always hate me

... azzal kihúzok magamnak egy széket az asztal másik oldalán, a tőlem telhető leghidegebb biccentést produkálom, és úgy ülök le, a táskámat feldobva a könyvek mellé, mintha pont leszarnám az egész projektet. Pedig ez, egyébként, távolról sincs így. Egy részem tisztában van azzal, hogy az öreg Sluki részéről ez egyfajta segítő kéz akart lenni, egy határozott lökés, hogy visszatereljen engem a "zsenialitásom" vágányára, hiszen mióta Potterrel járkálsz, Lily, az órai teljesítményed meg sem közelíti az eddigi szintet, de egy kis különmunka Severusszal majd helyretesz téged, hiszen régen is olyan jól tudtatok együtt dolgozni. Ha valami nem kerek, ő majd segít neked helyrerakni a dolgokat.

Hát, itt ülök, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy amint Snape megpróbál helyrerakni bármit is az életemben, én irgalmatlanul helyrerakom őt, hogy úgy mondjam. Slughorn azt mondta, ha jól haladunk, jövő héten az órán prezentálhatjuk az eredményeinket, sőt, ha megfelelő a színvonal, még azt is elintézheti, hogy a megfelelő emberekhez eljusson a tanulmányunk. Összevont karokkal, lábakkal és szemöldökökkel fixírozom Snape arcát.
- Nos?

Llama in my livingroom

[+16]Csak akkor realizálom igazán, milyen röhejesen festhetek, mikor leülök a padhoz: Evansnak nyilván nem lesz lehetőségem elmondani, hogy sikerült az egyik új varázsigémmel kilyuggatnom az egyenruhám pulóverét, és azért tetszelgek itt egy igen drága, gazdag ifjaknaknak fenntartott darabban - kiemeli a szemed, kisdrágám, mondaná anyám, ha valaha a töredékét költhetné ennek az árnak valamire a hiteleken kívül - meg mert Nott megsajnált, és egy kínos jelenet közepette felajánlotta. Mondjuk ki, úgy nézek ki, mint aki randevúra érkezett, és szeretném magam felgyújtani, amiért ezt a napot választottam arra is, hogy kipróbáljam, lehet-e bármi kevésbé vállalhatatlant formázni a hajamból. Lehet. Csak bár ne tettem volna épp ma.
Slughorn természetesen, ahogy egyszerre tudott aszalt ananászt enni és beszélni, úgy bízta rám Evans lelkének megmentését, hogy eltekintett az olyan tényektől, minthogy ebben a félévben már új laborpartnert is ki kellett jelölnie mindkettőnknek, mivel egy szót sem váltottunk a jelenlétében. Mikor tiltakozni akartam, rögtön tudtam, hogy az esélytelenek nyugalmával indulok, ez a tulajdonsága ha lehet, még Dumbledore jóhiszeműségénél is rosszabb volt, mivel nagyon jól utolérhető volt, hogy direkt. Nos. Evans, nos.
Fogalmam sincs, mi a francot kellene mondanom, pedig legalább ezerszer kitaláltam már, de egyszerre vagyok zavarban, unszimpatikusan drága pulóverben, önutálatban. Nos.
- Bocsánatot kérek. Egy fasz vagyok. - közlöm végül egyszerűen, szép időnk van, esni fog, holnap péntek, én meg egy fasz vagyok. Ez csak egy tény, fel sem merül bennem, hogy szépíteni akarjam, az meg, hogy tényleg megbocsásson, csak azért, hogy mikor majd egyedül leszek, tovább gyűlölhessem magam. Bárhogy sajnálom magam, Evansnek sokkal jobb nélkülem még Potterék mellett is, és ezt csak Slughorn tagadja maga előtt. Egyáltalán semmi mentségem nincs, legalábbis semmi olyan, amit a legkisebb mértékben is elfogadhatónak tartok, ez ki is ül a hullaszínű arcomra. Ha Evans rájött már, mennyire lehúzom őt, ezt ő is így gondolhatja.
- Nem kell itt maradnod velem. Slughorn meg fogja érteni. - gyűlölöm magam, azt különösen - ha még vannak ennek külön árnyalatai, és hát úgy tűnik, ennek mindig vannak - hogy elcsuklik a hangom a mondat végén, hiába köszörülöm meg a torkom. Mikor bőgtem utoljára? Mivel tehetném magam még szánalmasabbá? Könyveket kellene írnom a témában. Idegesen megdörzsölöm előbb az arcom, aztán a szemem, az orrnyergem, inkább lehajolok, hogy megkeressem a jegyzeteimet, és addig se lássa, milyen ronda és undorító vagyok ezzel a szénanáthás arckifejezéssel.
- ...elnézést. - állapítom meg, nem is úgy, mintha komoly volna, mikor megint függőlegesbe kerülök, és úgy nézek Evansra, hogy már tudom, leszarom, milyen benyomást keltek, egyszerre könnyes a szemem és folyik a vér az orromból az iménti gyömöszölés után. Most hol van vajon Avery? Igazán felgyújthatna a gecibe, jelen pillanatban az egész létezésem tökéletes leképeződése vagyok, helyzethez nem illő pulóverben.
Szeretnék meghalni.

~~I never seen a man like that before~~

Mikor már azt hittem, tudom, milyen forgatókönyvet fognak követni az események, és főleg, tudom, hogyan akarok reagálni, előhúzol a farzsebedből egy ilyen szánalmas, átlátszó és főleg, manipulatív próbálkozást. Felvont szemöldökkel mérlegelem a szavaidat, mielőtt egy bólintás kíséretében megszólalhatnék.
- Ezt jól összefoglaltad - igazat adok, és nincs kedvem vitatkozni, mert igen, tényleg egy fasz vagy, ha az egódat nem simogatná ez, még azt is hozzátenném, hogy méretes. De mindig is az voltál, csak én nem láttam, ez a legvalószínűbb. Elvakított engem a különlegességem érzése, hogy nézd már, itt vagyok Snape-ék különc gyerekével, aki még annál is sokkalsokkal különcebb, mint ahogyan azt a környékbeliek képzelik, és én mégis megtaláltam vele a közös hangot, mi több, nekünk vannak közös témáink, titkaink, én tudom, mit gondol a mindenki által undorodó kíváncsisággal vizsgált Severus Snape! Hát igen. Én aztán tudom.
- Faszt nem kell - jelentem ki harciasan, mielőtt a pergament és a pennát kivágnám az asztalra. Momentán az se érdekel, ha Madam Cvikker szúrósan néz majd rám, eddig még csak szamárfüles sem volt egyetlen általam visszahozott könyv sem, ennyit igazán elnézhet az a karót nyelt spiné. - Nem fogom hagyni, hogy egyedül csináld meg, és aztán jól eldicsekedj vele az egész csoport előtt.
Képes lenne rá? Az általam naivan ismertnek hitt Severus sosem támadna hátba így. Na persze, az általam ismertnek hitt Severus csak egy erősen kozmetikázott verziója volt a valóságnak. Oké, a szerencsétlenkedését látva könnyen ártalmatlannak tűnhet, de ezen a színjátékon én már régen túl vagyok. Karba font kezekkel várom, hogy befejezze, felitassa az arcáról a vért, megtegyük, amiért idejöttünk, és minél hamarabb távozhassunk. Nincs kedvem a szükségesnél tovább bámulni egymásra.
- Befejezted a szerencsétlenkedést? - Persze, nem vagyok fair. Sem kedves. De azok után, amit ő mondott, egyiket sem várhatja tőlem.

Llama in my livingroom

[+16]Már majdnem megkérdezem a nevetséges állításával kapcsolatban, hogy egyáltalán miért vagyunk itt, erősen kétlem, hogy még akár Slughorn különben ígéretes lehetőségeinek kihagyása is rosszabb lehet, mint kockáztatni, majd beszélni fogok hozzá: Slughorn talán szereti, ha a kedvére tesznek kedvelt diákjai tanulmányi törekvéseikkel, de ha választania kellene aközött, melyikünket mutat be a megfelelő kollégáknak, holnap már nem is köszönne nekem, ezzel pedig Evans is tisztában lehet, még csak mérgesek sem lehetünk azért, ragaszkodik az egyetlen befolyásos személyhez, aki kiemelheti azok között, akik el nem utasítják, de segíteni sem segítik a különböző társadalomelméleti elképzeléseik miatt. Majdnem megkérdezem, és rámutatok, mégis önként ült le ide, a lőtéri hippogriffet sem érdekelné a prezentációm sem a szakkörön, sem az osztályban, ha dicsekedni kezdenék vele, 1976 van, még egy sokadik elszívott cigaretta is érdekesebb a világ legérdektelenebb embereivel, mint a tanulmányaink. Slughorn túlságosan szereti ahhoz még a dichotóm demokrácia dédelgetését is, nemhogy a személyét, hogy ha szépen megkéri, ne hagyja rá az egész feladatot.
Megpróbálom letörölni a vért, de enervált vagyok az újabb megnyerhetetlen beszélgetés előszobájában, és jóval pesszimistább annál, hogy a bármire való rámutatással rontsam az amúgy is lefelé tartó hangulatot. Evans haragudni akar, Evansnak igaza és ennélfogva indulatai vannak, nekem meg retorikai készségem, vagy érveim sincsenek.

- Minek vagyunk itt? Mert Slughorn meg akarja menteni a lelked a korai leányanyaságtól és a vélt elzülléstől? - megdörzsölöm a szemem és az orrnyergem ismét, de az ostoba, fátyolos él nem tűnik el a hangomból, hát most már azt is vállalom, nagypéntek nélkül nincs feltámadás, és engem azzal a Jézussal ellentétben várnak már a pokolban, természtesen Evans nélkül, megváltotttam a jegyem, most már igazán nincs mit elvesztenem, elbasznom, mielőtt jöhet az elkárhozás.
- Ha szükséged van a segítségemre, segítek. Nem a lelkeddel kapcsolatban, de ha egyedül is el tudod készíteni, miért nem mondod csak el Slughornnak, mit mondtam? Mondd meg neki, és örökre megszabadulsz tőlem. - egy részem, amelyik most itt ül, nagyon is élvezi a bűnhődés lehetőségét, igen, látni a csalódás különböző szintjeit az általam is tisztelt oktatóban, elfogadni, pontosan milyen ember vagyok az ő távozó alakján keresztül roppant csábító. A részem, amely ilyen mélyen gyűlöli magát, nagyon is áhítja a lehetőséget, hogy mások egyetértenek vele, valóban, Snape, a romlásnak genetikai okai vannak, köszönjük a részvételt, akinek nincs semmije, annyit is ér. Lelkében, habitusában, jövőjében a csóró, mocskos rétegekre csak azért süt a nap, hogy láthassuk, hogy rothadnak.
A másik részem tudja, beteges emlegetni is ezt a lehetőséget, semmi nem lesz jobb általa, és ha valóban úgy képzelem el magam, mint aki évek múlva kéreget az Abszol szélén, az megérne egy órát az iskolai pszichológussal, de még a másik is túlságosan cinikus ahhoz, hogy el tudja képzelni, van a helyzetnek bármilyen megoldása.

- Menj, Evans, a barátaidhoz, akik nem neveztek annak, aminek. Nem kell megbocsájtanod nekem, nincs szükséged rám és jobban is jársz nélkülem. Csak.. menj. - ha nem lenne Madame Czvikker, rágyújtanék, hátradőlök a székben, a tenyerembe hajtom a véres orrom, a tekintetem, látni sem akarom, hogy húzol el, okos lány vagy, okosabb ennél a játszmánál, okosabb mindannyiunknál. Nem hagyhatod, hogy örökre a gondolataid között járjak, egy mi lett volna ha legyek, a kedves fiú, aki elárult, nem, nem kellek neked, nem érdemelsz engem, még akkor sem, ha szereted olykor kínozni magad. Nem merek megnyikkanni sem, mert rögtön el akarnálak bizonytalanítani, valami nevetségeset tennék, és még nehezebben mondanád, hogy Snape, rohadj meg, én boldog akarok lenni, melletted pedig nem lehetnék az soha. Evans, te is tudod, mikor mégis rád merek nézni, hogy mellettem mintha mindenki boldogtalan lenne, azt is tudod, miért mondtam, amit, nem húzódnak mögötte titkok, rejtélyek, minek ragaszkodnál egy faszfejhez.
Szeretnék meghalni, de erre nincs lehetőség. Ez van hozzá a legközelebb, és mindig beértem a másodkézzel.

~~I never seen a man like that before~~

» Hate and love are just two words for passion

always hate me

always hate me

Similar topics

Similar topics