Apa: Aaron Averay - 51 - Aranyvérű mágus - jó kapcsolatot ápolunk (nevelő apa)
Anya: Alyssa Averay - 38- Véla - igazi anya-lánya kapcsolat
Testvérek: Alexandra Averay - 22 - a nővérem, nem biztos, hogy díjazzuk egymás sikerét, annál inkább a bukásokat
Alexander Averay - 21 - a bátyám, a szeme fénye vagyok, mi kell még?
Egyéb: Keith Crosseria - 25 - született vérfarkas - mindent megtennénk hogy együtt lehessünk, de a szüleim nem akarják, ugye hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb?!
Ismerem a halálfalókat, már a Nagyurat is láttam, ám iskolai tanulmányaim is eléggé kielégítették a tudásvágyam. Képtelen vagyok dűlőre jutni.

A legkisebb megint csak a legkisebb! Dühöngve vágom be az ajtót magam után és trappolok fel az Averay kúria legfelsőbb szobájába, amit kisajátítottam hiába rimánkodtak a nagyok anyáéknak. Igazi hercegnővár épült benne. A kilátás pedig panorámás! A következő szünetben haza sem látogatok, inkább maradok a suliban, hogy felfedezzem Roxmortsot! Amikor anya felkiabál az emeletre, hogy vacsora bátyám és nővérem ujjongva indul meg a lépcsőn lefelé, s mindez úgy hat mintha összedőlne a ház. Dühösen csapom össze az addig olvasott könyvet, majd felsóhajtva én is kilépek biztonságos rejtekemből. Mint mindig a legkisebbet nem várják meg. Valahol mélyen azt érzem ez a nevelőapánk bűne lehet. Oké rendes fickó, de tuti apa megvárna engem is. Leülve az asztalhoz jó étvágyat kívánok és én is neki látok a lakomának. Azért legalább az anyám kitesz magáért a bátyám már tolja elém a felszeletelt sültet mire a nővérem a kezére csap és közli hogy nem vagyok már dedós. Ha a tekintettel ölni lehetne ő már régen elhalálozott volna. Köztünk mindig minden egyes nap kiélezett, szóval nem tudom máshogy levezetni a feszültséget, mint hogy diszkréten elnézést kérjek és kivonuljak a lakásból. Odakint pedig valójában tökmindegy mit csinálok hiszen jól el vagyunk szigetelve, a felgyülemlett feszültség így olykor tűzgolyók formájában repül ki ajkaim közül, na ilyenkor nem díjazok még tükörbe sem nézni. Miután kitombolom magam visszamasírozok a lakásba és olykor a nővérem fején landol a vacsorája. A bátyám ezen mosolyogni szokott anya kiakadni de egy vállvonás és elnézés közepette ott sem vagyok és hagyom leülni a vihart...


***Évekkel később***

Újabb bagoly, repesek az örömtől, iskolai szobámban ugrándozok fel s alá. Keith ismét látni akar, de nem mondja el a kis titkát... Látom rajta, hogy van valami néha olyan barbár, de kedves. Holnap este újra láthatom, a tiltott rengetegben senki sem vesz észre, és olyan jó a közelében lenni, biztonságban érzem magam. Éjjel szemhunyásnyit sem aludtam végig a másnapi találkát tervezgettem ám az a találkozó nem úgy sült el ahogy kellett volna. A tiltott rengeteg előtt furcsa szél kapott a hajamba titokzatos farkasüvöltést sodort felém, amikor megfordultam már láttam is, életem első vérfarkasa lihegett a nyomomban, a hold olyan élesen világította meg éles vonásait, hogy felsikoltani nem volt időm. Még a "Szent Merlinre!" kiáltásom sem jött a számra.
-Keith?-hangom idegenül cseng miközben a lény agyában kutatok, látszik is hogy meg van zavarodva, hetedéves vagyok és lassan végzek az iskolával és mindenből kiváló vizsgát szeretnék letenni. Miközben rájövök, hogy kivel állok tényleg szemben, szemeim kikerekednek és meg akarom érinteni, ám valami a tekintetében nem hagy nyugodni. Bánatot és megvetést látok benne, a máskor vidám csínyre kész szempár most arra buzdít hogy fussak. Így röpke negyed perc alatt döntök és futásnak eredek, de így a legnagyobb hibát követtük el mind a ketten. A vérfarkas ösztönlény és én megadtam neki a vadászat lehetőségét. Már hallom az újabb vonyítást, az ágak roppanását súlyos futása alatt, hogy elérje a prédát akit kiszemelt. Ahogy erőmből telik úgy futok de tudom, hogy nincs esélyem a rengetegben pedig csak akadályoz a sok kiálló gyökér.
-Everte Statum!-intek hátra a pálcámmal reménykedve, hogy eltalálom, kárt nem teszek benne, de lelassítom. A puffanást hallom ahogy leesik a földre, fellélegzem de lábaim nem állnak meg, a következő útvesztőben jobbra vágok, újabb vonyítás, felbőszítettem tudom. Futás közben ismét megpróbálom lelassítani, de ekkor nem sikerül és a híres hiba, hogy nem figyelek vesztemet is okozza, felbukok és már nincs időm felállni és tovább menni, mert a farkas utolért. Már a nyakamban érzem a leheletét, fogait érinti a bőrömhöz, ha megharap engem kitagadnak a családból. Libabőrös leszek, ujjaim a pálcámra kulcsolódnak, hirtelen megpördülök a földön.
-Levicorpus.-suttogom határozottan, ajkaim alig mozognak közben, de az ezt követő pillanatban Ordasom már lábánál fogva lóg lefelé. Együtt érző pillantást vetek rá ahogy felállok megígérem neki, hogy amint átváltozik leengedem, addig kerítek neki ruhát amit felvehet majd, nagyon kényelmelenül érzem magam a következő órákban, ő néha felüvölt én pedig a pókok elől menekülök, végül hajnali öt körül csoda történik, mert Keith lassan visszaváltozik, azzá a sármos pasivá akivel szeretnék esetleg együtt lenni, ugyanakkor tudom anyáék nem fogják engedni a vegyes házasságot. Ahogy teljes emberi alakját visszanyerte ígéretemhez híven leengedem és elfordulok amíg átöltözik. Érintésére mégis furcsán reagálok, kissé elhúzódok tőle, még nem láttam vérfarkast, pláne nem így és szerintem még szerencsém volt, hogy ismerős farkasba botlottam, mert amit tanultunk róluk... Na mindegy, mikor Ordasom észreveszi elhidegülésem nem győz szabadkozni, hiába közlöm vele, hogy csak meg kell szoknom. Végül reggel visszakísér a rengeteg széléig, én újabb alvás nélkül vágok neki az óráimnak, de már tudom valaki vigyáz rám. Nem is lenne baj ha egy vérfarkas lenne a barátom, végre nem cicáznának velem. Még sok ilyen találkozásunk lett az év végéig és ahogy megismertem a mozgását egyre könnyedebben futottam el előle. Különleges macska egér játék vette kezdetét miután közölte, hogy át fog változtatni, persze én még ezt nem akarom.


Miután minden vizsgám sikerült és elvégeztem az iskolát testvéreim irigykedve méregettek, ők nem teljesítettek ilyen jól soha. Dagadt a mellem a büszkeségtől és nem tudtam hová tenni a sok gratulációt sem. Azon év decemberén Keith eljött a kúriánkba meghívtam karácsonyozni, gyönyörű magyal és fagyöngy füzérekkel díszítettem ki a lakást, szüleim és testvéreim nem is ismertek rám, dúdoltam és egész este mosolyogtam, mikor pedig végre megérkezett a meghívottam örömtáncot jártam. Ez az öröm egészen addig tartott amíg Keith be nem jelentette, kész elvenni feleségül. Anyám holtra vált arccal közölte, hogy egy korcshoz nem fog hozzáadni, egyszerre milyen érdekes lettem mi, eddig senkit sem érdekeltem. Szám elé kapva a kezemet figyeltem a kibontakozó jelenetet, felpattantam a kanapéról és kieresztettem a hangomat.
-Mi lenne ha az én életemről én dönthetnék?-szinte visítottam miközben Keith keze után kaptam, magammal vonszoltam az emeleti szobámba, majd gondosan összekészített szökős csomagomat előhúzva az ágyam alól hagytam, hogy felhúzza rám a gyűrűt és igent mondtam. Végül eltűntünk az éjszakában.

Azóta egyszer láttam a családomat és akkor sem néztek rám jó szemmel, tudták, hogy mi a helyzet, bár még tettlegesség nem történt még mindig hajadon vagyok és érintetlen, ebből azért nem igazán engedek, ezt belém nevelték és hát annak adjam ugyebár magam aki valójában szeret és elvesz feleségül. Te azt mondod erre régimódi vagyok én azt, hogy önmagam védem! Lassan betöltöm a tizenkilencet és még azért nem szándékozom bekötni a fejem, illetve ugyebár jó lenne ha a család kibékülne a választásommal. Keith mindeközben Voldemort eszméit kezdte követni így volt szerencsém bepillantani a darázsfészekbe is. Nem mondom, hogy zavar, de az iskola már kielégítette a tudásvágyam, mégis a Nagyúr próbál becsalni, viszont még nem tudom mit tegyek. A Minisztériumban szeretnék dolgozni egyenlőre, aztán kiderül, hogy mit sodor még elém a sors. Ami azt illeti az apám után kutatok aki ritka számba menő férfi, aki ugyancsak véla mint anya a tesóim és én! Remélem a Minisztérium felvesz dolgozónak és akkor apám nyomára is bukkanhatok. Szeretném megismerni a másik felmenőmet is és hogy miért hagyott magunkra.