Aranyvérű családként nem ártana, ha oldalt választanának de valahogy ez még mindig nem sikerült. Ahogy a szülei is próbálják kivonni magukat a sötét és a jó oldal harcából, úgy Winford is teljesen semleges a háborút illetően. Családjával inkább ápol tiszteletteljes, távolságtartó viszonyt mint ölelkezős, egymást támogatós kapcsolatot. Egykeként minden figyelem rá irányult, igyekeztek a legjobb dolgokat megadni neki a szülei egészen addig amíg az anyja el nem vetélt egy családi nyaraláson. Azóta még inkább hűvösebb a viszony köztük. Az apja a minisztériumban dolgozik a Varázslény Felügyeleti Főosztályon, anyja estélyeket szervez, Winford pedig igyekszik a lehető legtöbb baromságot véghez vinni, hogy felhívja a figyelmüket bár talán nem ez a legjobb módja.

- Ugyan már, ne legyél puha pöcs – felhorkanok, de a vigyor nem törlődik le az arcomról miközben a fákat kerülgetve haladok tovább a sötétségben. Időnként hátrapillantok, hogy Caspar még követ-e vagy már rég feladta és visszarohant a hollóhát tornyába. Szerencsére azonban pár méterrel mögöttem felfedezem, ahogy épp lejjebb hajt egy ágat és elégedetten pislogok rá megvárva amíg beér.
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? - fogalmam sincs, hogy hányszor tette fel ezt a kérdést, de nem is érdekel igazán. Eddig minden alkalommal ezt csinálta de végül hagyta magát, beadta a derekát és nem hagyott cserben. Most sem fog, ebben biztos vagyok. Csak kéreti magát. Mint mindig.
- Ha ennyire nincs ínyedre akkor fuss vissza Methodehoz könyvet olvasni, biztos, hogy izgalmasabb időtöltés mint ez – gúnyos mosoly ül ki az arcomra és érzem, hogy érzékeny pontjára tapintottam. Nem hagyok neki választási lehetőséget, kézen fogom és húzom magam után az erdőbe míg végül ki nem érünk a tóhoz. A hold és a csillagok gyönyörűen tükröződnek vissza a sima vízfelületen, amit kár lenne háborgatni.
- Hát itt vagyunk – eszelősen villan a tekintetem ahogy a tóról a mellettem álló fiúra nézek – Vetkőzz! - vigyorogva húzogatom a szemöldököm és én már ki is bújok a pólómból. Hidegebb van, mint ahogy azt gondoltam volna de nem zavar. Megdörzsölöm a karjaimat, hogy egy kis életet leheljek beléjük majd a tó felé pislogok. Dumbledore minden év elején figyelmeztet minket, hogy senki se vetemedjen arra, hogy pancsoljon benne de pont ezzel éri el azt, hogy a hozzám hasonló diákokban megszületik az ötlet és véghez is viszik a tervüket, olyan ártatlan mit sem sejtő diákokat belevonva, mint a mellettem ácsorgó Bradley.
Volt ebben a fiúban valami, ami nem hagyott nyugodni. Ahogy órákon annyira összpontosított a feladatokra, hogy észre se vette mennyire lecsúszott az orrára az a fekete keretes szemüveg. Amikor azt hitte, hogy senki sem figyeli és lopva Methodra pislogott, mintha más nem is létezne rajta kívül a világon. Ez pedig valami oknál fogva idegesített. Attól a naptól kezdve minden előzmény és ok nélkül kerestem a társaságát, el akartam távolítani Methode közeléből és annyi őrültséget csempészni a könyvmoly srác életébe, amennyit csak tudok.
Valahogy így jutottunk ide most is. A nadrágom is a füvön landol mellettünk és magabiztosan indulok meg a víz felé. Nem nézek hátra, hogy követ-e az adrenalin elönti az elmémet. Egészen kellemes a hőmérséklete valamiért sokkal hidegebbre számítottam. Combközépig gázolok a vízben, óvatosan tapogatózva a talpammal, hogy nehogy valami megvágjon majd egy hirtelen ötlettől vezérelve fejest ugrok a vízbe. Lassú, de erőteljes csapásokkal szelem a vizet közben szemrevételezve az alattam húzódó fekete mélységet. Mikor már a levegőm elfogyni látszik feljebb rúgom magam a felszínre. Hátrasimítom az arcomba hulló vizes szőke tincseket és tekintetemmel Caspart keresem. Lelkesen kurjantok egyet, ahogy látom amint felém úszik de a vigyor az arcomra fagy, amikor hirtelen eltűnik a szemem elől.


Tíz kerek perccel később zihálva nyúlok el a fűben Caspar mellett. Lehunyt szemekkel várom, hogy kicsit csillapodjon a légzésem és sajgó karjaimból is eltűnjön a fájdalom. Nem éppen egyszerű feladat egy sellők által elkapott srácot kihúzni a vízből úgy, hogy közben arra is ügyelj, hogy nehogy téged is magukkal ragadjanak. De sikerült és ez a lényeg.
- Merlinre mondom Caspar, ez valami zseniális volt -