Nyilván legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy az a seggfej Antonin komolyan gondolja, amikor azt mondta, rendbe hozlak. Mármint nem gondoltam volna, ha lennének egyáltalán álmaim és nem csupán álomtalan, cseppet sem pihentető fázisok minden nap végén, amely során a testem habár hibernál, a gondolataim annál kevésbé.
Szó nélkül hagytam, hogy magával cipeljen a Dolohov kúriába, hogy a manói főzzék nekem az íztelen teákat, amikbe Mrs. Dolohov, az az áldott jólelkű asszony, saját készítésű rumot csepegtetett, mikor rájött, hogy csak így vagyok hajlandó fogyasztani.
Kábé az állam is leesett, amikor beállított az első kuruzslóval a zsebpiszok közből, aztán az ayahuascás perui guruval, majd a togoi sámánnal, végül az indiai fél-véla táncoslánnyal – habár mindezek közül annak volt a legtöbb értelme – egyik sem ért szart sem. Már éppen kezdtem volna belenyugodni, hogy sosem leszek képes használni a pálcáimat és kvibli eunuchként kell leélnem életem hátralévő napjait, amikor kitalálta azt az eszeveszett baromságot, hogy nekem pszichológus kell. Fogalmam sincs, hogy honnan szedte ezt az őrült ötletet, mert magától biztos nem jött volna rá. És mégis, itt állok a rendelő ajtajában, hátamon érzem Dolohov pillantását, mert nyilván nem olyan ostoba, hogy egyedül utamra engedjen, főleg, hogy az ő kontójára megy az egész, mint eddig bármi. Ha így folytatom, életem végéig robotolhatok a híres és nagymúltú Dolohov szeszgyárban.  
Mikor bebocsájtást nyerek, belépek és arcomon életunt kifejezéssel nézek a doktorra. Egyáltalán mennyire legit egy olyan embert doktornak hívni, aki még egy rutin vakbélműtétet sem tud elvégezni? (Túl sok időt töltöttem Fletcherrel.) El sem tudom mondani, mennyire elégtétellel töltene el, ha meghitt beszélgetés helyett inkább egy műtőasztalra kéne feküdnöm most, és ez a nevetségeses bajszú fickó kioperálná minden kulcsfontosságú szervemet, de ahogy elnézem a berendezést, erre egyhamar nem kerül sor. Pedig a szervdonorság még egy olyan dolog, amit tényleg megfontoltam az elmúlt hetek alatt. (Mondom, hogy túl sok időt töltöttem Fletcherrel.)
Mivel fogalmam sincs, hogy mit kéne csináljak, vagy hogy egyáltalán miket levelezett Antonin ezzel a fickóval, csak állok mereven, mint akinek egy Jól Sep-R-8-ast dugtak a seggébe és várok, hátha megszólal, de amikor nem történik meg, átveszem a kezdeményezés jogát.
- Jó napot, Mr. Damgaard, Michelangelo Visconti vagyok, tudja, az újdonsült kvibli eunuch, Mr. Dolohovval már leveleztek rólam, ha jól tudom.