Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Úszkálj, kicsi halacskám, kifoglak téged lassacskán - Prisca & Evan EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Úszkálj, kicsi halacskám, kifoglak téged lassacskán - Prisca & Evan EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Úszkálj, kicsi halacskám, kifoglak téged lassacskán - Prisca & Evan EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Úszkálj, kicsi halacskám, kifoglak téged lassacskán - Prisca & Evan EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Úszkálj, kicsi halacskám, kifoglak téged lassacskán - Prisca & Evan EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Úszkálj, kicsi halacskám, kifoglak téged lassacskán - Prisca & Evan EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Úszkálj, kicsi halacskám, kifoglak téged lassacskán - Prisca & Evan EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Úszkálj, kicsi halacskám, kifoglak téged lassacskán - Prisca & Evan EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Úszkálj, kicsi halacskám, kifoglak téged lassacskán - Prisca & Evan EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 38 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 38 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Úszkálj, kicsi halacskám, kifoglak téged lassacskán - Prisca & Evan



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Kedd 4 Ápr. - 2:42
to Prosca
Amilyen csodálatos napra ébredtünk ma úgy döntöttem hogy mivel szombat is van, nem fogok semmit csinálni legalábbis a délutánomat nem vagyok hajlandó semmiféle elfoglaltságnak kitenni. Délelőtt letudtam az összes megmaradt beadandóm, maradt egy csomó szabadidőm. Én nem halasztok mindent az utolsó pillanatra, így viszont sokan néznek rám ellenségesen azért, hogy nem megy el tanulással az egész hétvégém. Nem tudom pontosan milyen idő van kint, ezért rendesen felöltözöm az iskolai taláromba és úgy indulok el, lustán kényelmesen haladok a Fekete tó felé, hogy megmártózzam egy kicsit, és talán még új élményekkel is gazdagabb lehetek. Szeretem a tavat, mindig tartogat valami új meglepetést. A múltkor a víz alatti városig sikerült leúsznom a sellők közé, akik bár nem túlságosan barátságosak, mégsem voltak ellenségesek, és volt ott egy sellő lány, aki még beszélte is kicsit a nyelvünket és ahogy leérek a partra, eldöntöm hogy őt akarom megkeresni. Levetkőzöm, és elvégzek magamon egy melegítő bűbájt hogy ne fagyja meg és részleges transzformációval átalakítom a lábaimat uszonyokká. Ezután már csak a buborékfej bűbáj létrehozása maradt hátra. Kell hogy lélegezni tudjak a víz alatt. Ez azért nem utolsó szempont, na. Bő fél órámba telik hogy megtaláljam és integessek neki, hogy jöjjön ki a parthoz közel, mert így nem tudok beszélni a víz alatt. Kibukkan a fejem és megszűnik a bűbáj, és kiülök a sekélyesbe hogy derékig vízben maradjak.
- Szia Prisca. Mizújs? - köszönök neki mintha csak régi ismerős lenne, hiszen egy kétszer már találkoztunk, és ha már itt vagyok akkor akár beszélgethetnénk is.
- Mi újság a sellők között? - kérdezem, soha nem lehet tudni hogy mikor jön jól egy sellő az ember ismerettségi körében.

Not gonna die || lesz ez jobb is
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Prisca

Prisca

C’est la vie
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Gemma Ward

»
» Hétf. 17 Ápr. - 11:12



Hosszú, hosszú ideje várjuk odalent azt a napot, amikor megünnepelhetjük, hogy a Hold végre megcsókolhatja a Napot, amiért az hajlandó minden éjszaka meghalni a kedvéért, hogy ragyogni láthassák. A szelkikkel ellentétben én azonban nem a vidám hangulatú készülődéssel töltöm a napot, nem is azzal, hogy a városban segítsek a Bölcseknek, hogy előkészítsenek mindent a szertartásokhoz, sőt, még csak nem is az elméletben jól bevett táncúszások gyakorlásával készülök fel az ünnepségre.
Amennyire vártam a nagy eseményt úgy egy héttel ezelőtt, amikor elkezdték a megrendezést, most éppen annyira menekülök tőle, és állhatatosan döntöm el, hogy nem leszek jelen. Aki esetleg azt képzelné, a víz alatt képtelenség sírni, az téved, még ha a mi zokogásunkkor nem is csordul könny a szemünkből. Szívemhez kapott kézzel, mintha az bármin segítene, úszok minél messzebb a várostól, zaklatottan félresöpörve a zavaros vizet magam körül. Elegem van. Egyedül akarok maradni. Hagyjanak békén. Nem értem, miért baj az, ha kicsit nagyobb vagyok és fehérebb, mint ők.
Messzire elkerülöm a tónak azon részeit, ahol a vadon élő kákalagok tanyáznak, és közel úszok a felszínhez. Ott legalább biztosan nem fognak keresni, még ha sokáig nem is térek vissza. Kedvenc menedékem olykor sokat segít, az emberek nagyon érdekesek, és nagyon barátságosak is, aztán pedig nem is beszéltem még mindarról az érdekességről és csodáról, amiről ők beszámolni képesek, és amiktől a szelkik népe annyira óva inteni próbál engem. Pedig csak félreértik őket. Azonban most ez az a pillanat, amikor nem vágyom még a kétlábúak társaságára sem. Csak homályosan veszem ki azt az embert, aki levegőbuborékkal a fején, és uszonnyal a lábán környékez meg, mely egészen hasonló az enyémhez. Kevesen vannak, akik olyan jól úsznak, mint ő, már egy emberhez képest, és még kevesebben, akik hajlandóak lemondani a lábukról a víz kedvéért.
- Nem értem, miért kérdezitek mindig ezt. Mondtam már, hogy a papír nem marad meg a vízben. – válaszolok neki, miután kibukunk a felszínre. Éppen csak nyaktól felfelé merészkedek ki, Evan tekintete helyett pedig a saját tükröződésemet figyelem a víz felszínében, mialatt egy kérdés fogalmazódik meg bennem.
- Mondd csak, Evan. Szerinted hogy tudnék világgá menni? – megemelem a fejem végül, és ránézve címzem felé kérdésem. A lehetőségeim eléggé korlátozottak, de talán minden jobb annál, mint az, ami most van.
- Te mindig mindent tudsz! Még a lábaidból is tudsz uszonyt csinálni! Ilyet senki mástól nem láttam. Akkor biztosan meg tudod mondani nekem, hogyan tudnék világgá menni. Tudod… Ki a tóból. El, valahová. – faggatom, hátha választ tud adni a kérdésemre. Nincs igazán más, aki választ adhatna rá.
Evan      413      music

© KB
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Kedd 18 Ápr. - 18:49
to Prisca
A Fekete tó vize talán még hideg ilyenkor, sőt szinte biztosan, de a melegítő bűbájnak hála amit a testemre szórtam nem érzem hidegnek, csak kellemesen langyosnak, és mivel mozgásban vagyok úszás közben, nem fázom. Később meg majd felöltözöm, és akkor sem fogok, csak találjam azt a sellőt, akivel beszélgetni szoktam. Érdekes módon most nem vágyok senki társaságára de egy lelkes fecsegő sellőére igen. Ki érti ezt? Jó fél órám megy el, de csak megtalálom és integetek neki hogy kiemelkedhetnénk a vízből, hiszen ő tud a felszín felett is beszélni, de én nem tudok itt a víz alatt csak lélegezni a varázslatom segítségével. Ahogy felúszunk a víz fölé nem tüntetem el az uszonyaim, csak a buborék fej bűbájt szüneteltetem és veszek pár mély levegőt. Mindig elképeszt hogy a mágia mi mindenre nem képes. Ahogy az is, hogy mennyire nem érti ezt a világot még a sellőlány.
- Prisca, már elmeséltem neked hogy ez egy olyan hasonlat, amit akkor kérdezünk ha azt szeretnénk tudni hogy mi történt veled. Az újság tele van hírekkel, és ha azt kérdezzük mi újság? Akkor azt szeretnénk tudni hogy történt-e veled valami - jó vagy rossz - amit meg szeretbél osztani másokkal. Egy egy... szófordulat - magyarázom neki türelmesen, mert tudom, neki sok minden újdonság, és nem mindig ért meg mindent. De amilyen lelkes szerintem emlékezni fog ezekre, mert nagyon szereti az embereket faggatni mindenféléről.
- Világgá menni? Technikailag képes vagy világgá menni bár nem örülnék neki ha társaság nélkül maradnék - hiszen a vizek össze vannak kötve és a fekete tóból is vezet kifelé pár csatorna, ahol közlekedhetnek a lények. Egy kis hallgatás után azonban kitör belőle valami elkeseredettség vagy mi és a part felé lubickolok. Hoztam neki valami apróságot csak nem hoztam be a vízbe.
- Azért messze nem mindent. Ha mindent tudnék, nem kellene iskolába járnom. Oh, ez nem olyan nagy dolog, csak a legtöbben haszontalannak tartják, mert nem szeretnek úszni - válaszolok kis mosollyal.
- Ki a tóból? Hát ez jó kérdés. Szerintem fajt nem igen tudnál váltani, még a százfűlé főzettel sem. Te alapvetően vizi életre van berendezve - merengek el, biztosan megoldható de jelenleg nem tudom a választ a kérdésére.
- Miért akarnál világgá menni? Nézd, hoztam neked egy apróságot - nyúlok a part felé, és felé nyújtok egy pennát amit ha víz ér, akkor sem tapadnak össze a tollbarázdái. Kék és zöld árnyalatokban pompázik. Víztaszító bűbájjal kezeltem. Írni ugyan nem lehet vele a vízben, de nem mosódik szét, és tapad össze.

Not gonna die || lesz ez jobb is
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Prisca

Prisca

C’est la vie
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Gemma Ward

»
» Szomb. 27 Május - 11:06



Jól beszélem az emberek nyelvét, megértem szavaikat, ahogyan ők is értik, mit akarok kifejezni számukra, köszönhetően annak, hogy kevésbé különbözök tőlük, mint amennyire a szelkiktől is eltérő vagyok. Vannak azonban olyan mondataik, amik mindig zavarosak maradnak számomra, mintha moszatos, algás vízen kéne keresztülsuhannom, a kezeimmel hiába választanám őket ketté.
- Furán fordítgatjátok elfelé a szavaitokat. Nálunk mindenki egyszerűen beszél. – állapítom meg, hogy a hiba ismét nem nálam van. A fentiek úgy neveznék, kulturális összeférhetetlenség, bár én talán nem fogalmaznék ilyen durván.
Persze, tisztában vagyok azzal, hogy van egy folyó, mely kivezet a tóból. Úgy hírlik, valahová a tengerek és óceánok felé sodor, legalábbis nekem ezt mondták, s mily csodás is lehet! Tán útra kelhetnék, itt hagyhatnám ezt a világot, hiszen nem ide tartozom, idővel és szerencsével pedig megtalálhatnám azokat is, kik hozzám annyira hasonlóak. Nem egyszer eljátszom a gondolattal, milyen csodás is lenne, ha új életet kezdhetnék, új kalandokat élhetnék, s persze új barátokat, családot találhatnék, hátrahagyván mindent, mely ide, ebbe a számomra olyan apró tóba köt, és azokhoz az emberekhez és félemberekhez, kik azt hiszik, úgy gondolják, ismernek és mindent tudnak rólam, holott csak a felszínt zavargatják, a hullámok a mélyre nem jutnak el. Tudom viszont nagyon jól, hogy bármennyire is szeretném, ez nem marad több, mint fantáziálgatás, s rettenetesen félek meglépni egy ilyen lépést. Hiába csábító egy új és szabad élet reménye, ugyanannyi borzongással is tölt el, ha arra gondolok, mennyi magányt, veszélyt, és hideg éjszakát is jelentene. Még úgy is, ha a hideget különben jól is bírom. A magizoológusok szerint, akik csodámra jártak, a „vadonban” különben sem élnék meg, rövid úton elhaláloznék, vágyakozásom nem lesz más tehát, mint ábrándozás valamiről, amit soha nem kaphatok meg, mely soha nem lehet az enyém.
Hangos sóhajjal próbálok felülemelkedni zaklatottságomon, bár koponyámban még mindig ott motoszkál mindaz, ami a mai nap történt. Elvágyódom innen, kifele, elfele, az egész tó olyan, mintha megfojtana az ismert világommal.
- Biztos vagyok benne, hogy nem maradnál társaság nélkül. Kedves vagy velem, kedves lehetsz másokhoz is. És persze végtelenül türelmes, mint az éjjeli víztükör, mely felitatja a könnyeid, és nem mondja el titkaid senkinek. – sóhajtom Evan felé, így pedig talán érti majd, hogy értékelem a társaságát, és mindazt, amit tesz. Az emberek csodálatosak, ahogyan az egyén maga is, csak ezt mások nem mindig látják.
- Irigyellek, amiért isklába járhatsz, és amiért megválaszthatod, mit is tegyél. Szabad vagy, ne feledd, döntéseid pedig te választhatod. Például te magad döntöttél, amikor a vízbe merültél, és akkor is, amikor megkérdezted, milyen hírekkel szolgálhatok. Mások nem ilyen szerencsések. – beszélek nem csak magamról, hanem általában az emberekről, és az emberen túliakról. Sokakat meghallgattam már, sokak problémáit éreztem magaménak, de számomra ez sohasem volt teher.
- Hű… – nyújtom kezem az ajándék felé. Szemeim csillognak ugyan, de hiányzik belőlem az a fajta, igazán látványos lelkesedés, melyben mindeddig része volt, bármikor bármilyen apróságot hozhatott is nekem. Meséltek persze nekem ezekről a tollakról, amiket madarak hullajtottak, ám ők másként hasznosíthattak, és láttam is hasonlókat azok kezében, kik a parton döntöttek úgy, hogy megírják rémunalmasnak nevezett házi dolgozataikat. De én még sohasem fogtam egyet sem. Az úszóhártyák szinte megfeszülnek ujjaim között, ahogyan a penna felé nyúlok, a puha tapintása pedig egészen csiklandozza fehér pikkelyekkel borított bőröm.
- Köszönöm, Evan. Ezt is magammal viszem, ha rájövök arra, hogy is szökhetnék el. Azt hiszem, rengeteg kedvességet kell majd magammal vinnem. Nem tudom, nem tudom… – aggodalmaskodok egy sort, ahogyan a leendő, Fekete Tó, valamint gonoszkodó szelki mentes életemet tervezem. Nem gondolom komolyan, ez elég nyilvánvaló, mégis elvágyódom most azoktól, akik nem fogadnak be annyira, hogy velem akarjanak táncolni azon a nagy mulatságon.
Evan      592      music

© KB
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szer. 13 Szept. - 22:07
to Prisca
A tópart nyugalmas, alig vannak itt kint, és szinte senki nincs aki beszólhatna nekem azért, amit csinálni készülök. Hiszen az tóban élő óriáspolip miatt elvileg nem is lenne szabad a lábunkat sem betenni ide, de már találkoztam vele és nem volt veszélyes. Csak tudni kell a polipokról dolgokat, és akkor nem jelent veszélyt, pláne ha egy kis mágikus csemegét is visz neki az ember, hogy azt rágcsálja el.
- Furcsán? És akkor még igazán cifra dolgokat nem is meséltem neked, mennyire cifrán forgatjuk - nevetek fel halkan, mert vannak olyan kifejezések, amiken én is elrágódok kicsit, ha éppen semmi más jobb dolgom nincsen. Pláne a félvér születésűek tudnak nagyon furcsán beszélni, akik egyszerre élnek a mugli világban, és a varázslók között. Ami nem helyes. Nem kellene ennyire keverednünk velünk, és a Nagyúrnak igaza van, valahogy meg kell akadályoznunk hogy kihaljunk. Én is ebben hiszek, és mivel a családom nem kérdéses hol áll, így az sem hogy én hová fogok kerülni az iskolai éveim után. Nem vagyok benne túlságosan biztos, hogy hosszú életem lesz, de legalább egy utódot kéne nemzenem, bár egyszerűbb lenne ha lenne kinek. Szerencsésen megúsztam eddig a jegyességet. A sellő szavaira fordulok vissza a víz felé.
- Ugyan Prisca, mindketten tudjuk hogy nem vagyok kedves és jó ember, talán sosem voltam. A társadalmunk ketté szakad lassan, és nem lesz középút, szélsőséges változások jönnek, és én inkább rossz vagyok azt hiszem mintsem jó - végül is ebben a kérdésben sosem jutottam előrébb, mert az én szemszögemből az a jó oldal, amit a nagyúr képvisel, és ahol én állok, de a világ szemében talán pont nem így van. A válaszára csak mosolygok.
- Igen, de ugyanakkot te is megteheted mindezt. A végtelen tenger előtted áll, nem csak ez a tó létezik a világon, leúszhatsz a folyón egészen egy hatalmas tengerig, aminek se vége se hossza. Szabadon élhetsz a víz alatt, és megválaszthatod hogy kikkel. Csak elhatározás kérdése az egész - válaszolok, mert néha annyival egyszerűbb lenne az ő életét élni. Biztosan nem haboznék leúszni az első tengerig, onnan meg még tovább, körbe bolyongva a világot, aminek a nagy része ugye víz. Figyelem ahogy elveszi a tollat de valahogy mintha kissé kevésbé lenne lelkes, bár lehet hogy csak rossz hangulata van nem tudom.
- Láttam, hogy múltkor gyönyörködtél bennük, és ez olyan hogy vízben sem ragad össze bár írni nem hiszem hogy tudsz majd vele, de legalább egy szép darab - mosolyodom el.
- Na, ki vele Priscra, miért is ez a hirtelen vágy, hogy elköltözz innen? - kérdezem végül, mert még nem mondta ki és kíváncsi vagyok. Valaminek csak történnie kellett?

Not gonna die || lesz ez jobb is
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Úszkálj, kicsi halacskám, kifoglak téged lassacskán - Prisca & Evan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» mint ha a fű is hallana, s téged is fűnek vallana
» Prisca & Robert
» Prisca & Boone
» Evan & Olivia
» Cataleya & Evan

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-