Az apám ( vagyis a nagybátyám ) téged választott, már le is egyeztetett mindent a szüleiddel, hogy mi majd egybekelünk. EZ ott bukott el, hogy a hét év alatt, mióta ismerlek egyetlen egyszer gondoltam rád nőként, pontosan akkor, amikor az ötödikes karácsonyi bálon megcsókoltalak. Nem tagadom, az egyik legszebb nőnemű lény vagy, akivel valaha találkoztam, de nem vagy hozzám való, és ha tudnád, amit rejtegetek, fejvesztve menekülnél, mert olyan vagyok, mint akiket megvetsz. Legalábbis szeretném így gondolni.
Egyelőre még rajtam lógsz, én meg elviselem, mert addig se mással szórakozol, és alkalomadtán egészen jól el is tudunk beszélgetni. Talán már-már a barátomnak is mondanálak, de ettől függetlenül folyamatosan gondolkodom a módszeren, amivel elérhetem, hogy máshoz adjanak, mondjuk az Ackerley kölyökhöz. Mond csak, láttad már, milyen sóvárogva néz rád étkezéseknél?