Rövid leírás a családodról, a származásukról és a hozzáállásodról a Halálfalókkal és Voldemorttal kapcsolatban. Megveted a rossz oldalt vagy te is közéjük tartozol? Fejtsd ki! Rövid leírás a családodról, a származásukról és a hozzáállásodról a Halálfalókkal és Voldemorttal kapcsolatban. Megveted a rossz oldalt vagy te is közéjük tartozol? Fejtsd ki! Rövid leírás a családodról, a származásukról és a hozzáállásodról a Halálfalókkal és Voldemorttal kapcsolatban. Megveted a rossz oldalt vagy te is közéjük tartozol? Fejtsd ki! Rövid leírás a családodról, a származásukról és a hozzáállásodról a Halálfalókkal és Voldemorttal kapcsolatban. Megveted a rossz oldalt vagy te is közéjük tartozol? Fejtsd ki!

Mikor édesapám legelőször vezetett le azokon a mélyen-nyikorgós lépcsőkön; mikor legelőször éreztem ujjbegyeim alatt a kőfal hideg lehelletét; gyomrom gombostűnyire zsugorodott össze, tarkómon a pihék égnek meredtek, arcomból kifutott minden szín. Mikor édesapám szájából először hangzott fel a halálos átok, szemeimet behunyva, ajkaimat erőteljesen összepréselve igyekeztem kizárni elmémből a folytonosan visszhangzó, utolsó sikolyt; az élettelen test súlyos puffanását a koszos-sárga kövön. Második alkalommal se voltam hajlandó tekintetemet az életéért könyörgő emberre szegezni; édesapám mégis kényszerített arra, hogy végignézzem, nem törődve vízesésként végiggördülő könnyeimmel, amik arcomat áztatták. Néma zokogás rázta testemet; együttéreztem azzal az emberrel, ki utolsó sóhaját lehelte ki; kinek legutolsó szavait csak mi hallhattuk. A tizenharmadik alkalommal már erőteljesen szorítottam ujjaim között a magyal pálcát; ujjbegyeim is egészen belefehéredtek, de nem voltam képes kimondani az átkot; amint íriszeim a kétségbeesett, mélykék lélektükrökbe kapcsolódtak, mintha az agyam teljesen leblokkolt volna. Kezem remegve hanyatlott le testem mellé; az öreg csalódott sóhajtása máig emlékezetembe vésődött, ahogyan a fiatal lány megkönnyebbült vonásai is. Aznap éjszaka ambivalens érzések tartottak éberen; tekintetemmel egyre a plafonon játszó árnyakat figyeltem, s gondolataim sodrásába minduntalan a lány arca férkőzött be. Undorodtam magamtól, amiért nem bírtam teljesíteni a családom által elvárt lépéseket, de azt is tudtam, hogy látnom kell; még egyszer, még utoljára. Mezítelen talpam halkan csattogott a fa-parkettán, ahogyan az éjszaka leple alatt a “foglyunkhoz”, a sárvérűhöz közeledtem; a kulcsok hangosabban csörögtek, mint bármikor máskor, harmadszorra sikerült csupán a megfelelő helyre illesztenem azt, de még az olajozatlan ajtó is mintha lebukásom szerves részévé vált volna.
- Gyorsan, siess, nincsen sok időnk. - Remegő kézzel szabadítottam ki; hálából szorosan ölelt magához, egy gyors, futólagos csókot pecsételve ajkaim vonalára. Ott, abban a pillanatban szerettem belé, s akkor még csak a tudat se környékezett meg, miszerint egyszer az enyém lehet, s ugyanabban a pillanatban el is veszíthetem Őt.

A hideg a csontjaimba férkőzött, s hiába húzódtam a cella legtávolabbi pontjába; az előtte lelkesen lebegő dementorok még ott is könnyedén elérhettek. Zuhogott az eső; az órákat és a napokat már régóta nem tartottam számon, egyedüli reményem és vígaszom saját elmém volt, minek örökös rabjává is váltam. Magam elé képzeltem boldog mosolyát; rakoncátlan, barna tincseit, amiket minduntalan igyekezett a füle mögé tűrni, nem sok sikerrel; kék íriszeinek csillogását és halk nevetését, de ha lehunytam a szemeimet még mindig karjaim szoros ölelésében éreztem jéghideg, élettelen testét; azok a mindig kedves lélektükrök immár a semmibe bámultak és jól tudtam, hogy semmilyen varázslat vagy bájital nem hozhatja vissza. Végezni akartam magammal; el akartam dobni magamtól az életemet, de a Sors közbeszólt; Voldemort nagyúr magához szólított és feladatot adott, ami máig reményként ég szívemben. Meg kell ölnöm a legjobb barátomat, ki elárult, ki megölte a kedvesemet. Csak így nyerhetek feloldozást a múltban elkövetett bűneimért.