Preston és Aalera

Kora reggeltől késő estig, mindig ugyan az a téma már egy hete! A bestia tagozat folyamatosan túlórázik, kezd elszállni az agyam. Még az a szerencse, hogy a kollégám egész normális, legalábbis azt hiszem. A mai napon mégis valami furcsát hoz a szél, persze nem tanúsítok nagy figyelmet neki, a szokásos reggeli rutint nem töröm meg. A hajamra különös gondot fordítok, hiszen éke az egész megjelenésemnek. Nagyasszonyos kontyba fogom és fazonra igazított sifon ruhát, méghozzá feketét veszek fel. Blézerem igazi titkárnős, valójában már csak a szemüveg hiányozna, de mivel élesebb a szemem mint kellene, nincs rá szükségem. A kávé mire a hallba érek lefő, kellemes karamell illat száll utánam, ma ilyen ínycsiklandozó kis "cukorka" leszek. A konyha asztalhoz ülve felsóhajtok, a ma reggeli baglyok már ott sorakoznak előttem. A próféta, a családi "hol vagy már" levelek és az elszámolások az előző hónapról. Miközben gőzölgő kávémat keverem felveszem a prófétát és bele lapozok. Elég bajos világban élünk, még kicsit harsog a szennylap a tavaly év végi suli támadástól kicsit sajnálom a diákokat, de most mit kellene tennem? Megtörtént, ez valahol a miniszter hibája is, hiszen nem fordít figyelmet a fiatalokat oktató intézményre. Megrázom a fejem és nemes egyszerűséggel a kukába hajítom az újságot. Az elszámolási papírokat vizslatom miközben már belekortyolok a hűlő italba dobolni kezdek az asztalon, szörnyű ami manapság megy, pillantásom a jegygyűrűre esik, majd a családi levelekre. A karácsonyra hivatalos meghívót is elküldték amire szintén nem vagyok hajlandó elmenni. Az asztalon hagyok mindent, majd ha hazaértem eltakarítok. Felkapom a talárom és egy utolsó pillantást vetek az asztalra, lemondóan sóhajtok és hoppanálok a Minisztérium melletti kávézó elé, ahol már csak egy ízesített latte-t veszek és úgy indulok be a munkahelyemre. A sok kis munkás már régen húzza az igát vagy haza sem ment, akik normális pozíciót töltenek be ők kicsit jobban járnak. A liftet elérve már kezemben szorongatom a napirendemet, felpillantva Prestont látom meg.
-Jó reggelt. Látom nem csak nekem volt a reggel nyugtalan.-köszöntöm és már szólok is be egyúttal, kézmozdulattal jelezve, hogy a ruhája mennyire nyúzott és rendezetlen.
-Madarak csiripelték, ma nem biztos, hogy hazamegyünk. A múltkori projekt megbukott a miniszter előtt.-hangom közlékeny, de hallható belőle az öngúny, kicsit elhallgatok és várom, hogy felérjünk az osztályunkra majd kilépve a liftből ismét a férfi felé fordulok.
-A vérfarkas nyilvántartásba csúszott hiba!-ezzel az irodám felé irányítom tűsarkas lépteimet, szemet gyönyörködtető csípőmozgással szuggerálva Prestont, hogy legyen olyan jó és jöjjön utánam, ha esetleg nem venné a lapot hátra sandítva, bájos mosollyaé engedem szabadjára véla természetem, hogy magamra vonjam minden férfi figyelmét.

Fáradt vagyok, tagadhatatlanul fáradt. Éjt nappallá téve dolgozok azon, hogy többnél-több sárkányt intézzek a Nagyúrnak feltűnésmentesen. Mindent eltussolni rendkívül nehéz, és persze alapos munka, de megéri, ha ezzel hatalomhoz segíthetem "főnökömet".
Kómásan, csapzottan lépek a Minisztérium egyik liftjébe, és csak akkor veszem észre, hogy ki szállt be mellém, mikor megszólít.
- Önnek is jó reggelt! Már ha ez nevezhető reggelnek... - köszönök neki, és még motyogok utána egy mondatot. Három napnyi ébrenlét után már nem tudom, hogy is jönnek egymás után a napszakok. - Nekem az éjszakám volt nyugtalan. - kisimítom arcomból az oda nem illő tincseket, és fáradtan, karikás szemekkel pillantok rá. Ruhámmal mit sem törődök, úgysem lesz jobb, ha tisztát veszek fel. Belső nyúzottságomon nem javíthat a ruha sem.
A hír hallatán fájdalmas nyögést hallatok, és lehunyt szemmel dőlök a lift falának. Sajnos gyorsan felérünk, és nem pihenhetek sokáig.
Követem példáját, és kilépek a liftből én is. "Sajnálatos" módon vagyok annyira perverz disznó, hogy a nyílt folyosón rácsapok az előttem sétáló formás fenekére, de hát vessen magára. Itt illegeti magát előttem, akkor még szép, hogy kihasználom az alkalmat.
Tudom, hogy van benne vélavér, de sosem küzdöttem az ilyen nők ellen. Most sem teszem, hanem halvány, huncut mosolyt villantok rá, és irodájába lépek.
- Ide tudnád adni azt, amit visszadobtak? - kérdem tőle, majd helyet foglalok, holott nem kínálta. Nem zavartatom magam, mért is tenném? Úgyis itt nézem át, és persze több szem többet lát, ha értitek mire gondolok...

Kicsit sem vagyok hivalkodó nem de?! Ki gondolná, hogy nyíltan "flörtölünk" egymással, mert ugye a fenékre csapás már annak minősül hacsak nem molesztálásnak. Rákacsintok a férfire mielőtt az irodámba lépünk, majd ahogy ő helyet foglal én is így teszek. Munkatársak vagyunk, nem zavartatom magam hogy feltalálja magát, legalább nem kell sokat beszélnünk fölöslegesen. Kérésére elővadászom a papírokat és az asztalra teszem őket.
-Azt mondták nincs rendesen felvezetve, a születési adatokkal és az átváltozás időpontjával is bajok vannak.-közlöm nemes egyszerűséggel, majd lábaimat az asztalra dobom és én is elveszek egy papírt. Szemöldökeimet össze húzza a gondolkodás felhője, majd felsóhajtva tiszta pergamenek után kutakodok. Tinta tartómból kiemelek egy szépen mívelt hattyú tollat, majd az elejéről kezdve igyekszem a neveket felírni. Cirádás betűim messze kitűnnek a többi iromány közül, látszik, hogy nem mi csináltuk az előző felvezetést.
-Mivel telt az éjszakád?-kérdezek végül rá két mártogatás közben, hogy azért kicsit jobb legyen a "munka", végtére is több dologra is képes vagyok koncentrálni, ahogy végzek a névsor első részével érdeklődve pillantok Prestonra, majd lábaimat újra a földre helyezem és felállok, hogy az ablakhoz sétálva letekintsek az "alja" népre.
-Valójában nem értem miért jó ha mugli születésűek is itt dolgoznak, mitől lesz ez jobb?-fordulok vissza a férfihez és mélyet sóhajtok. Kíváncsi lennék az ő véleményére. Tiszta vérű lényként ebben azért én sem értek egyet a Miniszterrel igazából. Persze még mindig foglalkoztat, hogy apám hol lehet, vagy igazából hogy is hívják?! Még szinte alig ismertem mikor elhagyott minket, a tesóim nem is beszélnek róla, szerintük egy féreg.
-Esetleg ha ezzel a projekttel végeztünk segítenél nekem egy elég személyes ügyben?-esdeklőn pillantok rá, semmi bűbáj csak őszinte szinte gyermeki érzésekkel. Szükségem van az információkra.

Mikor kezembe veszem a nyilvántartást, és rápillantok, kérdés nélkül csapom fejemet a falba. Ez nem lehet igaz! A vörös tinta rikít minden sorból, és a nő magyarázata után inkább csak lehunyom szemeimet. nem szeretem, ha visszadobnak egy munkát, ami a mi osztályunkon dolgozók keze alól került ki. Ez pedig különösen olyan dolog, amin én is dolgoztam sokat.
- Ha annyira tudják, szívesen odaadom nekik, hogy csinálják meg jól... - morgom hangosan, de azért figyelek, hogy ne hallatszódjon ki a folyosóra. Még a végén a főnök megy el pont az ajtó előtt, és meghallja, amit mondtam.
Kinyitom szemeimet, és a lapot kezdem el vizsgálni, és azt veszem le a javításokból, hogy csak az a számok és betűk olvashatatlansága a hiba. Minden rendben van az egész dokumentummal - legalábbis én azt hiszem -, csak valamelyik idióta a legrondább írását vette elő, miközben csinálta a dolgát. Biztos Skylz volt. Ő tud így írni.
- Dolgoztam. El kellett simítani egy kísérletezéssel kapcsolatos ügyet. Félresikerül egy bólintér, és egy mandragóra keresztezése. Egyáltalán az hogy gondolta az illető, hogy sikerülni fog? - a kísérletező mágus az eredmény hangjától elájult, és a növényállat valami pedig meglépett. Tegnap tömeges eszméletvesztést tapasztaltak London belvárosában, ezért gondoltam, megnézem, hátha ott van a lény. Beletrafáltam. - Te mivel múlattad az időd? - én mára feladtam. leteszem a pergament, és felülök az asztalára, ahol találok egy szabad asztalfelületet. Képtelen vagyok koncentrálni. Túl álmos és nyűgös vagyok, valamint egy vélavérrel megáldott nővel vagyok egy légtérben. Szerintem mindent megmagyaráztam.
Mikor elsétál, ránézek a pergamenre, és áttanulmányozom az írást, és csak a kérdésére nézek föl egy pillanatra.
- Szerintem Minchum úgy gondolja, hogy színesítik az összképet. ne foglalkozz velük, kellenek a cirkuszosok. - legyintek, és mellé állok, majd átkarolom derekát. Nem tudatos, csak úgy jött. A dereka bevonzotta a kezemet, nem tehetek róla. - ne foglalkozz ezzel.
Mikor megemlíti, hogy segítségre van szüksége, már lelkesen bólogatok is. Bármit, csak ne ezt az idióta nyilvántartást kelljen újraírni. Majd megcsináljuk máskor, nem fogok ilyen állapotban baszakodni vele.
- Persze, de előtte meghívnálak egy kávéra. - intek egyet varázspálcámmal, és már az asztalomon is van két csésze kávé. - És, akár kezdhetjük is, ehhez nincs kedvem. - bökök undorodva a pirossal telefirkált pergamenekre. Amúgy sincs határideje.

Kuncogva hallgatom a férfi morgását, feltűnik, hogy nem beszél oly hangosan, szinte köztünk lévő titok marad.
-Ugyan Preston! Mi vagyunk a legjobbak, persze, hogy visszakerül ha már becsúszott pár hiba.-érintem meg a karját, majd az én részemet már serényen javítom miközben tovább fecsegünk. Érdeklődve hallgatom mit művelt előző este, én meg egy csajos bulit sem tudok felmutatni, mostanában a vőlegényem sincs a közelben, szörnyű érzés a magány.
-Tudod kedves kolléga, a kísérletezők már csak ilyenek.-tűrök el egy tincset az arcomból a fülem mögé, mikor rátér arra, hogy én mivel múlattam az időt csak elhúzom a számat. Preston lemond a feladatáról, elhatározom, hogy majd hazaviszem és éjjel megcsinálom azt is. Az ablakomhoz sétálok és mélyen szinte már fájdalmasan felsóhajtok.
-A magány nagy úr.-suttogom, s talán Preston nem is hallja meg, ki tudja. Utána rátérek egy kissé klisé témára, méghozzá arra, hogy a mugli születésűek miért dolgozhatnak a minisztériumban. Társam erre remek magyarázattal rukkol elő.
-Ilyen szempontból látod még sosem néztem a dolgokat.-motyogom, ám mikor derekamon megérzem a férfi karjait élesen beszívom a levegőt. Fejben kétszer is átgondolom, hogy én most nem szórtam rá semmilyen bűbájt, tehát... Majd leesik a tantusz, végtére is akkor is férfiből van ha én nem lennék véla. Rövid mosoly fut át ajkaimon és neki támaszkodom. Ha Ő így játszik, én ugyan miért ne tehetném?!Aztán szinte szempillát rebegtetve kérem, hogy egy személyes dologban szeretném a segítségét kérni. Nem sokat teketóriázik, egy kikötés hagyja el a száját inkább, hogy előtte meghívna egy kávéra.
-Elfogadom a meghívását Uram.-kuncogok és szembe fordulok vele, majd minden előzmény nélkül arcon csókolom. Az asztalán már ott a két csésze gőzölgő mennyország, az illatát előbb megérzem, mint figyelmem oda irányítanám, rákacsintok a férfire és az asztalához lépek, hogy az egyik csészét elvehessem, majd visszatérek az ablakhoz, ám most már nem pillantok ki rajta csak nekitámaszkodva fürkészem Preston arcát.
-Láttál már valaha véla férfit?-nem kertelek, rögtön a közepébe csapok, minél előbb a végére akarok érni a keresésemnek. Kíváncsi vagyok, hogy Preston hogyan reagál majd. Ki tudja mire számított a "személyes" téma alatt?!

- Még jó, hogy mi vagyunk, pont ezért utálom, ha akadékoskodnak. - idegesen felé mutatom a pergament, és rábökök az egyik szóra, hogy egyértelműsítsek. - Skyltz ír így? - ledobom a tekercset, majd megcsinálom. átírom az egészet, mert ez tényleg olvashatatlan. Skyltzen meg majd számon kérem a dolgot. nem hiszem el, hogy nem tud beszerezni egy helyette író mágikus pennát, aminek az írását legalább el lehet olvasni. én is azt használok, mert tudom, hogy nálam csak néhány ember ír csúnyábban az osztályon.
- Persze, de engedélyt azért kérhetett volna, hogy ő ilyet szeretne csinálni. - elmosolyodok. Így egy gonddal több lett a Minisztériumban amiatt az egyetlen bólingóra miatt. nem is rossz név: bólingóra! Mintha a muglik egyik labdajátékát is hasonlóképpen hívnák. Bólking, vagy bowlirn, valami ilyesmi.
Nagy, tényleg az, de írhat bárkinek levelet, és hívhatja meg, akkor már nincs egyedül. Akár az én társaságomra is számíthat.
- Párod? - rémlik, hogy van valakije, amit igazából nem is csodálok, már csak az a kérdés, hogy miért hagyta egyedül?
- Látod, éppen ideje volt. - halkan elnevetem magam. Nincs bajom a mugliszületésűekkel, de különösebben jóban sem vagyok velük. nem igazán érdekel, hogy mit csinálnak, hol vannak, illetve amíg nem kötnek belém, le is tojom őket. Csinálnak amit akarnak.
Levegővétele nem akadályoz meg semmiféle érintkezésben. A meglepettség nem halálos ebben a korban, így kezemet derekán hagyom. Az arcát nem látom, de nem hiszem, hogy zavarja a dolog, elvégre kis időn belül nekem dől, én pedig készségesen tartom magunkat. Nem olyan nehéz, hogy különösebb erőfeszítést kelljen tennem.
A puszira meglepődök, de ennek feltűnőbb jelét nem mutatom. Nem kell tudnia, hogy mikor hoz zavarba.
Követem a nő példáját, és elveszem a másik csészét, majd belekortyolok. Merlinre, ez már nagyon kellett, és erre karikás szemem a legjobb bizonyíték.
- Láttam. - nem tudom, hogy milyen választ várt, de ez az igazság. Egy koncerten találkoztam eggyel, és meg is lepődtem, hogy nem csak a hölgyekre, de rám is hatással volt. Beszélgettünk is, de semmi érdemlegeset nem mondott magáról, csak hogy volt családja.

Nos, voltam már rossz passzban, de a mai annál rosszabb, kicsit úgy tűnhet, mintha csak félig lennék a beszélgetés részese, pedig tényleg figyelek Prestonra. Csak kicsit mélabús vagyok. Mióta Keith nincs otthon azóta árnyalatokkal sötétebb a világ.
-Azt hiszem ő írta.-motyogom és egy pillanatra áthajolok az asztal fölött, majd helyeslően hümmögök végül. Igaz! Mély levegőt veszek és már csak az ablakomból tekintgetek kifelé, mikor kollégám egy újabb kérdéssel vonja magára a figyelmem.
-Ő most... A... NEKI teljesít feladatot.-pördülök a férfi felé elhúzva ajkaimat, mert hát nem tudom hogyan reagál majd erre. Végtére is a minisztériumon belül ne hangoztassuk, hogy egy halálfalónak vagyok a jegyese. Végül Preston egy kávéra invitál én pedig nem vagyok rest elfogadni. Jól esik olykor egy kis koffein bomba, főleg hogy ekkora birkák dolgoznak az osztályon. De aztán áttérek egy kis személyes dologra, ugyanis meg akarom találni az édesapámat. Rá is kérdezek a kedves kollegánál, hogy ugyan ő látott-e már férfi vélát?! A válasza meglep, látott...
-Hány évvel is vagy idősebb?-térek ki egy semleges témára, mert hát férfi véla, mint körömlakkban a hiba kb. Újabb mély levegőt veszek, majd pilláimat Prestonra vetem.
-Hol láttad? Beszéltél is vele?-legszívesebben lerohannám minden kérdésemmel, de fékezem a nyelvem. Nekidőlök az asztalnak és inkább belekortyolok a kávémba. Jobb lenne ha a munkára figyelnék, de úgy szeretném ha az apám például áldását adná a választásomra. Akkor legalább anyám is megnyugodhatna.... Segélykérőn pillantok az előttem álló férfira és leteszem a kávét, hogy az asztalhoz üljek, újfent nekiállok a visszaküldött munkának.
-Este megcsinálom a te részedet is otthon.-motyogom felhúzott vállakkal és ujjaimmal a halántékom kezdem masszírozni.

Néha azt kívánom, bár eltakarodna a földről minden hülye. Akkora ez a világegyetem, elférnek ők az űrben is, ne az én tiszta levegőmet rontsák! Amúgy is azt mondják, hogy a világegyetem végtelen... mondjuk azt is, hogy tágul. Eldönthetnék végre.
- Értem - mással nem igazán tudom lereagálni azt, amit mondott. A Nagyúr engem most kímél, illetve hagyja hogy tegyem a dolgom. Én vigyázok a legtöbb sárkányára, én idomítom őket, én gondozom őket, szóval egy szava sem lehet. Mondjuk, azt talán majd kifogásolja, hogy mennyire ragaszkodom a mágikus lényekhez. Olyanok nekem, mintha én lennék az apjuk. Ők az én gyermekeim, akik ha nem is mindig, de általában viszont szeretnek. persze, volt már pár balesetem velük kapcsolatban, de eddig még egyikük sem okozott súlyos sérülést.
- Tíz, de talán van az tizenegy is... Mért kérded? - fogalmam sincs, hogy ő pontosan hány éves, de azt tudom, hogy nemrég végezte el a sulit. Csodálom, hogy már itt van a Minisztériumban. Nem igen tudom mire vélni ezt a kérdést. Hogy jött ez ide egyáltalán?
- Egy koncerten, de nem tudom már, hogy pontosan hol. - mintha bemutatkozott volna, de a nevében nem vagyok biztos. Négy-öt éve lehetett ez a találkozás, így szerintem érthető is, hogy nem rémlik minden apró részlet, de a neve! Na az kib*szottul nem apró részlet! - Ha jól emlékszem, Albertnek hívták. - megvakarom tarkómat, mert ebben nem vagyok biztos.
Megiszom maradék kávémat, és egy egyszerű bűbájjal elöblítem a csészét. Őszintén szólva, jól esett a koffeinbomba, de még mindig úgy nézek ki, mint a mosott rongy.
Felvonom szemöldököm, mikor visszaül az asztalhoz, és vállalja az én részemet is. Azt már nem! Nem temetkezhet a munkájába! Én már csak tudom, mert mikor Claire megszökött azzal a senkiházi... Nem, nem szabad felhúznom magam ezen. Lényeg, hogy már próbáltam ezt a módszert, és csak rosszabb lett.
- Ráér ez még! - megfogom az előtte kiterített pergamentekercset, és elhúzom, hogy még véletlenül se tudja folytatni. Elmosolyodok. Ebben a mosolyban van valami turpisság is, és ezt a nő is láthatja. - Ma velem fogod tölteni a szabad perceidet! - ez még meg sem közelítette a kérdés hangvételét. Ez egy egyértelmű utasítás volt. És félre ne értse senki, nem akarok vele szobára menni - persze, csak amíg nem bolondít meg a vélaságával -, de mutatni szeretnék neki valamit.

Oké nem kellett túl magyaráznom. Ez már jó pont Prestonnál. Áttérek a korára, fogalmam sincs miért kérdeztem, de érdekelt. Ja apám ügyén, vagyis hogy hogyan láthatott férfi vélát. Na jó amúgy tényleg érdekelt, sosem kérdeztem még meg. De hát ha idősebb.... Na jó, befejeztem. Csendben hallgatom ahogy beszél a találkozóról, a név hallatán viszont elcsüggedek.
-Apámat Anthony-nak hívják.-motyogom és kávéscsészémmel a kezemben visszaülök a papírok mögé. Ám mikor kollégám rám szól kissé dühösen nézek rá.
-Nem ér rá. Holnapra készen kell lennie.-kapok a pergamen után, de kissé lassúnak bizonyulok. Preston mosolya mindent elárul én pedig tágra nyílt szemekkel pislogok rá.
-Neeem! Nincsen, egy deka szabad percem sem.-közlöm amilyen gyorsan csak tudom és újra a munka után kapok, ám ezzel elérem, hogy az asztalra tett csészém kiboruljon, a kávé pedig rám ömöljön. Francba! Mérgesen fújok egyet és egy "Most nézd meg, miattad történt!" nézéssel illetem a férfit, végül kacagni kezdek. Valószínűleg idiótának fog tartani, de mit bánom én. Úgy szép az élet ha zajlik. Előkapom varázspálcámat és magamra irányítom, a suvickus varázsigével pedig azonnal eltávolítom a ruhámból a foltot.
-Miről lenne szó?-nem eszik olyan forrón a kását amíg el nem árulja, mit tervez. Majd aztán eldöntöm, hogy engedek-e a "csábításának". Kedvelem, jó munkaerő, ha nem másnapos. Meg vele ki lehet jönni, a többi osztályon tartózkodó meg... Na ezért lettünk mi a vezetők az osztályon! Nem is baj, ennek így kellett lennie. Nekem a befolyásom, neki meg... Szintén?! Ki tudja.

Nem ér rá? Már hogyne érne? Mi vagyunk a legjobbak. Ha mi nem csináljuk meg, akkor senki, mellesleg tényleg nem határidős.
- Ugyan már, ez várhat, neked pedig társaság kell. - elnézem, ahogy ruhájáról eltűnik a kávé, és addigra össze is tekerem a pergament, amelyen dolgozott, és egy erre való dobozba teszem. Majd, ha annyira fontos, egyszer megcsináljuk. Emiatt most ne fájjon a feje senkinek.
Mindenesetre, pozitívum, hogy nevet. Mondjuk, fogalmam sincs, hogy mit vagy egyáltalán miért, de fő, hogy kicsit oldódott az iménti feszültsége.
- Meg szeretnék mutatni egy különleges lényt. Utána meg akár csaphatunk is egy csajos estét. - kacsintok rá, majd beugrik, hogy igaza van. Kicsit muszáj tehát visszakanyarodnom a véla témához.
- Elnézést, rosszul emlékeztem. Anthony volt a neve. - és, így már meg is van az indok, hogy eljöjjön hozzám. Lehetséges, hogy egy kis beszélgetéssel tovább tudnánk vinni ezt a témát, és kisüthetnénk valamit az apjával kapcsolatban.

//Bocsánat, hogy ilyen gyenguszra sikeredett. Legközelebb jobb lesz, ígérem.

Preston olykor elég erőszakos, de hát mit várok én egy pasitól? Csak elteszi előlem a munkát, de szentül megfogadom, hogy ha végeztünk bejövök és elviszem haza házi feladatnak, mert én ugyan senki miatt nem tartom a hátam. Fejet rázva adom be végül a derekam miután a kérdésemre választ kapok. Ám meghökkenek, és kissé kétségbe is esek.
-Preston, szerinted én fel vagyok egy ilyenre készülve?!-hangom egy oktávot feljebb ugrik, milyen különleges lényről beszél? Ennek tuti nem lesz jó vége, és jól hallottam, csajos buliii?
-Teljesen megőrültél? Mi az hogy csajos buli? Ne haragudj, de nem hiszem, hogy te megfelelsz a női fogalom magyarázatának.-motyogom kissé elcsigázottan, talán mégis jobb lenne maradni, a munkával együtt az irodában. Hát mit vétettem én a varázsló társadalomnak? Ám mikor vissza mondja apám nevét gyanúsan méregetni kezdem.
-Ezt ugye nem csak azért mondod, hogy mindenképpen veled menjek?-kérdezem meg felvont szemöldökkel miközben mellé lépek, de tudnom kell, hogy mi az igaz ebből!
-Akkor merre megyünk uram?-meg vagyok húzatva... Mégis valahol megbízom benne.
-A csajos bulira kisminkellek! Nem randira készültem!-teszem még hozzá és hagyom had sodorjon a Lamora áradat, részemről félig átadtam az irányítást.

» Aalera & Reyna
» Aalera & Andromeda
» Aalera Averay
» Cleon and Aalera
» Aalera & Keith - Egy kínos beszélgetés

Preston és Aalera

Preston és Aalera

Similar topics

Similar topics