Nem gyűlöllek.
Már nem. Vagy talán még nem, képtelen vagyok eldönteni. Fogalmam sincs, valójában milyen ember lehetsz, annak ellenére, hogy több mint egy évig éltünk együtt. Szerettelek, kész voltam a nevemet adni neked, te pedig egyszerűen elszöktél. Hagytad, hogy Voldemort és a csatlósainak az árnyéka föléd kerekedjen. Kígyóbb voltál a kígyóknál, kicsúsztál a képből, mielőtt rád irányulhatott volna a figyelem az oldalamon. Túlélő vagy? Nem hiszem. Tudod, mi a különbség túlélő és gyáva közt? Hogy a gyáva már akkor fut, mikor még nincs is veszély.
Nem mondhatom, hogy nem hibáztatlak, mert ez nem igaz. Persze, utánad mehettem volna. Tehettem volna, amit kértél, fejlődhettem volna,  engedhettem volna neked és a biztatásodnak, láthattam volna, de nem akartam azzá válni, ami végül mégis lettem, nélküled. Vagy legalább mondhattam volna, hogy hátat fordítok az egész kialakuló konfliktusnak, nem vetem meg a lábam Voldemorttal szemben, nem foglalok állást, és ahogy te és a családod, sőt javarészt az én családom is, én is kimaradok az egészből. Lemondhattam volna a húgomról, és választhattalak volna téged, a békés tudatlanságot, moshattam volna én is a kezem, elfordíthattam volna a fejem, tudom. De nem tettem, te pedig válaszul úgy fordultál, mint a szél, és egyetlen levéllel itt hagytál, alig pár héttel az esküvőnk előtt.
Szerettél egyáltalán valaha? Vagy csak egy jól csengő név, egy kellően vagyonos és régi varázslócsalád sarját láttad bennem, akiben túlbuzgott a tisztesség és a hűség? Anyád-apád rendezte el a házasságod azzal, hogy sikeresen elcsavartad a fejem? Megjegyzem, nem volt nehéz dolgod, ám szerencsére amilyen könnyen beléd estem és kértem meg a kezed, majdnem olyan könnyen túl is tettem magam rajtad. Majdnem. Mert ha nem lettünk volna olyan jó páros, akkor könnyebb lenne megbocsájtanom a gyávaságod és felszínességed, amit a Látás ellenére is vak voltam észrevenni. De hát, végül is a szerelem vak, azt mondják. Persze mondják azt is, hogy az igazi szerelem sosem múlik el. Még szerencsésnek is mondhatnám magam, hogy végül nem a rossz embert vettem el, mert amit irántad éreztem, az bizony elmúlt, és sosem  tér majd vissza.
Azért annak ellenére, hogy ma már alig gondolok rád, csak ha Voldemort és a szörnyűségei jönnek szóba, azért még mindig tüske vagy, ami megkeseríti a nőügyeimet és a női nembe vetett bizalmamat alapjaiban rázta meg. Fájdalmas, be nem gyógyuló, viszkető kis seb vagy, ami talán csak akkor múlna el, ha lenyelném a büszkeségem, és megkeresnélek, hogy ha te nem is neheztelsz rám, de én megbocsájthassak neked, szemtől szemben. Miután megmagyaráztad, miért is hagytál itt egészen pontosan, természetesen.
Tudod, azért sikerült kicsinyessé tenned... Mert mikor valamiért azt kérdezik, mi történt a menyasszonyommal, azt szoktam válaszolni fakó hangon, hogy elmentél. Ilyenkor általában azt hiszik, meghaltál, és részvétet nyilvánítanak.
Én pedig sosem javítom ki őket.

-- Arc a múltból, aki most újra felbukkan Angliában, de hogy hol járt eddig, mit csinált és miért jött vissza, csak Merlin tudja. Az biztos, hogy Cal lelkét és büszkeségét alaposan megtépázta, hogy egy olyan nőbe esett bele, aki Voldemort megerősödésére meneküléssel reagált, és nem átallt vőlegénye nélkül felhúzni a nyúlcipőt, csak hogy biztosan ne legyen célpont később a halálfalók tábláján. Legalábbis a búcsúlevelében ilyesmi állt, és távozása előtti viselkedésével is alátámasztotta a dolgot.
Romantikus összeborulás elég valószínűtlen, de mivel a két karakter egyébként jól elvolt a röpke másfél évben, amíg együtt voltak, ezért talán egy kissé bizalmatlan barátság újra kialakulhat. Vagy ősellenséggé is válhatnak, elvégre Cal most, kb. 6 évvel a szakítás után már elég nyíltan oldalt választott, és ha a nőszemély még mindig notórius semleges, ne adj isten - MEGA PLOT TWIST! - Voldemort-párti, akkor itt komoly konfliktus is kialakulhat. Félvér vagy aranyvérű, de láthatóan nem túl lojális nő. A nevét és az arcát abszolút rád bízom, a megismerkedésüket majd megbeszéljük PM-ben, attól függ, mennyi idős és milyen háttérsztorit találsz ki neki. Amit kell, egyeztetünk, és utána alakul, ami alakul.  
Ha érdeklődnél, várom az üzenetet.