Most kivételesen nem én álltam a pult mögött, viszont a dj srácot ismertem, ezért szinte kötelességemnek éreztem, hogy vigyek neki egy italt és köszönjek neki. Néhányszor dolgoztunk együtt, jártunk turnékra is meg minden, szóval eléggé rendben voltunk ami azt illeti, viszont a kapcsolatunk nagyjából munkára korlátozódott. Soha nem haverkodtam dj-kel, magam sem tudom miért annyira azért nem vonzott a társaságuk. Amúgy időm sem nagyon volt rá, mert napközben sokszor aludtam, vagy a testvéreimre vigyáztam, leginkább arra az egyre, aki ténylegesen a vérem. Kamil tény és való, hogy teljességgel életképtelen, és amint lesz pénzem arra, hogy elköltözzek magamhoz fogom venni. Mindig azt terveztem, hogy majd a gyámja leszek a kölyöknek, de eddig sajnos nem tudtam úgy alakítani az életemet, hogy örökbe fogadhassam. Amúgy is szerintem valamilyen szinten elege van abból, hogy úgy kezelem, mint egy kis hülyegyereket és folyamatosan apáskodom felette, de nem tehetek róla, hogy ennyire nem tud vigyázni magára.
Most is tőle jöttem, miután sikerült ágyba imádkozni a gyereket és gondosan bezárni a lakásba amennyire csak lehetett. Mert igen, nem akarom, hogy éjjel mászkáljon és bántsák azok a köcsögök. El sem tudja képzelni, hogy mennyire fáj nekem amikor látom a sérüléseit, mert akkor nyilvánvalóan elmondaná nekem azt, hogy ki tette ezt. Már komolyan azon gondolkozom, hogy lefizetek valakit, aki majd figyel a gyerekre és kideríti nekem a bántalmazói nevét, címét, munkahelyét, hogy utánuk tudjak menni. Az sem számít ha darabokra szednek, vagy megölnek, de Kamilt kurvára hagyják békén, mert ő annyira jó fiú, senkinek sem engedem, hogy bántsa.
Azért viszont annyira nem vagyok szívbajos, hogy egész este a kis kezét szorongatva üljek az ágya mellett, inkább lejöttem bulajozni egy picit, mert fárasztó volt ágyba küldeni a kölyköt, gondoltam itt az ideje annak, hogy kiengjem egy picit a gőzt, felszedjek egy csajt, aztán hazavigyem, vagy ha nem is haza, akkor hozzá menjünk fel. Azért van bennem némi illemre való hajlam, ezért nem viszem anyám nyakára a megdugandó lányokat, az nem teljesen fair azért. A gyerek házába sem vinném, mert mégis az öcsém és pont nem érdekel, hogy már koránt sem annyira ártatlan, mint amennyire annak hiszem, azért nem hiszem, hogy kíváncsi lenne a hangokra, nála pedig elég vékonyak a falak… Így tényleg nem maradt más, mint a lány lakása, villája, doboza az út szélén bánom is én, de ma este kurvára fel fogok szedni valakit.
A dj-vel lefutott néhány udvariassági kör után elvegyültem a saját italommal a tánctéren, aztán hamar meguntam azt is, mert nem lehetett látni a lányok arcát, én pedig csak olyannal kezdek akinek kedves arca van, nem bírom a morcos fejűeket, vagy a túlságosan agyonsminkelt, ribanc beütésű csajokat. Talán éppen ezért indultam el a pult felé, hiszen teljesen egyértelmű, hogy a csinosabb réteg mindig ott van. Már megfigyeltem, hogy a táncolók sokszor csak a már teljesn berúgott lányok, vagy a pasit kereső plázacicák, akiket csak szédítek, mert nem elég jók ahhoz, hogy megérdemeljenek.
Nem is kellett sokáig lábatlankodnom az emberek között, hamar megtaláltam a számomra legtetszetősebb hölgyet, aki elég jó ahhoz, hogy ma este lehorgonyozzak mellette. Nem volt kifejezetten kihívó öltözékben, mégis szexinek tűnt, ez pedig éppen elég indok volt ahhoz, hogy egy vigyorral a képemen induljak el felé.
Pont akkor értem mellé, amikor kikérte magának a piáját, és még mielőtt megfordult volna a fejében, hogy fizetni fog, én már át is nyújtottam a pultosnak a pénzt, és elfogalaltam a mellette levő helyet, ahova amúgy le akart ülni egy nálam sokkal rosszabbul kinéző srác.
- Ugyanazt kérem én is – vigyorogtam a pultosra, aztán lepacsiztam vele, ő pedig visszatolta a pénzem. Szóval a ház vendégei vagyunk. Király, lesz pár ingyen körünk.
- Szia- vigyorogtam rá a lányra, és intettem is egyet neki, szinte azonnal fel is tűnt a belőle áradó vonzerő és szépség, mert annyira egyértelmű volt mind a kettő, hogy az már fájdalmas volt – Még sosem láttalak itt, pedig elég jól ismerem az ide járó társaságot. Most költöztél ide, vagy csak szimplán eddig nem találtál erre a csodára?
Igen, én az éjszakai bárokat komolyan csodáknak élem meg, a fene sem tudja, hogy miért. Talán az lehet az oka, hogy egy bagoly megirigyelné az életmódomat.
- Mikey vagyok – mosolyogtam rá kedvesen, és megjelent az arcom jobb oldalán az apró kis gödröcském, emellett pedig lehet, hogy ez egy kicsit sok volt, de még a kezemet is felé nyújtottam, amit ha nem fogad el sem érdekel, elég frappáns személyiség vagyok ahhoz, hogy tudjam rendezni az ilyesmiket is.


727 | szia asszony<3 | Infinite - Destiny | ruha