Boldog szülinapot Zabini! Reggeltől kezdve ezzel a mondattal vidítottak és egyre jobban vártam az esti bulit, amit Vestával közösen szerveztünk meg a Szükség szobájában. Ez valahogy tradícióvá vállt, mindig együtt ünnepeltük meg a születésünk napját, akár jóban voltunk akár nem. A meghívókat napokkal ezelőtt kiküldtük bagolypostával a megfelelő személyeknek, és megadtuk a titkos helyszínt is, ahová remélhetőleg mindenki valahogyan eljut -de a biztonság kedvéért beleírtuk a pontos használati utasítását a teremnek-. Nem szabtuk meg, ki kinek mondja el, vagy éppen ki kit hoz magával, hiszen sosem volt értelme ilyesmit megtiltani... tapasztalat. Végül is gyorsan eljött az este, és Vestával az oldalamon léptünk be a közösen elképzelt, tökéletes születésnapi helyszínre, ahol némi háttérzene szólt, és az egész helyiség tutira fel volt szerelve mindenféle dolgokkal, a piás pultról nem is beszélve. - Na, mit szólsz, belevághatunk a következő évünkbe? - Vigyorogtam rá, miközben elővettem a zsebemből egy apró dobozkát, átnyújtva neki. Egész nap a tökéletes alkalmat kerestem, és ez most annak tűnik. - Boldog születésnapot. - Gyengéd puszit nyomtam az arcára, ameddig még kettesben voltunk, hiszen tudtam, hogy később erre már nem lesz lehetőségem. Az ajándékos doboz egy csodaszép nyakláncot 'V' betűs medállal rejtett magában.
A megbeszélt időpontba pedig elkezdtek gyűlni a népek, egyre többen és többen, hangulatossá téve az idei szülinapi bulinkat is. Tálcák libbennek fel a levegőbe, először welcome drinket osztva. Vessük bele magunkat!
// GYERTEK GYERTEK! Rövid reagokkal, kérlek jelöljétek, hogy kinek írtok! Bárki jöhet, aki jóban van velünk vagy csak úgy 'meghivattata' magát
Nem tudtam róla, aztán hirtelen belecsöppentem ebbe a valamibe.. De kezdjük inkább az elején! Épp egy nyugis helyet kerestem, ahova letelepedhetek olvasni. A hollóhát klubhelyiségében ilyenkor nyüzsögnek a népek, ezért nem mentem oda. Csendben sétáltam a sötét folyosókon, mikor hirtelen megjelent mellettem egy hatalmas kétszárnyú ajtó. Kissé jobban szorítottam a könyvemet, mint szoktam.. Igen, egy picikét megijedtem. Odaléptem az ajtóhoz, hátha hallok valamit. Hallottam is, mégpedig zenét. Felegyenesedtem és nagy levegőt vettem. Minden bátorságomat összeszedve benyitottam. - Öhm... - kukucskáltam kicsit. Néhányan már bent voltak. Valószínűleg buli volt, vagy nem is tudom, de szólt a zene, az asztal megpakolva piával és valamennyien táncoltak is. Bár beljebb merészkedtem, nem nagyon mozdultam, csak az ajtó elől mentem el, nehogy nekem csapják. - Mért is jöttem én ide be, mikor egy csendes helyet kerestem? - kérdeztem magamtól halkan, aztán elmerengtem.
Még egyszer átrúzsozom az ajkaim, hogy tökéletesen vérvörös színt kapjanak majd elégedetten cuppogok párat a tükörnek. A tekintetem az éjjeli szekrényemen heverő órára siklik, amit a bátyámtól kaptam még három szülinappal ezelőtt. Ha minden igaz már egy tíz perce elkezdődött a Zabini születésnap, tehát késésben vagyok azonban ez még bőven belefér a stílusos késés kategóriába. A tekintetem végighordozom az öltözékemen, a kék színű ruhán ami tökéletesen kiemeli a szemeim színét a hozzá pontosan passzoló magas sarkún. Veszek egy mély levegőt és lejjebb simítom a ruha szélét, ami valahol a térdem fölött végződik egy picikével és már nyúlok is az ajándékokért, hogy aztán elindulhassak a buli helyszínéül szolgáló Szükség Szobája felé. Walden is akart egy ilyet, egy hatalmas partit a születésnapunkra de én sikeresen lebeszéltem róla, mondván, hogy teljesen felesleges felhajtás az egész. Ezt persze nem osztottam meg Vestával, hiszen mégiscsak a legjobb barátnőm. Az igazság azonban az, hogy nem a felhajtás miatt mondtam le a partiról, hanem azért mert szinte biztos vagyok benne, hogy alig lenne ott egy-két ember és azok is inkább Walden haverjai, mint az enyémek. Nem sokan tartanak fenn egy kis zugot a szívükben a számomra és ez jól is van így. Magabiztos léptekkel közeledek a szoba felé és elégedett vigyor költözik az arcomra ahogy megjelenik előttem az ajtó. Bent már lézengenek egy jó páran – nagy részüket nem is ismerem, csak futólag láttam őket már párszor a folyosón. Mindig meglepődöm, hogy Vesta honnan szerzi ezeket a barátságokat majd rájövök, hogy úgysem jelentenek semmit. A sok máz és kedvesség alatt ők igazából csak kellékek, semmi több. Ez pedig örömmel tölt el. Meg is célzom a szülinapos ikerpárt, közben nekimegyek fél vállal az ajtó közelében ácsingózó lánynak és meglepve konstatálom, hogy Shirley az de nem szentelek neki több figyelmet a kelleténél, elvégre van fontosabb dolgom is. - A kedvenc ikreim – vigyorogva lépek a Zabini testvérek mellé, hogy aztán egy hatalmas csókot nyomjak Vesta arcára és hasonlóképp üdvözölhessem Shanet is – Boldog születésnapot, drágáim – átnyújtom az ajándékokat, amiket az Abszol úton vetettem az anyámmal, bízva benne, hogy ízlésesen be fogja őket csomagoltatni és szerencsére nem kellett most sem csalódnom benne. Vesta egy karkötőt találhat a dobozkában, amin sok kis csüngő figura van és mind egytől egyig alkalmasak arra, hogy az ember elrejtsen bennük valamit hiszen csak a tulajdonos érintésére mutatják meg a tartalmukat. Shane ajándékával már gondban voltam, hiszen nem ápolunk kimondottan rózsás viszonyt amióta harmadjára is kikosaraztam majd sikeresen elszúrtam a randevúját a Három Seprűben. Ezért is bíztam anyámra a választást, aki végül egy praktikus magától bekötődő nyakkendővel állt elő, ami alkalmazkodik az öltönyhöz stílusban és színben is. Eszembe sem jutott volna ilyesmi. - Egészen sokan vannak – nézek körbe és már nyúlok is egy pohár italért, ami éppen azon van, hogy ellebegjen mellettem – Mesésen nézel ki – ezeket a szavakat már barátnőmnek intézem és lehajtom a felest, ami kellemes borzongást hagy maga után. Érdekes estének nézünk elébe.
Elkésni a saját születésnapomról? Egyszerűen képtelenség, velem mégis majdnem megesett. Valószínűleg túl sok időt pazaroltam a sminkemre, a frizurámra, a ruhámra, meg Waldenre minden egyébre, de mégis mikor máskor tehetném meg, hogy csak, és kivételesen magamra figyeljek? Igazából szinte minden egyes nap, de az most éppen mindegy. Mégis, megkönnyebbülten lélegzem fel, mikor ráébredek, hogy koránt sincs minden veszve, sőt. Örömmel konstatálom, hogy még a folyosón sikerül találkoznom Shanenel, és nem pedig a parti közepén kell megpróbálkoznom láthatatlanul beslisszolni az ajtón, mielőtt Cheyanne kérdőre vonna, mégis kivel, és hol töltöttem az időmet? Boldogan karolok bele a testvérembe, hiszen, mikor senki sem lát minket, szabad, és együtt lépünk be az előttünk feltáruló ajtón. - Hogy a viharba ne. - mosolygok cinkosan a mindössze csak pár másodperccel idősebb bátyámra. Pár perccel később már az ajándékát kibontva ölelem át a nyakát. - Te vagy a legjobb testvér. És még, ha ezt kénytelenek is vagyunk letagadni, remélem tudod, hogy mennyire szeretlek. - nyomok egy puszit az arcára. - Sajnos, én csak az ajándékom egyik felét tudom még most odaadni neked, a másik részét majd később megkapod. - kacsintok rá, miközben a tágító bűbájjal kezelt táskámba nyúlok, hogy aztán előhúzzak belőle egy szerencsétlenül becsomagolt apró dobozt. - Remélem tetszeni fog, meg arra is, hogy emlékszel még rá. - nyújtom felé, majd, mikor kibontja, kíváncsian pislogok rá. A doboz egy tenyérnyi méretű lapos követ rejt, amibe apró, és kacifántos betűkkel egy fogadalmat írtam, és a végére egy aránytalan szívet rajzoltam még kiskoromban. Megfogadtam, hogy mindig is szeretni fogom őt, soha sem hagyom el, és mindig mellette leszek, bár a látszatot fenn kell, hogy tartsuk, mégis szeretném, ha tudná, hogy az ígéretemet soha sem fogom megszegni. Csak pár rövid perc jut nekünk a magányból, amíg az első vendég be nem toppan, majd egyszer csak azon kapom magam, hogy a terem kezd ismerős, és ismeretlen fiatalokkal megtelni. Mosolyogva köszöntök mindenkit, fő a látszat, higgyék csak azt, hogy mennyire örülök nekik, még akkor is, ha némelyikük ellenkező érzést vált ki belőlem. Végül Cheyanne, a legjobb barátnőm mellett állapodok meg. Mindenki más várhat, csak ő nem, senki más ajándékát nem bontom fel egyelőre, csak is az övét. Mégiscsak megérdemli. - Cheya, ez gyönyörű szép. Köszönöm, bár tudod, hogy nem kellett volna. Mindegy, azért egyszer majd meghálálom. - az utolsó szavakat a fülébe suttogom, és felé nyújtom a karomat, hogy feltehesse a csuklómra a tőle kapott láncot. - Csak éppen annyira, mint te. - mosolygok rá. Kicsit még bűntudatom is támad, amiért majdnem egy órával ezelőtt a bátyjával henteregtem, de igyekszem másra gondolni, és inkább elveszek kettőt a felénk lebegő poharakból. - Még egyet? Ha megittuk, rátérhetünk másra is. - somolygok, miközben felhúzom a sötétkék csipkeruhám alját, és a harisnyatartóban megbújó lapos üvegre pislogok.
Nem akarok úgy kiöltözni, ezért csak azt veszem fel amit szoktam és csak annyi festéket rakok magamra amit szoktam.. Na jó, talán kicsit többet, de ez nem lényeges. Felkapom az asztalról az ajándékokat és már megyek is. Határozottan lépkedek a sötét folyosókon és közben elgondolkozom. Igazából egy ismerősömet hívták meg a bulira, aki viszont meghívott engem, s mivel nem volt semmi programom, gondoltam elmegyek. Mosolyogva léptem be a terembe, mikor megjelent előttem az ajtó. Véletlen beleütköztem drága unokatestvérembe is, s nem akartam ott hagyni egyedül. Valószínűleg azt sem tudja, hogyan került ide. - Shirley! Hát te? - szólítom meg, de nem felel - Shirley!! Semmire nem reagált. Lehet, hogy elkalandozott, de mindegy is. Odamegyek a szervezőkhöz, akiknél ott van Macnair is, és odaadom nekik az két becsomagolt dobozt. Az egyikben egy bőrkarkötő van (Shane), a másikban pedig egy nyaklánc, amit ki lehet nyitni (Vesta). - Boldog szülinapot! - mosolygok, majd tovább is állok.
45 perces késésben vagyok, de még egy korty vodkára szükségem van, hogy felkeljek az ágyamról, amin eddig fetrengtem és meginduljak bulizni. Stílusosan nem foglalkoztam a megadott időponttal, ők is tudják, én is tudom, hogy a saját temetésemen is másfél óra késéssel fogok megjelenni, örüljenek, hogy az ő bulijukra egyáltalán megérkezem, pláne, hogy tudják, hogy fontosak nekem...csak szarul vagyok beállítva, ha az időről van szó. Mikor berobbanok az ajtón négy üveg piával a kezemben, már jópáran jelen vannak, gyorsan felmérem a terepet,mielőtt odajárulnék a szülinaposokhoz. -Csáá, boldog szülinapot!-köszönök mosolyogva és máris a szokásos módon lapogatom Shane hátát. -Fekete abszint az úrnak-adom át az üveget fekete masnival a nyakán a legjobb haveromnak- édes pezsgő a hölgynek-csókolok kezet színpadiasan Vestának, miközben az aranymasnis üveget is kezébe adom. Tipikus, hogy piát hoztam, szar vagyok ajándékvásárlásban, de abban biztos voltam, hogy a jóminőségű alkohol mindenkit boldoggá tesz majd. A másik két üvegben whiskey és vodka lapul, az egyikből töltök is magamnak egy szimpatikus pohárba és érdeklődve pillantok körbe újra. Egyelőre senkit nem látok, akivel kifejezetten jó kapcsolatot ápolnék, de azért annak, aki méltat egy-két pillantásra azért visszabiccentek. Csak lesz ebből is valami, ha meg nem, akkor is istenesen bebaszok!
Én.. Hát én.. igazából azt sem tudom, hogy mit keresek itt, mert én nem igazán vagyok az a bulizós alkat. Nem is akartam eljönni, mert hát Shane Zabini tudjuk, hogy mekkora egy pöcs tud lenni főleg velem. De hát Vesta is itt van és őt eléggé kedvelem és miatta megpróbálok kitartani és nem itt hagyni ezt az egész helyet és bulit, mert hát én itt alig ismerek valakit és nincs is kivel beszélgetnem. Nem fogok elmenni, átadom a két ajándékot, amit megvettem. Mindkettő karkötőt fog kapni, Vesta-é baglyos, Shane-é pedig kígyós. Nem tudom, hogy mennyire fog nekik tetszeni, azonban reménykedem abban, hogy nem fogják a fejemhez vágni a karkötőket. Próbáltam minél egyszerűbben felöltözni, nem éreztem szükségét, hogy kiöltözzek és természetesen nem is sminkeltem ki magamat, nem is tudom használni azokat a kencéket.. Legalább négyszer haladtam el az ajtó előtt, mielőtt beléptem volna, de akkor sem tartottam jó ötletnek, de hát mire valók a barátok?! Konkrétan ketten berángattak, ketten pedig betoltak, így hát nem volt már menekvés. Szememmel keresem az ünnepelteket és rögtön ki is szúrom őket, de én oda nem megyek, míg az a redvás.. ott legyeskedik körülöttük. Szóval keresek egy kanapét, szépen leülök rá és nézem a többieket, mintha egy idióta lennék, akinek nincs senkije.. Minek kellett nekem ide jönnöm? Maradhattam volna a szobámban, mert tök rosszul érzem itt magam, arról nem is beszélve, hogy mennyire magányosa. A barátaim is itt hagytak, hogy tudjanak másokkal beszélni, de ők akarták, hogy itt legyek, mennyire jó már.. Nem fogok itt ülni, mint egy szobor, odamegyek, átadom az ajándékokat és már itt sem vagyok. Szóval már csak fel kéne emelnem a mázsás hátsómat, hogy odamehessek. Majd már csak pár lépésre vagyok tőlük, de egyből két ember is irritál.. Chey és Shane, inkább megfordulok és itt hagyom az egész hülyeséget, nem is érdekel engem, csak az ajtóból nem enged ki a szobatársam, míg oda nem adom az ajándékot. Hát én nem fogom, inkább keresek valami innivalót, amiben nincs alkohol.
Néha kifejezetten fárasztó az imidzsem miatt tenni dolgokat. Most is ez a helyzet. Nem különösebben nagy haverom Shane Zabini, de a baráti társaságomból akad, akinek igen, meg egyáltalán, ha szülinapi buli, akkor "nekünk ott kell lenni". Hát persze. Én meg nem maradhatok ki, bár sok kedvem nincs ehhez az egészhez. Nem mondom, hogy nem tudnám máshogy eltölteni a szabadidőmet. De talán még jó szórakozás is lesz. Talán. Nincs hát mit tenni, lezseren felöltözöm, végül is ez egy kötetlen buli, nem kell a kiöltözés, magamhoz veszek egy üveg piát meg a doboz bonbont ajándék gyanánt (végül is nem különösebben ismerem az ünnepelteket, de üres kézzel sem érezném illendőnek betoppanni egy szülinapi buliba) és megindulok a srácokkal együtt. Odabent már egész szép kis tömeg gyűlt össze, jó pár ismerős arcot látok, de ezek többnyire csak felületes ismertségek. Az ünnepelteket keresem a szememmel és mikor meglátom Shane-t meg a testvérét, egy udvarias "boldog szülinapot" kívánság kíséretében átadom nekik az ajándékomat és már el is fordulok tőlük. Úgyis megvan a maguk társasága, nem is ismerem őket annyira, nem látom értelmét tovább erőltetni rájuk a társaságomat. Ez a kis kitérő arra azonban bőven elég volt, hogy a haverjaimat elveszítsem a tömegben. Szuper. Itt vagyok egyedül egy buliban, ahová nem is akartam eljönni. A legjobb lesz, ha keresek magamnak valami alkoholt, hátha az meghozza a hangulatomat. Egy próbát legalábbis megér. Ahogy az italos pult felé indulok egy szőke lány kerül az utamba, úgy fest, ő is épp arra tart. Nem ismerem, de láttam már a folyosókon. Talán hugrás, ha jól dereng. Kifejezetten szép arca van, talán ezért is maradt meg, még ha nem is ismerem egyáltalán. - Szia! Te is csak így egyedül? - szólítom meg. Nem áll szándékomban kikezdeni sem vele, sem mással (bár lehet nem ártana, hogy eltereljem a gondolataimat végre Rosie-ról), de ha már úgyis itt maradtam egyedül, miért ne próbálhatnék meg legalább valamiféle társaságot keríteni magamnak? Vesztenivalóm szerintem nincs vele. Maximum lekoptat. De hát vannak itt még rajta kívül rengetegen. Egy próbát szerintem mindenképp megér.
- Haliiii, gyere beljebb! Ne ácsorogj már ott, ugyan! - Futkároztam ide-oda, amikor megérkeztek a vendégek ezen szavaimat jelenleg Shirley-hez intéztem, de nem volt időm foglalkozni vele több, hiszen azonnal Vestához vezetett utam, hogy átadjam neki az ajándékomat, még mielőtt bárki fontosabb személy megérkezne, aki ismeri a kapcsolatunk történetét. Örömmel ölelem át amikor tetszik neki az ajándékom. - Szuper, csak az egyik felét? Hé, mivel készültél te nekem?! - Kuncogok fel és átveszem a kis dobozkát, amit azonnal felnyitok. Elkerekednek szemeim. - Jaj, te jó ég! Milyen rég volt már! Köszönöm, ez igazán szép ajándék. - Hasonlóképp még egyszer, utoljára megölelem -valószínű az egész este folyamán- és egy apró puszit nyomok a homlokára, mielőtt elengedem és meg is érkezik Cheyanne. Tökéletes alakjával, tökéletes ruhájával és úgy mindennel együtt, végigmérem. Örülök az üdvözlésének, viszonozom is azt. - Helló, Chey bébi! - Viccelődve üdvözlöm őt, majd átveszem az ajándékomat és a jókívánságát is. - Köszi, érezd jól magad. - Azzal a lendülettel pedig én is leveszek egy italt a tálcáról, koccintok a lányokkal, lehörpintem és kicsit tovább állok, üdvözölnöm kell a többi vendéget is, közöttük Elizabethet, aki az évfolyamtársam. - Kösz, Liz. Később megiszunk valamit! - Kacsintok macsósan, kifejezetten a saját stílusomban, ez után pedig nemsokkal belebotlok Calibanba is, akit őszinte vigyorommal üdvözlök. - Haver! Ne bassz! Meg akarsz mérgezni? - Nézem meg az üveget, persze egyszer már ittunk ilyet és pont annak a kimenetele végett közöltem vele ezt az igazán fontos kérdést. - Van pár jó nő... erre is arra is, na melyiket vadásszuk ma le? - Ahogy körülpillantok Calibannal, meglátom az érkezik Dorist, és hirtelen válik az arcom fehérré. Nem gondoltam, hogy ő is meg fog itt jelenni. Ma estére pont nem hiányzik a balhé közöttünk, de azért oda sasszézok - miközben Capricus is megérkezik - akit kézfogással üdvözlök. - Sziasztok, izé, jó bulit. - Mi a fenét mondhattam volna? Nem is tudom, inkább elveszek egy jó nagy pohár piát a pultról és a kellemetlenség elkerülése végett azt kezdem el kortyolgatni, hagyom, hogy ők ketten meg dumáljanak.
Van itt pia amúgy is dögivel, meg kell hagyni, de én még hozok, nehogy véletlen kiszáradjon a társaság az este folyamán. Az ajándékom szinte már röhejesen formális átadása után csak nevetek Shane szavain, mert a fekete abszint hatására, nekem is csodálatos dolgok jutnak eszembe. Na azt hiszem annyira részegnek, mint akkor, még sosem láttam Shane-t, marha nagy szerencséje van, hogy csak én tapasztaltam meg a hülyénél és hülyébb valóját abban a néhány órában. -Na bumm, tesó, lebuktattál...a halálodat akarom!-nevetek rá aztán kicsit halkabban teszem hozzá a remek tanácsom. -Javaslom, hogy ne egyszerre és ne egyedül, mert megint fejre állsz!-nevetek rá, következő mondatára pedig már mindketten sasoljuk a választékot, mikor megérkezik Doris és kissé akaratlanul is felragyog az arcom. -Van egy pár ötletem...-mondom és magamhoz veszek egy pohár piát, ám mire megfordulok Dorist már kisebb tömeg veszi körül, amibe úgy érzem nekem már nagyon nem kellene becsatlakoznom, így inkább csak megvárom, hogy találkozzon a tekintetünk és lelkesen rákacsintok. Körbenézek aztán meglátom Lizt, na ő biztos hajlandó lesz velem töményezni, hogy ne magamban igyak, mint az ökör! Oda is járulok hozzá illetve a másik lányhoz, akinek a neve, ha most helyben agyonvernek sem jut eszembe a neve. -Szép estét a hölgyeknek - köszönök tőlem szokatlan jókedvvel, indokolatlan gentlemannek tűnik és még abból is sikerült kivágnom magam, hogy nem tudom, hogy hívják a cuki kis hollóst. -Liz, mondd, hogy te hajlandó vagy velem inni valami durvábbat!-nézek rá vigyorogva.
Még egyszer rámosolygok Shane-ékre, majd intek egyet és megyek is tovább. Leveszek a pultról valamit és odalépek Shirley-hez. Valószínűleg visszatért közénk, mert most félénken mosolyogva köszönt. - Csá! Mit csinálsz te itt? - kortyolok bele az italomba. De ő válasz helyett inkább csak undorodva fintorgott egyet. A kezemben tartott alkoholra meredve hitetlenkedett. El is felejtettem, hogy nem szereti, ha iszok.. Na mindegy. - Amúgy kérdeztem valamit. Azt hittem, hogy nem szereted az ilyen helyeket.. - szólaltam meg. Megadva magát, végre válaszolt. Elmagyarázta szegény antiszociális uncsitesóm, hogy miképpen keveredett ilyen társaságba. - Még valamit nem értek.. Akkor, hogyhogy nem mentél még el, ha azt sem tudod, hogy hol vagy? - értetlenkedtem. De erre már nem tudott felelni, merthogy megjelent Caliban. Nem lepett meg annyira, hogy itt van, az meg főképp, hogy ide is jön hozzám. Valahogy úgy működik nálam a dolog, hogy csak az képes elviselni, aki ugyanakkora paraszt mint én.. Vigyorogva lépett elénk. Shirley haja pedig rózsaszínre váltott, mire egy kicsit oldalba böktem a könyökömmel. Caliban kérdezett, amire válaszoltam is. - Nem is tudom.. Megérdemled te azt, hogy veled igyak? - nevettem fel és odanyújtottam neki az üveget - De mielőtt még fullosan lerészegedsz, hadd mutassam be az unokatestvéremet. Caliban, ő itt Shirley. Shirley, ő itt Caliban.
Szokásom, hogy úgy elmerülök a gondolataimban, hogy azt sem tudom mi történik körülöttem. Most is ez történhetett, hiszen arra riadtam fel, hogy többen is nekem jönnek és egyszer csak elesek. Nem tudom meddig állhattam ott egyedül, könyvvel a kezemben, de sokkal többen voltak, mint mikor megérkeztem. Sajna annyira zárkózott vagyok és nem szoktam ilyen helyekre járni, hogy nem is tudtam hol lehetek. Viszont egyszer csak megpillantottam Elizabethet felém közeledni. Zavartan elmosolyodtam. - Szia Lizbeth! - köszöntem, mikor elém lépett. A kezében ott volt valami lötty, aminek a szagát szerencsére nem éreztem. Fintorogva néztem az üvegre és ránéztem. - Hogy tudod te azt meginni? - aztán rávilágított arra, hogy tulajdonképpen kérdezett tőlem valamit. Tehát elmagyaráztam neki, hogy hogyan, s miként kerültem ide, valamint, azt, hogy azt sem tudom mi ez, ahova keveredtem. De még mindig nem értette, hogy mert nem hagytam itt ezt a társaságot, viszont erre már nem feleltem. Egy mardekáros fiú jött oda hozzánk, nekem pedig rózsaszínre váltott a hajam. Megint arra készültem, hogy akkor elmerülök a saját kis világomban, mert úgy tűnt ők jó elbeszélgetnek majd. De sajnos ez a tervem nem sikerült, ugyanis Liz úgy gondolta, hogy bemutat minket egymásnak. - ... Caliban ő itt Shirley. Shirley ő itt Caliban. - Sz-szia.. - hajtottam le a fejem, hajam pedig a rózsaszín egyre világosabb árnyalatait vette fel.
Hát nem is tudom, hogy miért jöttem el és ezen fogok még órákig rágódni, hogy minek tettem én ide be a lábamat, mert nem kellett volna. Persze Vesta miatt jöttem volna mindenképpen, azonban itt van a testvére, akiről mindenki tudja, hogy nem éppen a kedvenc emberem és mi mindig veszekedünk. Úgy döntöttem, hogy most kivételesen nem fogok veszekedni, hogy rendes kislány leszek és Vesta miatt nem kötök bele a testvérébe. Az ajándékaim miatt is aggódom, hisz ki tudja, hogy tetszeni fog-e nekik, lehet hogy nem is fogják sose hordani.. Mondjuk lehettem volna kreatívabb is, mikor egy mardekárosnak egy kígyós és egy hollóhátasnak egy baglyos karkötőt vettem, de hát már mindegy, legalább nem jöttem üres kézzel és nem csak az egyiknek adok ajándékot. Szóval igen, emberséges vagyok és hát mivel nem engednek lelépni innen így inkább elmegyek valami italt szerezni magamnak, lehetőleg valamit, amiben nincs alkohol. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy valaki hozzám fog szólni. Igaz a hang felé fordultam, azonban nem esett le először, hogy hozzám beszél az illető, így pár percig csak bambultam, majd elmosolyodtam, ki tudja miért. - Szia, hát igen. Én már mennék innen, de nem engednek, míg át nem adom az ajándékaimat. - válaszolok a fiúnak kedvesen mosolyogva és intek a fejemmel az ajtó felé felfedve ezzel azt, hogy kik nem engednek ki rajta. Majd nem sokkal később odatoppan Shane is én pedig csak kérdőn vonom fel a szemöldökömet. Nem fogok neki beszólni, ma kivételesen kedves leszek és nem fogok neki esni, szülinapja van, nem tehetek ilyet. - Köszi. - felelem röviden Zabininek, majd fordulok vissza a fiúhoz és újra visszatér a kedves mosoly az arcomra. - Na és te hogyhogy egyedül?
Mikor America elballagott a Roxfortból, azt hittem végre szabadabb lehetek. Hogy nem kell többé csak azért tennem valamit, úgy viselkednem ahogy, mert valaki más elvárja ezt tőlem. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Hiszen a haverjaim, a háztársaim mind kialakítottak rólam egy képet hat év alatt és ha nem akarok teljesen egyedül maradni, kénytelen vagyok továbbra is idomulni ehhez. Talán, ha végzek én is és új közegbe kerülök, talán akkor majd végre teljesen az lehetek, aki valójában, legbelül vagyok. Talán. Ma azonban az elvárások még egy olyan szülinapi buliba is elhoztak, ahol nem sok keresnivalóm van. Bár Shane Zabinit szegről-végről ismerem, végül is háztársam és csak egy évvel fiatalabb nálam, aligha én vagyok az, akire minden körülmények között számított a buliján. Bár szó se róla, elég jó arc, ahogy hozzááll ehhez a dologhoz, udvarias kézfogással köszönt, mikor odalépek hozzá átadni az ajándékomat, de ezen felül aligha van mondandója a számomra. Nem is erőltetem. Nyilván tudja, hogy van egy-két közös ismerősünk, ezért vagyok itt. Tökéletes "vattaember" vagyok, aki növelheti a tömeget, nagyobbnak láttathatja a bulit. Bár én a magam részéről úgy érzem, akár ugyanazzal a lendülettel le is léphetnék. Nem akarok azonban ennyire modortalan lenni és ha már a haverjaimat nem találom, az italos pult felé veszem az irányt, hátha némi alkohol legalább segít jobban átéreznem az esemény hangulatát. Arrafelé igyekezve egy szőke lányt pillantok meg, akit ugyan nem igazán ismerek, csak látásból a folyosókról, de valami megfog benne (na persze nem úgy, mint Rosie-ban, sajnos, tenném hozzá, de szemrevaló kis szőke) és ha már ő is egyedül van, megszólítom. Kissé elvarázsoltan fordul felém, mint akit meglep, hogy hozzá beszélek, de úgy tűnik, barátságosan fogad, ami már nem olyan rossz kezdetnek. Érdeklődve, mosolyogva hallgatom a válaszát, mielőtt azonban érdemben reagálhatnék, Shane lép oda, hogy jó bulit kívánjon és már megy is tovább. Az ismeretlen lány arcán mintha egy árny suhanna át, de ahogy visszafordul felém, ismét mosolyog. - A haverjaimmal jöttem, ők ismerik Shane-t, én csakúgy felületesen. De valahol elnyelte őket a tömeg, nagyjából abban a pillanatban, ahogy beléptünk. Szóval ha már így alakult, gondoltam legalább iszom valamit - válaszolom neki kedélyesen. Végül is van időnk, mikor bocsátkozzak könnye csevejbe ismeretlen lányokkal, ha nem most? - Egyébként Capricus vagyok - ha már nem egyértelműen elutasító, gondolom egy bemutatkozás nem árthat. Nincs rá garancia, hogy megjegyzi, főleg, ha idővel elsodródunk egymás mellől a buliban, de sosem lehet tudni, hogy alakul az este. Ártani nem árthat. Legalább az időt is elüthetem egy darabig, egyelőre úgy tűnik, hogy kellemes társaságban.
Késésben vagyok, mint mindig mindenhonnan. Már rég Shane születésnapján kellene lennem, de én hol vagyok? Roxmortsban és állok egy rohadt bolt előtt, mert olyan nagy a sor, hogy az valami elképesztő. Már itt állok lassan húsz-huszonöt perce és semmi. Komolyan mondom, ha beérek az eladót el fogom átkozni. Bár ez az én fajtám, mindig az utolsó pillanatokban kell megvenni az ajándékokat. Az egyik kezemben egy üveg ital, a másikban pedig egy-egy gyűrű. Mindkettőbe Z betű van belekarcolva, csak annyi különbséggel, hogy az egyikben az ábra körül egy kígyó, míg a másikban egy holló található. Egyáltalán nem kreatív tudom, de most gyorsan ezeket tudtam szerezni. Shane úgy sem fogja a szívére venni a dolgot, ő úgy is csak majd piálni akar dögivel. A nővel pedig majd lerendezem ezt a dolgot, ha kettesben leszünk. Bár ki tudja, hogy mit hoz majd az este ha állapotokban leszek. Mert a részeg ember képes olyan dolgokra, amit józanul úgy sem tenne meg. Mint például smárolni Vestaval a bátyja előtt és a húgom szeme láttára. Na az nem lenne valami jó dolog. Nem, nem érdekelne, hogy mit gondolnak mások csak hát a Cheynek fontos a nő, így az ő lelkivilágát sérteném meg ezzel. Na jó, most már tényleg elegem van. Előretolakodok a sorban, mindenkit ellökve magam előtt, majd a pulthoz állok és elkezdem teljes erőből verni azt a csengőt, aztán ideges tekintettel nézem az eladót, aki ki tudja, hogy merre járt éppen. Kifizetem a dolgokat, majd megyek is vissza az iskolába, hogy odaérjek a parytra. Csak az ingem van rajtam, nincs felette se kötött felső, sem talár. A nyakkendőm szokásomhoz híven rendezetlenül van, a hajam összevissza áll, de ettől az összevisszaságtól vagyok olyan ellenállhatatlan. Csak az egyik kezemen van felhúzva az ingujj, a másikon le van engedve. Nem szeretném, hogy olyanok lássák a Jegyet, akiknek semmi közük sincs hozzá. Teljesen nyugodtan sétálok felfelé a lépcsőkön, ha már úgyis elkéstem, akkor már tök mindegy. Nem fogok sietni. Amint odaérek, hangtalanul lépek be, s Vesta háta mögé lopózok, majd a kezemmel hirtelen megérintem az oldalát és a füléhez hajolok. - Boldog születésnapot. Suttogom, majd odaadom az ajándékot neki egy ölelés kíséretében. - A többit majd akkor, ha ketten leszünk. Mondom neki az ölelés közben, majd átvándorlok a bátyjához és egy nagy vigyorral az arcomon tárom szét a karom. - Zabini, boldog születésnapot!
- Ne legyél kíváncsi, mert hamar megöregszel, ráncosan pedig már nem leszel ilyen szívtipró. - csiklandozom meg Shane oldalát. - Amúgy is, még meggondolom, hogy egyáltalán megérdemled-e az ajándékod másik felét, ahhoz jól kell viselkedned. - kacsintok egyet rá, majd szorosan a karjaiba bújók, kiélvezve az ölelését. Csak akkor lépek el tőle, mikor meghallom a helyiség felé közeledő lépteket, és már a szokásos távolságot tartva kettőnk között mosolygok a legjobb barátnőmre. Tekintetemmel követem az érkező lányokat, és fiúkat, némelyikükön el is időzök, majd mosolyogva fogadom a jókívánságokat, és az ajándékokat tőlük. Caliban-ra egy kislány durcásságával nézek, mikor a kezembe adja az üveget. - Pezsgő? Nekem már nem is jár az abszint, csak a bátyámnak? Ez diszkrimináció. De azért ez az üveg sem fog kárba menni, megkóstoljuk ezt is. - nevetek fel végül, a barátnőmbe karolva. Meglátom Doris-t a bátyám társaságában, mosolyogva odaintek neki, majd már fordulnék is Cheyanne felé, mikor megérzem az ismerős ujjak érintését a derekamon. Meg sem kell fordulnom, hogy tudjam, Walden az. - Köszönöm. Azt hiszem, egyelőre megelégszek ezzel is, bár már most kíváncsian várom, mit tartogatsz még a számomra. - suttogom neki én is, miközben megölelem. Alig pár másodperc múlva eltávolodok tőle, nyilvánosan csak ennyi jut nekünk, és, amíg ő a bátyám után indul, én visszafordulok a húgához. - Azt hiszem, itt az ideje, hogy kicsit felpörgessük ezt a bulit. Kezdek unatkozni. - panaszkodok Cheyanne-nek, majd a kezébe adom az üveg pezsgőt, és előhúzom a ruhám alól a pálcámat. Az igét magam elé suttogva majdnem teljes sötétségbe varázsolom a helyiséget, csak néhány fénysugár világítja be az egész termet, és a jelenlévőket. A zene is ritmusosabb ütemre vált, és mindenki kezében megjelenik egy feles pohár, teletöltve az alkohol tömény változatával, némelyiket pedig néhány csepp tudatmódosító szerrel kiegészítve. És, hogy ez kinek, és hogyan változtatja meg az estéjét? Az már nem az én dolgom.
Miközben a poharam folyamatosan újratöltődik úgy figyelem az érkező embereket, akik egyre csak többen vannak, nagy részükkel már találkoztam de azért akad egy-két ismeretlen arc is. Kék íriszeim csupán egyetlen embert keresnek, a testvéremet aki szokásához híven váratja a tömeget a megjelenésével. Érdeklődve pislogok a Phillips- Edwards párosra nem hiszem, hogy láttam volna őket már együtt ezért is ragadja meg a fantáziámat a kettősük és már indulnék is belerondítani az ismerkedésükbe, amikor ismerős hang üti meg a fülemet és gyorsan megpördülve pont elkapom azt a pillanatot amikor bensőségesen suttognak egymás fülébe. Igyekszem nem foglalkozni a gyomromban keletkező csomóval hanem gyorsan lehajtom a maradék italom és egy varázslatos mosoly keretében indulnék meg a bátyám felé de Vesta az utamat állja. - Mégis miféle felpörgetésre gondolsz? - kíváncsian húzom fel a szemöldököm, fogalmam sincs, hogy pontosan mit is terveztek az estére a Zabini ikrek de abban biztos vagyok, hogy felejthetetlen éjszakának nézünk elébe. Megfogom a kezembe nyomott pezsgőt és érdeklődve figyelem barátnőmet, amint sötétbe borítja az egész termet és egy pillanattal később üres kezemben máris megjelenik egy feles pohár benne furcsán világító löttyel. - Remélem az íze azért nem olyan bizarr, mint a kinézete – elnevetem magam és koccintásra emelem a poharat – Kettőnkre? - finoman az alsó ajkamba harapva figyelem Vestát és koccintom neki a poharam az övének. Lehúzom az italt és magam is meglepődök a kellemes aromán, ami átjárja az ízlelőbimbóimat és finom melegséget hagy maga után ahogy a gyomromba érkezik. - Mit szólnál hozzá, ha megtáncoltatnánk a testvéreinket? - hajolok közelebb a lányhoz és egy kacsintás keretében fűzöm össze az ujjainkat, hogy utána a Walden-Shane páros felé vegyük az irányt. - Walden, öröm itt is látni merre hagytad az arádat? - vigyorogva nyomok egy puszit Walden arcára és lopva szemügyre veszem lezser öltözetét, a figyelmem viszont nem kerüli el az ingujj de nem akarom elrontani a bulit vagy a kedvem így inkább csak egy legyintés keretében lépek arrébb – Mutasd meg Vestának, hogy annyira nem is vagy falábú, mint ahogy azt terjesztik – nevetve állok meg Shanenel szemben és érzem, hogy a Vesta által varázsolt pia valami brutál gyorsan kezd el dolgozni bennem. - Zabini, megtisztelsz egy tánccal? - átkarolom Shane nyakát és oldalra billentett fejjel csücsörítek rá, a legédesebb arcomat adva nehogy megforduljon a fejében egyetlen egyszer is, hogy nemet mondjon.
- Sosem öregszem meg. - Húzom ki magam, vigyorogva, majd a csiklandozásra kicsit odébb húzódom és jólesően nevetek fel, majd még mielőtt bárki megjönne, még egyszer, büszkén tekintek végig a testvéremen. - Csodásan nézel ki, komolyan. Caliban pia hozománya láthatóan szép emlékeket vált ki belőlünk. Mit ne mondjak, nyilván, hogy ma az abszint nélkül sem fogom majd lerázni magamról ezt az őrült vigyort, már most érzem, hogy kezd a pia hatni, pedig még csak rövid ideje jöttem... talán nem ártana kicsit leülni is. - Majd te segítesz, hogy ne álljak fejre. - Jegyzem meg Calibannak, miközben vállát átkarolva lesem körbe a csajok sokaságán, és elmélkedem, hogy vajon ő kit sasol, hogy később talán még véletlenül össze tudjam boronálni őket. Kicsit aggódom, hogy Doris vajon miért jött ide. Remélem nem akar valami balhét csinálni, azért néha-néha egy furcsa tekintettel illetem a párost, viszont hamar elterelődik a figyelmem, hiszen végre megérkezik Walden is. Vigyorogva lépek oda hozzá. - Helló, haver! Kösz szépen. - Lötyögtetem meg az orra előtt az abszintet. - Cali hozta, de egyedül nem ihatom meg, tudod... a múltkori miatt. Úgyhogy segítened kell. - Forgatom meg szemeimet, mintha ez olyan nagy probléma lenne, majd leteszem az üveget a mellettünk lévő pultra és vigyorogva nézek a kezembe varázsolt pohárra. Felemelem, és csak úgy aki a közelembe van, mindenkivel koccintok. - Egészségetekre, és remélem senki nem megy haza józanul és éljétek ki magatokat. - Azzal rögtön le is öntöm a piát, nem érdekelve, mi van benne vagy mi nincs. Vesta és Chey érkezése egyáltalán nem lep meg. Először csak furcsán pillantok, és mikor kettesben maradunk, tekintetem természetesen nem veszem le a szépséges lányról. Mindig is kedveltem, mindig is tetszett, naná, hogy nem fogom elutasítani! Mikor utasítottam el? Én soha... - Még szép, hogy meg, Macnair. Ki nem hagynám. - Vigyorodom el kellőképp bárgyún, majd egészen közel lépek hozzá, és úgy karolom át a derekát, miközben odébb húzom, hogy a tánctérre suhanjunk. - Szép vagy ma is. - Teszem hozzá kicsit kellemesebb hangnemben.
Biztos vagyok abban, hogy ma is annyira totál matton leszek, hogy az valami nem emberi. Mostanában egyre sűrűbben az ideiglenes barátommá fogadom az alkoholt, és hagyom, hogy rossz irányba vigyen. Bár nem zavar, hiszen ha részeg vagyok, ha józan szinte ugyanolyan a viselkedésem. Ital nélkül is paraszt vagyok másokkal, ezért belőlem nem vált ki semmilyen agressziót a mámorító folyadék. Amint belépek a helyre, már cigit is veszek a számba de még nem gyújtom meg hiszen elsőnek a köszönni kell azoknak, akik miatt eljöttem erre a helyre. Igen, szerintem ha nem erről a két testvérről lett volna szó, akkor nem tisztelem meg a társaságot a jelenlétemmel. Vannak fontosabb dolgaim is a buliknál. Vesta szavaira elvigyorodok és válaszul csak egy puszit nyomok az arcára az ölelés közben, majd indulok is Shane felé, és a szavaira nagy vigyor jelenik meg az arcomon és átadom az ajándékát. Majd amint meglátom az abszintot elnevetem magam. - Feláldozom magam és iszok veled, haver. Még mielőtt a kezembe varázsolódott volna a pohár, öntök egy kis itókát abból a szüretből, amit az idősebb testvér kínált nekem. Lehúzom és fintorgok egy sort. Kibaszott erős. S, amint az üveg megjelenik a kezembe, koccintok a szülinaposokkal s lehúzom a tartalmát. Az arcom újra rácba borul, talán még köhögök is egyet halkan. Cheya és Vesta érkezésére kacsintok egyet, majd a húgom szavaira köhintek egyet. - El van magának valahol. Mondok neki komolyságot varázsolva az arcomra, majd a szemem sarkából Vestára pillantok és, amint a húgom szájából meghallom a szavakat elvigyorodom. - Na gyere csak, megpróbálok nem rálépni a lábadra. Fogom meg Vesta kezét és húzom magamhoz közelebb, majd az egyik kezemmel körbefonom a csípőjét és a tánctértől egy kicsivel messzebb húzom és közelebb hajolok hozzá, amikor nem lát senki. - Gyönyörű vagy, kedves. Nyomok egy csókot az arcára. Ez is egy szép éjszaka lesz.
Hát az igazat megvallva nem hiszem, hogy sokat leszek itt és nem is vagyok én annyira partyhangulatban. Minden olyan, mintha ellenem lenne, de annak nagyon is örülök, hogy ez a srác idejött és elkezdett velem beszélgetni,még annak ellenére is örülök, hogy Mardekáros, valamiért egyre inkább olyanokkal találkozom, akik nem olyan faszfejek, mint Shane Zabini. Nem is akarok róla tudomást venni, bár ez az ő szülinapja, annak ellenére próbálom elkerülni és ha lehet ignorálni. Nem akarok veszekedni és nem akarok semmilyen galibát sem. De megjelenik ott és alkalmas lenne, hogy odaadjam neki az ajándékomat, de hát végül is nem igazán jön össze nekem ez a dolog, talán nem is olyan nagy baj. Amikor meglátom Vestát mosolyogva integetni, akkor én is hasonlóképp teszek és fordulok is vissza a fiúhoz. Megtudom érteni, hogy ebben a tömegben elkeveredtek a haverjai, mondhatni azt, hogy én is hasonló cipőben járok, mint ő. - Most már akkor ketten vagyunk, az én barátnőim is eltűntek, kivéve azt, aki nem enged el. - sóhajtok egyet. Minek az embernek ellenség, ha ilyen barátaik vannak? Most az egyszer tényleg semmi rosszat nem akarok Shane-el, csak eljöttem, de már meg is bántam, valamiért nem kegyes velem a sors, lehet ártottam valamivel neki, nem tudom. Aztán mikor bemutatkozik, csak még szélesebben elmosolyodom, egy igazi úriemberrel van dolgom, legalábbis abban biztos vagyok, hogy meg lett nevelve, nem úgy, mint egyesek. - Doris vagyok, örülök, hogy megismerhettelek Capricus. - legalább már tudom a nevét, szóval Capricus.. nem hiszem, hogy hallottam volna valahonnan a nevét. Már épp készülnék mondani valamit, amikor egy feles pohár jelenik meg a kezemben. A lehető legnemfeltűnőbb módon eldugom az asztalon, mert én nem fogok alkoholt fogyasztani, szóval ebben nem is reménykedjen senki sem. - Nem vagyok oda az alkoholért.. de ha gondolod idd meg az enyémet is. mondom mosolyogva Capricusnak és nézem őt, remélem, hogy nem fogja senkinek sem elárulni, hogy nem ittam meg. Állítólag sértő a házigazdának, ha nem fogadjuk el az általa felkínált alkoholt, de engem ez nem izgat.. - Mennyi az esély arra, hogy dohányzol? - teszem fel halkan a kérdést, mert hát sosem lehet tudni, hogy ki cigizik és ki nem..
Nem érzem úgy, hogy túl sok keresnivalóm lenne ezen a partin, pláne úgy, hogy még a haverjaimat is elnyelte valahol a tömeg, de rögtön lelépni érkezés után elég lúzer dolog lenne, meg tiszteletlen is valahol az ünnepeltekkel szemben. Csak a szerencsémnek köszönhető, hogy "alkohol-beszerző körutamon" összefutok egy szimpatikusnak tetsző, ha emlékezetem nem csal Hugrabugos szőke lánnyal, aki úgy tűnik, pozitívan fogadja a közeledésem. Szerencsés, hogy úgy fest, ő is egyedül van, legalább akad társaságom egy kis időre mindenképp. - Az ünnepelteket nem ismered? Vagy éppen róluk lenne szó? - óvatosan érdeklődöm csak, hiszen láttam az előbb hogyan néztek egymásra Shane-el és elkapom olykor a srác felénk küldött gyanakvó pillantásait is. Valami azt súgja, hogy nem egészen felhőtlen a viszony közöttük, ki tudja, milyen okból. De nem is akarom ebbe beleártani magam túlzottan. Magánügy, gondolom. Nekem nem sok közöm van hozzá. Különben is az a lényeg, hogy jól érezzük itt magunkat, amennyire lehet, nem kell a felesleges dráma. Inkább be is mutatkozom neki, amit ő is viszonoz. Szóval Doris. Mintha hallottam volna olyat, hogy az egyik Griffendéles hajtónak, aki az évfolyamtársam is mellesleg, Jesse Edwards-nak lenne egy Doris nevű húga, aki a Hugrabugba jár. Elképzelhető, hogy ő az. De mellékes információ, nem is kérdezek inkább rá. Úgysem számít annyira. Legalábbis azt hiszem. - Én is örülök, Doris. Szép neved van - nem célom feltétlenül felszedni, de végül is egy módos aranyvérű család sarja vagyok, megtanítottak engem viselkedni. Csak néha szándékosan adom a bunkót, mert ezt várják tőlem... de ez talán nem az a helyzet. A társalgás viszont itt lehet megakadna egy kicsit, ha éppen nem borulna a hely sötétségbe egy pillanatra, váltana ütemet a zene és jelenne meg egy-egy feles pohár mindenki kezében. Feltételezem az ikrek műve lehet. Legalább már nem kell tovább vadásznom a piát. - Hát... de csakis a nemes cél érdekében - vetek rá egy csibészes pillantást egy mosoly kíséretében, majd mint aki valami iszonyatos nagy bűntettre készül, színpadiasan körbe pillantok, felkapom a letett poharát és le is húzom a tartalmát. - Azért egészségünkre! Vagy egészségemre! - mondom még továbbra is mosolyogva, ahogy felé emelem a saját poharamat, miután az általam kiürített másikat visszatettem az asztalra és megiszom azt is. Végül is mi baj lehet? Legfeljebb ellazulok egy kicsit. - Ami azt illeti, alkalmasint elszívok egy-két szálat. Esetleg te sem veted meg az efféle élvezeteket? - enyhén felvont szemöldökkel, érdeklődve nézek rá. A nővérem és a haverjaim szerint "menő dolog", így nyilván olykor dohányoztunk, főleg stikában. A magam részéről rá nem tudnék szokni, de néha azért jól esik. Bízom benne, hogy dohányzópartnert keres és nem azért tette fel a kérdést, mert megrögzötten utál mindenkit, aki "füstölög". Bár mi értelme is lenne abban az esetben ilyesmi után érdeklődnie? Végül is, ha úgy van, szívesen elvonulok vele valamerre hódolni az efféle élvezeteknek. Sőt, talán még akad is nálam néhány szál a zsebemben, amivel megkínálhatom, ha neki nem lenne. De míg nem kapok választ, nem hozakodok elő ezzel. Majd elválik, mi is volt a célja a kérdéssel, rátukmálni meg nyilván nem akarom a dolgot.
Alkohol. Az abc első betűjével kezdődik, három szótagból, hét betűből áll és akkora erővel bír, hogy Octavia Warrington arca már a hallatára is ferde grimaszba húzódik. Aki azt hiszi, hogy azért, mert nem bírja az ízét, vagy magát az italt, az nyugodt szívvel feldughatja magának, majd kinyithatja a fülét legalább egy mondatra, a következőre. Octavia Warrington bizony azért fintorog az alkoholra, mert jól tudja, ha egyszer a kezébe kerül… ott aztán minden lesz, de leginkább mértéktelenség. Amikor Shane meghívott a születésnapjára, véletlenül telibe röhögtem, és kishéján meg is fulladtam, ugyanis közben letüdőzni készültem méregrúdam nikotinnal teli füstjét. A hír hallatán, rossz nyílásba csusszant – a legjobbak is megtörténik, ugye? – én pedig röhögve köhögni kezdtem, egy idő után pedig már könnyezni is emberi reakciómnak köszönhetően. „Kedves gesztus…” Ennyivel el is intéztem a köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy gondoltál rám, biztos ott leszek rövidke monológot, aztán el is mélyedtem abban, vajon milyen drog munkált a szervezetében, amikor ezt a fejébe vette. Én, a mugli – hogy csúnyább kifejezésekkel ne éljek – egy aranyvérű partiba? És amint többször megforgattam a számban a gondolatot, rájöttem, hogy Shane-ben ezúttal sem csalódtam, egyszerűen korszakalkotó ötletei vannak. Mielőtt bárki azt hinné, hogy nincs elég vér a pucámba, hogy józanul is a sok puffadásig dagadó öntelt méregmirigy elé álljak, hozzáteszem, hogy tulajdonképpen azért döntöttem amellett, hogy stílusosan kések, mert ez az ikrek születésnapja, és megérdemlik, hogy jól érezzék magukat: Cigicimbi azért, mert átkozottul jó arc, Vesta pedig azért, mert piszkosul jó nő. És ha én, a legszebb Warrington, időben jelentem volna meg, akkor a villámszórás már az elejétől ment volna. Így legalább adtam egy esélyt annak, hogy addigra tompábbak legyenek a huszonnyolcak sárvérutáló egyedei is, mire megérkezem. Apám szereti a drága italokat, és annyi van neki, hogy biztos vagyok benne, észre sem veszi, ha eltűnik egy a méretes készletéből. Vagy hát talán rájön a lopásra egy idő után, de a legnagyobb baj, amit törtéhet, hogy elkölt egy csomó pénzt egy másik palackra, amitől anyám bepöccen és egy hetes szexszünettel fenyegeti meg. Igen, ez az én füleimnek is fájt, ők sem akarták hallani. A lényeg, hogy lenyúltattam anyával egy tetszésemnek megfelelő whisky-t – eskü, nem volt könnyű dolgom - aminek fémdobozát aztán kitapétáztam annyi angol kabáttal, amennyi ráfért. A végén egészen ízléstelenül festett, de biztosra vettem, hogy Shane mástól ilyet nem fog kapni. Vestanak egy nyakláncot ajándékozok majd, amit anya választott, amikor az Abszol úton járt. A lelkére kötöttem, hogy valami gyönyörű, de ne csicsás legyen, ne a hollóhátas érezze megtisztelve magát, hogy hordhatja, hanem a nyaklánc, hogy a lány nyakában lóghat. Anya persze nem vette jó néven, hogy ennyire kioktattam – amit némileg meg is értek, hisz jó ízlése van ezekhez – de én azt szerettem volna, ha minden tökéletes lenne. Bevallom, korán kezdtem az alapozást… már tusi közben lecsúszott pár pohár pezsgő – mire jó a prefektusi fürdő, könyörgöm - aztán jött a tömény keverve, és egyszer csak elfogyott a keverő, szóval rákényszerültem, hogy valami mással fogyasszam a további adagokat. Még nyáron, amikor a szomszédban buliztam, lenyúltam a csicskák készleteinek nagy részét - ami eddig nem igen kerültek elő - így valamilyen oknál fogva elhittem, hogy a bogyók megváltoztatják a pia ízét. Még egy ősrégi Bagoly Berti drazsés zacskó is szembe jött velem a tágító bűbájjal ellátott táskámban, amit örömmel elszopogattam a pia mellett. A szomorú, hogy egyik ízére sem jöttem rá,, a vidám, hogy elvileg minden finom volt.
Egy halk b@zd meg csúszik ki a számon, amikor valami kőféleséget annak a vén sz@r macskájának nézek, majd rohamosabb szívveréssel gyorsabban kezdem szedni a lábam. Homlokon csapom magam, amikor rájövök, hogy k#rvára semmi szüksége annak, hogy siessek, ugyanis prefektus vagyok, azaz nem járok tilosban. - Atyaég! Mekkora egy ostoba, részeg f○s vagy, Octavia! – röhögök fel, majd jobban összehúzva a taláromat folytatom az utam. Amikor belépek a szükség szobájába, akkora tömeg fogad, hogy hozzájuk képest Oroszország kis falunak tűnik. Egy pöppet gyanús is, hogy duplán látok időnként, de lehet, több iker van a Roxfortban, mint azt gondoltam. Ki tudja? Ledobom a felsőruhám, majd elindulok megkeresni a szülinaposokat. Közben legurítok még egy pohár löttyit, ami az enyémekhez hasonlítva inkább frissítő, mint ütős. Lehet, sima vizet ittam az imént? A tömegben végre megpillantom CIMBIKE fejét, és mint aki az életéért rohan, úgy szaladok én is oda hozzá. Pár ember nekem jön, de most fontosabb dolgom is van, ráér később foglalkozni velük. - Boldog születésnapot, Macika! – ugrok hátulról a nyakába, és szorosan hozzá tapadok, hogy jól megölelgessem. Úristen, itt van a top szexi csajok egyike, CHEYA… mármint oké, WALDEN egy ostobenkó f@sz, de a testvére… nem is értem, mit eszik a bátyámon, ha minden szóbeszéd igaz. Izgatottan rámosolygok, majd tekintetem visszacsúszik SHANE-re, akinek már nyújtom is át az ajándékát. - Remélem, hasznodra lesz… ma este is – teszem hozzá, majd belenyúlok a táskámba és előveszek egy bogyit. – Ezt meg edd meg, finom Bagoly Berti második meglepinek. – jegyzem meg és a kezébe nyomom. Már kérdezném is, hol a testvére, amikor tökéletes megjelenése a perifériás látásomba csúszik. Baszki, rámászott az a bunkó sötét selejt, WALDEN… Az utálat minden jele kirajzolódik az arcomon, de a következő másodpercben már ki is találom, hogyan koptassam le a másik legszebb csajról a buliban. Határozott léptekkel közeledem, majd VESTA és a mardekáros közé préselődöm. - Isten éltessen, Kedveske! – vigyorgok rá, miközben egyik kezébe helyezem az elegáns ajándékdobozkát, majd a számba helyezem az előzetesen előkészített mellékajándékot, és hirtelenül mozdulattal felé hajolok, hogy gyengéden áttoljam nyelvemmel az övébe, ha nem húzódik el. SHANE-re pillantok, vállat vonok, és a vele szembe álló hollóhátas szépség keze után kapok, ugyanis ővele is számoltam. Nagyon szeretném, ha ma este a társaságomban lennének a lányok, sok meglepetést rejt még a kis retikülöm, és hát fiatal még az éjszaka… legalább annyira, mint mi.
- Az legyen egyelőre az én titkom, de ne aggódj, hamarosan te és mindenki más is megtudja, hogy mire is gondoltam. - válaszolom sejtelmes mosollyal az arcomon a barátnőmnek, miközben a bátyját nézem, amint megérkezik a terem másik végében álló testvéremhez, majd újfent visszafordulok Cheyannehoz. - Felejtsd el a kinézetét, és hidd csak el, az ízében nem fogsz csalódni. - mosolygok rá megint, miközben megemelem a poharamat, és koccintok vele. - Bizony, kettőnkre. - suttogom szeretetteljesen, majd egyszerre lehajtom az italt, aminek hatására kellemes borzongás járja át a testemet és annak minden egyes porcikáját. Elégedett mosollyal nézek körbe a teremben, és kíváncsian nézem némelyik meghívott arcát. Már alig várom, hogy pár, hosszúnak tűnő perc múlva hatni kezdjen a poharukba csempészett szer, és végre-valahára kilépjenek a komfortzónájukból. - Legyen. Úgyis túlságosan sokáig hagytuk egyedül őket, hogy azt csinálják, amit szeretnének. Mostmár eljött a mi időnk is. - kacsintok a barátnőmre, hagyva, hogy ujjait az enyémekbe kulcsolja, majd elindulok vele együtt a testvéreink felé. Csak egy titkos pillantást vetek Shanere, amíg a barátnőm a bátyjával beszél, majd másodpercek múlva máris Walden karjai között találom magam, a táncparkettnek kijelölt terület szélén, majdhogynem távol a többiektől. - Ajánlom is, különben meg kell, hogy szabadítsalak tőle. - mosolygok cinkosan rá, majd a zene ritmusának lassú változására a kelleténél szorosabban simulok hozzá, és karjaimmal átfonva a nyakát húzom őt is magamhoz. - Köszönöm. Végül is, te sem tagadhatod le a sármos vonásaidat. - suttogom neki, nevetve. Egyedül Octavia érkezése szakítja meg a közös pillanatunkat. Meglepve pislogok a lányra, hiszen tudom, hogy a bátyám egyik legjobb barátnője, viszont velem eddig még kevésbé barátkozott, éppen ezért is furcsállom, amikor felköszöntés gyanánt hozzám sétál. Vagyis inkább Walden és közém áll. Már éppen megköszönném a kedvességét, amikor az ajándékdoboza mellé egy teljesen más dologgal is meglep: hirtelenjében rendesen megcsókol. Talán az alkohol vagy a szer hatására, vagy csak megdöbbenésemben, de eszemben sincs tiltakozni ellene, sőt, mintha teljesen természetes dolog lenne, amit éppen csinál és csinálok, visszacsókolom, és csak hosszúra nyújt másodpercek múlva távolodok el tőle, szinte észre sem véve a második ajándékát. - Ö, azt hiszem, hogy köszönök, mindent. - próbálom megtalálni a megfelelő szavakat, majd előbb a bátyámat, utána pedig Cheyannet és Waldent jutalmazom meg egy-egy bocsánatkérő pillantással, mit sem törődve a minket körülvevő emberek tekinteteivel. - Oké, ha már páratlanul vagyunk, mit szólnátok hozzá, ha a tánc helyett inkább valami mást csinálnánk? - nézek egyikről a másikra, reménykedve, hogy valaki megtöri a kínos csendet, és előáll egy remekbe szabott ötlettel.
Mellesleg, drágáim, ha nem vállaljátok önként és dalolva, hogy kire hasson a pár pohárba belecsempészett meglepetésszer, a jog a testvéremet és engem illet majd meg, hogy ezt eldöntsük, és kijelöljünk pár résztvevőt a célra. Csak előre szólok.
Vigyorogva iszom meg a már most sokadik pohárka italomat, és csak remélni tudom, hogy Vesta nem kutyult bele valamit, amitől még jobban kiütöm majd magam a mai estére. Ígyis azt tervezem, de hát azért emlékezni is szeretnék néhány dologra. Egy pillanatra még Doris felé vetem a pillantásomat, de aztán visszafordulok Cheyához, akivel igazán jól sikerül a táncunk, de hát amikor meghallom Oci visítozását, azonnal elengedem és már a várt leteperésre készülök, ami természetesen hamar meg is történik. - Köszönöm Cimbi. - Vigyorom az égig ér, ahogy egy apró puszit küldök poénból a lány felé, valamint az ajándékot is elveszem tőle. A bogyót ugyan egy pár pillanatig még értetlenül nézegetem, de mivel már a lány odébb állt Vestához, ezért csak megvonom a vállam és bekapom azt. Aztán persze nincs mit tenni, a pohárka a kézben, a lányok pedig valószínűleg tovább állnak, így közelebb sétálok Waldenhez és kíváncsi tekintettel pillantok felé, főleg amikor Vesta közli a mondandóját, hogy valami mást kellene csinálnunk. Úgy érzem, hogy a pia egyre jobb hatással van rám, és remélem, ez nem Oci bogyójától lett hirtelen, majd kíváncsian, kissé vidáman kérdezek vissza. - És van is valami ötleted, drága húgocskám? - Az irónia azért kicsit fellelhető a hangomban, a titoknak titokban kell maradnia, ez nem vitás, de miért is ne lennék benne bármiben ma? Ez az én -a mi - napunk!
Már épp kibökném, hogy mi a helyzet, de meggondolom magam és inkább megrázom a fejemet, nem fogom neki elmondani, legalábbis még nem. - Ez most nem is lényeges, hagyjuk. - legyinten egyet nevetve, talán jóban vannak és nem esne jól neki, ha ezt mondanám, hogy Shane egy megátalkodott nyomorék csicska, akinek minden levegő vétele egy bűn a varázstársadalom ellen, nem is beszélve arról, hogy mekkora oxigén pazarlás.. Nem fogom elijeszteni mellőlem, inkább próbálok vele másról beszélni, és mikor bemutatkozok, akkor azt mondja, hogy szép a nevem, én pedig csak elmosolyodom. Ez most amolyan bók akart lenni? Nem, tényleg nem tudom, én még senkivel sem.. flörtöltem vagy mi a fene, szóval nekem idegen terep, de mondjuk.. ez csak egy beszélgetés, nem kell semmit sem túlgondolni. Hagyjuk, baromság.. Aztán pia jelenik meg a kezemben, én pedig köztudottan nem fogyasztok alkoholt, így felajánlom neki a részemet, ő pedig megissza. Legalább nem nekem kell, nem is tudom, hogy ebben mit élveznek mások, büdös és állítólag nincs is jó íze, na de ez sem az én dolgom. - Az egészségedre. - mondom neki mosolyogva és megnézem, ahogyan eltünteti mindkét pohár tartalmát. Annyira nincs kedvem itt bent lenni egy légtérben Zabinivel, így inkább menekülnék is a lehető leghamarabb, pont ezért hozom fel a dohányzós témát és szerencsére ő is cigizik, ami remek. - Én is dohányzom. - ragadom meg a karját és mosolyogva nézek a szemeibe. - Most szépen kimegyünk és elszívunk egy szálat. - elkezdem rángatni és sajnso az egyetlen út Zabiniék mellett vezet, így tehát Waldenról és a többiekről tudomást sem véve haladok Capricus-szal tovább az erkély felé, majd a cigi után megkapják az ajándékot, de ehhez kell egy cigi és.. ha átadtam, akkor már mehetek is innen a fenébe, alig várom! Amikor kiérünk, akkor megállok, előveszem zsebemből a cigis dobozt, majd kiveszek egy szálat, berakom a számba és megkínálom őt is, majd ha elfogadta vagy nem, akkor meggyújtom a sajátomat. - Alig várom, hogy elszabaduljak innen.. - dünnyögöm, majd rájövök, hogy nem éppen illő ilyet mondani valakinek, akivel épp dohányzom, szóval szívok egy mélyet a cigimből, kifújom és összekulcsolom a kezeimet a mellem alatt. - Nem veled van ám bajom, rendes tagnak tűnsz. - mosolygok rá és remélem, hogy most nem fog innen elhúzni a fenébe..
Kezdőlap
Boldog szülinapot Zabini! Reggeltől kezdve ezzel a mondattal vidítottak és egyre jobban vártam az esti bulit, amit Vestával közösen szerveztünk meg a Szükség szobájában. Ez valahogy tradícióvá vállt, mindig együtt ünnepeltük meg a születésünk napját, akár jóban voltunk akár nem. A meghívókat napokkal ezelőtt kiküldtük bagolypostával a megfelelő személyeknek, és megadtuk a titkos helyszínt is, ahová remélhetőleg mindenki valahogyan eljut -de a biztonság kedvéért beleírtuk a pontos használati utasítását a teremnek-. Nem szabtuk meg, ki kinek mondja el, vagy éppen ki kit hoz magával, hiszen sosem volt értelme ilyesmit megtiltani... tapasztalat. 
Rövid reagokkal, kérlek jelöljétek, hogy kinek írtok! Bárki jöhet, aki jóban van velünk vagy csak úgy 'meghivattata' magát 
§§ Buliii §§ ™
