Voldemort nagyúr nem is nézett hátra, ahogy szolgái a földre hullottak a hoppanálás végével. A Sötét Nagyúr elégedetlenül nézett ruhája ujjára, melybe védővarázslatai, hatalma ellenére is belekapott a vörös kakas, a táltostűz, ami elemésztette a tornyot, Garowitt-et, és jó eséllyel a bizalmát is ezekben az emberekben. Ujjai végigsiklottak a pálcáján, ahogy a kőszékhez sétált, és mint király a trónjára, ült le rá. A pince a legkevésbé sem volt otthonos, alig volt itt bármi néhány könyvespolcon és a falakon égő fáklyákon kívül, a kis asztalon most is ott állt az a vaskos könyv, amit a sötét varázsló legutoljára olvasott. Üres, sötét, reménytelenséget keltő szoba volt, amiben soha nem járt a napfény, aminek az ajtaja láthatatlanul bújt el, ha egyáltalán volt ajtaja. A négy halálfaló gyermek volt itt ismét, ezen a sötét, szentségtelen helyen nem voltak aranyvérűek, nem voltak szeretteik, nem voltak érdemeik, nem volt semmijük. A sötét, reménytelen hely olyan volt, mintha a világon bármi megtörténhetne itt, egyedül voltak itt Voldemorttal, aki halotti maszk arcával végignézett a halálfalókon. - Négy felnőtt, kiválónak titulált varázsló, és egyikük sem tudott volna kijutni egy égő épületből.- a levegő szinte vibrált a haragjától. Mindannyiukat megölte volna, ha visszakaphatja azt a nőt, aki már másfél évtizede szolgálta őt, és aki olyan csúf és ostoba módon fejezte be a szolgálatát. Végül talán ő sem volt érdemes a bizalmára. - Magyarázzátok el, hogy miért bízzak rátok ezután bármit? Kinek a hibája volt, ami történt?- a Sötét Nagyúr csendben hallgatta szolgáit.
----------------------- Körök száma: meghatározatlan Sorrend: nincs; akár többször is lehet írni egy körben Reag hossz: nincs Határidő: Február 5. 23:59
Eris Scabior kedveli
I solemnly swear
I am up to no good
Mici Visconti
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
10
▽ Avatar :
Xavier Dolan
»
»Csüt. 4 Feb. - 22:47
And the echo of my mother's words, "baby don't you play with fire"
A füst, minden bizonnyal, alaposan lerakódott a tüdőmre, mert a landolás után sem vagyok képes felállni, csak köhögni hangosan, kétrét görnyedve, az addig is sajgó térdemre ereszkedve. Minden egyes köhögéssel feljebb szakadozik a réteg, de még beletelik pár percbe, mire fel tudom emelni szédülő fejem és körülnézni a sötét, ablaktalan helyiségen. Az a pár fáklya éppen csak derengő fényt varázsol, de így is kivehetővé válik a mellettem fekvő körvonala, s ahogy a fájdalom ellenére mégis erőt veszek magamon, hogy körbe fordítsam a fejem, még három alakot fedezek fel különböző távolságokban tőlem. A talpamat nyaldosó lángok után most olyan sivár és hideg minden, hogy önkéntelenül is összekoccannak a fogaim. Nem állok meg most már, fejemet fordítom tovább 180 fokban, tudom, érzem, hogy itt van. És a kevés emlék, amit fel tudok idézni a másik szobából az Nagyúr alakja, itt kell most lenni neki is. És lám, ott van ő, a magasságos, kőtrónon feszítve, rezzenéstelen arcát megvilágítja egy fáklya. Megjegyzem, a valóságban alacsonyabb, mint ahogy képzeltem, és zengő hangján felteszi a kérdést, amit egyébként minden valamire való vezér számonkérne az alattvalóitól. Csakhogy nem igazán vagyok felkészülve erre a találkozásra. Mindig azt hittem, hogy ha majd találkozom a Nagyúrral, ennél kicsit ünnepélyesebb körülmények között fog megtörténni. Valamiért nem érkezik válasz, hiába várok, de túlságosan szédülök még ahhoz a testemben áramló szénmonoxidtól, hogy még egyszer körbe fordítsam a fejem, hogy vajon életben vannak-e a többiek. Vagy csak egyszerűen mert képtelen vagyok levenni róla a szemem, mintha megbabonázott volna. - Az aurorok hibája volt, Nagyuram – nyöszörgöm rekedten, miközben próbálom kihúzni magam dacára annak, hogy a még mindig térdeplek.
Eris Scabior kedveli
I solemnly swear
I am up to no good
Alastair Scabior
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
19
▽ Avatar :
Dylan O'Brien
»
»Pént. 5 Feb. - 11:41
Lord Voldemort & Halálfalók
You can't underestimate the power of fear
Keményen a padlónak csapódva ért földet. A torkát még mindig fojtogatta a füst, a lábait pedig épp csak annyira tudta engedelmességre bírni, hogy féltérdre feltornássza magát. Az égett hús és szövet szaga keveredett az orrában. A lábaiba nyilalló fájdalom megingatta egy pillanatra, azonban nem mutathatott gyengeséget. Nem szabadott gyengeséget mutatnia. Támaszkodó keze alatt ott feküdt a pálcája, s minden erejével arra összpontosított, hogy ne essen össze. Szégyellte magát a meggondolatlansága miatt, azért, hogy a Sötét Nagyúr, − aki az idejét rájuk pazarolva megmentette az életüket, − most azzal kell hogy foglalkozzon, hogy néhány alávaló teremtés miként jutott erre a csúfos kudarcra. Alastair tudta, hogy nem csak a Sötét Nagyúrtól várhat büntetést, hanem a tulajdon apjától is, akire szintúgy szégyent hozott. Nem mert hát a Lord Voldemortra nézni, tekintetét csupán a mestere cipőjéig emelte, amikor a férfi helyet foglalt kőtrónján. Sok idő után most először tapasztalta újra milyen rettegni. Talán ezért sem kezdeményezett, hanem lehajtott fejjel várta, hogy valaki más megszólaljon elsőként. Oldalra sandított, amikor Visconti felszólalt. Talán, más körülmények között köszöntetet mondott neki, azonban sem a hely, sem az idő nem volt alkalmas erre. − Vélhetően áruló van a soraink között, Nagyuram. Máskülönben miként tudhattak volna a találkozóról? – merült fel benne a kérdés, bár azt egy percig sem tagadja, hogy a saját meggondolatlansága okozta majdnem a vesztét. Azt azonban már nem tudná megmondani, hogy mindez kinek a hibája lett volna. Abban biztos volt, hogy ő és a húga hűségesek maradtak a Nagyúrhoz, viszont a többi jelenlévőért nem kezeskedhetett. Nem ismerte őket igazán, ahogy a világítótoronyban égett boszorkányt sem. Ellenben, ha a Nagyúr úgy akarta, Alastair kész volt rendelkezésre bocsájtani az elméjét, akár igazságszérumot is ivott volna, de az eredmény ugyanaz lenne: az ő hűsége – botorsága ellenére – megkérdőjelezhetetlen.
Eris Scabior kedveli
I solemnly swear
I am up to no good
Antonin Prior Dolohov
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
10
▽ Avatar :
Ash Stymest
»
»Pént. 5 Feb. - 15:43
Még mindig olyan érzés mintha a füstben fuldokolnék: minden levegővétel után úgy érzem, hogy ki tudnám köpni a tüdőmet, hogy a hűvös, dohos levegő sem segíthet ezen, milyen gyászos is lenne pont itt megfulladni, ahol az ember még köhögni sem mer igazán nehogy véletlenül túl nagy visszhangot verjen az amúgy is rá vetülő rivaldafényben. A tenyeremet rá is kell szorítanom a mellkasomra, elemi erővel kezd el sajogni és ahogyan a fejemet egy kissé feljebb emelem csillagokat látok, zuhannak a pince félhomályba vesző tetején, hogy még mielőtt földet érhetnének újból zuhanni kezdjenek. A homlokomat egy percre a koszos padló hűvös felületéhez nyomom, így próbálom enyhíteni a szédülést, kicsi levegőket veszem, pihegek, erőt gyűjtök ahhoz hogy ne akarjak rögtön összeesni, végig feküdni a padlón és azon elmélkedni, hogy azok a csillagok a tudatom peremén miért nem tudnak inkább leesni, kihunyni vagy elhalványulni ahelyett, hogy örök körforgásban kínoznának? Felnyomom magamat félig térdelő helyzetbe, ezen a ponton a csillagok még gyorsabb tempóra váltanak, a pillantásom a Nagyúrra csúszik: robosztus alaknak tűnik, mintha nem csak méterek választanának el minket Tőle, hanem egyenesen fényévek, mintha két külön világban lennénk és valami láthatatlan határmezsgye szakítana el minket és ha kicsit is több bátorságom lenne, akkor most előre nyúlnék, hátha elérhetem, hátha megfoghatom, de most csak hörögni kezdek ahogyan kinyitom a számat, köhögni és levegőért kapkodni, a hangom karcos, rettentő érdes. - Erre nincs mentség Nagyuram, de túlerőben voltak. -
Eris Scabior kedveli
I solemnly swear
I am up to no good
Eris Scabior
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
15
▽ Avatar :
Phoebe Tonkin ♚
»
»Pént. 5 Feb. - 19:49
Repentance
154 SZÓ // for everyone
A földet érés minden maradék levegőt kiszorított a tüdőmből, hirtelen és szomjasan kaptam hát utána, amint erőm ismét megengedte. Szinte fújtatok, ahogy a tüdőmbe szűrődő levegővel küzdök. Túl sok füstöt szívtam be, de nincs időm gyengének lenni. Így is sokat veszítettünk már, a Nagyúr bizalmát biztosan... - A táltostűz... - Köhögés roham tör rám, de visszaszorítva éppen csak egy kis köhögés szakítja félbe mondanivalómat. - ...teljesen felülkerekedett rajtunk. Semmit sem értek a védővarázslatok, mintha ott se lettek volna. Valaki köpött. Különben nem tudhattak volna a találkozóról. Egyértelműen felkészülten támadtak hátba minket. Hopponálásgátlóval jöttek. Beszorítottak minket. - Próbálok tőmondatokban beszélni, hogy a hangszálaim megerőltetésével egyetemben előtörő köhegésrohamokat megakadályozzam. A hangom rekedt, éppen csak térdepelni képes vagyok. Viszont ennyi tiszteletet minimum meg kell adnom. Mégha legszívesebben káromkodva csapkolódnék is, csak ökölbe szorítva nyomon a hideg kőpadlónak a kezeimet. Nem tudom, mire is kellene, hogy számítsak, de ha itt ma nem is folyik vér, otthon mindenképpen fog...
Voldemort kifejezéstelen arccal nézett híveire, akik kudarcot vallottak. Csak a vörös szempár ragadt lenézőn Viscontira, aki ellenségeiket próbálta hibáztatni a saját kudarcáért. Scabior terelni próbált, bár a Sötét Nagyúr úgy sejtette, valóban jó helyen keresett. Valaki, valahogy felfedezte a titkos találkozók egyikét, egyet, amiről tízen tudtak összesen, öten ebben a teremben voltak, a hatodik pedig halott volt. Ahogy végignézett rajtuk, végiggondolta viszont, ki árulhatta el ezt, nem talált egyértelmű magyarázatot. Egyesekben bízott, másoknak a gyávasága adott okot a bizakodásra. Dolohov nem is keresett mentséget, csak megismételte az előtte szólót. Nem vesztegetett rá hosszú figyelmet, a tekintete rögtön tovább vándorolt a nőre, aki hosszabban beszélt, mint a három férfi együttvéve. Az arca keményebbé vált, ahogy a nő megemlítette neki azt, hogy nem tudott védekezni a táltostűz ellen, a hoppanálásgátló említésére pedig megrándult az arca. Találkozott már hasonlóval, azzal a típussal is, ami megköt, azzal a típussal is, ami megjelöl, egyiket sem volt könnyű létrehozni, és biztos volt benne, hogy érezte volna az ellenállást. - Nem volt semmiféle hoppanálásgátló annál a toronynál. Persze, ha lett volna, sem lenne elfogadható, hogy négy felnőtt varázsló tehetetlenül várta a halálát. Az öcséd is kijutott volna onnan, Scabior.- Voldemort a nőnek intézte a szavait, de a Scabior szó kiejtésénél a bátyjára nézett. Mint mindig, a dicséret most is kétértelmű volt, eszébe juttatta a jelenlévőkkel, hogy a saját sorsukkal együtt a családjukét is megkötötték. Újra végignézett a társaságon. - A kérdésem most nem az, hogy ki volt az ellenség, ki tört rátok, hogyan talált meg. A kérdésem az, hogy miért engedjem olyan halálfalók létezését, akik szerencsétlen, ostoba muglikként égnek porrá a segítségem nélkül.- Voldemort halkan beszélt, a szavait azonban felerősítette a szűk, sötét szoba, amiben mintha fogyni kezdett volna a levegő, nehezebbé vált a légzés.
----------------------- Körök száma: meghatározatlan Sorrend: nincs; akár többször is lehet írni egy körben Reag hossz: nincs Határidő: Február 10. 23:59
Eris Scabior kedveli
I solemnly swear
I am up to no good
Alastair Scabior
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
19
▽ Avatar :
Dylan O'Brien
»
»Szer. 10 Feb. - 19:54
Lord Voldemort & Halálfalók
You can't underestimate the power of fear
Alastair éles pillantást vetett a húgára, amikor Eris beszélni kezdett. Már csak attól is kirázta a hideg, ahogy a Sötét Nagyúr kiejtette a vezetéknevüket. Lord Voldemortnak igaza volt abban, hogy mindannyian kudarcot vallottak, ezt pedig sehogy nem magyarázhatták meg. Alastair tisztában volt azzal, hogy hibázott, s ez a pofon kellően kijózanította őt. Emlékeztette arra, hogy ő sem sebezhetetlen. Szégyellte, hogy csalódást okozott a Nagyúr és a szülei számára. Így hát, amíg lehajtott fejjel hallgatta a mesterét, egyre csak azon járt az esze, miként tehetné jóvá a baklövését. Mégis, az elhangzott kérdés után felemelte a fejét, s megpróbált talpra állni, bár a sérülései mindezt nem engedték neki. Összekapargatta önbecsülésének a maradványait, majd a végigpillantott a társain, mielőtt szóhoz jutott volna. Sem Eris, sem a két fiatal férfi nevében nem beszélhetett. Csakis a saját magát tudta volna tisztára mosni. − Kérem, Nagyuram, adjon még egy lehetőséget, bizonyítani, hogy nem vagyok olyan szerencsétlen és ostoba, mint amilyennek látszok. Kérem, engedje meg, hogy a minisztériumi kapcsolataimat kihasználva kiderítsem, miként jutottak a találkozóhelyünkig. – Ahogy a Nagyúrra pillantotta, talán még a korábban terjengő táltostűznél is veszedelmesebb lángok égtek a szemeiben: a tettvágy és a bosszúszomj keveredett egymással. Szerette volna bebizonyítani, hogy a Minisztériumban elfoglalt helye – noha ugyan még csak egy éve töltött be hivatalos főállású pozíciót −, és a kapcsolatai, amiket az évek során kiépített, elegendőek ahhoz, hogy nyomra bukkanjon. Elvégre, ő maga is árulónak számított egy bizonyos perspektívából, csak ő a kémkedésével egy jobb, egy szebb célt szolgált, amellyel Lord Voldemortot követhette. Nehezére esett megszólalni, a torkát még mindig kaparta a füstszaga, s a teremben ülő mestere jelenléte is félelmet keltett a szívében. Még egyszer végigpillantott a társain, de csupán Dolohov arca derengett neki a minisztériumi folyosókon, ő talán csatlakozhatott volna hozzá a nyomozáshoz, ha a Nagyúr engedélyt adott rá, azonban a saját húgának és Viscontinak bármennyire is akart volna segítőkezet nyújtani, fogalma sem volt, ők miként javíthatnának a helyzetükön.
Lord Voldemort and Eris Scabior kedveli
I solemnly swear
I am up to no good
Eris Scabior
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
15
▽ Avatar :
Phoebe Tonkin ♚
»
»Szer. 10 Feb. - 21:22
Repentance
234 SZÓ // for everyone
Még a fájdalomtól égő torkomnál is jobban fáj Lord Voldemort szavait hallanom. Sohasem vettem jól a kritikát, ezt beismerem. A Nagyúr viszont nem olyan ember, akivel szembeszállhatnék, aki ellen felemelhetném a hangomat. Le kell nyelnem a békát, mégis felkapom a fejemet, és akaratlanul is kibukik a számon, ami az eszembe jut. - A boszorkány azt mondta... Bocsásson meg, Nagyuram. Bolond következtetést vonhattam le az akkor elhangzottakból... - Amilyen hirtelen felkaptam, úgy le is hajtom a fejemet. Nem akarok tiszteletlen lenni, ahogy erősen kétlem, hogy a Nagyúr tekintetét állni tudnám. Miért feltételeztem, hogy a boszorkány szavai igazak voltak? Miért nem ellenőriztem? Ökölbe szorítom a kezeimet. Lehet, hogy még az öcsém is jobb döntést hozott volna... Semmi kétség, hármunk közül talán ő a legtaktikusabb. Én pedig szégyent hoztam a családunk nevére ezzel a küldetéssel. A bátyám után szólalok fel, habár nem teszi egyszerűvé a légszomj, ami egyre inkább lesz úrrá rajtam. - Most elbuktam, szégyent hoztam Önre, Nagyuram, bocsánatáért esedezem... Nincs mentségem arra, ami történt. Mindössze metamorfmágusi képességeimet tudom felajánlani szolgálatába. Bárki alakját magamra tudom ölteni. Át tudnám venni bárki helyét a Minisztériumban, ha úgy parancsolja. - Rizikós, akár fel is adhatnám magamat. Hiszen, ha felfedezik, hogy csak felvettem az alakját, azonnal az Azkabanba záratnak, amíg viszont nem jönnek rá... Komoly információkat is megszerezhetek, vagy bűntetteket követhetek el az arcával, ezzel eltávolítva az illetőt a pozíciójából. Csak remélni merem, hogy a Nagyúr is így vélekedik majd.
A Sötét Nagyúr szerette, ha az emberek megadták neki a tiszteletet, térdet hajtottak neki, és nem volt ez másképp saját halálfalóival sem. Most azonban mégis halvány elismeréssel jutalmazta, ahogy a sérült Scabior talpra vergődött. Nem tette persze semmissé a történteket, de helyénvalónak találta, ahogy a férfi megbánta, jóvátenni igyekezett a tetteit. - Rendben, Scabior. Megadom neked a lehetőséget, hogy helyrehozd ezt a hibát valahogy.- azt még nem döntötte el, hogy Scabior minisztériumi kapcsolataira hagyatkozik-e, vagy inkább valamelyik korrupt, neki dolgozó aurorral próbálja meg felderíttetni a történtek pontos természetét, de azért adta a Jegyet a férfinak, mert hitt a képességeiben, ezt a hitet pedig nem ferdítette el teljesen a mai fiaskója. Kevésbé volt elragadtatva a Scabior nőtől, aki csak azt ajánlotta neki, amit aranyvérű családjától örökölt, a szavai pedig azt feltételezték, hogy fogalma sincs arról, hogy mit ajánl fel. Arca megfeszült, mielőtt válaszolt neki. - Könnyű ellopni valaki arcát, a százfűlé-főzet olcsón és egyszerűen megoldja ezt. Ha el akarod lopni valaki személyazonosságát anélkül, hogy az első órában észrevennének, el kell lopnod a pálcáját, az emlékeit, a szaktudását, a varázserejét. Képes lennél átvenni egy képzett auror vagy amneziátor pozícióját?- a sötét varázsló szavaiban enyhe, lekezelő gúny volt, de nem várt azonnal választ. A másik két férfi felé nézett, de pár másodperc után úgy döntött, hogy egyelőre nem szólítja meg Dolohovot, aki a benyelt füsttől még néhány másodpercig biztosan nem lett volna képes teljesen figyelni rá. Hosszan nézte Viscontit, aki éppen csak betekintett a halálfalók sorai közé, és azóta nem igazán hallott semmit felőle, hogy a potenciális halálfalók közé került. A legtöbb fiatal, különösen azok, akiket kitaszított a családjuk, igyekeznek minél gyorsabban feljebb kerülni. - Neked miért kellene megbocsájtanom, Visconti?
----------------------- Körök száma: meghatározatlan Sorrend: nincs; akár többször is lehet írni egy körben Reag hossz: nincs Határidő: Február 17. 23:59 Mesélői reag: Február 18.
Eris Scabior kedveli
I solemnly swear
I am up to no good
Alastair Scabior
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
19
▽ Avatar :
Dylan O'Brien
»
»Szomb. 13 Feb. - 22:02
Lord Voldemort & Halálfalók
You can't underestimate the power of fear
− Köszönöm Nagyuram – hajtott fejet hálásan a mestere előtt, s minden erejét összeszedve hátrébb tett egy lépést, gondolván, hogy ezután nem tartanak rá igényt, így akadt pár perce összeszedni a gondolatait, hogy megtervezhesse a következő lépését. Gondolatban sorra szedte az összes ismerősét, akik különféle osztályokon dolgoztak a Minisztériumnál, aztán fejben nekiállt tervet kovácsolni, hogy miként juthatna a lehetséges áruló nyomára. Abban biztos volt, hogy maga jár utána a dolognak, és nem más halálfalótól kér majd segítséget. Úgy érezte, ez egyfajta teszt lehet a számára, ezért sem akarta volna a dolgok egyszerű oldalát megfogni. Azonban képtelen volt nem felpillantani, amikor a Nagyúr a húgához intézte a szavait. Nem szólt közbe, hiszen nem érezte, hogy joga lenne a beszédhez, különben is, Erisnek magának kellett vezekelnie a saját hibájáért. Alastair azonban néha azt kívánta, hogy a húga bár tudta mikor kellett volna csendben maradnia, s a mostani helyzet sem volt másképp. Tudta, hogy mindketten kapni fognak otthon, ahogy azt is, hogy a testvére miatt ő maga is verést érdemelt az apjuk szemében. Ezután Dolohovra meg Viscontira sandított. Bízott abban, hogy ők ketten bölcsebb választ adnak majd Lord Voldemort számára, hiszen szeretett volna köszönetet mondani Viscontinak, amiért megmentette őt. Azonban egy halottnak nehezen róhatta volna le a háláját.
Lord Voldemort and Eris Scabior kedveli
I solemnly swear
I am up to no good
Eris Scabior
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
15
▽ Avatar :
Phoebe Tonkin ♚
»
»Hétf. 15 Feb. - 23:18
Repentance
192 SZÓ // for everyone
Szorosan összeszorítottam állkapcsomat. Szégyen és megaláztatás... De mi más is járna egy ilyen bukás után? A Nagyúrnak igaza van, nincs mit felajánlanom neki velem született képességeimen túl. Én sosem álmodoztam minisztériumi állásról, és türelmem sem lenne az állandó jópofizáshoz. - Nem, Nagyuram. Még bőven van hova fejlődnöm, hogy magasabb rangú emberek helyét átvegyem. Viszont, ha az alosztályokra kell beépülni, ha mindössze egyszeri információlopásról van szó, mint jelentések, engedélyek, beosztások... Ezek módosítása. Biztosan állíthatom, hogy nem okozna gondot, hogy átvegyem az illetékes alosztályi dolgozó helyét. De bárhova, ahol szüksége lenne egy figyelő szemre. A Szent Mungóba, valamelyik gyógyító, medimágus asszisztenseként... Roxmortsba egy kocsmába, az Abszol útra az egyik üzletbe. Csak nevezze meg a célszemélyt, Nagyuram, én pedig mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a közelébe férkőzzek és elnyerjem a bizalmát. Metamorfmágusként nem fog problémát jelenteni, hogy olyan külsőt öltsek, amilyet a célszemély látni akarna. - Kissé hadarok, a gondolataim kuszák, a mondanivalóm lehet, hogy zavaros, de mindössze nagyvonalakban tudok fogalmazni. Ha a képességemre kell építenem, hát az átverés, a csábítás nem jelentene problémát. Bár nem szívesen keverednék hitvány vérárulókkal, esetleg mocskos sárvérűekkel, de ha ezzel előrébb tudom segíteni az ügyünket, hát legyen...
Lord Voldemort kedveli
I solemnly swear
I am up to no good
Antonin Prior Dolohov
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
10
▽ Avatar :
Ash Stymest
»
»Kedd 16 Feb. - 16:12
Köhögve, hörögve fuldoklom még hosszú-hosszú pillanatokig mielőtt az öklendezéstől bekönnyezett, véreres szemeimet fel tudnám emelni, hogy kósza pillantásommal a Nagyúr alakját keressem esdeklő pillantással. - Bocsáss meg Nagyuram. - Szólítom meg reszelős hangon, két mély, sípoló levegővétel között, féltérdre ereszkedve, hogy ne bukjak fel, lesütőd pillantással és vadul kalapáló szívvel. - Nincs mentség minderre Nagyuram, nincs kifogás vagy magyarázat a történtekre. Közelebb csúszom kissé, egy leheletnyit csupán, esdeklő hangon a következményektől rettegve. - Tudom, hogy csekély Nagyuram, de minden anyagi támogatást meg tudok adni amire csak szüksége lehet. - Összepréselem az ajkaimat ahogyan a levegővétel fájdalma a tüdőmbe hasít, oda is kell szorítanom a tenyeremet, hogy ne kapjon el újabb köhögőroham. -És a szeszfőzde, a szeszfőzde alagsori helyiségei hasnzálaton kívüliek, ha szeretné Nagyuram akkor használja belátása szerint. - Pillantásom a koszos padlóra ejtem miután befejeztem a mondandómat, a Nagyúr ítéletére várva.
Lord Voldemort nem vesztegetett több időt Alastair Scabiorra, elégedett volt a férfi válaszával, ha a teljesítményével nem is annyira. Több terve is volt rá, hogy milyen módon használja ki a férfi képességeit, hűségét, de egyelőre a többi hívére tért rá. Feléjük nem volt annyi elvárása, ők még nem viselték a Jegyet. Nem volt teljesen elégedett Eris Scabior válaszával, de még mindig látta a potenciált a nőben. Sok aranyvérű híve nem szerette összemocskolni a kezeit, és elégedett volt azzal, hogy a Scabior testvérek soha nem emeltek kifogást az általuk kapott feladatok ellen, bármennyire lealacsonyítónak érezték volna sokan. Ez a tulajdonságuk tiszteletre méltó volt a szemében még néhány régebbi híve hozzáállásával szemben is, soha nem látott semmi kivetnivalót bármilyen eszköz megragadásában, ha a hatalom megragadásához vezetett. A hatalomhoz vezető út sokszor olyan váratlan helyeken megy keresztül, mint egy ócska bolti állás, vagy egy vénasszony szalonja. - Meglátjuk. Rövidesen meglátjuk, hogy mennyire hasznosak a képességeid.- a nő képessége, bár nem tartotta túlzottan sokra, hiszen százfűléfőzettel pótolható, sok későbbi tervében játszott kulcsszerepet. A százfűléfőzet használati ideje korlátozott, és könnyebben kimutatható egy genetikailag látható képességnél. Visconti némasága végtelenül felbosszantotta Voldemortot. Mindig gyűlölte a gyávaságot, a tétovaságot, és bármelyik is lopta el a férfi nyelvét, haraggal töltötte el a Sötét Nagyurat. Ha egy nagy, nemes aranyvérű család tagja lett volna, szégyenben küldi vissza az apjához, és galleonokban várná a továbbiakban az így rangját vesztett család támogatását. A Visconti családról szóló pletykák viszont őt is elérték, az előtte térdelő halálfaló esetében nem volt hová küldeni a férfit. Nem ismerte a részleteket, de az alapján, hogy hátrahagyták őt, úgy gondolta, hogy már mindenben, csak névleg nem tagadták ki. Az egyetlen értéket saját képességei jelenthették. - Nem válaszolsz?- a férfi ujjai végigfutottak a varázspálcán, amit megemelt egy kicsit. Egy gondolat, a végső létforma egyetlen szándéka, egy kézmozdulattal, egy zöld villanás, és a férfi elfelejtett holttestként zuhan össze, hogy példájával táplálja a többiek elméjét, testével pedig Naginit. Ahogy végignézett rajta, azon gondolkozott, talán jót is tenne vele neki. Hogy bírja elviselni magát valaki, aki ilyen mélyre zuhant? Mielőtt a szándékból valóság lett volna, mielőtt a tiszafa pálca pontot tett volna Mici Visconti szomorú és rövid életének végére, Dolohov megszólalt, Voldemort pedig úgy döntött, hogy azután fogja végrehajtani a kivégzést, hogy a férfi meggyőzte, ő megérdemli a bizalmat. Az ő válaszától sem volt elégedett: a Varázsvilág harcosa volt, nem raktárhelyiségeket és aranyat várt tőle. Visszanézett Viscontira egy pillanatra, és csendes maradt egy egész percig, amíg durván beleásott a férfi elméjébe. Talán nem is lett volna szüksége rá, hogy lássa azt a barátsághoz hasonló köteléket a két férfi között. - Nem a pénzedre van szükségem, Dolohov. Rengetegen ajánlják fel a vagyonukat kegyeket remélve, de én mást várok a halálfalóimtól. Többet.- le sem vette a szemét a férfiról, miközben egy könnyed pálcamozdulattal magához hívta Visconti pálcáját. Nem volt biztos benne, hogy a férfinak valaha szüksége lehet még pálcára, de egyelőre nem törte el, hagyta, hogy a varázspálca magatehetetlenül forogjon a földön. - Most bizonyíthatod, hogy érdemes vagy a bizalmamra. Bízom benne, hogy ismered a Cruciatus-átkot.- Voldemort egyértelmű pillantást vetett Visconti felé, akitől nem várt túl sokat, de még adott neki egy utolsó esélyt. Volt már olyan követője, akit ennyire mélyre kellett taszítania, ennyire súlyosan büntetett meg az alkalmatlanságáért, és végül sikerült mégis bizonyítania érdemét. Scabiorék felé nézett- azt akarta, hogy érezzék ők is, milyen közel voltak hozzá, hogy osztozzanak társaik sorsán.
----------------------- Körök száma: meghatározatlan Sorrend: nincs; akár többször is lehet írni egy körben Reag hossz: nincs Határidő: Február 24. 23:59 Mesélői reag: Február 25.
Eris Scabior kedveli
I solemnly swear
I am up to no good
Alastair Scabior
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
19
▽ Avatar :
Dylan O'Brien
»
»Szomb. 20 Feb. - 11:59
Lord Voldemort & Halálfalók
You can't underestimate the power of fear
Alastair a Sötét Nagyúr kegyelméből kifolyólag a háttérből szemlélte a kibontakozó eseményeket. Szótlanul tűrte, hogy a testvérét kritikával illessék – hiszen talán hangosan maga sem ismerte volna el −, de egyetértett Lord Voldemort álláspontjával. Neki és Erisnek jobban kellett teljesíteniük, és nem hagyatkozhattak csupán a velük született adottságokra. Azonban ő nem lehetett befolyással arra, hogy a húgával mi történt, így bármennyire is nehezére esett, inkább arra összpontosított, hogy továbbra is talpon maradjon. A tekintete azonban a másik két férfira vándorolt. Amikor már nem a saját élete forgott kockán, felmerült benne, hogy mi lett végül Nott sorsa. Csupán egy pillanatig engedte elkalandozni a gondolatait, aztán ismét Lord Voldemort, Visconti és Dolohov alkotta trióra fókuszált. Szinte érezte a levegőben vibrálni a mestere haragját, mégis, amikor a Cruciatus-átok került említésre, a tekintetébe kíváncsiság vegyült. Teljesen természetesnek találta végignézni más szenvedését, s ha a Nagyúr arra kérte volna - hirtelen a tartozását is elfeledve -, ő maga alkalmazta volna az átkot bármelyik férfin, sőt a tulajdon testvérén is. Számára a józanész és az erkölcsi határok olyan ismeretlen fogalomnak számítottak, hogy más talán megijedt volna attól a sok szörnyűségtől, amely Alastair elméjében fogant.
Lord Voldemort kedveli
I solemnly swear
I am up to no good
Antonin Prior Dolohov
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
10
▽ Avatar :
Ash Stymest
»
»Hétf. 22 Feb. - 19:13
El akarom fordítania fejemet, legalább lehajtani, lesunyni a tekintetemet, megalázkodni, de egyszerűen képtelen vagyok elszakítani a pillantásomat a Nagyúr tekintetétől, olyan nehéz állni a pillantását mégis annyira nagyon egyszerű. Érzelmektől mentes így tulajdonképpen az ember csak arra vár türelmetlenül, hogy egyszer végre valamit lásson megvillanni a hideg szempárban. Olyan érzés, mint hideg vízbe mártani a lábunkat, az ember egyszerűen képes lenne felszisszenni a hűvössége nyomán, szinte fizikai fájdalmat tudna okozni, hogy soha nem pillanthat meg benne semmit az ember, pedig egészen biztos vagyok benne, hogyha elég közel merészkednék a tükörképemet meglátnám a szembogarai fényében. De hiába tartom a pillantását, a hideg csak még hidegebb lesz ahogyan a pálca engedelmesen úszik a Nagyúr felé, tehetetlenül forogva előtte. Szinte várom, hogy rámutasson egyikünkre, de még csak elgondolkoznom sem kell azon, hogy kire eshet a választása. - Nagyuram. - Arra számítok, hogy a hangom meg fog remegni, de csak gépiesen csúsznak ki a számon a szavak. - Megtisztelsz. - Feltápászkodom, ennyi idő talán éppen elég volt arra, hogy össze szedjem magam, hogy fuldokló tüdőm újra munkába álljon, de semennyi idő nem lenne elég arra, hogy felkészüljek minderre. A pillantásom Micire csúszik, a tekintetem máris az övét keresi, de nincs igazán szükségem arra, hogy rajta is lássam: tulajdonképpen nincsen választásom. Nem is gondolkozom hát sokat, stabil, határozott mozdulatokkal húzom elő a pálcámat, hogy komótosan Mici felé emelhessem és egy pillanatra sem engedem el a pillantását ahogyan kimondom az átkot. - Crucio. - A piros átok pedig csak töri az utat, hogy türelmetlenül belecsapódjon Micibe.
Lord Voldemort kedveli
I solemnly swear
I am up to no good
Lord Voldemort
C’est la vie
Mesélõ
Ki mozgatja a szálakat
▽ Reagok :
17
»
»Pént. 26 Feb. - 22:30
Voldemort halványan mosolygott, amikor a cruciatus-átok lesújtott Micire. Hosszú másodpercekig nézte a földön vonagló férfit, és bár nem neki szánta a leckét, úgy döntött, hagyja, hogy kibontakozzon, kiderüljön, nála működik-e, mielőtt megeteti Naginivel. A legkiválóbbak tisztán hűségből, a saját érdekeik egyértelmű szolgálatáért követték őt, sokaknak szükségük volt a félelemre, egyesek pedig csak abból tanultak, ha a saját bőrüket szántották le a testükről. A Sötét Nagyúr kinyújtotta gondolatcsápjait Dolohov felé, és néhány percre a férfi elméjébe túrt, hogy figyelje, milyen érzések játszódnak le benne. Tudta, hogy jóban van Viscontival, és elégedettséggel töltötte el, hogy ennek ellenére sem habozott. Ezután a két Scabiorre nézett. Nem mondott nekik semmit, a tekintete mégis elárulta nekik, hogy mennyire közel lehet bárki ehhez a sorshoz azok közül, akik kudarcot vallanak. - Elég lesz.- Voldemort halkan szólalt meg, hangja mégis egyértelműen túlharsogta a földön vonagló varázsló üvöltését, véget vetve a kínjainak. A Sötét Nagyúr hagyta, hogy Visconti összeszedje magát, ahogy leomlottak a kötelékei, hanyag pálcaintéssel lökte csak a varázspálcát vissza a férfinak, enyhén nekilökve azt a vállának. - Térjetek vissza a családotokhoz. Nemsokára újra hívni foglak benneteket.- Voldemort végig a megkínzott férfin tartotta a szemét, akinek nem volt családja, ahová hazatérhetett. Nem volt semmi értéke már a szemében, a saját pálcáját és saját személyét leszámítva. Ma éjjel hagyta, hogy távozzon a többiekkel együtt.
Alastair Scabior: A Nagyúr bizalma visszatért irányodba, legalábbis úgy érzed. Talán még előnyt is kovácsolhatsz a világítótoronyban történt fiaskóból: könnyen lehet, hogy lehetőséget kaptál ezzel rá, hogy nagyobb halálfaló hadműveletekben vegyél részt. A veszély persze soha nincs messze, ez az éjszaka bizonyára emlékeztetett rá, hogy az egész családod sorsa a Sötét Nagyúr sikeréhez és kegyelméhez kötődik. Jutalom: +15 pont (Új rang: Beavatott)
Eris Scabior: Helyt tudtál állni magadért ebben a nehéz helyzetben, még ha nem is arattál teljes sikert. Sokra tartod a képességeidet, amik egyediek, ezeket nemsokára élet-halál helyzetekben kell kamatoztatnod. A saját életed mellett felelsz a testvéreid, a szüleid sorsáért is. Jutalom: +10 pont.
Antonin Prior Dolohov: Nagy árat fizettél a helyreállított bizalomért, de úgy érzed, sikerrel jártál. Lord Voldemort nem volt elégedett minden tetteddel, minden eredményeddel, felajánlásoddal, de kétségtelenül sikert arattál azzal a hűséggel, amit mutattál neki, amivel a hitedet a barátod elé helyezted. Biztos, hogy nem felejted el ezt az éjszakát életed végéig, de bizonyítottál. Jutalom: +20 pont (Új rang: Csatlós)
Mici Visconti: Voldemort nem volt elégedett a kérdésére adott válaszoddal, és hogy nem álltál ki magadért, nem képviselted magad, nem válaszoltál a kérdésére. Talán napokig, hetekig fogsz még az égető kínnal álmodni, amit legjobb barátaid egyike mért rád a Sötét Nagyúr parancsára, és ami, ha kétségeid voltak, kijózanított. Már eladtad az életed, a hűségedet Voldemortnak, már nem szállhatsz ki, és most pengeélen kényszerülsz táncolni, hogy megérd a következő év végét. Jutalom: -25 pont (Sajnos kénytelen vagyok további pontokat levonni a nem jelzett inaktivitásért is)