If you wanna break these walls down, you're gonna get bruised
- Scamander! Nem hozzám kell vágni azt a kurva kvaffot! – Üvöltöm el magam, ahogy a megtorpanok a seprűvel, és visszahajítom hozzá a nagy golyót. Csak az elmúlt öt percben háromszor próbált meg kivégezni vele, és van egy sanda gyanúm, hogy mindezt a múlt estéért kapom, amikor szerelmet vallottam neki, és bármennyire is igazat adok, nem ez a módja, hogy bosszút álljon. Azzal ő se érne sokat, ha agykárosodást szenvednék, a nyakán lógnék örök életére, és akkor cseszheti. És amúgy is, semmi közöm a kvaffhoz, és ha így folytatja, akkor neki se lesz, mert még ki is rakják a csapatból. Tudom, hogy direkt csinálta, azt is tudom hogy saját magát is utálja emiatt, de jelen pillanatomban leszarom. Körbenézek, a cikesz után kutatva, akkor van vége az edzésnek, ha azt végre elkapom, nekem legalábbis, és Ella azt mondta, amint megvan, mehetek, hogy elkerüljem a tömeget. Ami nem letézik. Inkább csak azt az egy személyt, aki egy éve most először nem jött ki az edzésre. Valahol hiányérzetem van, és csalódott vagyok, de nem áltathatom tovább, nem mondhatom, hogy szeretem, és minden rendben, miközben nincs, és nem kérhetem, hogy legyen mellettem, ha én már nem akarok mellette lenni. Nem úgy, ahogy eddig tettem. Ráhasalok a seprűmre, és a kis sárga csík nyomába eredek. Talán a cikesz is érezte, hogy eleget szenvedtetett, vagy csak tisztában volt azzal, hogy ha bedühödök, úgyis percek alatt utolérem, így nem repült messzire, már a kezemben is volt, én meg másodperceken belül a pályán, Ella előtt, kezébe nyomva a legkisebb aranygolyót. - Végeztem, mehetek? – Húzom fel a szemöldököm, majd mikor megkapom az engedélyt, fogva a seprűmet, hátra se nézve vágtatok be az öltözőbe, és állítom a seprűmet a helyére. Nagyon sóhajtok, és megdörzsölöm a szemeimet, mielőtt nekiállnék öltözni. szükségem van pár percre, csendre, nyugalomra, mikor nem szól hozzám senki. De nem telik bele két percbe, már hallom a csapat többi tagjának jelenleg kevésbé kellemes hangját, így csak még egyet sóhajtva, megfogva a törölközőmet átlépek a zuhanyzóba. Semmi kedvem a kérdésekhez, és a kioktatásokhoz, amit kapnék, amiért szakítottam Featherrel. Semmi közük hozzá, emiatt jöttem késve az edzésre, hogy ezeket elkerüljem, és emiatt fogok én legutolsónak távozni. Még Lachlannal se beszéltem erről, és a legmeglepőbb az egészben, hogy ő az egyetlen, ami még nem kérte rajtam számon... Megnyitom a csapot, és aláállok a jólesően forró víznek, behunyva a szemem, nem foglalkozva azzal, aki éppen belép, és nagyon remélem, hogy nem akar majd velem beszélgetni, mert nem lesz kellemes egy társalgás.
Ma minden más volt, mások szerint csodás napunk volt, szerintem meg beborult és kőkeményen esett a jégeső. Holott a szemeim is jól látták, hogy hét ágra süt a Nap. A lelkem mélyén voltak gondok, ha ez a kelekótya nem önti ki nekem a szívét, most nem fáradoznék azon, hogy kidobáljam a fejéből ezt a sületlenséget. Abban reménykedtem, hogy a kvaff elég erős még az én öklömnél is, nem beszélve arról az erőről amivel megindul felé. Szóval hatásosnak kéne lennie! Erről az egészről meg én tehetek, mert szó szerint kígyót melengettem a kebleimen amikor egy-egy érzelemtől túláradó kedvemben átöleltem őt is. Hát most mit csináljak? Pofozzam ki belőle? Túl piros lenne az arca, másnak is feltűnne. Hogy dühős vagyok? Rá? Dehogy! Inkább magamra. Ezért bántom őt. Csak így tudom a tudtára adni, hogy megsértett, de még így sem tudom ellökni magamtól, mert a barátom. Szavaira felvonom a szemöldököm, mint aki azt sem tudná miről beszélt. Holott tudtam. Nagyon jól tudtam,hogy neki is feltűnt mindez direkt van. Legalább még érzi a fájdalmat, ha már a szemeivel annyira nem lát rendesen és a lányok helyett engem lát. Ki fogok készülni. Már most ki vagyok készülve. A társaim is látják, hogy itt kettőnk között valami nagyon nincs rendben. Nem beszélve az amúgy sokkal nagyobb helyzetről. Nem értem. Nem tudom megérteni, hogy volt képes szerelmet vallani... nekem? Mégis honnan vette az erőt ehhez basszus?! Ja persze, a pia minden néma nyelvet megold, de ha tudom, hogy ez rejlik mögötte inkább elveszem a kezéből és kiöntöm. Talán jobb lett volna, talán tovább hallgatott volna, talán most nem dobálnám agyon, talán... - Ne légy az utamban Abbott! Ha gyorsabb volnál nem találna el a kvaff! – elkapom a labdát, még mielőtt átrendezné az arcomat és felismerhetetlenné varázsolná egy szempillantás alatt. Vagy ha nem is felismerhetetlenné akkor kéké meg lilává. Az meg valljuk be csak annyiban volna jó, hogy drága barátom kiszeretne belőlem. Átpasszoltam a labdát Elaine-nek még mielőtt tényleg halálra dobigálom szegény Zane-t. Szegény? Dehogy az! Egyelőre eleget kapott. Amint végre valahára lejárt az edzés megkönnyebbültem. Leírhatatlanul megkönnyebbültem. A füves pályán újra nyugodtnak éreztem magam, mint akinek semmi oka sincs a nyugtalanságra. Mégis volt. Gombócot éreztem a torkomban. Azt hittem, hogy majdnem elsírom magam, itt mindenki előtt. De aztán mégsem. Ennél azért több kell. Sokkal több. Odabent az öltözőben rosszabb volt a helyzet, mint gondoltam. Kit kérdeznek ha nincs kéznél Zane? Na kit? Persze, hogy engem! A fenébe is! Mintha rólam lenne szó vagy az időjárásról. Amit én láttam az egy dolog, amit tudok az megint más dolog, ami a valóság az meg nem a kívülállókra tartozik. Egy enyhe vállrándítással jelzem, hogy nem tudok válaszokat adni a kérdéseikre. Mégis miért? Ha tudnék se mondanék semmit. Magamat meg nem szívesen keverem bele a dolgokba, szóval hagyjanak engem szépen ki ebből az egészből. Ezért is léptem egyet-kettőt-hármat-négyet hátrafelé, mint a rák, hogy eltűnhessek a szemük elől s, ne kövessenek, mert akkor végük lesz. Ezekben a percekben nem vagyok interjú képes, semmi kedvem sincs hozzájuk. Nevetni meg, csak kínomban tudnék, azt meg észre vennék. A zuhanyzóba megyek, háttal, ügyelve nehogy valaki megneszelje a dolgot. Tényleg az agyamra mennének a kérdéseikkel. De a zuhanyzóban sem jobb a helyzet. Megfordul a varázsló fia és mit lát? - Remélem eleget kaptál, hogy kigyógyulj a betegségedből. – teszem karba a kezem, nem törődve azzal, hogy ő éppen most zuhanyzik és alig figyel, meg hall engem. Szerintem azonban elég hangosan beszélek ahhoz, hogy ha más nem is de legalább ő meghallja a szavaimat.
Megjegyzés: Zene: If I had a voice I would sing• Kredit
▽▽▽
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Hétf. 25 Ápr. - 16:13
lto my friends
quidditch, really?
Kifújom magam, miközben sietős léptekkel vágok át az udvaron. A hajamat igazgatom és hálát adok Merlinnek, hogy megúsztam ezt a beszélgetést a lányokkal verekedés és átokszórás nélkül. Az lett volna a szép, hogyha egymásnak esünk Featherrel ott a gyepen. Annak Zane sem örült volna, meg én sem, mert annyira gyakorlatlan vagyok a bunyózásban, hogy biztosan én kerültem volna vesztes pozícióba. Már mindent tűvé tettem Zane-ért és Lachieért, csak egy helyen nem jártam. A kviddicspályán, illetve az öltözőben. Biztos szóltak reggel, hogy oda is mennek, de én túlságosan bele voltam mélyedve az olvasásba, és olyakor bármit mondanak, egyik fülemen be a másikon ki. Még mindig nem tudtam kiverni a fejemből azt, amit Zanie mondott nekem a minap a vécében. Az egy dolog, hogy részeg voltam, de emlékszem a dolgok nagy részére. Azt mondta, hogy szerelmes Lachieba. Az én Lachiemba. Mármint, nem az enyém, de akkor is Lachlan, akibe én szerettem bele előbb. Már évek óta tudom, hogy hogyan is érzek iránta, erre jön Zane és szerelmet vall neki, csak úgy, bumm, a semmiből. Persze nem hibáztatom. Hiszen a szívnek nem lehet parancsolni, ezt neki is megmondtam. Ahogyan a kviddics pályán belülre érek megtorpanok. Nagyon ritkán járok erre. általában csak akkor, hogyha a fiúknak meccsük van. Nem szeretek az edzésekre is kijárni, mert itt mindig tömeg van. Most is. Egy egész emberóceán közeledik felém, s a tömegben megpillantom Elaine-t. Megfogom a karját, persze gyengéden, csak hogy felfigyeljen rám. - Szia Rini! – rikkantja vidáman. Úgy tűnik jól ment az edzés, és ez egy kicsit felvidít. - Szia Elaine! Nem láttad a fiúkat? – kérdezem kíváncsian. Egy pillanatra elgondolkodik, majd vigyorogni kezd. - Zane és Lachlan? Az öltözőbe vannak még, menj be nyugodtan, szerintem nemsokára készen lesznek ők is. Na, szia! – mondja, s tovább halad a tömeggel együtt. Nagy levegőt veszek, megigazítom a taláromat és felkészülök a fiúkkal való találkozásra. Még nem voltunk úgy hármasban, hogy Zane kitálalt. Mindhárman benne vagyunk ebben az ördögi körben, és csak attól félek, hogy elveszítem a barátaimat. Nem akarok Zanietől Lachlanhez rohangászni meg fordítva szünetenként. Azt akarom, hogy továbbra is olyan jó barátok legyünk, mint régen. Bekopogok az öltöző ajtón de nem érkezik válasz, szóval teljes nyugalommal benyitok. Odabent seprűk pihennek, gondolom, olyan emberek számára tartják ezeket, akiknek nincsen saját seprűjük. Ujjaimmal végigsimítok az egyiknek szépen fényesre polírozott nyelén. Még sosem voltam itt, szóval még a lábam csak úgy visz előre, a szemem elkalandozik a berendezési tárgyakon. Egyszer csak pára csapja meg az arcomat, és észreveszem, hogy eltűntek a seprűk meg a polcok. Felemelem a fejem és szemben találom magamat a meztelen Zane-el. Egy pillanatra tekintetem elidőzik rajta, mert még sosem láttam így, sőt, még sosem láttam csupasz férfi testet. Mikor a pillantásom elérkezik oda, ahol nem nagyon kéne lennie, a szemeim elé kapom a kezemet. - Zane! – sikítom el magam önkénytelenül, pedig nagyon jól tudom, hogy most én járok rossz helyen.
Kezdőlap
Zene: If I had a voice I would sing• 
