Hát nekem nagy családom van, négyen vagyunk testvérek. Van egy nővérem Pearl, egy bátyám Jesse és egy Julie nevű húgom van. Tudjátok én sosem szerettem embereket bemutatni, az inkább Jesse stílusa. Szeretem a családom, mindenkit más miatt. Pearl kedves és aranyos, talán ő a legjobb titoktartó, akit ismerek. Jesse a védelmező és talán rá hasonlítok a legjobban. Julie meg egy nagyon aranyos kislány, mindenki szereti és mindenkit levesz a lábáról.
Ha választanom kéne, hogy ki a kedvencem a családból, akkor a bátyámat mondanám, mert tényleg nagyon hasonlítunk egymásra. Ő sem szeret tanulni és én sem, utálok tanulni, nem bírok megmaradni egy helyben és rávenni magamat arra, hogy betanuljak mindent.. Inkább kviddicseznék a nap minden percében, este pedig a csillagokat bámulnám.

Mindenki azt mondja, hogy egy vérbeli griffendéles ember vagyok, és ebben van valami. Imádom a kalandokat, imádom az ismeretlent és szinte nem félek semmitől. Mindig is egy vakmerő és kalandra vágyó gyerek voltam, aki szerette az ismeretlent és tele voltam energiával, na nem mintha ez mára megváltozott volna. Még mindig ugyanaz a lány vagyok, aki eddig voltam, csak valami megváltozott bennem, a tavalyi támadás és Grace halála.. sok volt már nekem. Senkinek nem beszélhettem róla és nem is akartam, nem akartam belátni, hogy rettegtem, hogy féltem a haláltól, attól hogy elvesztem a bátyámat. Abban a pillanatban, mikor kiküldték rám azt az átkot lefagytam és nem tudtam mit tenni, de Jesse megmentett, mindketten megmenekültünk. Ha anyuék ezt megtudnék, akkor nem engednének vissza az iskolába, mert féltenének minket és okkal tennék. Pearl sem tud semmit és nem is fog... Hiányzik Grace, nem tudom, hogy miért kellett meghalnia..
Idén remélem, hogy nem fog még egyszer megtörténni, ami tavaly. A könyveket és a tekercseket ugyan úgy kerülöm, mint eddig, mert én nem vagyok képes arra, hogy tanuljak. Nem érdekel semmi sem, nem izgat egyetlen óra sem, talán ha kivétel van az az asztronómia. Az az egyetlen egy tantárgy, amit szeretek és még viszonylag meg is tanulok. Az életem a kviddics és a csillagok körül forog. A kviddics, hát első látásra szerelem volt és tudtam, hogy mi akarok lenni, én terelőnek születtem. Rendesen püffölöm a gurkókat és szerencsémre pontos is vagyok, na nem mintha nagyon szükség lenne rá, hisz keres magának célt a labda, akkor van baj, ha engem vesz célba. Volt már egy-két húzós helyzet, de a szerelem töretlen marad. A csillagok meg hát.. ki ne szeretne egy hosszú és fárasztó nap után lefeküdni a tiszta égbolt alá és nézni a fényes kis pöttyöket. Most belegondolva egész kiskorom óta  szerettem a csillagokat bámulni.
Mi van még itt, mit kéne nektek elmesélnem? Ááá, emlékszem még egy régi történetre, egész kicsike voltam akkor még és tudom, hogy olyan dolgot tettem, amit nem kellett volna. Nekem mindig is nagyon hosszú hajam volt és hát egyszer elől maradt az olló, Pearl sem figyelt és Jesse sem foglalkozott velem, én pedig szépen levágtam a fenékig érő hajamat nagyon-nagyon rövidre. Tudom, hogy anyuék nagyon mérgesek voltak és Pearl kikapott, de hát nem gondoltam volna, hogy akkoriban ez rossz dolog. Mára már semmi pénzért nem engedném levágni a hajamat.. Igen, szerinte jelenleg ennyi lenne, ha pedig kíváncsi vagy többre, akkor gyűjtsd össze a kis morzsákat, melyet útközben elszórok.