Mi mással tölthetné az egyszeri, hormondús tinédzser ezt a szép csütörtök estét, ami még nem péntek, de már nem szerda? Kimehet Nottékkal a pályára dobálni párat, elhívhat valakit csak úgy véletlenül egy cigarettázásnak álcázott közös önkielégítésre. Nincs itt rajtam kívül senki, aki osztaná a véleményemet az illetően, hogy a tinédzserkor a legnagyobb csapás békeidőben, de szinte szabályosan bűntudatom van, mikor magamra csukom a klubhelyiség melleti legközelebbi üres terem ajtaját. Persze, a beadandó nem készíti el önmagát, de a bőven több, mint elégséges halálközeli élmény még motozkál bennem annyira, hogy ezért is utáljam magam, hogy talán elherdálom ezeket az éveket.. erre a teremre. Nott nem kifejezetten a józanság hangja, ha a realitást tekintjük, de tény, hogy boldognak tűnik - idegesítően boldognak, de ha véletlenül szörnyet találtunk volna halni, neki jóval kevesebb olyan pillanata volna, amit megbánt.
Begyújtok az üst alá, aztán beleszórom a leveleket - aztán csend lesz. Nagy, mély, kellemetlen, torkot kaparó csend, amiben a sóhajom még idegesítőbbnek hat. Ez itt a jövőm. Ez a penészes, mások által elkerült terem, ahol majd ha nagyon unatkozom, maszturbálhatok az Önzetlenül az iskoláért díjamra, és ahol örökre, de tényleg örökre egyedül leszünk, én, és az önutálatom. Egy pálcaintéssel kinyitom az ajtót mégis.
- Héé, Alecto! - kiabálok ki a láttán, ötletem sincs, miért. Nem mintha nem ő lenne kettőjük közül az elviselhetőbb, de biztosan van jobb elfoglaltsága, mint nézni, ahogy elkészítem Slughorn legújabb feladatát, de annyira magam alatt vagyok, hogy az is szórakoztatóbbnak ígérkezik, hogy esetleg rám borítja az üst tartalmát. - A testvéredet keresed? - felé is kínálom a gyűrött doboz cigaretta tartalmát, bár kétlem, hogy ne tudná, a pályán méregetik épp aktuálisan fetisizált testrészeiket. Elgondolkodtató, mennyire különböznek a jelenlévő javára, mégis mindenki a bátyja holdudvarához húz. Természetesen értem, hogy a népszerűség mindig valamilyen mentális betegséggel kezdődik - ami nem teszi lehetetlenné birtokolni azt ez előbbi körülmény nélkül, legjobb példa erre az anyám - de Carrow tényleg a közhelye mindennek, ami elméletileg megvetést érdemelne, és csak dicsőséget arat.
- A végére értél már Greengrass büntetőmunkájának? - kérdezem elébe menve a dolgoknak: engem is meglepett, Greengrass jellegtelensége milyen rosszul viselte azt az esetet. Nincs pszichológiai végzettségem, de gyakorlatom annál inkább, és gyakorlatilag alig van olyan aranyvérű ismerősöm, akinek nem halt meg legalább az egyik szülője - a mázlista faszfejek, ugye - ez pedig különböző mértékben adott teret a mélyen rejtegetett őrületeknek. Miért ne lenne elképzelhető, hogy Greengrass rég elhagyott férfiasságát Alecto javára nyerje vissza? Tényleg szükségem lesz egy hobbira. Ha már mások lelkének tartalmával foglalkozom, addig sem kell sepernem a sajátom körül.