A tizennyolc évvel ezelőtti roxforti háború után sok évre viszonylagos béke költözött a varázslóvilágra. Ugyan sokan nem békéltek meg a helyzettel, hogy a halálfalók mostanra ártalmatlanok lettek, Voldemort pedig végleg eltávozott, de aránylag csendesen teltek a mindennapok. Egy átlagos embernek legalábbis így tűnt volna. Kingsley Shacklebolt kétszeri vezetősége után az egykori halálfalók utódai, egy aranyvérűekből álló párt került kormányra, őket viszont a szokásos négy év után egy olyan mágiaügyi miniszter követett, aki sok dolgot megbolygatott. Maurice Briggs, aki maga mugli születésű volt, közutálatot váltott ki az emberekből az aranyvérűek iránt, hátraszorította őket és megkönnyítette a félvérek és a mugli születésűek helyzetét. Legsúlyosabb lépése az egykori halálfalók kivégzése volt, amit a társadalom túlnyomó része helyes döntésnek tartott. De Briggs nem tudhatta, mit szakít a saját nyakába. Levin Dolohov és Dominic Linwood alvilági szervezete, a Libro Clava egyre és egyre jobban megerősödik. Apáik nyilvános meggyilkolása felébresztette bennük a bosszúvágyat és igyekeznek meggyengíteni Maurice Briggs hatalmát. Mindenhol vannak embereik, a Mágiaügyi Minisztérium falai között, az aurorosztagban, de még a Szent Mungó orvosai között is. Egyre erősebbek ők maguk és a pártjuk is, Briggs feje felett pedig lassan kezdenek összecsapni a hullámok. Az emberek lassan kezdik megérezni a változást, de még senki sem tudja, mi vár rájuk. Az oktatásban béke honol. A Roxfort falain belül minden nyugodt, talán még nyugodtabb is, mint valaha volt. Persze ha leszámítjuk, hogy az aranyvérű gyűlölet ide is kiterjedt. A cserediák program továbbra is sikeres, roxfortos diákok mennek ki külföldre, onnan pedig sokan jönnek a helyükre. Ugyanígy gondtalanul zajlik az élet a Docendo Discimus Mágusakadémián is, ahol a legjobb diákok tanulhatnak. De meddig lesz még így?
Kezdőlap
