hosszú késsel mind megölni

Méreg fortyog benned, amint megtudod, hogy a bátyád iránt érdeklődnek. Unottan ülsz az iskolapad mögött, erősen, mélyen tekintve magad elé, amikor egy közeli, halk beszélgetésből hallod meg, hogy egy találkozót, egy randevút szándékoznak felállítani vele, sőt, Amycus már igent is mondott, nyitott rá és a te szemed rángani kezd, a vállad remegni, megállíthatatlanul és kénytelen vagy a lány mosdóba kikérekedzni, hogy megnyugodj szilánkokkal körülvéve, amik a tükröt az öklöddel való ütésed után hullottak köréd. Nehezen küzdőd le a késztetést, hogy az egyikkel a húsodba vágj, a véredbe fullasztanád legszívesebben azt, aki elvenni szeretné tőled a bátyádat, hezitálás nélkül döfnéd belé az összes üvegdarabot, mégis úgy döntesz, hogy karon ragadod Narcissát az órák után és vele az oldaladon lesietsz a lépcsőkön a már az otthonodnak is nevezhető bájitaltan terembe.

Méreg fortyog benned, ahogyan az asztalon ülő üstben is, tükörképedet látod benne, és azt hiszed, egy bizonyos mértékig magadat is, párhuzamokat tudnál közte és magad közt húzni, párhuzamokat, amiket tudod, hogy el kéne rejtened, amiket ignorálnod kéne, nem szeretnéd. ha végül valójában elbocsátanának téged és a testvéred nélkül maradnál, mégis ignorálod ezeket a gondolatokat, ahogyan elvakítja az elmédet a vörös köd, mosolyogva nézed a kellemes illatú, halvány rózsaszín színű kotyvalékot, az ember nem is hinné el, hogy csupán egy kortytól vért köp fel az, aki beleiszik. Nagy figyelemmel és odaadással teszed a vasfazékba a szükséges hozzávalókat, csak akkor kilépve a téged körülvevő, haraggal teli ködfátyolból, amikor Cissy melletted kérdez valamit.
- Felismerem majd, amikor meglátom. - feleled ridegen, valóban nem tudva, kinek szánod a főzted, mégis bízol az emberismerő tehetségedben, hogy hamar identitálni leszel képes azt, aki elszakítani akar téged az egyetlen családtagodtól. Biztossá teszed azt, hogy ezért el is nyeri méltó büntetését, ahogyan az üstbe morzsolod az előírt növényt.

A te hajad színétől, sötétbarnaságától annyira eltérő hajú lány kommentjére az elrendezett és szervezett házasságokkal kapcsolatban semmit sem válaszolsz, nincs is ötleted, hogy mit tudnál mondani, miféle bölcsesség lenne illendő a beszélgetésbe, még ha ugyanaz a véleményed is, még ha a téma mindenhol ott van körülötted, a folyosókon, és otthon is, elkerülhetetlen, viszont te nem mondanád azt, hogy félsz tőle, mert valóban nem aggódsz, apád ha förtelmes és gonosz, de okos ember is, mindketten tudjátok, te feletted nincs hatalma, neked nem tudja megmondani, hogy mitévő legyél, viszont a számítósága és bosszúvágya az, ami miatt most mérget kavarsz, tartasz a lehetőségtől, hogy ha neked nem is, de Amycusnak hamarosan jegyest szán.
- Előbb tépem darabokra azt, aki házasságra kényszerít téged, mielőtt te öngyilkosságra gondolhatnál. - feleled a kérésére, a legbiztatóbb mosolyt, amire képes vagy, villantva felé. - Van ötleted a jelöltjük kilétéről? - kérdezed felé fordulva, ahogyan mellettetek az üstben forró kotyvalék egyik nagyra nőtt buboréka hangosan kipukkan.