Tizenhat évesen elég kicsapongó voltam, s bár akkor már megismertem Jackiet, a feleségemet, volt még egy lány. Alice McCready. Kapiskálod? Igen, igen. Te, kedves Dylan, te vagy életem szürke foltja, akinek még a létezéséről sem tudok. Gyerek voltam még, ahogy az édesanyád is. Én nem tudok rólad, azt viszont nem tudom, te tudsz e énrólam. Egy valamit biztos. Az a bizonyos L a nevedben, én vagyok. Leroy. Oda rejtette el édesanyád a nevemet. Sosem használod teljesen, csak és kizárólag azt a fránya kis L betűt.
Annyit kérek, hogy légy jó, s ne hasonlíts rám, legalábbis ne úgy. Legyél szeretetreméltó, bájos, épp ezért nem lehetsz mardekáros, sem halálfaló, sem Voldemort imádó. Szeretném, ha bátor lennél, és vakmerő, határozott, de nem agresszív. Legyél merész, harcolj a gonosz ellen. Azt akarom, hogy ha eddig te voltál a szürke folt az életemben, megismerkedésünk után te legyél a fény.

//Még annyi kikötésem van, hogy élj a nagyszülőknél. Édesanyád - számomra teljesen mindegy milyen körülmények között - hunyjon el. Semmiképp ne legyél örökbe adott gyermek. //