Pálya

CSAK MECCSEKEN HASZNÁLHATÓ HELYSZÍN!

HUGRABUG – HOLLÓHÁT

Az idő fagyosnak ígérkezik, borús hófelhők lepik el az eget, amit Moretti professzor aggódva kémlel, miközben a kviddicspálya felé viszi az útja. Egyelőre úgy tűnik, hogy csak a hideggel kell megküzdeniük a játékosoknak, a hóval nem és a nő reméli, hogy ez így is marad. Ha van egy kis eszük alkalmaznak pár hasznos bűbájt a kviddicsmezeken, mint ahogy ő is, hogy meg ne fázzanak. A készülődés közben a lelátó is megtelik és a nagyközönség elé kilépve várja, hogy a csapatok felsorakozzanak.
- A csapatkapitányok fogjanak kezet. Mindenkitől szép, tiszta játékot várok! - érkezik a szokásos felszólítás, amint jelentőségteljes pillantásával méri végig a csapatokat. Érti ő, hogy fontos a győzelem, de nem bármi áron. Sokkal fontosabb, hogy többé-kevésbé épségben megússza mindenki a meccset. Amint a csapattagok elfoglalják a helyüket Allegra útjára engedi a cikeszt, a gurkókat és a sípjába fújva dobja fel a kvaffot. Győzzön a jobbik!
A magasba emelkedve kezdi figyelni a játékot. A kvaff egyelőre gazdátlan, az kaparintja meg, aki gyorsabb. Az egyik gurkó viszont kinézte magának BLANCHARD-ot, a másik azonban GREENGRASS-t találta meg, jobb lesz, ha a lányok vigyáznak. A cikesz fürgén igyekszik a lehető legtávolabb a tömegtől, és a Hugrabug szélső karikája felé szárnyal. Nem biztos, hogy a fogók rögtön ki tudják szúrni, azonban bármelyikük észreveheti a csillanást, ami a lelátókról pályára hulló, elhagyott ékszer okozhat a pálya jobb szélén, középtájt.

//Kérek mindenkit, hogy ami fontos a hsz-ben, azt emelje ki, illetve örülnék ha a neveket mondjuk úgy színeznétek, mint én. Mivel ez csak az első gurkómegmozdulás, itt még nincs aki dobjon, mert nem lett elütve. Tekintve, hogy frissek vagytok és épphogy elkezdődött a meccs, nyugodtan térjetek ki, megadom nektek ezt kezdeti ajándékként. ;D És hajrá, győzzön a jobbik, bármi kérdés van, állok rendelkezésetekre!//

Egy kis segítség:
HUGRABUG: #FFD700
HOLLÓHÁT: #4169E1

Hugrabug – Hollóhát
0 – 0

A meccs előtti lelkesítő beszédekben mindig sokkal bénább voltam, mint amikor egy-egy edzésen kell motiválnom a többieket. Hiszen már mindent elmondtam nekik, amit el lehet, nem? Mint hogy erős idén a csapatunk, a belünket is kidolgozzuk az edzéseken, a hajtóim gyorsak, és precízek, a terelőink szemfülesek, a fogónk teli van meglepetésekkel, őrzőt jobbat meg nem is kívánhatnék. Felesleges is lenne mondjuk, hiszen ez az utolsó évem, amikor a Hollóhát réz-kék kviddicstalárjában léphetek pályára. Ez elszomorít, ugyanakkor kellőképp hajt is, ha arról van szó, hogyan teljesítünk.
- Mindenki tudja a dolgát, ugye? Sokat gyakoroltunk, jók vagyunk, és jók az esélyeink is. Mutassuk meg ezt az egész iskolának. De azért élvezzétek is. Hajrá! - rövidre zárom magam, szerintem senkinek sincs szüksége arra, hogy céltalan hülyeségeket magyarázzak nekik a meccs előtt öt perccel. Bízom a csapatban, és mostanra remélem már épp elég jól ismernek engem ők is, hogy tudják - a szűkszavúságom inkább jót, mint rosszat jelent.

A kapuk tárulnak, mi pedig felröppenünk. Moretti professzor parancsszavai során felsorakozunk, én pedig középre repülve, a seprűm felett szorítom meg COLLINS kezét. Nem erőfitogtatón, csak határozottan, egyenest a szemébe nézve. Szeretek a Hugrabug ellen játszani. Nem azért, mert könnyű ellenfélnek tartanám őket, nem lennék olyan ostoba, hogy lebecsüljem a borzokat, hanem inkább azért, mert sokkal több egyenességet feltételezek róluk, mint a másik két házról. Ha megvernek minket, sokkal kevésbé lesz bennem keserűség - akkor kemény munkával győztek le minket, nem pedig azért, mert mondjuk a terelőjük gátlástalanul nekimegy mindennek és mindenkinek, vagy mert feszegetnék a játék írott és íratlan szabályait...

Szavakra azonban nem pazarlom az időt, elfoglalom a helyem, a sípszót készenlétbe feszülve várom, amikor pedig a kvaff a magasba repül, gondolkodás nélkül iramodok meg felé, magától értetődően kísérletet téve arra, hogy a labdát mi szerezzük meg elsőként, és mi indíthassunk támadást; ennek érdekében pedig a seprűmet élesen felfelé rántom.

Everybody & Me

A versenyzés akkor jó, hogyha nem tudod igazán,
mi is fog történni.

Minden egyes Kviddics meccs előtt jóleső izgatottság kerít hatalmába. Ilyenkor semmi más nem érdekel csak az, hogy felülhessek a seprűmre és játszhassak. Tisztességes és sportszerű versenyre számítok a Hollóhátasokkal szemben, ami már önmagában egy jó pont. Ennek ellenére mégis van bennem valamiféle félelem, ami miatt hajnalok hajnalán kidobott az ágy. Így viszont volt alkalmam összeszedni a gondolataimat és miután felöltöztem és kiadósan meg is reggeliztünk, végre kezdetét vehette az idei tanév második Kviddics meccse.
Az egész csapat felkészült erre a mérkőzésre testileg, lelkileg, de legfőképp fejben. Hiszen akármennyire is nem úgy tűnik ez a játék is fejben dől el. Hiszen át kell látni a kialakult helyzeteket, meg kell találni a legjobb pozíciókat és lehető legtökéletesebb módon kell azt kivitelezni.
Már majdnem mindenki készen áll az összecsapásra. Mindenkin ott díszeleg a Hugrabug ház sárga-fekete kviddicstalárja és már csak a kapitányunk lelkesítő beszédére várunk. Miután Collins ránk zúdította a lelkesítő beszédét, azt hsizem mindannyian tudtuk mi is a dolgunk. Nyernünk kell és kész.
- Hajrá Hugrabug! - kiabáltam lelkesen miközben elindultunk kifelé a pálya irányába.
Abban a pillanatban, ahogy kiléptünk a fűvel borított pályára és megpillantottam az őrjöngő tömeget egy izgatott mosoly terült szét az arcomon. Ez egy olyan dolog, amitől az ember csak még jobban akar teljesíteni. Muszáj megtenni még a lehetetlent is annak érdekében, hogy maradandó élményt szolgáltassunk és ezáltal boldoggá váljon mind a szurkoló tömeg, mind a csapatunk összes tagja.
A kötelező körök után mindenki felveszi a kezdő pozíciót és indulhat a játszma. A magasba repülő kvaff olyan csalogatóan közelített felénk, hogy azt hihetné az ember csak egy hosszabb nyújtózkodás és a miénk lehet. Ehhez viszont az ellenfél csapatának is lesz egy-két hozzászólása. Gyanítom, hogy sem Theia, sem Vada, sem pedig Emiliana nem fogja annyiban hagyni és előzékenyen átengedni nekünk a labdát. Úgyhogy cselesnek kell lennünk és figyelmesnek. De mindenek előtt meg kell szereznünk a Kvaffot aminek érdekében szélsebesen szelem a pálya levegőjét, remélve, hogy gyorsabb vagyok, mint az ugyan ilyen kísérletre készülő Theia Belby.

330 × Music × ***

Szinte biztos vagyok benne, hogy túlzott buzgóságommal már az agyára mentem egyes csapattársaimnak, de minden szent a tanúm, hogy nem rossz szándékkal zúdítom a többiekre tehervonatostul a lelkesítő mondataimat. Csak fel szeretném ébreszteni a küzdő szellemet és megfelelő jó kedvvel engedni pályára a hugrabugosokat. Bízom benne, hogy nem az ellenkezőjét érem el, ahogy azt is, hogy nem hiábavaló a cseppet elragadtatott beszédkém.
- Nincs veszíteni valónk! A lelátók nézőinek hetvenöt százaléka úgyis arra számít, hogy kikapunk, tehát ha győzünk, a meglepetés erejéről nem kell beszélnem, ha veszítünk… - trollkodom el a végét, de rájövök, hogy tulajdonképpen magam ellen dolgozom jelenleg, így félbehagyom a mondatom. – Ne is szaladjunk ennyire előre, mert ügyesen és keményen edzettünk, már csak az utolsó lépés van hátra a győzedelemig! Hajrá! – térek vissza a buzdításhoz, amitől őszintén szóval annyira amatőrnek látszom, hogy még az is bölcsebb lett volna, ha a kínos csendben megvárom a játék kezdetét. Magamon és a helyzeten vigyorgok, művészet ilyen stílusosan elszúrni egy ilyen fontos dolgot…
Amint kinyílnak a kapuk, a pálya fölé irányítjuk seprűnket, elégedetten körbepillantok igazi spártainak tűnő csapattársaimon. Még az sem riaszt el, hogy az ellenfelek is legalább annyira jól vannak felkészülve első ránézésre, úgy munkál bennem az izgalom.
Amikor BELBY-vel kezet fogunk, szélesen rámosolygok, hirtelenszőke fejemmel és a Hugrabug színeiben pompázó felszerelésemben úgy festhetek, mint egy boldog, dolgos méhecske. Vagy épp úgy, mint a gyerek rajzokon a furán vigyorgó napocska. Pedig fülig érő számmal csupán azt akarom üzenni iskolatársamnak, a lényeg, hogy jól szórakozzunk és élvezzük a játékot, nem pedig a vérre menő küzdelem és az így szerzett győzelem. Nem fogjuk feladni és keseregni sem áll szándékunkban, ha a hollók amellett a játékfajta mellett döntenek, de előbb mondanék le a nyertes címről, minthogy bármelyik csapattársam megsérüljön a diadalért. Ez mindössze egy iskolai mérkőzés, a siker is időszakos, csak addig tart, míg más meccsre nem kerül sor, amin újabb ház lesz az aktuális bajnok.
Egy hajszálon múlik, hogy THEIA elszedje előlem a kvaffot, de ezúttal én vagyok a gyorsabb. Mivel elég meleg a helyzet, rögtönöznöm kell, így átpasszolom ANNAnak, aki épp akkor repül a perifériás látásomba. Egyenesen az ellenfél térfele felé veszem az irányt, készen állva arra, hogy bármikor visszaadhatják a labdát.

COLLINS lelkesítőbeszéde után hangos hujjogásba kezdek, és csak akkor hagyom abba, mikor a pályára érünk. Szüksége van a csapatnak egy kis bátorításra, ez igaz, de a csk szavai után senki nem lehet meggyőződve arról, hogy a meccs számunkra kedvezően fog zárulni. Osztom a nézetet, miszerint az idekint ülők háromnegyede a lebőgésünkre számít, de nem személyes meggyőződésből, pusztán a sztereotípiáik miatt, amiket könnyen össze lehet roppantani. Tekintetem automatikusan a griffendéles örvény felé téved, Bro és Gree arcát keresem, de ilyen messziről biztosan nem fogom látni őket. Sóhajtok, kicsit összedörzsölöm a karjaimat a hideg szél elől védekezve, és DORIS-ra kacsintok. Kezdődhet a csihipuhi!

Terelőütőmet lóbálva emelkedem a magasba, csinálok pár karkörzést odafönt, és mikor a hideg szél először az arcomba csíp, arra gondolok, jó lett volna valami fűtőmágiát alkalmazni. Mindegy.
Ekkor látom meg a BLANCHARD felé repülő gurkót, és sebesen feléjük repülök az ütőmmel.
- Térj ki jobbra! - kiáltok oda BLANCHARD-nak, és ha sikerül az akció, erős lendítéssel elküldöm a pimasz gurkót melegebb éghajlatra, egyenesen THATHCER felé.

Hugrabug – Hollóhát
0 – 0

Szeretem ezt a csapatot, hisz, ha kviddicsről van szó, mindenki megbízik mindenkiben. A vezetőnk a legjobb csapatkapitány, akit valaha kaptunk, a hajtók is kiválóan teljesítenek az edzéseken, a fogónk gyors, ahogy az örzőnknek is szuperek a reflexei, mi terelők is jól teljesítünk. Én mondjuk azért választottam ezt a posztot, mert másra úgy se lennék jó és még a feszültségtől is megszabadulok.

BELBY rövid bíztatása után magabiztosan mentünk ki a pályára. Természetesen az időjárást figyelembe véve varázsoltam egy kicsit így nem fagytam meg egy pillanat alatt, mikor kiléptem a levegőre. Felsorakoztunk, s miután megtörtént a szokásos bevezetés felszálltunk. Nem hisszük, hogy a hurabugosok csalni fognak, a Teszlek süveg énekében is benne van, hogy igazságosak. Legalábbis én így gondolom.
Tehát, felszálltunk. Tettem egy-két bukfencet ott helyben, aztán elkezdődött a játék. Elfoglaltam a helyemet és figyeltem. Amit nem is kellett sokáig csinálnom, hisz két pillanat alatt észre vettem, hogy az egyik szemtelen kis labda. GREENGRASS felé veszi az irányt. Amilyen gyorsan csak tudok, odarepülök, közben figyelem, hol van a másik gurkó. Odaérve a csapattársamhoz, az ütőmet teljes erőből nekiütve a labdának BLANCHARD felé küldöm.

Az iskola diákjai kicsit meglepődhetnek szőke fejemet látva, ahogy kivonul a csapat. Kicsit furcsán érzem magam, nagyon izgulok, hiszen ez az első éles meccsem. Az összes edzésen ott voltam, és hasonlóan edzett vagyok, mint az "igazi" csapattagok, de eddig a meccseket csak a cserepadról néztem végig. Csere-terelőként. Azonban az előző héten a terelőnk igen csúnyán megsérült az egyik edzésen, így jött a lehetőség, hogy ugorjak be helyette én. Ugorjak be... Hát igen, mert csak ennyi egy kviddics meccs, nemde?
Régen nem nagyon voltam oda a sportért, ám mostanában kellemesen lefáraszt, és ki tudom adni a haragomat. Ezért is választottam a terelő posztot, hiszen nincs jobb, mint dühösen egy jó nagyot ütni a gurkóba, nemde? Megremeg a térdem, de ellököm magam a földtől, és felszállok, magasabbra, mint a hajtók, és Shirley-ra pillantok. Remélek tőle valami megnyugtató mosolyt, vagy ilyesmit, de a sípszó belengi a pályát, és máris megindul a meccs. A hajtók egyből a kvaff után kapnak, én pedig rájövök, hogy néhány másodperce még mindig a helyemen lebegek, miközben terelő társam már mozdul is. Gyorsan körbevezetem a szememet a gurkót után, és látom, hogy Shirley melyik után indul, így én a másik után vetem magam. Az után, ami Thatcher felé repül. Magamban suttogok néhány biztató szót, megszorítom az ütőmet, és ráfeküdve a seprűmre szélsebesen igyekszem megelőzni a gurkót, hogy előbb odaérjek csapattársamhoz, mint a labda. Hogy aztán széles, íves ütőssel üssem el a labdát. Egyelőre csak iránytalanul, el a francba, messze tőlünk. A legközelebbi ütésnél még célozni is megpróbálok...

//Sziasztok! Jövök én is ütögetni kicsit... Smile

Ha bármi gond van, szóljatok, kérlek! Köszönöm! Smile

//

HUGRABUG – HOLLÓHÁT

Amint kezdetét veszi a kavalkád Allegra igyekszik mindenütt ott lenni, egy cseppet magasabbra emelkedik a csetepatéból, éppen annyira, hogy teljesen átlássa a történéseket. Egy pillanatra a szívverése is kihagy, mert úgy tűnik, hogy ütközéssel fogják kezdeni a meccset, hiszen BELBY és LAUGLIN is hihetetlen sebességgel indul meg a kvaff felé. Aztán derült égből érkezik a meglepetés, COLLINS, aki sikeresen megragadja a vörös bőrlabdát, ám a passz már nem a legjobb döntés tőle, hiszen LAUGHLIN közevetlen közelében van BELBY, akinek így remek lehetősége adódik elhappolni a kvaffot. Most már csak rajta múlik, hogy kilőjön az ellenfél karikái felé. Allegra kifújja a levegőt, amint látja, hogy a lányoknak szerencsésen sikerült elkerülniük egymást. Talán Carina ezen esetben jobban járt volna, ha Lachlant keresi a passzal.
ROSIER parádésan veszi észre a gurkót, ami BLANCHARD nyomába eredt, és egy gyönyörűen irányzott, erős ütéssel küldi THATCHER felé. Ugyan BRIGHTON észreveszi a kínálkozó lehetőséget, azonban hiába hasal seprűjére nem tudja behozni a lemaradást, és késve érkezik. THATCHER szintén nem mozdul megfelelően, épp csak egy centiméterrel fordul el; a gurkó bal vállát találja el hátulról, a professzor elfintorodik, ahogy figyeli az eseményeket, ez bizony fájhatott, a hollóhátas fogó érezheti, hogy itt nincs rendben minden, azonban az, hogy tört, zúzódott vagy kiugrott volna a váll még nem tudják megmondani, mindebből csak annyit érezhet, hogy fáj neki és meginog a seprűn. Bizony ez a terelőlány érti a dolgát. BRIGHTON már csak arra érkezik meg, hogy lendülő ütőjével, közepesen erősen taszítsa meg a gurkót, ami így nagyobb sebességgel indul, hogy új célpontra találjon TORRINI személyében.
A GREENGRASS irányába megindult szörny (értsd. gurkó) elé WHITE érkezik időben, felismerve a helyzetet. Egy közepesen sikerült ütéssel küldi azt BLANCHARD felé, akinek azúttal nincs esélye kitérni, így a bokájában érezhet fájdalmat. Ugyan az ütés nem volt olyan erős, de még így is elég fájdalmas lehet. Úgy tűnik a lány ma különösen vonzza a gurkókat, ami mondjuk egy fogó esetében nem is annyira meglepő. A gurkó utána céltalanul sodródik távolabb a levegőben.
Allegra tekintete gyorsan villan a két csapatkapitány felé, lehetőségük van időt kérni, hiszen mindkét csapat fogója megsérült. Egyikük sem tűnik úgy, hogy ne tudná folytatni a játékot, de THATCHER sérülése bizonyára fájdalmasabb. A nő azonban nem állítja meg a játékot, hiszen a hollóhát éppen támadásban van, ha bármi kell, azt csak az akció után fogják tudni megbeszélni.
A cikesz eddigi útja az elmúlt percekben rejtély volt, most azonban újra előkerül, Allegra lába alatt húz el pár centivel, így a fogóknak most érdemesebb felfelé tekintgetni.

//Nagyon szépeket írtok, viszont szeretném felhívni a figyelmet a feltételes módra! Nem mondom, hogy minden köhintést úgy kell írni, de amennyiben másik játékossal léptek interakcióba az legyen feltételes, nem tudod, hogy sikerül a dolog vagy sem. Wink

És mondjuk örülnék, ha a fogók aktivizálnák magukat :O
És tudom, hogy elvileg rövid hsz-ekről volt szó, ígérem, hogy legközelebb visszafogom magam! :/ Ha valami nem érthető keressetek nyugodtan. Wink

//

	háttérpontok	fogópontok
Hugrabug	6	1
Hollóhát:	6	6

Egy kis segítség:
HUGRABUG: #FFD700
HOLLÓHÁT: #4169E1

Hugrabug – Hollóhát
0 – 0

Nem sokon múlik, hogy a sípszó elhangzása után ne gabalyodjon egy nagy csomóba a pályán levő összes hajtó. Érzékelem a szemem sarkából épp eléggé, hogy ANNÁ-val fej fej mellett suhanunk a piros kvaffért, ami önmagában nem is lenne gond, de amikor COLLINS is bevág elém, kénytelen vagyok kitérni, mielőtt miattam történik ütközés. Ettől azonban a figyelmem egy pillanatra sem lankad, és a hugrabugos kapitányon tartva a szemem sikeresen elorzom a LAUGHLINnak szánt passzot. Ez az!

Nem sokat hezitálok, ki akarom használni a kezdeti káoszt. Ezek a meccsek legjobb pillanatai a sok közül. Az emberben megindul az adrenalin, eljut minden porcikájába, és tudatosul benne igazán, hogy az ismerős terep ellenére ez nem egy edzés, hanem igazi meccs. Egy igazi meccset pedig ennek megfelelően kell játszani...
A labdával a karom alatt gondolkodás nélkül folytatom a röppályámat el a két hugrabugos hajtótól. Ha szerencsém van, különösebb akadályok nélkül tudok száguldani a Hugrabug karikái felé, vélhetőleg a nyomomban lesznek, de az elsőbbség még kedvezhet nekem. Legalábbis, egyelőre ez a terv.

Csak fél szemmel tudom figyelemmel követni a gurkók pattogását, azt mondjuk néma szitokszóval nyugtázom, hogy mintha ROSIE fájdalmas kiáltását hallanám balról, ami sosem jelent jót, de nem állok meg. Remélem tudja, hogy ha komoly a gond, jelezhet nekem, hogy időt kérhessünk, vagy segíthessünk neki, de amíg ez nem történik meg, kitartóan igyekszem kerülgetni az utamba eső akadályokat - nem egyenes vonalban repülök a Hugrabug karikái felé, hol magasabban, hol alacsonyabban, olykor jobbra kitérve közeledek, és csak akkor passzolok, ha abszolút tiszta a terep, és/vagy kénytelen vagyok, de bízok benne, hogy a töretlen lendület kellőképp közel vihet. Egyébiránt felülről igyekszem lőtávolságba kerülni, és ha sikerrel járok, megkísérlek gólt szerezni.

Mindeközben a A HOLLÓHÁT ŐRZŐJE elfoglalja a helyét a karikák előtt, és a középső pózna előtt lebegve, éber figyelemmel követi, mikor fordul esetleg ellenük a támadás.

Bár van bennem sajálat, amiért THATCHER nem mozdult el időben a gurkóm elől, hé, a játék az ilyen! Ha nem bírod, inkább menj le a pályáról. Az akció után azonban percekig csak forgatom az ütőmet, keringek az összegabalyodó hajtók gyűrűjétől kicsit hátra maradva, mert nem hiszem, hogy a mutatványban szükség lenne rám. Felszisszenek, mikor WHITE gurkója eltalálja BLANCHARD lábát, várj csak, várj, jössz te még az én utcámba!

A figyelmemet azonban ekkor BELBY vonja magára, aki szélsebesen száguld a karikáink felé. Merlin retkes tangájára, még a végén bedobja! Bár alapjáraton semmi bajom Theiával, sőt, azért most a csapat az első. Tekintetemmel DORIS után kutatok, hátha ő meg tudja állítani egy jól irányzott gurkóval, azonban az erős szélben nem tudom megállapítani, hol van a terelőtársam!
De az egyik agresszív labdát sikerül megpillantanom, egyenesen SCAMANDER felé süvít, ezért én is meglódulok, meredeken balra.
- Bukj le, bukj le! - kiabálok már messziről SCAMANDER-nek, hátha meghallja, és ha sikerül odaérnem még a becsapódás előtt, egy határozott mozdulattal elpofozom a gurkót, remélhetőleg BELBY felé.

Hugrabug – Hollóhát
0 – 0

Lassú és tapasztalatlan vagyok még, és ezt most az egyik csapattársam (a meccsen vélhetőleg nem az utolsó) bánja. Szélsebesen iramodok THATCHER irányába, de a gyors vasgolyót nem tudom utolérni. Pár pillanattal később érkezek a játékostársam mellé, aki addigra már vélhetőleg fájós vállát szorongatja és igyekszik úrrá lenni fájdalmán.
- Basszus, bocsi... - motyogom és még hozzátenném, hogy "Jól vagy?" de időben harapok a nyelvembe. Már hogy lenne jól? Idióta! Megcsóválom a fejem, vetek egy bocsánatkérő pillantást rá, illetve a CSK-ra is, ha látható közelségben van. Figyelem a gurkók útját, valamint a hajtókét is. Amint látom, hogy ROSIER ütője a vasgolyót éri, gyorsan indulok és igyekszem utolérni - ismét - a vasgolyót, hogy BELBY-T védjem vele, miközben ő folyamatosan ide-oda repül, egyre közelebb a karikák felé. Izgatott vigyor telepszik az arcomra, ahogy én is egyre gyorsabb tempóra sarkallom a seprűmet, és hogyha sikerül a védelem, LAUGHLIN és a Hugrás hajtók közé terelem a gurkót, visszafelé, magunk mögé.

Halványan elmosolyodom, s lazán megforgatom az ütőmet, ám nem szólok egy szót se. Sosem voltam az a beszédes fajta, nem fecsérlem az időmet olyan mondatokra, amiknek nincsen igazán értelmük.. Látom, hogy a mi fogonk sem úszta meg ép bőrrel, s egy másik csapattársat keresek a szememmel, akit meg kell védeni egy gukótól. De megakad a tekintetem valakin. Egy hugrás lány az aki éppen felém pillant. Jé, hiszen ez ROSIER! Nem akarok gonoszkodni, de akarva-akaratlanul, gúnyosan elvigyorodtam. Pár pillanat múlva elfordítom a fejem és tovább keresgélek. Látom, hogy BELBY felé száll egy, de ott repül BRIGHTON is. Kétségtelen, van akarat a lányban és kitartás is. Bár nem bíztattam és küldtem felé megnugtató mosolyt - erről sajna nem tehetek, elég hallgatag vagyok -, tudom, hogy sikerülhet neki. Majd megláttam azt a szerencsétlent, akit kiszemelt magának az agresszív labda testvérkéje. Most TORRINI az, aki felé elkezdek száguldani, hogy ne találja telibe a szélsebesen repülő gurkó.
- Vigyázz a gurkóra! - kiáltom oda a csapattársamnak. Ritka alkalmak egyike, mikor megszólalok, de imádkozom, hogy ne forduljon felém és ne csapja arcon a labda.
Már emelem az ütőmet és készülök, hogy eltaláljam. Imádkozom, hogy odaérjek és megmentsem a felé, villámgyorsan repülő gurkó elől. Tervem, hogy ezt ROSIER felé küldjem. Hmm.. milyen agresszív hangulatban vagok, ezen a "csodálatosan szép" napon.

HUGRABUG – HOLLÓHÁT

A tekintetével igyekszik követni a gyorsan pörgő eseményeket. Nos, egy kviddicsmeccs levezénylése sosem számított unalmasnak, de ezek a lányok úgy püfölik, passzolgatják a gurkókat, hogy szegény nézők beleszédülnek. Az a labda, ami SCAMANDER-t célozta meg elég nagy erőbedobással száguld, egészen addig, amíg ROSIER-rel nem találkozik. A lány azonban egy picit elszámítja magát, az irány jó, de nem sikerül elég erősre az ütés. Ugyan az elsődleges célnak megfelelt, hiszen megvédte csapattársát, ám így BRIGHTON-nak sikerül időben érkeznie, hogy a gurkót LAUGHLIN felé küldje. Az ütés nem a legtökéletesebb, LAUGHLIN megpróbál kitérni, sikerül is annyira, hogy az ütés ne találja telibe, csak a bal könyökét súrolja. Azért annyi erő volt a gurkóban, hogy ebből is kihozzon egy sérülést, a lány nehezebben használja majd a meccs alatt a bal karját, habár koránt sem annyira vészes a sérülése, mint az előbbi Thatcher-féle találat eredménye. A gurkó a lányról lepattanva indul meg eleinte céltalanul, aztán mintha a EDWARDS felé venné az irányt. Jobb, ha a lány résen van!
A másik labda TORRINI-t vette célba, ám a lánynak szerencséje van, WHITE is jól végzi a dolgát és sikerül elütnie, mielőtt kárt tenne a lányban. Úgy tűnik, hogy a terelők kezdenek fáradni, hiszen ez az ütés sem az erejéről híres, egy hajszálon múlik, de ROSIER pont meglátja a szeme sarkában a villanást, és elhajol. Az ütőjét éri így a labda, ha van annyi lélekjelenléte, hogy gyorsan reagáljon, akkor ezzel az érintéssel akár egy új irányt is adhat a gurkónak.
Mindeközben BELBY cikázása eredményesnek bizonyul és eljut a karikák közelébe. A dobása megtévesztő, elsőre úgy tűnhet jobbra mozdul és ennek a HUGRABUG ŐRZŐJE be is dől, hiszen a jobb karika felé indul, mikor a BELBY egy csellel mégis a középsőt választja. Az ŐRZŐ hiába ismeri fel a helyzetet, nem ér oda időben így a kvaff átrepül a karikán. Allegra a sípjába fúj, 10 pont a Hollóhátnak, kidobás következik.
Az ŐRZŐ a csapatkapitányt választja, és amint COLLINS tiszta helyzetbe kerül, felé dobja a vörös lasztit. Indulhat a Hugrabug előre.
A cikesz előbbi megmozdulása folytán a fogók felfelé rántották seprűiket, hogy az aranylabda után induljanak. Látható, hogy a szoros versenyben éppen BLANCHARD van előrébb, THATCHER-nek komoly fájdalmai adódhatnak, de kitartóan küzd és nem adja fel. Persze még egyikük sem került olyan közel a cikeszhez, hogy el tudnák kapni, de mindkettő igyekszik követni az útját és egy pillanatra sem elveszíteni szem elől, ami kicsit nehézkes lehet, ugyanis az apró szárnyas labda lebukik a föld felé, így a fogóknak tartaniuk kell a hirtelen irányváltást.

//Remélem ismét minden tiszta, szokás szerint állok rendelkezésre, ha nem és bocsánat, hogy késtem egy hetet.
A ponttáblázatban mindig zárójelben van írva az aktuális pontszám, ha összegyűlik tíz, nullázódik és újrakezdődik a számolás, a tíz pont átkerül a gólokhoz. Ilyen módon jön létre a jelenlegi állás, ami a Hollóhát javára egy akciógólból és egy háttérgólból tevődik össze.//

	háttérpontok	fogópontok
Hugrabug	6\|2 (8 )	1\|3 (4)
Hollóhát:	6\|6,5 (2,5)	6\|2 (8 )

Egy kis segítség:
HUGRABUG: #FFD700
HOLLÓHÁT: #4169E1

Hugrabug – Hollóhát
0 – 20

Ahogy száguldok Belby mögött, szememet csak a vasgolyóra szegezem, hogy ne tévesszem szem elől. Látom, hogy kicsit lomhán fordulgat és nem nagyon tudja követni Belby taktikázásait és cikk-cakk mozgását, de egyértelműen ő a célpont. Seprűmet még gyorsabb tempóra sarkallom, hallom, hogy a Hugrás hajtók ott vannak a nyomunkban. Talán még gól is lehet ebből?
~Naná Brighton, hogyha meg tudod védeni azt, aki éppen a gólt lőné...~morog egy undok hang a fejemben. Elszántabban markolom a seprűmet és sebesen közeledek a vasgolyó felé, majd egy erőteljes ütéssel csapom hátrafelé a gurkót. Sajnos az ütés nem lett olyan erőteljes, mint gondoltam, de Belbyt sikerül megvédenem vele. Elfojtok egy vigyort, majd már csak az örömujjongásra eszmélek fel, ugyanis csapatkapitányunk szerzett egy gólt a kékenek. Ujjongva emelem én is egyik kezemet a magasba ügyelve, hogy ne zúgjak le a seprűről. Feljebb emelkedem, és körbenézek, hogy merre szállt el a vasgolyó. A gól csak pillanatnyi mámorral tölt el, dolgunk van, még nincs itt a meccs vége. Egyelőre kicsit fentebb keringek a pálya körül, és figyelem az előb elütött gurkómat, valamint a hajtókat, hogy kell-e valakit védeni. Hogyha valamelyik ravasz vasgolyó megközelít egy kéket, egyből arrafelé indulok.

A francba! - gondolom dühösen. Azt a büdös gurkót nem sikerült jól eltalálnom és még el is hajoltak előle. Hogy esett volna le arról a nyomorult seprűről! - szitkozódok magamban tovább. A gólyó most csak úgy száll a pályán és prédát keres. Nagyon remélem, hogy nem egy hollóhátas lesz az..
Gyorsan terelőtársamat kezdem el keresni a szememmel, s örömmel állapítom meg, hogy BRIGHTON is sikeresen védte a csapatot a szörnyű labdától. A gurkó céltalanul bolyong a pályán, de aztán úgy veszem észre, hogy EDWARDS-ot szemelte ki. Végre! Fültől fülig érő vigyorral az arcomon figyelem, hogy a labda a hugrás nyomában van. Közben a többi játékos feje fölé kerültem pár méterrel és onnan szemléltem a további eseményeket. A szemem sarkából még láttam, hogy terelőtársam is így tesz.
- Na mi van BRIGHTON? Segített az edzés? - szólítom meg mosolyogva.

Everybody & Me

A versenyzés akkor jó, hogyha nem tudod igazán,
mi is fog történni.

A kezdeti lelkesedésem úgy tűnik, kezd alább hagyni. Ennek talán COLLINS sikertelen passza és annak az átkozott gurkónak köszönhető, ami majdhogynem eltörte a bal könyököm. Mindezek ellenére, és azt leszámítva, hogy a hollóhát vezet, én nem vagyok hajlandó feladni a harcot. Még akkor sem, ha adott esetben nagyon fog fájni. A pályán keresztül repülve várom, hogy talán COLLINS újra nekem passzolja a labdát és végre mi is megpróbálhassunk pontot szerezni a csapatunknak.
Mindeközben a gurkók úgy cikáznak a pályán jobbról-balra és balról-jobbra, hogy szinte képtelenség követni őket. Viszont az alighanem rosszat jelent nekünk, ha a Hollóhát terelői békésen beszélgetnek, ameddig a mi embereink küzdenek az „életükért”.
- Mi lesz máár! - motyogtam feldúltan, miközben a seprűmmel cikázva vártam egy tökéletes passzt.

... × Music × ***

Hajrá Hugra!

A hollók által szerzett gól kicsit letör, de tisztába vagyok azzal, ha hagyom, hogy a kétségbeesés úrra legyen rajtam, akkor elbukok csapatkapitányként. Tisztán kell gondolkoznom, másképp jobban tenném, ha ezután lemondnék oly sok munkával szerzett posztomról.
Nagy levegőt veszek, és még erőteljesebb elszántsággal indulok az ellenfelek karikái felé, amikor az őrző nekem passzolja a kvaffot. Figyelmemet a pályán zajló események kötik le, be is harapom az ajkam, amikor azt konstatálom, most már az én csapatomnak kell megküzdenie a gurkókkal is.
Látom ANNABELLE tettre kész tekintetét, és mivel szabad is, SCARMANDERnek meg még a nyoma sincs meg, így gyorsan felé passzolok, mielőtt az ellenfelek kiszagolnák a szándékomat. Tekintetemmel a pályát pasztázom, úgy érzem eléggé szétszéledtünk, ami viszont nem túl jó. Hol az istennyilába tűntek a többiek?

HUGRABUG – HOLLÓHÁT

A meccs mintha elérkezett volna a holtpontjához. Allegra érzi, hogy a játékosok fáradnak. Már csak abban bízik, hogy minél hamarabb kaparintja meg valamelyik fogó a cikeszt, különben még hajnalig itt repkednek majd. Nem mintha őt zavarná, hozzá van szokva a seprűn eltöltött hosszú órákhoz.
A gurkó, ami eltalálta LAUGHLIN-t most újabb célpontot keres magának, amit meg is talál GREENGRASS személyében. Jobb lesz, ha a lány résen van, különben komoly sérüléseket szenvedhet. A másik gurkó kiszemeltje EDWARDS, akinek nagyot kell lendítenie az ütőjén, hogy megvédje magát. A gól után kidobás következik, amit el is végez az ŐRZŐ. COLLINS szépen elkapja, és egy gyors passzal továbbítja is LAUGHLIN felé. A hajtótárs bizony résen van és sikeresen nyúl a labda után, ha van egy kis sütnivalója, akkor a jobb kezét használja, hiszen a bal valószínűleg még mindig sajog. Ezúttal a Hugrásoké a pálya, megindulhatnak a karikák felé, amíg a Hollóhát terelői elcsevegnek egymással. Jobb lesz vigyázni, hiszen az ellenfél könnyedén kihasználhatja a lankadó figyelmet.
A cikesz gyors irányváltását követően THATCHER és BLANCHARD egymás mellett haladnak tovább. Ugyan a hollóhátas van jobb helyzetben, akadályozza őt a gurkótalálat okozta sérülés. Már nem bírja sokáig. A kis aranylabda ide-oda cikázik a pálya szélénél. Vigyázniuk kell, nehogy beleütközzenek a lelátókba. Még egy utolsó, nagy erőfeszítés kell a játékosoktól.

// Bocsánat, hogy ennyit késtem vele, szégyellem magam. De a lényeg, hogy ez az utolsó kör, még van egy hetetek írni, aztán lezárom a meccset, remélem így mindenkinek megfelel! Wink

//

	háttérpontok	fogópontok
Hugrabug	6\|2\|4 (2)	1\|3\|6 (10)
Hollóhát:	6\|6,5\|4 (6,5)	6\|2\|3 (11)

Egy kis segítség:
HUGRABUG: #FFD700
HOLLÓHÁT: #4169E1

Hugrabug – Hollóhát
10 – 20

A gólnak örülünk, de tudom, hogy még nincs itt a vége. A cikeszt még nem láttam, de hát nem is az én dolgom. Remélem, hogy a fogónk kicsit ügyesebb és már sebesen repül az aranylabda után. A gurkót egyelőre eltűntek, illetve az egyik a hugrás hajtók közé repül, így sok dolgunk nincs. WHITE megjegyzésére elmosolyodom és biccentek egyet, de nem szólok semmit. Valamit csak használt az az edzés, bár nem biztos, hogy a legszebb emlékeim között fog megmaradni. Minden esetre a gurkó után indulok, hogy ha utolérem, egy kicsit noszogassam és egy erőteljes ütés után megakadályozzam a kvaff passzát. Utolérve egy erőteljes ütéssel LAUGHLIN után küldöm a gurkót és ha szerencsém van, közel akkor fog odaérni, mikor a kvaffot is passzolnák neki...

Everybody & Me

A versenyzés akkor jó, hogyha nem tudod igazán,
mi is fog történni.

A kisebb sérülésem után, ami valljuk be piszkosul fájt, nem akartam elveszteni az esélyt a nyerésre. Végül is még bármi megtörténhet. Főleg úgy, hogy COLLINS végre észrevett és felém passzol. Viszont legnagyobb sajnálatomra nem csak az Ő figyelmét keltettem fel a nagy számmal, hanem a Hollóhát egyik terelőjének, BRIGHTON-nak is. Aki egy jól irányzott mozdulattal ismét az én irányomba terel egy átkozott gurkót. Ami elől épphogy, de sikerül elmozdulnom, amivel viszont a Kvaff-ot sikerül elszalasztanom, de csak egy lélegzetvételnyi idő erejéig. Ugyani egy jól irányzott gyors manőverrel utána kapok a fájós kezemmel. Piszkosul fáj a könyököm, de a győzelemért muszáj áldozatot hoznunk. Ez az én áldozatom, amivel remélhetőleg eggyel közelebb kerülünk a győzelemhez. Bár ahhoz nem ártana egy sikeres dobás, sem ami sajnos nem csak rajtam fog múlni, még ha én meg is teszek minden tőlem telhetőt. Főleg ilyen helyzetben, amikor itt van előttem a Hollóhát mind a három karikája, majdhogynem szabadon.

... × Music × ***

Persze, persze, gólt dobni remek érzés, de mire megyünk egy góllal egy meccs alatt? Azért ez még kevés a győzelemhez, és annak ellenére, hogy magam elé mormolok egy fojtott "EZ AZ"-t, egy pillanatra sem állok meg, hogy örüljek magamnak. Nem vagyok igazán babonás, de a meccs első gólját megszerezni ha másra nem is, arra biztosan jó, hogy a csapatot motiválni tudjam vele. Jók vagyunk, ez az edzéseken is bizonyosult, de azért egy kis lámpaláz árthat a teljesítménynek. Remélem, hogy nem fog.

A gól megszerzése után éles kanyart írok le a Hugrabug póznái körül, onnan figyelem a kidobást, de több időt nem is adok magamnak az egy helyben való veszteglésre, már akkor COLLINS nyomában vagyok, amikor elkapja a labdát, így azt is lekövetem, hogy ezt követően a kvaff LAUGHLIN-hoz kerül. Ahhoz sajnos még nem voltam elég közel, hogy ezt megakadályozzam, most már azonban egyre közeledek, és a sarkukban leszek újabb passz esetén.

Közben azonban azt is érzékelem, hogy ROSIE is megindul. Így kicsit lemaradok a kvaff üldözésében, de mivel a terelőink amúgy is, mintha nagyon rá érnének (mégis mit gondolnak??), úgy vezetem a seprűm útját, hogy elsuhanjak HANNAH és SHIRLEY előtt, ezzel alkalmat szerezve arra, hogy rájuk ordítsak - Hé, a fogónk! - amiből remélem le tudják szűrni, hogy most bizony jól jönne egy jól irányzott gurkó, ami előnyhöz juttathatná ROSIE-t a Hugrabug fogójával szemben.
A remélhetőleg sikeres figyelmeztetés után azonban a seprűmre hasalva megint csak a kvaff nyomába eredek, ha rajtam múlik, nem lesz esélye sem a gólszerzésnek, de ez nem csak rajtam múlik. A HOLLÓHÁT ŐRZŐJE szerencsére szintén résen van, jobbra-balra lebeg a karikáink előtt.

Az eddigi körözés után elég csak egy pillantást vetnem THATCHERre, hogy tudjam, készül valamire, akció várható! Szemeimmel a játékosaink felé süvítő gurkók után kutatok, biztosan kell lennie legalább egynek, amit a Hollhát fogója felé passzolva kizökkenthetem a csajt!

A seprűn előre lendülve indulok meg a LAUGHLIN felé száguldó gurkó irányába, és ha sikerül beérnem, egy határozott mozdulattal elküldöm arra, amerre THATCHER láttam elúszni a levegőben. Remélem, az ütés ezúttal talál, az ütőmet forgatva keresek újabb áldozatokat. Elegem van ebből a mai sikertelenségből, főleg, ami a célzásaimat illeti. Jobban kellene figyelnem, pláne most, mikor a meccs egyre inkább a végéhez közeledik!

HUGRABUG – HOLLÓHÁT

A meccs immár igazán kezd a végkifejletéhez közeledni, látszik, hogy a játékosok fáradtak. BRIGHTON gurkója is elég erőtlenre sikerül, LAUGHLIN ugyan kitér előle, de a kékek terelője eléggé megzavarta ahhoz, hogy hátráltassa a lány útját a karikák felé. Úgy tűnik, hogy a terelőlányok karjai elfáradhattak a szorgalmas gurkópüfölésben. ROSIER remekül felismeri a helyzetet, hogy célszerű az ellenfél fogóját ostromolni, és el is üti a lány felé a gurkót, azonban az épphogy csak súrolja a fogó seprűjét enyhén megbillentve azt, hogy utána a lelátóba csapódva okozzon kárt néhány ott ülőnek. Allegra felszisszen, de reméli, hogy nem sok szurkolót kell majd a gyengélkedőn ápolni emiatt a malőr miatt. Tekintete ROSIER felé lebben, a lány nem tehet semmiről, csak a játék heve ragadta el, előfordul.
A fogók párharca kezd egyre inkább kiélezett lenni, a gurkókkal tarkított úton igyekszenek egymást kicselezni. Ugyan THATCHER lemaradt egy leheletnyi az előbbi kis támadás miatt, mostanra igyekezett behozni minden lemaradását. BLANCHARD pedig nem rest, ráhasalva a seprűre igyekszik beérni a fürge aranylabdát. De THATCHER egyetlen előnye, hogy a cikesz az ép kezéhez van közelebb, így egy hirtelen lendítéssel markol rá. Kezében ott ficánkol az aranylabda, és Moretti professzorasszony éppen abban a pillanatban fújj bele a sípjába, mikor LAUGHLIN elhajítja a kvaffot. Éppen csak egy pár másodperccel késte le a lány, hogy gól szülessen. BLANCHARD bosszús lehet, hogy a hollóhát fogójának nem a jobb keze sérült meg. THATCHER azonban súlyos árat fizet a győzelemért, sérült bal karja nem elég erős ahhoz, hogy rendesen megtartsa magát a seprűn, így a föld felé indul meg, hogy egy-másfél méter zuhanás után puffanva érjen földet. Szerencséjére csak pár karcolással lesz több az eddigi sérülés, de azért ott várja meg a segítséget a földön ülve.
- AZ EREDMÉNY 180-10 A HOLLÓHÁT JAVÁRA! - a kommentátor hangját elnyomja az üdvrivalgás.
- Gratulálok, mindkét csapat tisztán, szépen játszott! Bár a hollóhát terelői legközelebb talán a meccs utánra halasztják a teadélutánt - bólint egyet a nő gyorsan, tekintete a két cserfes lányra villan, majd megindul, hogy THATCHER -t a gyengélkedőre kísérje, biztos, hogy jópár hétig lábadozni fog. - Aki még ápolásra szorul az szintén kövessen minket - fordul még hátra a játékosokhoz egy szigorú pillantással mérve végig őket. Tekintete azt sugallja, hogy ha valaki nem jön, annak vele gyűlik meg a baja.

//Köszönöm szépen a meccset mindkét csapatnak, szuperek voltatok! *-* Ha valaki úgy érzi a lelkébe tiportam valami igazságtalansággal, valami nem világos, nem érti, bármi, akkor keressen meg nyugodtan!!//

	- háttérpontok -	- fogópontok -
Hugrabug	6\|2\|4\|4 (6)	1\|3\|6\|3 (13)
Hollóhát:	6\|6,5\|4\|4,5 (1)	6\|2\|3\|6 (17)

VÉGEREDMÉNY
HUGRABUG – HOLLÓHÁT
10 – 180

» A pálya ászai

Pálya

Pálya

Similar topics

Similar topics