Aranyvérű létére egészen modortalan, arrogáns és vad. Az alapvető etikai szabályokkal nincsen tisztában, beszéde, viselkedése és megjelenése egy másodpercre sem tükrözi a társadalomban elfoglalt szerepét, ennek ellenére gőgös, fent hordja az orrát és úgy érzi az egész világ arra vár, hogy ő hódítsa meg.

Felfuvalkodott, nagyképű és fittyet hány minden szabályra vagy elvárásra - elméletben leginkább - amit vele szemben állítanak fel. A szülei elvárták, hogy jól teljesítsen így hát minden olyan tárgyban, amiben a gyakorlati tudás szükségszerűbb, mint az elméleti, igenis jól teljesített: meglehetősen jól átváltoztató és a bűbájok számára érdekes részét is precízen hajtja végre, de a bájitaltan eredményei roppant mód trollnak minősülnek a mai napig, de valahogyan mégis úgy okoskodta ki, hogy a továbbtanulás, mint létező opció  ne legyen lehetőség a számára. Vannak dolgok, amikhez kifejezetten jól ért, vagy van hozzá affinitása, de összességében nézve Antonin nem kiemelkedően inteligens, csak olyan dolgokban jártas, ami elég érdekfeszítő a számára.

Önző és akaratos, inkább tettre kész, mintsem igazán megfontolt. Agresszív, sokszor keveredik keresetlen helyzetekbe, amivel mindenképpen ököllel vagy pálcával kell kivágnia magát. Nincsen tisztában mások és a saját határaival, lételeme, hogy valaki idegeire menjen, hogy kiugrassza  a nyulat a bokorból, hogy kiidegeljen, kikészítsen és idegroncssá tegyen valakit, aki mindenképpen súlycsoporton aluli. Döntéseit a legtöbb esetben indulatai irányítják, néha képtelen átlátni a helyzet súlyosságát, a pálcája mindig előbb jár el, mint a szája, jól lehet ez utóbbit elég nagyra tudja nyitni ahhoz, hogy a jegyesével vitázzon, vagy belekössön valakibe, aki rá néz.

Tiszteletlen, nemtörődőm, végletes típus, valakit vagy kedvel vagy utál, átmenet számára nem létezik. AZ egész világot ilyen sarkosan látja, minden vagy fekete vagy fehér, de soha, semmi nem szürke.

Megbízható és szavahihető, ígéreteit minden körülmények között betartja, jó barát, erős támasz annak ellenére, hogy a legtöbb esetben nem tudja és nem is akarja magát helyesen kifejezni. Pozitív érzelmeket nehezen mutat ki, a negatívakat viszont annál inkább hevesebben. Nehezen kezelhető, első ránézésre tökéletes energiavámpír.

A Dolohov család Oroszországból származik, elvétve, egy-egy rokonuk még megtalálható azon a vidéken, de többségük az 1800-as évek elején emigrált Ororszországból Angliába amikor a nevünk több ponton is összefűződött I. Pál orosz cár meggyilkolásával. Mivel hazájukban igen gazdagok voltak így lehetőségük volt az angliai elit körébe férkőzni vagyonukkal, viszont újkeletű származásuknak köszönhetően, sosem jutottak olyan magasra, mint amilyet elvártak volna. Habár jó házasságokat kötöttek a vagyonuk révén sosem sikerült beépülniük az aranyvérű liga legmagasabb rendfokozatába: sosem vették be őket a szent huszonnyolcak közé annak ellenére sem, hogy többször bizonyították már vérük tisztaságát hivatalos okiratokkal.

A család legtöbb vagyona még a cári Oroszországból származik, az ott eladott birtokaikból, vagyontárgyaikból és korábbi szolgálataikból az uralkodó családnak. Angliában szeszfőzdét alapítottak az 1800-as évek elején és minőségi, orosz vodka nagyiparú gyártásába kezdtek később pedig egyéb szesztartalmú italok forgalmazását is magukra vállalták.

Köztudott, hogy a család nem véletlenül hagyta ott Oroszországot (bár sosem vallanák be, hogy bármilyen szerepük is volt az ott kialakult helyzetben, sőt talán már teljesen feledésbe is merült az időszak számukra olyannyira igyekeznek beférkőzni az itteni elit életébe) ahogy az sem titok, hogy milyen nagyon igyekeznek társadalmilag teljesen kifogásolhatatlan pozíciót elfoglalni az aranyvérűek közepette. Néhányan rebesgetik, hogy a Sötét Nagyúr és hívei által szorgalmazott eszmék éppen emiatt nem is állnak távol tőlük, sőt mind a pozíciójuk mind pedig az ambíciójuk megengedi, hogy felfigyeljenek a  mozgalomra.

Antonin édesapjával sosem ápolt igazán közeli viszonyt, bár távolságtartó ismertségük sosem volt számára kellemetlen. Jókat mosolyogtak az édesanyján, és ugyan olyan fapofával hallgatták a társaságról szóló legújabb pletykákat, amit az asszony volt szíves megosztani velük. Sorstársaknak bizonyultak míg évekkel ezelőtt betegeskedni nem kezdett. Az állapota látványosan romlott, a társasági életből jóidőre kihúzta magát, naphosszat ágyban feküdt, hol vidéki birtokokon hol Angliában, gyógyítóról-gyógyítóra járt, hogy valamilyen megoldást találjanak az állapotára, de sosem lett igazán jobban. Haldoklik és ezt mind nagyon jól tudják.  A családi vállalatot csak névleg irányította, minden más feladatot helyette a felesége intézett Antonin nagykorúságáig. Az édesanyja keménykezű asszony, mindig is inkább ő volt a ház ura, mint a férje, határozott és komoly elképzelései vannak minekután az apja a kérőjét rávette, hogy vegye fel a Dolohov nevet a házasság után. Az asszony pattogós jellem, igazi bábjátékos, a férfiak világában kell nőként helytállnia, mert ugyan Antonin már elég idős ahhoz, hogy egymaga vezesse a családi vállalkozást, az anyja vasmarokkal ragaszkodik kiharcolt, saját pozíciójához. A nyílvánosság előtt így elméletileg a szeszbirodalom a még mindenki által túl fiatalnak ítélt Antonin kezében áll míg gyakorlatilag az anyja anyakirálynőként hoz döntéseket és utasítgatja a fiút.

Mivel az anyja egy vérbeli Dolohov, akinek a család, a név és a vér tisztasága sérthetetlen, így gondolkodás nélkül hozott döntést a család sorsáról, s hogy odaadó hűségüket kifejezhessék Antonint eljegyezte Pandora Selwynnel. Antonin egyáltalán nem rajong a házasság ötletéért sem Pandora személyéért, kifejezett ellenszenvet érez iránta, hibáztatja és okolja, amiért nem azt veheti el, akibe igazán szerelmes.

Az anyja körmönfontságának köszönheti azt is, hogy kapcsolatba került a halálfalókkal, mert habár az aranyvérűek közül sokan az üzleti partnerei, akikkel többször találkozott formális, üzleti megbeszéléseken, mint kártyázásokon vagy bűnbarlangokban, nehezen került volna bármelyikükkel is szorosabb kapcsolatba, ha az anyja nem erőlteti rá, hogy kössenek üzletet és adjon el részvényeket néhányuknak. Anyagi stabilitásuk, Antonin látszólagos rátermettsége, pénzügyekkel kapcsolatos ismertsége, egy birodalom irányítása elég indoknak bizonyult ahhoz, hogy bizonyos ajtók zárjaihoz kulcsként szolgáljon. Antonin többszöri anyagi támogatással járul hozzá a Sötét Nagyúr minden törekvéséhez és nem egyszer engedélyezi, hogy a szeszgyár alatti katakombákban kínzásokat hajtsanak végre.

+16 a szóhasználat miatt

A vállalkozás gringottsi széféhez nem nyúlhatott hozzá. Nem azért, mert az ott lekötött vagyon,  a vállalat bevétele és alapítótőkéje jogosan nem illette meg; Antonin egészen biztos volt abban, hogyha valakit, hát akkor őt az a pénz kurvára megilleti, csak hát arra nem volt ötlete, hogy mire költse: bundái fulladásig álltak a szekrényben, örömlányoknak elvből nem fizetett, birtokot nem akart venni magának, szerencsejáték függőségben nem szenvedett - néha persze eljárt mindenféle helyre, ahol aztán galleonokat nyerhetett vagy veszíthetett, de sosem érezte igazán magáénak azokat a pillanatokat -, alkoholistának nem volt mondható (persze inni azért szeretett, sőt néha egészen arra a megállapításra jutott, hogy részegen a párbajok is egy fokkal izgalmasabbá válnak) bódító szereket meg inkább nem a vállalkozás pénzéből fizetett.
A vállalkozás gringottsi széféhez azért nem nyúlhatott hozzá, mert bármiféle nagyobb galleonmozgás szemet szúrna azoknak az átkozott, szemfüles kis  koboldoknak, akik mindig olyan undorral töltötték el, hogy beszélni is csak olyan pökhendi módon tudott velük; úgyhogy Antonin időről-időre elhagyta Anglia esős vidékét, hogy elutazzon Svájcba vagy Lengyelországba esetleg Macedónia kevésbé ismert varázsbankjaihoz, hogy az ott szétszórt vagyont megcsonkítsa. Ezek az utazások jobb esetben gördülékenyek kellenének, hogy legyenek, az ember fogja magát és lelép, csakhogy egy idő után az ember nem vehet legálisan zsupszkulcsokat agyba-főbe, mert még valaki - olyasvalaki, akinek semmi köze hozzá de kurva kíváncsi - a sarkára talál lépni. Ezeket az utakat jól meg kell tervezni, már csak odajutni sem igazán egyszerű (előbb hopp-hálózaton majd hoppanálva, zsupszkulccsal, feketén vásárolt zsupszkulccsal de hihető alibivel, seprűvel - SOHA, DE SOHA MÉGEGYSZER - megbűvölt hintóval, hajóval - mint kiderült Antonin a hajózást sem bírja - egyéb, hihetetlen dolgokkal), majd szállást kell találni, el kell jutni a bankba, ki kell venni azt a rengeteg pénzt, valami magyarázatot kell találni, hogy mégis miért akar hirtelenjében ennyi pénzt kiszedni a bankból és azt el kell juttatni Angliába lehetőleg úgy, hogy egyetlen-egy auror se kapcsolja le.

Eleinte buli volt meg izgalmas, és egyszerűen imádta ahogyan az adrenalin felszökik benne, jó volt hoppanálni, kiszakadni az országból, bűnös helyekre belógni, kiskirályként megjelenni, de aztán egy ponton már kezdett belefáradni ezekbe a folytonos utazgatásokba, valahogyan mindig kezdte úgy érezni, hogy figyelik, követik és már arra is képtelen volt, hogy eldöntse valóság-e mindez vagy csak képzelgés.

Ukrajnában van, a hónapban már negyedszerre utazott ide, a legtöbb pénzt, ás az illegális zsupszkulcsokat itt a legkönnyebb beszerezni; de Ukrajnában érzi azt, hogy a leginkább a nyomában vannak, itt visszhangoznak a leginkább a  léptei, itt érzi lépten-nyomon, hogy a kirakatokból leső, nagydarab emberek csak miatta isszák azt a vajsört, hogy a kósza, sötét pillantások végig kísérték a bankig vezető útját és most, hogy végre kilépett a szabadba újra, rögtön rátalálnak. Hallott már ezt-azt a Szovjetunióról, az ügyeik intézéséről , az elhallgattatásokról, és ahogyan egyre többször jelenik meg, úgy egyre többször jutnak eszébe ezek a mende-mondák. Nem tudja, hogy miért érzi ilyen szarul magát - nem egyszerűen rosszul vagy pocsékol, egyenesen szarul - de borzasztóan van: a galleonok mennyisége szinte húzza a zsebeit, hallja, ahogyan minden lépésnél megcsörrennek - valószínűleg az egészet csak képzeli - átégetik a táskáját, amit megbűvölt egy csinos kis dohánytartóvá, a kabátja zsebét és mind idehullik a retkes, hugyos macskakőre.
Zsebre dugja a kezeit, hogy a talárja mélyén a pálcájára markolhasson, ahogyan valaki kilép egy üzletből. Minden olyan kihalt, ez tűnik fel neki először, aztán meg az, hogy az öt üzlet mellett ahol elhaladt, csak férfiak meredtek rá. Leveri a víz, nem kellett volna a fogadóban leküldeni azt a pár pohár vodkát, annak a nőnek a társaságában - ebben most már kibaszottul biztos - sőt nem kellett volna mondjuk ma jönnie, jöhetett volna tegnap vagy holnap, mi van akkor, ha kifigyelték, hogy keddenként megjelenik, elsétál a varázslóbankig bent tölt egy másfél órát, aztán peckesen végig baktat az utcán, visszatér a fogadóba és jól elmúlatja az időt.
Az jut eszébe - teljesen irracionálisan -, hogy mi van akkor, ha valamelyik kurva férjét bőszítette fel, vagy mi van akkor, ha pont a varázsmaffia örömlányát nem fizette ki? Akkor most mi fog történni?

Elrabolják?
Felnégyelik?
MEGERŐSZAKOLJÁK?

Le kell higgadnia, szóval vesz egy mély levegőt (miért most kezd el égni a gyomra a vodkától, ide fog okádni, amikor mindjárt elrabolják?) és próbálja nem összeszarni magát. Jól forgatja a pálcáját, tud nonverbálisan varázsolni, de soha, azaz SOHA nem kellett még egyszerre két embernél többel párbajoznia, és most, akárhogyan is hallgatja vagy három cipő kopog a nyomában.  Ha belenéz ennek a ruhaszalonnak a tükrében, három robosztus alak van a  nyomában, mindegyik keze benne a zsebében, és ha nem fáznak - és biztos benne, hogy nem fáznak, ő már úgy izzad, mintha eddig is párbajozott volna -, nos akkor a pálcájukat markolásszák. Megpróbálhatna elhoppanálni, de ha megpróbálja és ezek a tagok - csak ne aurorok legyenek, ezért rimándkodik - lezárták az utcát, akkor vége van, vége, mint egy kibaszott botnak. Futhatna is, de nem olyan sportos és ha még az is lenne, fogadni merne, hogy nem jutna másfél lépésnél tovább, talán még addig sem.

Azt kívánja bárcsak lenne itt vele valaki, mindegy, hogy ki, csak valaki, hogyha úgy hozza a dolog, hát maga elé rántsa - ugyebár inkább azt a bárkit, mint három- de hát nincs itt vele senki, csak ez az három hangos lépés, ez az három pálcára markoló kéz, ez a három valaki. A kirakatok tükröződéséből figyeli őket - tényleg mi a fasznak ivott - hunyorognia kell, hogy jól kivegye az alakokat, azt is csak véletlenül szúrja ki, hogy az egyikük keze lassan csúszik ki a szebéből: az utolsó pillanatban húz maga elé egy pajzsvarázslatot, őskáosz robban.

A szíve a torkában dobog ahogyan küzd az életéért, a varázslatok ezer felé robbannak, szétpattannak, a falnak ütköznek, néhány el is találja a karját, vagy a lábát, égető fájdalmat okozva. Berobbantják az egyik kirakatot, ő pedig beugrik, a lába alatt ropognak a szilánkok, ahogyan letenyerel, hogy fedezék után kutasson beletenyerel: káromkodik, jajjgat ahogyan mélyre fúródnak. Asztalok mögé bújik be, onnan támad vissza, a pult mögé keveredik, valahogyan odaugrik, vagy odacsúszik, az is lehet, hogy éppen átlökte oda egy átok, bezuhan, beveri a fejét - nagyot koppan, bele is szédül - onnan próbál meg aktív támadásba lendülni. Egyet lefegyverez, egyet kiüt, a harmadik elől meg találomra -inkább, minthogy elkapják, inkább, minthogy a belét kitapossák valami ukrán muksik akik az orrát lágyabban törik majd, mint az angolt - megpróbál elhoppanálni: áakaszkodnak, érzi, ahogyan húzzák vissza, pedig ő is alig fér el ebben a láthatatlan csőben: lökdösi, marja, üvölt, a szemét kaparja, a pálcáját nyomja az orrába végül csak eszébe jut valami, valami átok, valami, ami ösztönös, hogy a végén csak az egyikük érkezzen meg épségben.

Csurom vér.
Érzi a vodkát ahogyan a gyomrát égeti.
Öklendezik.
A másik meg nyög, ahogyan vérzik.
Nem kellett volna a szemébe nyomnia az ujjait.
Hány mielőtt törli az ipse emlékeit.
Még akkor is öklendezik, amikor a galleonokat eljuttatja arra a titkos helyre.
Megfogadja, hogy többé nem utazik külföldre, hogy szépen elzárja azt a kurva pénzcsapot és emigrál valahova Malajziába ( azt sajnos nem tudja, hogy Malajzián belül hova is mehetne, sőt ha jobban belegondol azt se tudja Malajzia elég messze van-e innen).
Arra is gondol, hogy mind rohadjanak meg ott ahol vannak, ő hátrahagy mindent a faszba.

Két hét múlva aztán mégis bemegy ugyanabba a kurva bankba.