Anyámmal az oldalamon egy kéményből érkeztünk az Abszol út világos, túlzsúfolt utcáira. Valami xy boltban kötöttünk ki, láttam a mellettem fújó sárkányon, hogy hamarosan felrobban ettől a sok buta boszorkánytól és varázslótól. Most egészen más volt a helyzet mint az eddigi években. Csak ketten voltunk, hiszen Sirius már nem lakik otthon, anyám kitagadta őt a családból és engem emeltek az örökösi trónra. Büszke is voltam erre, hiszen tudtam, hogy végre elérkezett az én időm, végre megkaptam a jutalmamat a sok éves fáradozás és kemény munka után. Anyám láthatóan boldog volt attól eltekintve, hogy a háta közepére sem kívánta ezt a helyet. Ha tehette volna, Siport küldi el a holmikért, de mivel egy új talárra volt szükségem és plusz egyéb ruhákra, így kénytelen voltunk jönni. A bevásárlás után ő a Borgin & Burkes üzletbe veszi az irányt, még én a környéken mászkálok, ismerős arcok után kutatva. Vajon Crabbe és Goyle miért nincsenek most itt? Lehet, hogy helyettük is bevásárolnak a manók, ők biztosan nem nőttek oly sokat a nyár alatt, hogy új talár kelljen számukra. Ahogy a tömeget és az embereket lesem az egyik magasabb pontról, észreveszem az ismerős fürtöket, majd amikor egy pillanatra hátra tekint, az ismerős arcot, ami a múltkor még oly ékesen díszítette a falikárpitot és most már csak egy óriási fekete pacaként áll ott. Megfordul a fejemben, hogy nem foglalkozom vele, hiszen kit is érdekelnek egyébként a vérárulók, ám végül a vérem nem hagy nyugodni, utána iramodom. Valahogy abszolút nem lep meg, hogy a Zsebkosz köz egyik szűk sikátorában haladunk. Méterekkel előttem megy, én pedig igyekszem őt nem szem elől veszíteni, na meg nem foglalkozni a sikátor két oldalán ácsorgó, furcsa és undorító emberekkel. Mivel nem célom beszélgetni a bátyámmal most sem, így nem szándékozom közelebb menni vagy felfedni magam előtte, hacsak észre nem veszi, hogy követem őt. Ettől eltekintve még érdekel, hogy mi a francot keres itt és ha elég szemfüles vagyok, még talán sikerül is meglesnem őt. Nem idegen számomra annyira ez a terep, sok éve járjuk már a sötét, nyirkos utcákat ha a szüleimnek valami extrára van szükségük, amit legálisan nem lehet csak úgy beszerezni. Az emberek ettől függetlenül még egyáltalán nem bizalomgerjesztők és biztos vagyok benne, ha tehetnék, megkörnyékeznének és ha tudnák ki vagyok, még egyéb dolgokra is képesek lennének. Így hát óvatosan, óckodva a tekintetektől, sietősre veszem lépteim.
Nem egyszerű lerázni a srácokat, főleg, hogy eleve azt beszéltük meg, hogy együtt ökörködjük szét a bevásárlást az Abszol úton. De van egy meglepetésem számukra. Ismerek egy fickót, aki állítólag új generációs, a szokásos forgalomban lévő babajátékoknál sokkal ütősebb trágyagránátokat meg ilyeneket szervált Litvániából, és tekintettel arra, hogy ezek a cuccok leestek egy teherseprűről (fogalmam sincs, hogy ez mit jelenthet, én egy ártatlan széplélek vagyok, egy naivus), az évkezdés előtt nagyon leolcsózva adja. Potterék persze elláttak egy rakat pénzzel, hogy vegyek csak szépen meg mindent, ezt udvariasan visszautasítottam, mert Alphard bá pénzéből, így, hogy a legszükségtelenebbekből használttal is beértem, bőven jut még mókára is. Annyi a hézag, hogy a palit állítólag kitiltották az Abszol útról (hát persze, én meg a falikárpitok nemzetségébe tartozom), na, de a lényeg, hogy a feketemágia Nyeszkij proszpektjére sikerült megbeszélni a találkát. Annyi baj legyen. Maradt még nálam egy pár értelmetlen relikvia, egy ezüstözött kulacs, pár mandzsettagomb, meg ilyenek, Black ereklyék, amiket Sipornak határozottan el kellett volna távolítania a holmimból, mielőtt leléptem, és amiket a leghatározottabban a mugli kukákba kellett volna szórnom, de szükség esetén ezek elpasszolására ez a pöcegödör a legalkalmasabb hely. Úgy volt, hogy itt találkozunk a zsugorított fejeket árusító bolt előtt, az idő is stimmel, de a fickó sehol. Remek. Ezért hagytam ott a srácaimat? Nem akkora buli itt ácsorogni, pláne mugli cuccban, bár a kellő méretű arcom megvan ahhoz, hogy lepattintsam az összes riasztó küllemű, kósza koituszra ácsingózó banyát meg pocsék árukészletű utcai árust, de azért egy pár perc után kezdem elveszíteni a türelmemet, amiről pedig híres vagyok, ugye. A bal lapockám meg viszket valahogy. Előveszem az oda-vissza tükröt a farzsebemből, mintha csak a szokás szerint fésületlenre fésült hajamat akarnám csekkolni. Eltart egy darabig, míg kiszúrom. Na ne. - Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim - közelítem meg úgy, mintha legalábbis a Zsebpiszok köz helyi választott képviselője lennék, széles mellénnyel, mert hát máshogy mégse érdemes. – Mi járatban, öcsi? Csak nem errefelé árverezik Salazar Slytherin utolsó telibefosott alsógatyáját? Tudom, hogy az öcsém semmiről sem tehet, ő csak belenőtt ebbe a retkes életformába, de valahogy ahogy ránézek az arcára, anyám rikácsolását hallom, és ha akarnám, se tudnám róla leválasztani a vele járó érzéstömkeleget. Indulattömkeleget. Lehet, hogy jó, ha az embernek van testvére. Lehet. De gondolom, akkor az ember testvére nem utána sompolyog sunyi, mardekáros pofával, mint egy aljas, behízelgő kísértet. Lehet.
Remus Lupin and Regulus Black kedveli
I solemnly swear
I am up to no good
Regulus Black
C’est la vie
Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Reagok :
12
▽ Avatar :
Francisco Lachowski
»
»Szomb. 20 Feb. - 16:59
Sirius & Regulus
A helyzet egészen más amikor van az ember mellett egy felnőtt. Olyankor sosem állítanak le a kicsit sem bizalomgerjesztő portékákkal rendelkező árusok vagy épp a kolduló, ragadós boszorkányok. Tekintetükből fel tudom ismerni, hogy valami nagyon szalajt náluk, és hát arcukon látszik a fekete mágia, a kétes szerek használatának következménye is. Néhány hegyes karom a talárom után kap, de idejük nincs visszahúzni, hiszen ahogy elhaladok mellettük sietősen, nem gondolkodom és egy pillanatra sem állok meg... egészen addig, még Sirius meg nem torpan egy bolt bejáratánál. Hogy tisztes távolságba maradjak, egy olyan részt keresek ahol nem áll épp senki, majd jobban a szemembe húzom a csuklyámat. Tudom, hogy igazából semmi esélyem nincs elrejtőzni ebben a koszfészekben, akarva - akaratlanul lerí rólam a kékvér, a talárom és a ruhám túl tiszta, a hajam túl szép, az arcom pedig túl sima. Elterveztem, hogy ha a bátyám túl sokáig fog ott ácsorogni, akkor én hamar visszaindulok az Abszol útra, hiszen annyit nemér az egész helyzet, hogy nagyobb bajba sodorjam magamat. Anyám nem örülne, ha nem találna amikor visszaér vagy ha azt hallaná, hogy egyetlen ép fia épp valami bajba keveredett az egyik lezűlött sikátorban. Mondjuk már az is épp elég nagy bajt fog szülni, ha véletlenül Sirius meglát és hozzám szól. Viszont még némi reményem volt abban, hogy ez nem fog megtörténni, ám amikor hátratekint és az arcán látom a gúnyosságot, a gőgöt, le is hajtom a fejemről a csuklyát. - Anyánkat várom, csak gondoltam, addig megnézem, mibe nyúlsz bele már megint. - Húzom ki magam kicsit, mondjuk még így is egy picivel alacsonyabb vagyok nála és még mindig azt érzem, amit azelőtt, hogy elment otthonról. Pedig már azt hittem, eltemettem ezt magamban, de nehéz túllépni egy olyan elnyomás érzésen, ami szinte egész eddigi életemben jelen volt. - Biztos szívesen találkoznál vele, ma egész jó kedvében van, esetleg kuncsoroghatnál neki kicsit, hátha befogad újra. Potteréknek nincs még elegük belőled? - Váltok én is egy csöppet gúnyosabb hangnemre, mondjuk ezt is csak azért, mert kiváltja belőlem. Mindig kiváltja belőlem... Tudom, hogy ezzel nem fogom őt meghatni vagy megbotránkoztatni, egyszerűen számítok rá, hogy pofán röhög majd, de egy apró félmosollyal nyugtázom mindezt, már így előre.
Kezdőlap
