Anathema Avery megfogadta, nem fog grimaszolni, ha a Minisztérium pecsétjével ellátott üzenet akad a kezébe, mikor azonban a szobája ablakán újabb bagoly kopogtatott, majd lábát átnyújtva felfedte ezt az aspektust, nem tudott uralkodni magán, és elképzelése szerint olyan arckifejezés ülhetett az arcára, mintha legalábbis közölték volna vele, megbukott az összes lehetséges tantárgyból. Mr. Kahnwald neve nem csengett ismerősen, ami remek ómen volt: és ezekben a hetekben minden jó ómenre nagyobb szükségük volt, mint valaha.
Engedélyt kért és kapott Mr. Nottól, hogy a szalonban fogadja az aurort, és bár biztos volt benne - annyira azért nem volt benne biztos, hogy ne igyon a biztonság kedvéért egy különösen forró teát - hogy a Szellemszállással kapcsolatban kérdezik majd, bőven akadt olyan témakör, amelyet jobb nem érinteni, főleg emlékezvén a nyáron történtekre. Ő csak egy, a papírjai szerint értelemszerűen buta diáklány volt, remélhetőleg megbíznak a szavában, és nincs szükség legilimenciára. Különös kontrasztot alkotott, hogy még mindig hadifogolyként tartották a ruhatárát és apró holmiját a házban, de erről a nyomozó biztosan nem tehetett, már csak a kézírása nyomán sem. Süteményt és kávét készített, próbált úgy tenni, mint aki ura a helyzetnek, de még a leveleket is szerteszét fújta néhány kétség a tésztában, és mikor Mr. Spicli kárörvendően bejelentette, hogy vendége érkezett, Anathema Avery még mindig jóval lisztesebb volt, mint az általában szerencsés. Remélte, hogy Mr. Kahnwald nem botránkozik meg rajta, vagy ha mégis, a frissen sült croissant majd javít a helyzeten. - Jó napot kívánok, Mr. Kahnwald! Elnézést kérek a külsőmért.. szereti a francia gasztronómiát? És a kávét? Mit hozhatunk önnek? - toppan a férfi elé, és kicsit meg is szeppen, mert nem épp az a benyomás éri, mint a legtöbb auror kapcsán, vagy általán, a legtöbb minisztériumi dolgozó kapcsán. Így jóval kevésbé aggódik amiatt, hogy a szalonban még most is a délelőtt megkezdett játszma figurái foglalják el az egyik asztalt.