Hogy belül milyen vagyok? Nehéz ezt összefoglalni, még sosem gondolkodtam el ezen, de nem nevezném magam unalmasnak. Na nem azért, mert minden hétvégén, magamból kivetkőzve ugrálok valami rock koncerten, vagy házibuliban iszom magam a föld alá. Ezekre valahogy, nem érzek késztetést, és nem hiányzik az életemből az alkohol gőzös társaság, és a szörnyűséges másnaposság érzete. Egyetlen egyszer kipróbáltam, az elég volt, és soha többé. Legalábbis nem mostanában.
Tipikusan olyan ember vagyok aki nem emeli fel a hangját, ezért ha néha mégis, mindenki megrökönyödve néz rám, hogy mégis melyik bolygóról érkeztem. Szeretek magam véleményt alkotni mindenről és nem szeretem a pletykákat, mert sok a hazugság benne. Határozott vagyok és gyorsan döntök általában, de nem mindig hibátlanul, és akad egy két döntésem amit meg is bántam. Őszinte vagyok, de nem nagyszájú, noha akik ismernek, tudják hogy többnyire nem rejtem el a véleményem és ha kérdeznek kimondom, de kéretlenül nem, mert el akarom kerülni az olyan helyzeteket, hogy beszóljanak, mert semmi közöm nincs hozzá. Nem szeretek ilyen helyzetbe keveredni, és nem szeretem azt sem, amikor valaki csak úgy lekezel, olyankor felébred bennem a vágy megmutassam, nem vagyok egy üres fejű vocaloid.
Szeretek olvasni, mindenféle témában és ezeknek hála elég sok mindenről tudok beszélgetni is, amiért neveztek már gúnyosan hercegnek, akinek más dolga sincs hogy olvasni meg buta magazinokat lapozgatni. Szinte mindenféle zenét meghallgatok, szeretem ismerni őket hogy hitelesen tudjam szidni vagy dícsérni őket, de nem káromkodom sokat, hiszen attól még jobb nem, a helyzet meg nem oldódik...
Talán olyannak tűnök kicsit, mint aki "Mr Tökéletes", de messze nem vagyok az. Könnyen megbántódok, és van amikor mindennél többre becsülök egy könyvet és egy bögre forró csokit az ablak alatti kanapéra gömbölyödve.  

Az életemről, mit is mondhatnék?