fog kapcsolódik a személyiségünkhöz. Ha a patrónus bűbájt hamarabb sajátítjuk el, mint hogy animágussá válnánk, következtethetünk belőle, olykor ez a kettő megegyezik egymással. Az animágia egy tökéletes álcának tűnhet számunkra, mégis, megeshet, hogy valamilyen ismertetőjelünket fogjuk állati alakunkban is hordozni. Fontos, hogy az animágus állat nem lehet varázslény!
Észak - Amerikában néhol az animágusokat "Bőrjáróként" ismerik. Az őslakos amerikai animágusok igen szorosan kapcsolódnak a bőrjárók legendájához. A mítosz gonosz boszorkányokról és varázslókról szól, akik állattá alakulhattak, és egy családtaguk feláldozásával tehettek szert eme képességre. Ezek természetesen csak pletykák voltak, amikkel a varázstalanokat rémisztgették.

A pontos folyamat:
A folyamat rendkívül nehéz és katasztrófához is vezethet (például félig állat, félig ember mutációt okozhat), ha helytelenül történik meg. Legelőször annak aki animágus szeretne lenni, kereken egy hónapig (teliholdtól teliholdig) a szájában kell tartania egy mandragóra levelét. Ha ez a levél eltávolításra kerül valamiképp, teljesen előről kezdhetjük a folyamatot. A következő tiszta teliholdkor (ha nem látható jól a hold, el kell halasztani) egy fiolába kell köpnünk a levelet a hold tiszta sugarainál. Ebbe az üvegcsébe bele kell tennünk még a saját hajszálunkat, egy ezüst teáskanál harmatot - amelyet nem érintett napfény vagy hét napja nem érintette emberi láb - és egy halálfejes lepke gubóját. A keveréket csendes, sötét helyen kell elhelyezni, és semmilyen módon nem szabad hozzányúlni, megzavarni. A következő dolgunk csupán annyi, hogy kivárjunk egy elektromos vihart. Ebben a várakozási időszakban muszáj minden napkeltekor és napnyugtakor, hibátlanul kántálnunk az Amato Animo Animato Animagus varázsigét, miközben a pálcánk hegyét a szivünk fölé helyezzük. Végül, ha elérkezik a vihar, keresnünk kell egy nagy, biztonságos helyet, utoljára el kell mondanunk a varázsigét és meginnunk a bájitalt.

Vérfarkas

Vérfarkasok az egész világon léteznek, de a legtöbb esetben a varázstársadalom kitaszítja őket. Azok a boszorkányok és varázslók akik tanulmányozzák őket vagy vadásznak rájuk sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint például egy átlagos mugli. A tizenkilencedik század végén egy angol vérfarkasszakértő, Marlowe Forfang professzor készített egy átfogó tanulmányt szokásaikról. Szinte mindenki, akit kikérdezett és tanulmányozott, a harapás előtt varázsló volt.
A Mágiaügyi Minisztérium vérfarkasokra vonatkozó szabályozásai mindig is kuszák és hatástalanok voltak. A vérfarkasok etikai kódexét 1637-ben alkották meg, amelyben kötelezték volna a vérfarkasokat az aláírásra, és megígértették volna velük, hogy nem támadnak meg senkit, és minden hónapban biztonságos helyre zárják magukat. Nem túl meglepő módon, senki sem írta alá, mivel senki sem volt hajlandó besétálni a Minisztériumba vállalva, hogy ő bizony vérfarkas - emiatt később nem volt egyszerű dolga a Vérfarkasnyilvántartónak sem. A Vérfarkasnyilvántartóban minden egyes vérfarkasnak fel kellett volna tüntetni a nevét és személyes adatait, de a nyilvántartó évekig hiányos és megbízhatatlan volt, mert rengeteg frissen megharapott próbálta eltitkolni állapotát, hogy megmenekülhessen a szégyentől és a számkivetett élettől. A vérfarkasok évekig tartoztak a Varázslény-felügyeleti Főosztály Bestia és Értelmes Lény Tagozatához is, mert senki sem tudta eldönteni, hogy a vérfarkasok tulajdonképpen emberek vagy szörnyek. Egy ponton a Vérfarkasnyilvántartó és a Vérfarkasbefogó Egység a Bestia Tagozaton volt, míg ugyanabban az időben a Vérfarkassegítő Iroda az Értelmes Lény Tagozaton. De sosem jelent meg senki a segítő iroda előtt, ugyanabból az okból, amiért olyan kevesen írták alá a nyilvántartást, így végül a segítő iroda bezárt.
Ahhoz, hogy valakiből vérfarkas válljon, egy farkassá változott vérfarkas harapására van szükség, telihold idején. A fertőzés akkor megy végbe, amikor a vérfarkas nyála keveredik az áldozat vérével.
Sok mítosz kering a vérfarkasokról, amiknek nagy része hamis, de némelyben fellelhető egy-egy részlet ami igaz. Az ezüstgolyó nem öli meg a vérfarkast, de ha a friss sebre ezüstpor és boszorkányfű keverékét teszik, az lezárja a sebet, és megelőzi, hogy az áldozat elvérezzen. A huszadik század második felében sok olyan bájitalt fejlesztettek ki, ami gyengíthet a likantrópia tünetein. Legsikeresebbnek a farkasölőfű-főzet bizonyult.
A havi rendszerességű átalakulások nagyon fájdalmasak, ha nem kezelik, és általában néhány napi sápadtság és gyengeség, betegség előzi meg őket. Amíg az adott személy farkasalakban van, teljesen elveszti emberégét, és nem tudja megkülönbözteti a jót a rossztól. De helytelen azt mondani (ahogy néhány szakértő, ismeretesen Emerett Picardy professzor írta könyvében, a Törvénytelen farkasok: miért nem érdemlik meg az életet a likantrópok-ban), hogy ilyenkor elveszítik eszüket. Más oldalról nézve, akár emberi formában is veszélyesek lehetnek. Ha a vérfarkas emberi alakban támad, előfordulhat, hogy az áldozatnál kialakul néhány farkasszerű tulajdonság, például a félig nyers hús szeretete, de egyébként nem fog semmilyen hosszútávú hatástól szenvedni. De akár egyetlen harapás vagy karmolás is maradandó sebet hagyhat attól függetlenül, hogy a támadó farkas vagy emberi alakban volt.
Amíg állati alakban van, a vérfarkas szinte megkülönböztethetetlen az igazi farkastól, habár a pofája talán rövidebb, a pupillája pedig kisebb (mindkét testrész sokkal "emberibb"), a farok pedig inkább pamacsos, mint telt és sűrű. De az igazi különbség a viselkedésükben rejlik. A valódi farkasok kevésbé agresszívak; sok népmese hivatkozik rájuk úgy, mind lelketlen ragadozókra, de varázsló szakértők ma már úgy gondolják, ezzel inkább a vérfarkasokra utalnak, és nem az igaziakra. Különleges körülmények kellenek hozzá, hogy egy farkas megtámadjon egy embert. A vérfarkas azonban szinte kivétel nélkül embereket vesz célba, és igen csekély veszélyt jelent más teremtményekre.
A vérfarkasokat illető megbélyegzés évszázadokon keresztül olyan erőteljes volt, hogy nagyon kevesen házasodtak csak meg, és lett gyerekük.
Két vérfarkas szerelméből, nem születhet vérfarkas gyermek! A kór kizárólag harapással (megfertőzéssel) adható át, tehát nem öröklődik.
Egy érdekes tény a vérfarkasokról: ha két vérfarkas telihold idején találkozik és párosodik (ami rendkívül valószínűtlen - annyira, hogy csupán két ilyen esetről lehet tudni), a leszármazottak farkaskölykök lesznek, amelyek nagy mértékben hasonlítanak az igazi farkasokra, kivéve abnormálisan magas intelligenciájukat. Nem lesznek agresszívabbak, mint az igazi farkasok, és nem támadnak emberre. Egy ilyen almot óriási titokban, Albus Dumbledore engedélyével engedtek szabadon a roxforti Tiltott Rengetegben. Az alom tagjai gyönyörű és szokatlanul intelligens farkasokká fejlődtek, és néhányuk még mindig ott él; ez az alapja a "történeteknek" a rengetegbeli vérfarkasokról.

Metamorfmágia

A metamorfmágia egy szintén ritka képesség, amely a önként történő testmódosítással ruházza fel a vele rendelkezőt. Ezen tulajdonság csak születés - öröklődés - útján szerezhető meg. A különbség az animágia és a metamorfmágia között, hogy míg a metamorfmágus sokféle formát ölthet magára, megváltoztathatja a nemét, életkorát vagy akár csak megjelenésének egy részét (például a haja színét), az animágus egyetlen, állati alakra képes csupán. Birtoklóján korán, akár újszülöttként is megjelenhetnek a jellegzetes részletek, amelyek alapján következtethető megléte.
A metamorfmágusok ritkasága miatt valószínűleg nem áll rendelkezésre semmilyen képzés, amin fejleszteni tudják képességüket, így nagyrészt saját hibáikból, próbálkozásaikból tanulnak. Nincs szükségük pálcára az átalakuláshoz, elég ha csak egyszerűen összpontosítanak. Gyakran előfordul viszont, hogy a metamorfmágust az érzelmei befolyásolják, amely visszatükröződik külsejében. Viszont az erős traumák és tartós érzelmi állapotok, mint például a gyász és a sokk megakadályozhatják - korlátozhatják - a képesség használatát.

Metamorfmágia - kiegészítés

Kevesek által ismert, kevesek által elérhető lehetőség a metamorfmágusnak születettek számára, hogy amennyiben képességük hamar felfedezésre kerül - nem mindükben tudatosul gyermekkorban, és nem is mindegyikük képes ugyanolyan mértékű átváltozásra önmagától - a Minisztérium erre kijelölt bizottsága meghívja a programba, amelynek létezését a legritkább esetben mondják ki hangosan. Általában akkor is az utolsó szó jogán.
Mivel a metamorfmágia genetikai tulajdonság, sokan egyértelműnek veszik korlátait, azonban ez tudományos módszerekkel fejleszthető - kizárólag így, tegyük hozzá, a Misztériumügy mindenre figyelő tekintete alatt - és új távlataiban az egyén hosszú évek gyakorlása és szenvedése után képes a természetben megtalálható elemekkel is felruházni magát, ideiglenesen úgy alakítani a testét, hogy elkerüljön bizonyos átkokat, pisztolygolyót, ellent tudjon állni a természeti csapásoknak, és a legvadabb spekulációk szerint túlélni olyan körülményeket, amelyekről álmodni sem igazán merünk. Mindez állandó kutatással, életek kockáztatásával zajlik jelenleg is, a programban részvevők feltétlen hűséggel tartoznak a Minisztériumnak, és roppant kevesen vannak - belőlük válik a legjobb időjárásmágus, mivel az elemekkel jóval eredményesebben veszik fel a harcot.

Legilimencia és Okklumencia

A muglik gyakran nevezik a legilimencia képességet "gondolatolvasásnak". Az elme egy bonyolult és sokrétű dolog és akik tökéletesre fejlesztik eme képességet, mondhatjuk, hogy képesek is lesznek valamilyen értelemben gondolatolvasásra.
Ez a varázslat az asszociációkon át navigálja el a hozzáértőt, módszere egységes, de személyenként változó nehézségű. Azt a személyt, aki ezt a művészetet gyakorolja, a varázsvilág legilimentorként ismeri, ellenpárja az okklumencia. A természetben is akadnak olyan lények, amelyek képesek hasonló folyamatra, de épp faji eltéréseik miatt ezen metódusok eltérnek az emberétől. Jó példa erre az Ilvermorny négy házának egyik szimbóluma, a wampus is, amelyről azt tartják, hogy szemein keresztül alkalmazza képességét.

Nem ismeretes, mely mágus 'találta fel' a legilimenciát és az sem, hogy pontosan mikor. Vannak boszorkányok és varázslók, akik könnyedén elsajátítják a képességet - született tehetségek, bár több esetben utóbb kiderült, hogy valaki átadta számukra tudását - és vannak, akiknek sok időbe, akár évekbe is telhet kifejleszteni azt. A legtehetségesebbek pálca nélkül és nonverbálisan is képesek használni, minden egyéb esetben szükség van a Legilimens varázsigére. Ha a célpontunk nem képzett az okklumenciában, képesek vagyunk belelátni gondolataiba, érzelmeibe, emlékeibe. Vannak olyan magasan képzett személyek, akik képesek befolyásolni is ezeket - kezdve egy egyszerű érzelemlökettől, egészen akár egy hamis látomásig - e tulajdonságot általában feketemágiát gyakorlóknak tulajdonítanak. A Roxfortban nem tanítják a legilimenciát, sem az okklumenciát, hisz ennek használata az emberek magánéletét sérti, így ez is jogilag korlátozott és megszabályozott, mint például a veritaserum használata is.

Az okklumencia gyakorlott ismerője képes teljesen lezárni elméjét a legilimentor előtt. Ez teljesen megakadályozhatja, hogy hozzfárjenek gondolatainkhoz, érzelmeinkhez és hogy befolyásolják őket. Az okklumencia legalapvetőbb formája, amikor teljesen kiürítjük az elménket. A fejlettebb okklumentorok képesek rá, hogy teljesen elnyomják a bennük lévő érzéseket, elrejtsék az emlékeiket, teljesen ellentmondjanak és azt mutassák csak, amit a legilimentonak szeretnének. Képesek létrehozni egy hamis réteget, amelyről azt hihetik, hogy valódi, miközben az egy mélyebb ponton rejtőzik elméjükben. Ez igen nagy erőfeszítést igényel, valamint mentális és érzelmi fegyelmet.

Vélák

Bár határozottan emberszerűek, varázslénynek minősülnek.
A faj eredetileg a szláv mitológiához tartozik, innen származik a legtöbb képviselője is, de a vándorlás és az élőhelyek pusztulása miatt mára több helyen is fellelhetőkek Európán belül - nagyobb kolóniáik élnek Angliában és Franciaországban, főleg ezeken a területeken jellemző az integrációjuk is.

Általánosságban elmondható, hogy látványos fizikai csáberejüket az ellenkező nemű mágusok elbűvölésére használják - bár a faj férfitagjai jóval ritkábban érintkeznek a külvilággal, egész társadalmuk matriarchális. Fontos megemlítenünk, hogy a kutatók véleménye alapján nem is léteznek tisztavérű véla férfiak, így érthetővé válik, miért vonzódnak az emberekhez annak ellenére, hogy társadalmukat elkerülik. Az emberek és a vélák kapcsolataiból származnak a félvélák, leszármazottaik a negyedvérek: ezek a személyek a varázstársadalom tagjai, képesek pálcát használni, és rendelkeznek is a joggal hozzá, míg a tisztán vélák számára ez a fajta mágia lehetetlen, és elutasításra kerül a civilizáció további vívmányaival együtt.
Vonzó külsejük azonnal megragadja a figyelmet - ezt a képességet utódaik is öröklik, de természetesen nem olyan mértékben, mint a faj eredeti képviselői - és meg is tartja azt mindaddig, amíg valami vagy valaki megsérti őket, ekkor ugyanis ijesztő, madárszerű arcuk megmutatkozik, és rátámadnak a kiváltóra. Számtalan okból igyekeztek eredeti hazájukban visszaszorítani őket, többek között az ilyen, inkább gondatlanságból elkövetett gyilkosságok és fizikai erőszak miatt - és mert több kísérlet eredményeként alkalmatlannak bizonyultak a tartós együttélésre. Sok véla hagyja el a családját, hátra az utódait, és tér vissza természetes közegébe, vagy új párt választ, emiatt pedig - mivel gondolkodásuk csak részben emberszerű - egyáltalán nem érez bűntudatot, vagy bánatot. Kivételek akadnak, de ritkán.
A vélák hajszála bizonyos pálcakészítők alapanyagaként szolgál, habár sokan megbízhatatlannak tartják annak mágiáját. Vadászatuk jövedelmező, de tiltott. Nagyon tiltott.

Lényeges információ továbbá, hogy utódaik, a félvér és negyedvér vélák vegyes fogadtatásra számíthatnak a társadalom egészétől: míg az emberek elfogadóbb fele álmélkodik szépségükön, és teljes jogú polgártársainak tekinti őket, a konzervatív és hagyománytisztelő aranyvérűek, családok állatként kezelik őket. További összefüggésekért lásd a vérségi útmutatót.

Látók

Az igazi látók nagyon ritkák a világunkban, képességeikről sok tévhit kering a varázsvilágban - amelyeket egy tehetséges látó valószínűleg előre tudna.
A jövőbelátás, bár eltérő módon és életszakaszban jelentkezhet, mindenkinél ugyanazt jelenti, megtapasztalása és intenzitása változik, már amennyiben valóban rendelkezik vele az adott illető, és nem a roxforti tanári állás kényelmére pályázik..

Vannak látók, akik azokat próféciákat jósolják és írják meg, amelyek eltárolásra kerülnek a Mágiaügyi Minisztériumban, habár ennek ténye az átlag polgár számára inkább tűnik megfoghatatlan humbugnak, mint valóságnak - kilétük ismeretlen, és velük szemben rengeteg varázsló és boszorkány próbál megélni vélt vagy valós képességeiből, évszázadok óta rossz hírét keltve úgy általában a jóslatoknak. A Roxfortban is oktatott tantárgy szinte minden évben elkerüli valami csodával határos módon, hogy töröljék a tanrendből, és a Próféta minden héten közöl újabb eseteket, amelyben valaki látói kvalitásaira hivatkozva jutott nagyobb összeghez - többnyire a bűnügyi rovat hasábjain.
A látomások sokszor csak feltételezések, mivel jelenlegi ismereteink szerint az elme a maga következtetései alapján értelmezi a látottakat - ugyanakkor a történelem folyamán többen képesek voltak tűpontos kinyilatkoztatásokra, így az egyetlen, ami biztosan tudható a látókról, hogy sokfélék, és sokféleképp értelmezik mindazt, amiben részük van. Akadnak köztük olyanok, akik csupán álmaikon keresztül, inkább megérzések alapján ismerik meg a jövőt, míg mások szinte állandóan harmadik szemükre figyelnek: sokan megőrülnek, míg egy szerencsés réteg kamatoztathatja a mindennapokban is tudását.

Léteznek tényezők, melyek erősítik, vagy épp gyengítik a képesség működését, és bár a szakértők szerint csak mint lehetőség, de adottak személyek, varázslények, akik és melyek jótékony hatással vannak a harmadik szem működésére.

Párszaszájúság

Egy igazán ritka, genetikai alapokon nyugvó képességről van szó, amiről Mardekár Malazár élete és működése előttről is léteznek feljegyzések, mégis a roxforti alapító leszármazottai közül kerül ki a legtöbb párszaszájú mágus. Általánosan a kígyókkal való kapcsolattartásként terjedt el, de a képesség birtoklói ennél többre is képesek lehetnek rendszerezett, felügyelt gyakorlás függvényében. Az ilyen gyakorlásokat és magát a képességet is érdemes a legnagyobb diszkrécióval kezelni, esetleg titokban művelni a képesség általános megítélése miatt. A kígyók a veszélyt szimbolizálják megannyi kultúrában, ennek megfelelően a mágusok világában kirekeszthetik azt, akiről kitudódik, hogy ismeri azt a ritka nyelvet, amin a kígyók is kommunikálnak.

A kígyók beszéde nem olyan, mint az emberek által beszélt idegen nyelvek, és semmiképp sem hasonlatosan a mágikus lények nyelveihez. Ezek kisebb vagy nagyobb kitartással képes minden ember elsajátítani, de a párszaszó nem tanulható. Előfordultak esetek, amikor ismétléssel pár szó megelevenedett, és amennyiben a közelben kígyó is fültanúja volt az esetnek, értette is a szavakat, de a teljes körű elsajátítás a képességgel nem rendelkezők számára lehetetlen.

A párszaszó még az ezt értők közt is változatosan van jelen. Vannak, akik csak nehezen sajátítják el a kommunikáció ezen formáját. Számukra nem minden esetben lehetséges, hogy megszólaljanak ezen a nyelven. Egy kígyó közvetlen közelségével, vagy a szemtől szembeniség elképzelésével azonban a képesség gyengébb képviselői is könnyedén, ösztönszerűen képesek kommunikálni a csúszómászó állatokkal.

Természetesen aki fogékonyabb a természetközeli életmódra, és kedveli a hüllők világát, az könnyebben sajátítja el a párszaszó alapjait. Az ilyen emberek számára nem okoz gondot az egymás közti kommunikáció sem.
A párszaszájúak egy igencsak kis része a kígyókkal nem csak beszélni képes, de könnyedén befolyásolja azokat. Mindez veszélyes a társadalomra, de a minisztériumi ellenőrzés nem megoldható, hiszen nem tudják ellenőrizni, hogy mikor szólal meg valaki ezen a nyelven. Mégis igyekeznek a képesség megismerésével, és bár kevés önként jelentkezővel, kutatások folynak a párszaszó használatát illetően. A programban részt vevő, számolhatóan kevés embert többek közt segítik a nyelv használatának minél könnyebb elsajátításában, majd a kígyók irányításának mértékét vizsgálják. A Titkok Kamrájában élő hatalmas Baziliszkusz miatt erre különösen nagy figyelmet szentelnek.

Ezerajkúság

Kevésbé ismert tulajdonság, amelynek eredete tisztázatlan, de sok spekuláció alapját képzi: az ilyen varázslók és boszorkányok rendkívül fogékonyak a nyelvtanulásra, azonban különleges nyelvérzékük kiterjed a varázslények nyelveire, és látszólag elsajátíthatatlan nyelvjárásaira.
Az egyik legfőbb elmélet szerint az olyan vérvonalakban jelenik meg, ahol a felmenők között volt varázslény, erre azonban nincs egyértelmű bizonyíték, ahogy megállapítani, hogy az egyén rendelkezik vele, is komoly kihívásnak bizonyul általában. A képességgel rendelkezők ugyan szintén átmennek a nyelvtanulás folyamatán, de másokkal ellentétben szinte "ragad rájuk", azonnal megértik annak logikáját, és a kiejtésben is jeleskednek. Ha időben felismerik tehetségüket, remek tolmács és fordító válik belőlük, a legszélsőségesebb esetben képesek akár száznál is több nyelvet elsajátítani - innen is a név.
A történelem folyamán számtalan, komoly tudásanyaggal rendelkező mágusról tartották úgy, hogy rendelkezett ezzel a tulajdonsággal, de egyikükkel sem hozták összefüggésbe, hogy olyan nyelveken is tudtak volna, amelyek számukra elérhetetlennek bizonyultak - így például egyetlen ezerajkú sem tudná a párszaszájúak velük született érzékét lemásolni, mivel minden egyes nyelv esetében szükséges, hogy átmenjenek annak megtanulási folyamatán, ha látszólag irreálisan gyorsan is.

Betegségek

Ép testben épp

Dodóbetegség
Habár igen kicsi az esélye, de olykor előfordul, hogy elrontott hoppanálást követően - vagy azt követően, hogy valaki felismeri, ehhez teljesen alkalmatlan - az illető kellemetlen tünetekkel gazdagodik, és spontán hoppanálást hajt végre az akarata és az esetleges védőbűbájok ellenére, de sosem ismeri az érkezés pontját előre. Kiválthatja egy tüsszentés, egy hirtelen hang, de akár egy álom, ha pedig valóban kifejezetten balszerencsés, az áthelyeződés előjelek nélkül történik: jó esetben ilyenkor nem hagyja hátra egyetlen testrészét sem a kiindulási ponton, de előfordultak már halálos esetek is: ezek nagyobb része inkább amiatt történik, mert a hoppanálás végállomása lehet egy szikla belseje, az óceán mélye, vagy hasonlóan egészséges helyszín..
Általában pár hét alatt magától elmúlik, ha azonban mégsem, és nem kezelik, állandósulhat, és egyéb következményekkel járhat. Nevét az első ismert benne szenvedőtől kapta, aki két áthelyeződés között sok káromkodás közben valahogy kipréselte magából, hogy pont úgy érzi magát, mint a szóban forgó madár, amelynek gyakori eltűnése miatt a muglik a mai napig azt hiszik, kihalt.

Obskurus

Főleg a Titoktörvényt megelőző időszakra jellemző elváltozás, amely mára szerencsésen ritkának számít, és korai felismeréssel megelőzhető. Két fajtája ismert, ezek azonban nem zárják ki egymást.
Mindkét esetben olyan trauma éri a mágust, amely feldolgozhatatlannak bizonyul számára, és amelynek hosszútávú következményei lehetetlenné teszik a normális varázshasználatot. Ha gyermekkorban következik be az eset, kapcsolata a mágiával patológiássá válik, a beteg magát undorítónak, abnormálisnak érzékeli 'mássága' miatt, és később képtelen uralkodni a saját erején, így az különböző tünetek útján ellene fordul. A dokumentált esetek alapján ezek a gyermekek nem érik meg a 10. életévüket sem, mert vagy egy varázslat okozta kitörésben, vagy a visszatartott varázslat testen megmutatkozó rombolása miatt belehalnak a kórba. Szinte elenyészően ritka esetben túlélhetik a kritikusnak tartott időszakot, azonban ezt követően is állandó megfigyelésre szorulnak, és képtelenek beilleszkedni a varázstársadalomba - általában javasolják is számukra, hogy a muglik között telepedjenek le.
Lehetséges azonban felnőttként is elszenvedni a szóban forgó traumát, ez azonban sok körülmény összjátéka, sosem történik önmagában: például sokszoros érzelmi megrázkódtatást követően, amelyek a mágiagyakorláshoz kötődnek, vagy olyan esetekben, amelyekben az illető időszakosan elveszti minden képességét a varázshasználatra.
Az ebben szenvedő képtelen uralkodni a mágia felett, önkéntelenül hajtja csak végre, bár alkalomadtán kisebb, kevésbé bonyolult műveletekre - mint egy zár kinyitása - képes lehet. Felnőttként az előrehaladottabb kor miatt úgy tűnhet, hogy a betegség nem olyan komoly, azonban jóval gyorsabb lefolyású, hamarabb bizonyul végzetesnek is.
A folyamat semmilyen kezeléssel nem fordítható vissza, legfeljebb lassítható, lezárása pedig mindig ugyanaz.

Sárkányhimlő

A muglik és mágusok között egyaránt terjedő bárányhimlőre emlékeztető betegség, mely az 1300-as években bukkant fel először a szakirodalomban, és habár létezik rá gyógyír, még mindig szed halálos áldozatokat. Az idősebbek körében nagyobb arányban pusztít, de minél hamarabb fedezik fel, annál hatékonyabban kezelhető.
A bőr zöldes elszíneződése mellett megjelennek a szederjes kiütések, mely tünet erős viszketéssel és ezt követő fájdalommal jár, és kiegészül az orrból előtörő szikrákkal, amennyiben a benne szenvedő tüsszent. Enyhébb esetekben a lábujjak között megjelenő zöldes-lilás foltok jelzik a betegség jelenlétét, de árulkodó lehet a napokig tartó, nem mulasztható magas láz is - szerencsére a gyakorlat alapján kétszer nem lehet elkapni.

Mágia-allergia

Szerencsétlen tünetegyüttes, amely sok mágus életét keseríthetné meg, ha gyakori lenne a népesség körében - százból aligha két személy tapasztalja, és a tapasztalatok alapján főként a mágia bizonyos ágaira jellemző a különös érzékenység, így ezektől tartózkodva az egyén élhet teljes életet.
Az ebben szenvedők, hasonlóan a többi allergia nem büszke tulajdonosához, olyan immunválaszt produkálnak bármely varázslatos jelenség jelenlétére, amely változatos módokon jelenhet meg, ezek között szinte általános a tüsszögés, viszkető szem, köhögés, súlyosabb esetben a tünetek jóval kellemetlenebbek. Néhány feljegyzett esetben - általában ha nem sikerült időben rájönni a probléma okára - az allergia anafilaxiás sokkot váltott ki, és a beteg elhalálozásához vezetett.
Bár a hétköznapokban javítható az életminőség, a csekély, de egyértelmű tapasztalat alapján ezek a mágusok jóval rövidebb várható élettartammal rendelkeznek egészséges társaikhoz képest, és jóval fogékonyabbak a légúti megbetegedésekre és az átkokra.

Varázstalanodás

A szakirodalom sokszor nevezi az obskurus-jelenség ellentétének, de a spektrum egyik vége sem kifejezetten egészséges a mágusra nézve. Széles társadalmi kitaszítottsággal és mentális problémákkal jár, ha az egykor mágiáját teljesen uraló varázsló vagy boszorkány elveszti ezen képessége fölött a képességet, és rövid időn belül már egy zárat sem tud kinyitni, a legszélsőségesebb esetben pedig lényegében szinte kvibli lesz.
Kialakulása vitatott, vizsgálni pedig nehéz a szerencsére kevés eset miatt, azonban jelen állás szerint visszafordíthatatlan, és szinte mindig egy, az egyén számára komoly traumával kezdődik - legyen az fizikai vagy mentális. Bár főleg aranyvérűek között terjed az elmélet, miszerint őseik szívesen helyezték ezt az állapotot kilátásba mintegy bosszúból vagy zsarolásképp egymás elé, bizonyíték azóta sem került elő.
A népszerű vélekedéssel ellentétben mugliszületésűekkel gyermeket vállalni nem váltja ki - és nem is kifejezetten tesz köreikben népszerűvé.

Függőségek

*Elmeélesítő elixír

Bár a vizsgák és komoly szellemi teljesítmények megvalósítása előtt - nem teljesen legálisan - jól jöhet ez a bájital, mióta létezik lehetséges túladagolni, és függőséget kialakítani vele. Bár a jelenség első pillantásra nem feltétlenül észrevehető, az ebben szenvedő, a többi így működő élettani jelenséghez hasonlóan egyre nagyobb és gyakoribb dózisokat kíván, azonban ezzel együtt előbb rövidtávú, majd hosszútávú memóriája sérül egyre inkább.
A betegen tapasztalhatjuk, hogy bár mindent gondosan elolvas és tanulmányoz, pár óra elteltével ezekből semmire nem emlékszik, és ennek nincs is tudatában, míg nem figyelmezteti valaki. Korai fázisában létezik rá gyógymód szakképzett medimágusok által, azonban egy ponton a károk visszafordíthatatlanok, és a legsúlyosabb esetben az illető elfelejthet ételt és italt magához venni, kevésbé szélsőséges esetekben pedig többé nem talál haza.

*Szerelmi bájitalok és egyebek

Bár a bájitalok tárháza kiterjedt hatásokkal bír, valódi szerelmet és tartós, egészséges vonzalmat lehetetlen velük ébreszteni: ezért a rossz adagolás vagy túl nagy adagokat követően a fogyasztó kiüresedik, és úgy érzi, életének nincs többé értelme.
Létezik olyan variáció is, amely az utóbbi években került a piacra, és a tőle való függőség épp az ellenkezőjét váltja ki, és mániás epizódokat produkál általa a mágus - szélsőségesen féltékennyé és agresszívá tehet, a meggondolatlan cselekedetek elkövetői ártanak szerelmük vagy vonzalmuk tárgyának is. Ezen szerek forgalmazását a Minisztérium csak különleges engedéllyel teszi lehetővé, de évről évre előfordulnak adminisztrációs hibák..
És szó szerint valaki haláláig tartó szerelmek.

*Testmódosítás

Sokak szerencséjére a különböző átkok és bűbájok nem okoznak maradandó károsodásokat - amelyek pedig igen, enyhíthetőek valamilyen módon. Használatuk elterjedése óta ritkábbak a bájitalokhoz kötődő ártalmak, ezen szerek ugyanis hajlamosak szintén függőséget kialakítani a testét módosítani hosszabb távon vágyóban.
A mára kevésbé ismert betegség sosem a kívánt változtatásokat tette állandóvá: előfordultak a bőr, szem és hajszínnel kapcsolatos hatóanyagok esetében a teljes kifehéredés és a foltokban jelentkező egészségtelen elszíneződések, az elszenvedői fényérzékenységről, napallergiáról, később fokozott irritációról számoltak be, de a súlyos függőségben megemelt adagok vezettek életveszélyes, nyílt sebekhez, amelyek különös fogékonyságot mutattak az elfertőződésre - főleg egy bájitalos környezetben.
Ezen vegyületek használata még gyakorlott szakértők számára is kihívás, összetevőihez nehezebb hozzájutni - de hiába csökkent a betegek száma, leszármazottaikban olykor megtalálhatóak ezen a rendellenes tünetek, de mindig az életminőségüket rontva.

*Mágikus nemibaj

A mágusok világát sem kerülte el a nemi úton terjedő betegségek tárháza - kialakulásuk rengeteg módon lehetséges, és szemben az általános, muglikat is érintő változatokkal, gyógyításuk nem kifejezetten egyszerű.
Jellegzetes tüneteket produkálnak a varázslényekkel létesített szexuális tevékenységből szerzettek: kentaurok esetén a nemiszervek kellemetlen megnagyobbodása és a páciens gyakori nyerítési kényszere. Öröm az ürömben, hogy a tünetek annyira jellegzetesek, hogy többnyire nem kell körbeírnia a gyógyítónak a körülményeket..
Gyakori még a véláktól elkapott, dührohamokat és erőteljes viszketést kiváltó verzió, a sellőktől beszerezhető pikkelyesedés és a bőr zöldes elszíneződése, de léteznek igazi ritkaságok is a palettán, mint a közvetlenül átalakulás előtt vagy után a vérfarkasok által terjesztett extrém szőrösödés, vámpírok esetén a hirtelen fellépő és nehezen gyógyítható hipotermiás jelenségek az ágyék vagy száj környékén, és a listát még folytathatnánk.

Betegek azonban a nem megfelelő bájitalhasználat, különböző átkok, rontások használatával is lehetünk - leggyakrabban az inmunrendszer rossz állapotában például egy fagyasztásra szolgáló változattal.
Vannak a varázsvilágnak kevésbé feltűnő, mágusról-mágusra terjedő kórságai is, olyan gombafajtái, amelyek világítanak a testen, vagy füstöt eregetnek. Ezeket szerencsére még a roxforti javasasszony is könnyen gyógyíthatja - csak legyen merszünk közölni vele a tüneteinket.

Egyéb

és minden mi jó

Urban legends

*A Don Lothario-átok?

Nem hűtlen vagyok, drágám, csak megátkoztak! - hangzik el olykor a még mindig jellegzetes mondat egy-egy háztartásban, és ha nem követik átkok és éles tárgyak, gyakran kerül megmagyarázásra, hogy a félrelépő nem saját akaratából cselekedett.
A 18.században élt, bizonyos Don Lothario az első a szakirodalom szerint, aki erre hivatkozik a Wizengamot előtt, mikor perbe fogják szám szerint ötvenkét asszony és leány megrontásáért, átveréséért, és az ügyön nem sokat lendített előre, hogy ezek között volt az épp aktuális főmágus felesége és legidősebb leánya is. Azóta, mivel ez a nevetséges indok nem kapott hivatalos cáfolatot, és értelemszerűen vizsgálatot sem, olykor elő-előkerül még a kifejezés, és léteznek mágusok, akik valóban hisznek az átok létezésében, függetlenül a hűségüktől.
Mivel az 'elszenvedő' leírása alapján nem különböznek tünetei sokban az Imperius-átoktól, ez egy lehetséges változat, bár a tisztelt bíróság általában kétségbe vonja, hogy a sötét üzelmeket kergető elkövető csupán azért kockáztatná az életfogytig büntetést, hogy promiszkuitásra vegye rá az áldozatot...

*Túl sok mágikus védekezés?

Sok ifjú, a varázsvilágban kevésbé járatos, vagy csak az átlagnál naivabb hölgynél próbálkozott a szóbeszéd hatalmával, miszerint legjobb elhagyni a védekezést, hiszen csökkentheti a varázserőt, rontja az egyén pálcahasználati képességeit (?) és még érzéketlenséget is okozhat, arról a szörnyűségről nem is beszélve, hogy mennyire nem természetes. Ugye.
A mugliszületésűek mára összetartó közösségének köszönhetően kevesebb az olyan eset, amelynél a hazugságok miatt nem kívánt terhességek jöhettek létre - de természetesen a rossz szándékú varázslók roppant találékonyak, így érdemes mindig kétkedve fogadnunk mindazokat, akik erre hivatkoznak - főleg, mert a varázsjogban nem létezik gyerektartás.

*Nemi úton terjedő betegségek?

Bár valóban sok különös eset lelhető fel ebben a témában, még ennél is több legenda vagy tévhit - eredetileg azon aranyvérű családok irányából, akik a mai napig helytelenítik a házasság előtti nemi érintkezést. Az egyszerű roxforti diák bizonyára hallott a rémmeséről, ahol a mugliszületésűekkel eltöltött éjszaka után a mágus impotenssé vagy meddővé válik, vagy onnantól kezdve csupán kviblit tud nemzeni vagy foganni. Kedvelt elmélet még, hogy a hasonló tünetekkel rendelkezett szellemek is átadják, ha átlebegnek az emberen, illetve hogy a már meglévő betegséget át lehet helyezni csupán egy bűbájjal.
A teljesség igénye nélkül: mindannyian hallottunk őrült elképzeléseket arról, ki honnan és mit 'szerzett', a variációk listája olyan hosszú, hogy egyetlen szakkönyv sem érne a végére.

*Disznókor?

Konzervatívabb mágusok a mai napig előszeretettel mesélnek utódaiknak történeteket a félelmetes és vérszomjas sertésekről, és állítják követendő példának azon gyermekeiket, akik korán elsajátítják az előírt rettegést. Mivel a hagyományos varázstársadalom a disznót tartja a legkevésbé mágikus állatnak - annak felhasználhatósága, azaz fel nem használhatósága okán - továbbra is közös kultúrális mumusának tekinti a fajt, és a kreatívabbnál kreatívabb horrorsztorik, természetüknél fogva mindig csak gazdagabbak lesznek..
Ezek közé tartozik a legnépszerűbb, miszerint a disznók képesek kiszagolni a varázserővel bíró gyerekeket, és előszeretettel eszik meg őket - bejutnak a legjobban zárt ajtón, ablakon át, és még a szekrénybe vagy ágy alá bújás sem segít azon az ifjún, aki nem ette meg a reggeli kásáját, vagy feleselt, az állatok, mint a zsákosember, generációkat neveltek engedelmességre.

Kevésbé népszerű, de annál több pszichológiai kérdést felvető változat gyermeküket lelkileg kivégző szülők számára a verzió, amiben a délutáni nem alvásért és cumiról nem leszokásért a sertések harapásától az engedetlenkedő maga is sertés lesz. Bár ennek számos cáfolata látott napvilágot - többek között hivatalos állásfoglalásként a Minisztériumtól - egyesek a mai napig állítják, a varázsló és röfögő cucuk párbajából ez utóbbi kerülne ki győztesen.