Rövid leírás a családodról (pár soros jellemzés a közelebbi családtagokról), a származásukról és a hozzáállásodról a Halálfalókkal és Voldemorttal kapcsolatban. Megveted a rossz oldalt vagy te is közéjük tartozol? Fejtsd ki! Aranyvérűeknél minél több, annál jobb - nincs minimum, de az elfogadás feltétele egy átgondolt, épkézláb koncepció. Velük kapcsolatban segíthet ez a leírás, de félvérek és mugliszületésűek is bátran éljenek az ötleteikkel, ami a családi (v)iszonyokat illeti.
Lojalitás
?
Képesség:
?
Csoport:
mágiahasználók
Élettörténet
Még gyermek vagyok, egyszerű, ábrándos gyermek, mikor észreveszem, az élet nagy pillanataihoz mind dukál valamilyen étel: édesanyám születésnapján évszakhoz nem illő narancsok illatoznak üvegtálban, édesapám sikereit ünneplendő mind illatos, friss pezsgőt kapunk vizespoharunkba a vacsora után, és keserű a csokoládé, melyet a tiszteletemre készít a manó, mikor megkapom a levelem.
Az eljegyzésem délutánján nincs étvágyam, rovom a köröket és valami szent tehetetlenség, várakozás kerít hatalmába, porcukor a levegőben és a születésemkor félretett bor a címerrel ellátott üvegben, mosolygok és úgy indulok vele utamra, mintha erre születtem volna: beteljesülni érzem magam, mikor odanyújtom a kezem, tizenhét vagyok, naiv, feszíti a szívem a jövő ígérete, benne az arca. Azt írom, naiv voltam, a házasság végül nem a szüleimé, senkié, akit ismerek: hamar megtanulom, hogy Cypriant nem lehet becézni, a magamban érlelgetett hangutánzó jelző nem őt rejti - azért hívják így, hogy senki ne becézze őt. Az esküvőn hagyományos a torta, úgy választottam, ne keltsen feltűnést, kipirult vagyok, nevetek önfeledten, mikor apám megforgat a táncparketten, nevetek a suttogásán, nézd Mr. Flintet, talán őt is megforgassam?, türelmes és várakozó vagyok, az ajakírem lágy, semleges, a párnák hűvösek, az éjszaka pedig nem az, aminek hittem. Tulajdonképp egyetlen éjszaka sem olyan, még engedik, hogy játékból, igazán nem komolyan, a joggal foglalkozzam, jogszabályokat értelmezzek naphosszat, kávét készítek a manók nélkül, szerelmes vagyok és már Mrs. Flint. Ígéret is vagyok, míg iktatok, aláírok, aláhúzok, azon merengek fiatal feleségként, vajon milyen szeretlen házasságban gyermeket vállalni? Az enyém nem az, kávén tejszínhab, azon reszelt narancs és telente magammal fűtök, szabad vagyok, valaki asszonya vagyok, nincs igazán más dolgom, mint várakozni.
Cukor nélkül, tej nélkül, forrón iszom a teát, míg megtudom, várandós vagyok - vacsoránál Cypriannel is tudatom, keresem, kutatom a reakcióját, talán azt is, vajon miként tekint rám, elégedett-e, és én annyira szeretnék jó lenni, átvenni terheit, értékessé válni, egy gyermekkel fogadni. Vannak és voltak vágyaim, egy gyakran viselt talárom a szekrényre akasztva, nekem készült, rám szabták, de engem erre hívtak el, hogy az édesanyád legyek, hogy életet adjak neked, megmutassam, milyen fényesen ragyog az Orion, hol nyílnak a legszebb virágok a naplementében, felvegyelek és ha megismerted a világot, megvédjelek tőle. Hogy nagyon szeresselek, hogy felépítsem neked azt, amiről a hozzám hasonlók álmodtak, elringassalak annak nem csak ígéretével, hogy a holnap tényleg szebb lesz, és mindig vár egy holnap. Egy ideig mindennek vérhez hasonló íze van a számban, miután elveszítelek - csonka vagyok, üres, befejezetlen, hitvány és reménytelen. Nem merek Cyprian szemébe nézni, mert mintha csalódást okoztam volna, mintha nem volnék többé asszony, nő, talán ember sem. Szeretnék aludni, de nem lehet: hallom, ahogy utánunk sírsz valahol a végtelenben, de nem látlak, nem vehetlek fel és nem altathatlak el. Azt mondják, a nők, akik elvetetik a gyermekeiket, sosem menekülhetnek a sírásuktól, de a bűntudatom nem akarja elengedni a gyászt, még egy ideig velünk maradsz, óhatatlanul bemegyek még a szobádba, kitapintom a méhem, hiába tudom, üres most, és lefekszem a kiságy mellé, a földre. Nem vagyok benne biztos, hogy fel fogok kelni onnan, a könnyeknek sós az ízük, mint Cyprian arcának, különös asszociációk kerítenek hatalmukba, lehunyom a szemem, és csak akkor nyitom ki, mikor megérint. Azt hiszem, akkor először és igazán őszintén.
Belé kapaszkodom, és ő belém: évekig tart, álmos reggelekbe a kertben, míg pára üli a zöldeket, keserű, gyermekkor orvosságaihoz hasonló kis fiolák tartalmába, sok csókba és papírzörejbe, mire megértem, sosem kellett volna egyedül elég jónak lennem egy házassághoz. Az ember szeretni is tanul, a másikat is tanulja, nem töltötte be úgy a tudatom többé, hogy tökéletes legyek, halk, szelíd, szűzies, türelmes és szinte lappangó kísértet. Nehéz meghatározni a szeretetet, de ott volt, mikor Cyprian borszín és borízű estéken hazatér, az ajtóban várom, de nem a jövőt, csak az óráinkat, a csöndünket, a szavainkat, csak minket, kettőnket. Dolgozom, szinte csak a tekintetem kortyol az ásványvízbe, és már tudom, történt valami - az első gyermekünk körül minden áttetsző a félelemtől, a hintőpor túl sok illatától, mindig ott vagyok, mindig figyelek, mindent elolvasok, és éberebb vagyok, mint virrasztók. Kételkedem, mikor először a karomban tartom: tényleg itt van? Egészséges? És az évek múltán könnyebbnek kellene lennie, mégsem az.
Kezdőlap
Még gyermek vagyok, egyszerű, ábrándos gyermek, mikor észreveszem, az élet nagy pillanataihoz mind dukál valamilyen étel: édesanyám születésnapján évszakhoz nem illő narancsok illatoznak üvegtálban, édesapám sikereit ünneplendő mind illatos, friss pezsgőt kapunk vizespoharunkba a vacsora után, és keserű a csokoládé, melyet a tiszteletemre készít a manó, mikor megkapom a levelem. 
