Családfája mindkét ágán több generációra visszamenőleg varázslók és boszorkányok sarjadnak, de több helyütt akadnak elvadult hajtások mugliszármazásúak személyében, így Cal nem ragaszkodik az aranyvérű billoghoz, és egyébként ma már a családja sem. Igencsak változatos felmenőkkel rendelkezik mind ideológiailag, mind származásilag. Skót, ír, angol, görög, német, francia, lengyel, török, de még dél-afrikai vér is csörgedezik valahol az ereiben, és bár erre személy szerint nem büszke, de világszerte elég sok főt számláló és szerteágazó családjában vannak rokonai, akik radikálisak vagy egyenesen mugliellenesek. Ő maga első pillantásra egy békés, kedves embernek tűnik, és igyekszik is mindig megőrizni nyugalmát, ám ha kihozzák a sodrából, félelmetes és forrófejű ellenféllé válhat. Nem az erőszak híve, ám még sosem riadt vissza a tettlegességtől, ha nem látott más kiutat.
Egyébként az esze vág, mint a borotva, tudása rendkívüli, de ez egykori hollóhátas diákként nem meglepő; kissé polihisztor benyomását kelti sokrétű képzettségével és tapasztalataival. Ugyanakkor aki jól ismeri, tudja, hogy a felhalmozott információk, amiket elméjében hordoz és szívesen megvillant, csupán a felszín. Nem véletlenül választották a jóslástan tanár pozíciójára annak ellenére, hogy nem azt pályázta meg. Rendkívül intuitív személyiség, önuralma és türelme nagy, empátiája és stabil lelki világa lehetővé teszi számára nem csak a hatékony oktatást és a jövő rezdüléseinek eredményes kifürkészését, de a Voldemort-féle személyekkel való szilárd ellenállást is.
Nem tűri meg szűk környezetében az elborult elméjű egyéneket, finom, közvetlen humora, segítőkész és udvarias természete ellenére keményen odavág a pofátlan diákoknak ugyanúgy, mint a veszélyes halálfalóknak. Utóbbiban meglehet, hogy közrejátszik ikerhúga is, aki Cal óriási bánatára már magán viseli a kígyótetoválást, és a háttérből mindig figyeli, hogy alig pár perccel idősebb bátyját ne kezdjék ki Voldemort kígyói, Cal pedig titokban mindig azon van, hogy húga ne kerüljön az igazságszolgáltatás célkeresztjébe. A D'elphoy családnak évszázadokon át sikerült megőriznie viszonylagos integritását és semlegességét, ám a jelenlegi generációban olyan ellentmondások és konfliktusok feszülnek, amik könnyen a vérvonal végét jelenthetik, ha a tehetséges és erős fiatalok végül ellentétes oldalon lesznek kénytelenek szembenézni egymással. Csakhogy az ikrek maguk sem tudják eldönteni, melyik a jó és melyik a rossz oldal, hiszen nem is olyan régen még vállt válnak vetve álltak ki a világ ellen, valamelyikük azonban letért a megfelelő útról. De melyikük?
Újabban nem csak az oktatás minőségére helyez nagy hangsúlyt, de igyekszik ő maga is mélyebbre ásni az ismeretlenben, még tovább fejleszteni képességeit és kifürkészni, vajon mi vár rá és a környezetére a jövőben. Ezidáig nem túl fényes képek tárultak a szeme elé... De ha valaki, Cal tudja, hogy a jövő nincs kőbe vésve.

- A jóslástan nem az a fajta tantárgy, ahol szükségük van pálcára. Vagy alapvetően bármi másra tudásukon, önismeretükön és értelmükön kívül.
- És mi van a teával? - motyogja a fiú, akinek az imént igencsak hangosan megkordult a gyomra. Néhányan halkan kuncogni kezdenek, és Cal maga is elmosolyodik.
- Mondom, alapvetően. Kivételek mindig vannak, és ezt jól jegyezzék meg, mert nincs még egy olyan tudomány, ahol ez a frázis ilyen gyakran beigazolódna. Na, mi lesz? Nem írják fel?
Kérdése ugyan költői, és a figyelmesebbek láthatják, hogy csak ugratja a bizonytalan és értetlen kisdiákokat, de páran készséggel előkapják a pergament, hogy lekörmöljék: Kivételek mindig vannak. Nem szól rájuk, csak röpke cinkos pillantást vált azokkal, akik rájöttek, hogy ez még nem a lecke része.
- Nekem megadatott a szerencse, hogy fakultatív tantárgyat oktathassak, ennélfogva él bennem a gyanú és a remény, hogy akik itt vannak, önszántukból vállalkoztak a tananyag elsajátítására és gyakorlására, ezért lelkesek és elszántak. Ugye nem tévedek?
Újabb, választ nem igénylő, feszültségoldásnak szánt kérdés, amit még mindig van, aki véresen komolyan vesz, és szaporán bólogat. Mivel a tantárgyat előzőleg oktató, furcsa és idős úriember állítólag merőben más habitusú és stílusú személy volt, így Cal nem is hibáztatja azokat, akik még az előd "rémuralmának" árnyékában vetemedtek rá, hogy felvegyék a tárgyat. Eleve nem egy népszerű tantárgy ez, már az ő idejében sem volt az - te jó ég, hiszen nem volt az olyan régen! - így nem csoda, hogy a mostani harmadikosok olyan kevesen vannak, hogy mind a négy ház jelentkezői kényelmesen elférnek egy közös órán a tágas, jól szellőző toronyban. Óriási ablakokkal ellátott, magasba törő termet kért, eszében sem volt a pincékben vagy valami sötét és fojtogató lyukban tartani az órákat; ő maga is tisztábban látott minden szempontból, ha átvitt értelemben kicsit felülemelkedhetett az anyagi világon, de minden Látó belső szeme úgymond más és más látási viszonyokhoz szokott. Cal a tisztaságot kedvelte, a teret, amit betölthet a jövő megannyi lehetősége. Ő beengedte a látomásokat és megérzéseket, nem előidézni próbálta.
Látja, hogy a legtöbb diák máris kezd feloldódni, ezért belekezd a kötelező körökbe; a bemutatkozás már megvolt részéről, így nincs más hátra, mint elmondani az év anyagát nagy vonalakban. Itt-ott leplezetten csalódott arcokat vél felfedezni, különösen a mardekárosok körében.
- Van kérdés? - fordul körbe a rövid vázlat után, tiszta kék szemei minden tanulón megállapodnak egy pillanatra, átható tekintete egyesekből azonnali, rajongás közeli állapotot váltanak ki, mások kényelmetlenül fészkelődni kezdenek tőle. Cal mindig is ilyen megosztó személyiség volt. Bár értelme szilárd, vérmérséklete pedig többnyire kiszámítható, jellemének megfoghatatlan, illékony részei, amivel "túlra látott" (nem csak jövőbe, de lelkek mélyére is), nem tették elsöprően népszerű emberré. A tudás hatalom, és ő ezt sokszor bebizonyította már, a hatalom fénye pedig ott ragyogott a szemében, kézen fogva a hatalom felelősséggel való használatának bátorságával.  
Kérdésére egy fiú lassan felemelkedik a helyéről.
- Igen, Mr... Elnézést, még nem tudom a nevét.
- Yaxley. Professzor úr, igaz, hogy fogunk, öhm... Zsigerekből olvasni?
Ó, igen. Cal sejtette, hogy inkább utóbb, mint előbb, de valaki felhozza majd ezt. Kellett neki a hetedikesekkel kezdenie az első itt töltött hetét... De Yaxleynek stílusában is van valami hátborzongató és ellenséges, ami miatt D'elphoy professzor hangulata elsötétedik. Cal elkomorult tekintettel és összeszorított szájjal sóhajt orrán keresztül, mielőtt válaszol.
- Azok, akik kitartanak a végsőkig, és RAVASZ szintű vizsgát szeretnének tenni jóslástanból, Mr. Yaxley, igen, megtanulhatják, hogyan értelmezzék a kiontott belsőségek és vér jeleit. De ha már ilyen fiatalon a mészáros munka iránt érdeklődik, meglehet, órát tévesztett.
Vicces is lehetne a megjegyzése, de az imént még közvetlen és bátorító hangja egy pillanat alatt jéghideggé vált, ezzel pedig egész személyének kisugárzása megváltozott. Senki sem kuncog, csak a jelenlévő három griffendéles kisdiák somolyog a bajsza alatt a megjegyzést hallva.
Cal zavartalanul folytatja, nem veszi figyelembe Yaxley elvörösödő fejét, inkább kifejt mindent, amit fontosnak talál a későbbi félreértések elkerülése végett. - Az első félévben a jóslástan alapjait, módszereit és hatékonyságát fogjuk megvizsgálni, végigvesszük, milyen eszközök jöhetnek számításba a jövő olvasásakor, és ki milyen eredményt várhat el önmagától ezen a téren. Fontos tudniuk, hogy alig akad másik olyan eleme a mágiának, ami ennyi sajátos tulajdonságot követel meg a művelőjétől, mint a jóslás. Sőt! Bárki, még az arra fogékony muglik is képesek megtanulni a jóslás egy-két formáját, de igen kevesen vannak azok, akik könnyedén alkalmazzák, jól értelmezik a látottakat és fejlődni is képesek, így a számonkérés és a későbbiekben a feladatok is személyenként eltérőek lehetnek.
Értetlen pillantásokat kap válaszul. Tudta, hogy módszereivel megosztja majd hallgatóságát, de ő most professzor, és nem kutató többé. Vezetnie kell, nem együttműködnie. Más világ ez, mint amihez szokott.
Maga mögött hagyta az egzotikus bestiákat és rejtett mágikus civilizációkat, hogy átmenetileg a Roxfortban dolgozhasson óraadóként, mire azonban ideért és elhatározta magát, a posztot, amit kinézett magának, végleg betöltötték. Nem állt szándékában jóslást tanítani, de Albus Dumbledore még Calnél is gyorsabban és mélyebbre látott az emberi lélekbe; tudta, hogyan győzze meg a sodródó fiatal varázslót arról, hogy ossza meg tapasztalatait és tudását a fiatal nemzedékkel a jövőbe látással kapcsolatban, amíg eldönti, mihez kezd magával. Amíg ismét lábra áll. Elvégre a D'elphoy család olyan nevezetes Látó felmenőkkel rendelkezik, akiknek az egész világon elterjedt a híre, bizonyára nem esik majd nehezére egy-két évig bejárni, csak hogy lekösse magát - érvelt Dumbledore. Cal akkor két évre szerződött. Erről volt szó.
Cal alapvetően felfedező és kutató, nem pedagógus. Tinédzserkorában és a felsőoktatás idején is gyakorlatiasabb és kalandvágyóbb volt annál, hogy szabadidejét a jövő bogarászásával töltse, pedig egyértelműen volt hozzá tehetsége. Ha jobban figyelt volna akkor és mélyebbre ás a jelekben, talán láthatta volna, hogy végül a Roxfort ódon falai közt köt majd ki. Talán megóvhatta volna magát a tragédiától, ami ide vezetett. Talán, ha használja vele született tehetségét és tudását, nem kellene azt most továbbadnia... Talán.
- Eleinte elméleti jellegű témáink lesznek, mert elmélet nélkül itt a gyakorlat mit sem ér, ezért sajnos nem ígérhetem, hogy izgalmas első heteknek nézünk elébe. Aki azonban átverekszi magát a kezdeti szárazabb anyagon, azt a második félévben viszont már jóval izgalmasabb feladatok várják, nem is beszélve a következő évekről. A második félévbe az asztronómia segédtudományaként fogunk belevágni. Jó lenne, ha addig összeírnák, pontosan hol és mikor láttak napvilágot, és mindezt szüleikről, testvéreikről is kiderítenék. Fontos önismereti lépést fognak tenni. Ez még nem a jövőről, hanem Önökről szól majd, a lehetőségeikről, erősségeikről, előnyös és hátrányos tulajdonságaikról. Év vége felé megismerkednek majd meg nem élt múltjukkal, ez után pedig eldönthetik, hogy negyedik évben is szeretnék-e folytatni, pontosabban elkezdeni a valódi jóslás tudományát. Ha maradnak, negyedikben rá fognak találni totemállatukra, személyes energiájukat növelő és csökkentő növényekre és kőzetekre, második félévben pedig - végre valahára - mosolyodik el - nekikezdhetnek a jövő képeinek feltérképezésébe és elemzésébe. A téli hónapokban a láng- és a teafű elemzés lesz a téma, majd tavasszal a különböző kártyák és a kristálygömb segítségével tekintünk a jövőbe. Az RBF évében az álomvilág értelmezése lesz a feladatuk. Tudom, hogy nem sokan választják majd ezt a tantárgyat továbbtanulásuk tárgyaként, ezért abban az évben plusz feladatot csak azok kapnak, akik komolyan szeretnének foglalkozni a jóslással. Akik így döntenek, azok a természeti jelenségek, események értelmezését is ki fogják tanulni az álomfejtés mellett. Utolsó két évükben már tudni fogom, ki az, aki igazán elkötelezett a téma iránt. Akik mellettem folytatják tanulmányaikat, komoly és, igen, néha sötét, veszélyes, ijesztő oldalát is megismerhetik a jóslásnak - például a hipnózist és a már említett vérmágiát, ahol belsőségek, csontok és különböző testnedvek segítenek majd túlra látni, és nem egyszer nem csak a jövőt, de mások lelkét is feltérképezni. Ám aki csak ezért maradna... Ne tegye. Azok a módszerek már stabil önismeretet és önuralmat igényelnek. A jövő részletgazdag mintájának látványát nem tudja mindenki szeme és lelke elviselni. A jövőt veszélyes utakon is ki lehet fürkészni, ami cserébe talán pontosabb képet ad, de csak ha elég erősek és tapasztaltak vagyunk, máskülönben, ha félreértelmezzük, a kudarc tragédiába torkollhat, nem is beszélve a lelki és mentális sebekről, amiket az igyekvés okozhat. Ne feledjék, korántsem elengedhetetlen a pálca ahhoz, hogy elménk súlyos károkat szenvedjen!
Észre sem veszi, hogy olyannyira belemelegedett a beszédbe, hogy nem egy-két évben, hanem években gondolkozik. Persze úgy érkezett, hogy mindenre több éves anyagot állított össze, de nem gondolta akkor még komolyan, azt meg mégsem mondhatta a diákoknak, hogy két év múlva legkésőbb búcsút int nekik... Most azonban nem tűnik fel neki, hogy lelkesedésében komolyan gondolja a hosszabb távú maradást. A gyerekek többségét magával ragadja az előadásmódja.
- Próbálják úgy elképzelni a dolgot, mint egy... mondjuk mint egy tengerpartot. A parton látnak egy tornyot, valahol nagyon messze pedig néhány felhőt. Képzeljék e, hogy a toronynak látszólag nincs ajtaja, mégis a tetejébe kell eljutniuk, hogy lássák, ahogy a láthatáron felhők gyűlnek. Ha fülelnek, hallják a morajlást is. Érzik a szelet az arcukon, de ha felérnek, látják is majd, mi történik a távolban. Nos, mit gondolnak, mi a jóslástan szerepe ebben?
- Megmondani, mikor ér ide a vihar? - szól közbe egy izgalomtól reszkető kis hugrabugos.
- Hogy hívják?
- Astor Romack.
- Nos, Mr. Romack, majdnem. A jóslástan művészete a torony tetejébe vezető lépcső megtalálásáról szól; a feladata az utak felfedezése és a biztos léptekkel való végigjárásuk a célhoz. A viharról ilyen távolságból úgysem fogjuk tudni megmondani, hogy vihar-e. Még csak azt sem, hogy vihar-e vagy csak ártalmatlan felhők, amíg ide nem érnek.
- De... akkor az egész mire jó? - kérdezi halkan egy kislány. Cal kérdő pillantására szégyenlősen Daisy Shortpeak néven mutatkozik be, de a professzor mosolyától enyhül a pirosság az arcán.
- Arra, hogy látjuk. Hogy tudjuk, mit keressünk. Látás, Miss Shortpeak, a látásról szól az egész. Tudásról, védelemről, változtatásról. Ha elég magasra jutunk, látjuk a felhőket, érezzük a szelet. Tudni fogjuk, hogy jön a vihar, és azt is, hogy honnan és hogy körülbelül mikor ér majd utol.
- De hát... nem tehetünk ellene semmit?
- Nem igazán. A vihart nem tudjuk megállítani, de felkészülhetünk rá.
Kongó csend ül le a teremben. Jóslástan órán eddig legfeljebb az unalom vagy a szorongás miatt lehetett ilyen csendet hallani az elmúlt években; ez most az érdeklődés és feszült várakozás csendje.
- Igen, tudom, ez most egy kicsit... súlyos eszmefuttatás volt - mondja halkan Cal, pennájával játszva hosszú ujjai közt, ellökve magát az asztaltól, majd megáll az egyik ablak előtt a diákok felé fordulva, hátat fordítva a tündöklő szeptemberi égnek. - De ez a jóslástan lényege. Tudni azt, amit sosem fogunk biztosra tudni, csak amikor már megtörtént.  Elfogadni az elfogadhatatlant, felismerni, mi az, amit módunkban áll változtatni, és mi az, amit nem. Megismerni nem csak a jövőt, de a saját szerepünket is benne, ezért is tartom fontosnak a sok önismereti tréninget a valódi jövőbe látás előtt. Vannak jóslatok, amik beteljesülnek, mások elhalványulnak, ahogy az a bizonyos szél irányt vált, de abban biztosak lehetünk, hogy ha nem is mellettünk, de a vihar, amit látni vélünk, egyszer valahol le fog csapni.
Izgatott és csalódott tekintetek veszik körül. Elragadtatta magát, csak most tudatosul benne. Nem szokott gyerektársasághoz, főleg nem ilyen őszintén tanácstalan pillantásokhoz. Felnevet. Kissé gonosz dolog tőle, ezért gyorsan be is fogja a saját száját. - Bocsássanak meg a filozófikus kitérőért. Remélem, nem vettem el a kedvüket, és következő alkalommal is találkozunk. Ígérem, a jövőben tartózkodni fogok a felesleges metaforáktól.

Az ígéretnek már több éve. A szerződés újabb évekkel hosszabbodott, a metaforák hanyagolása azonban hamis ígéretnek bizonyult - D'elphoy professzor óráin a sejtelmes vagy kétértelmű megjegyzések szerves részei lettek az óráknak. A diákok azóta sem tudják pontosan, hogy került az iskolába a neves felmenőkkel rendelkező, kellemes modorú férfi, aki azelőtt világjáró tudósnak készült, de ez nem is tartozik rájuk. Ők mindössze annyit tudnak, hogy Calix D'elphoy azok közé a tanárok közé tartozik, aki ért is ahhoz, amit oktat, és felelősséget vállal azokért, akik őt választják mentorukként.
Senki, talán csak Dumbledore és néhány kollégája tudják, hogy a finom modorú D'elphoyt milyen veszteségek űzték a Roxfortig; hogy ifjú menyasszonyát milyen tragédia során és milyen okból vesztette el, hogy egyetlen támasza, a húga milyen távol került tőle, és hogy bár pálcáját az óráin nemigen kell használnia, valójában milyen sebzett harcos lapul a filozofáló elme mögött.