MKülönös érzések zártak közre, ahogy kikeltem az ágyamból és szép lassan elkezdtem összeválogatni a ruháimat. Mintha valamikor már átéltem volna a mai napot, ami nem valószínű tekintve, hogy még nem utaztam az időben és nem is szeretnék. Talán a szürke nappalok miatt érzem ugyanolyannak mindegyiket, ma is borúsnak tűnt odakint minden így rétegesen kezdtem el öltözni. Nem sok kedvem volt megfázni így a vizsgák előtt, így is hatalmas volt a megfázási ráta az elmúlt időben köszönhetően az esős kviddicsmérkőzésnek, amire az iskola 90%-a elment.
Ezért az őszi kabátomat kerestem elő és húztam fel magamra, majd az egyik barátnőm karjába kapaszkodva indultunk el a gyülekező helyszínére. Nem sok kedvem volt menni, bevallom, de rávettek a fizetem az első két körödet a Három Seprűbe, és erre nem tudtam nemet mondani. Így történt az, hogy alig félóra múlva már az említett helyen ültem egy csapat ismerős idegennel, akikkel amúgy nem voltam olyan hű de jóban, de azért elbeszélgettünk egymással.
- Kér még valaki egyet? Ezt most én állom. – mosolygok rá a társaságunkban ülő emberekre, majd miután mindenki válaszolt kérdésemre a pulthoz mentem az enyémért és a rendelés leadásáért.
- Szeretnék még négy vajsört a hármas asztalhoz, amit én fizetek. Meg egy sajátot magamnak, amit elviszek én. A többit kérem kihozná? – mosolyogva pillantottam a pultosra, mire ő is elmosolyodott és már készítette is az italokat. Az enyémet lelkesen megfogtam, majd kifizettem az összest és már indultam is vissza a helyünkre.
A hirtelen jött varázslótársaim miatt eléggé megnövekedett a személyek száma a helységben, szardínia partiba találtam hirtelen magam és kerülőútként mentem a mosdó irányába, hogy hamarabb odaérjek. Ekkor viszont nekimentem valakinek. Valaki olyannak, akit amúgy zsigerből utálok, és sajnálatos módon a vajsöröm több, mint fele rajta kötött ki és rajtam.
- Néha odafigyelhetnél merre mész Scamander! Most nézd meg! A felsőm, a vajsöröm és a te ruhád is olyan lett. – mérgelődtem, de valahol belül éreztem, hogy nem rá vagyok ideges. Egy általános idegesség vált rajtam úrrá az elmúlt napokban.

Szerintem mindenki előtt nyilvánvaló az, hogy én, Adeline Fawcett, hollóhát egyik legkiválóbb diákja nem konyít a szerelemhez, csak a könyvekből ismeri és nem is akar semmiféle kapcsolatot létesíteni az itteni diákokkal. Tudom, hogy az utolsó évem nem csak a tanulásról kéne szóljon, de nem érdekel, mert itt nincsenek figyelemfelkeltő egyedek, aki nem csak a kirakatba valóak. Számomra egy olyan férfi kell, akinek a személyisége megfog, és nem enged tovább repülni, kivel lehet beszélni és vitázni, mégis megegyezünk egy közös részben. Szóval, ja, Noah nem ezen emberek közé tartozik bármennyire is szeretne imponálni nekem. Ha meg nem akar, akkor annál jobb, mert nem kedvelem az évfolyamtársamat.
- Nincs hangulatom a humorodhoz Scamander. Hamarabb csókolnék szájon egy dementort, mintsem a meztelen testedet kelljen számba vennem. Az italomra a pénzt egyenesen csengetheted is ki, ha már kiborítottad. – ahogy engem is hamarosan ki fog hozni a sodromból. Valamiért nem bírom ezt a srácot, pedig lehet alapjáraton nem egy csapás, csak valahogy nem tudom értékelni a lényét. Amint kikapja kezemből a maradék vajsörömet felmegy bennem a pumpa. Nem értem miért kell valakinek ennyire arrogánsnak lennie.
- Ha kedvesebb lennél, akkor még meghívna valaki egy italra. Amúgy nem, nem neked hoztam szóval megköszönném, ha nem innád meg a maradékot. - hangosan fújtatok, mikor összeborzolja a hajamat és hirtelen felindulásból a poharamban lévő maradék nedűt a fejére borítom. Ha Ő így, akkor én emígy. Háborúban mindent szabad, mi meg régóta abban állunk. Talán elsős korunk óta. – Merlinnek köszönheted a szerencsédet kedvesem! – mosolyodok el gonoszan, lélekben megveregetve a vállamat a tettem miatt.