Te vagy a jégkirálynő, a porcelánhercegnő gránitszívvel. Nem szeretsz magad körül senkit. Sőt, magadon kívül semmi sem érdekel. Önző vagy, de rendkívül okos - félelmetes párosítás.
Mindig tudod, hogy mit akarsz, vagy, hogy kit akarsz. Nem ismered a kérlek, köszönöm, szeretném szavakat. A te világodban csakis az létezik, hogy akarom. És ennek ellenére mindig mindent megkapsz, ami kell neked.
Még a saját véredet, a húgodat is a szolgádként kezelted, ameddig el nem mentél a Roxfortba. Ő pedig követett téged végig, mint valami hűséges kiskutya; és most mit kap érte? Bántást, gúnyokat, könnyeket. Mintha kitagadtad volna a családból.
A Roxfortban neked nincsenek testvéreid. Nincsenek barátaid. Csupán a neved van ott neked és a családunk pénze.
De van egy gyenge pontod; naplót írsz. Talán mert egyedül vagy ezen a világon, és ha nem akarsz belebolondulni a nárcisztikus hajlamaidba, akkor valakivel beszélned kell; ez pedig a naplód.
Megjegyezném, hogy máskor dugd jobb helyre a lelkedet tartalmazó könyvecskét, mert sikeresen megtaláltam. Jó tudni, hogy az örökösödési sorrendben elém akarsz kerülni. Na és mégis hogyan tervezed ezt, húgocskám? Megölsz?
 Ui.: ismerem a titkos kis szerelmedet a griffendélből... (naplód, huszonharmadik oldal, sok szívecske)

 

Eleged lett a nővéred zsarnokoskodásából? És most hozzám fordultál? Érzed, hogy gyűlnek a viharfellegek a fejed felett?
 Felejtsd el, hogy segítek neked. Kilakoltattál a szobámból, csak mert jobban tetszett az ablakomból látható tó, mint a saját kilátásod a kerti törpés kertre.
 Egészen addig, ameddig a nővéred el nem ment a Roxfortba, ugyanolyan hárpia voltál, mint ő. De most elcsendesedtél; rá kellett jönnöd, hogy ő bizony elhagyott, végleg. Nincsen senki, akibe itthon kapaszkodhatsz, hiszen néha a tulajdon anyádból is eleged van.
 Úgy látom rajtad, hogy  megtörtél. Próbálsz barátkozni az iskolában már évek óta, de téged sem a kedvességre neveltek. Mi lesz így veled? Nálam ne próbáld meg helyrehozni a 15 évnyi gonoszságot, húgom.
 Nincsen mese; barátokat kell keresned, szükségből. És persze azért, mert kezdesz a nővéred borzalmas humorának a céltáblája lenni...