Plum családja Voldemort hű, ő maga csakis a családjához lojális, nem kapta meg a jegyet és nem is szeretné, és amíg mindent úgy tesz, ahogy a szülei megkívánják, addig biztonságban van. A maga részéről csendesen ítéli el az egész halálfalóságot, de tenni ellene nem tud és nem is akar, amíg a családja életét nem fenyegeti veszély.  

Gondolj valami pozitívra. Ez persze nem jelenti azt, hogy jobb lesz, de egy pillanatra még te is elhiheted, hogy van remény. Klisékkel könnyebb lesz a lelked.
Ott a ház, kastély, de háznak hívod, mert olyan, mint egy babaház, és nem voltál képes kiismerni minden zugát, mert túl nagy volt és sötét és veszélyes, igen, ez az otthonod, de annak sem neveznéd, inkább valami átmeneti szálláshelynek. A szobád a hátsó kertre néz, ahol tilos volt játszanod, nem mintha a fákon nőtt terméseket féltették volna mohó ujjaidtól, de neked elég volt ennyi: tilos, tehát lázadnod kell, újra meg újra megpróbálni felfeszíteni a vaskerítést, átmászni a tűhegyes rácsok tetején, csak egy pillanatra lerakni a lábadat a sáros földre ahonnan…

csontokat mosott elő az eső egy novemberi délutánon…

Nem emlékszel az első látomásodra. Azt hitted álom, csak valahogy kóvályogsz tőle, mintha füstölővel lenne tele a fejed, kavarog és forog veled a világ és te úgy teszel, mintha nem rázott volna ki a hideg, de vacogsz, a kandalló perzselő melege előtt is összekoccan a fogad és már nem mersz futkározni a folyosón és a türköket is kerülöd, mert félsz, hogy látni fogsz valamit…

Csak gyerek vagy és észre sem veszik rajtad, hogy BAJ van, mert nem törődnek veled és ezt jól vésd az eszedbe, hogy hiába a kedves szó, ott csillog mögötte a mérges szemfog… eladtak téged, persze, erre fel vagy készülve, és már úgyis mindegy, örülj, hogy nem őrültél meg, mert kinek kellene egy őrült menyasszony, úgyhogy viselkedsz, ráteszel egy lapáttal a jóságodra, mosolyogsz, szinte ráfogysz a jólelkűségedre, és bólogatsz, az nagyon megy, még a hajad szála sem mozdul a billentésbe…

véres ujjakkal matatsz a kőpadlón, izzadság gyöngyözik a gerinceden, ajkaid a nevét formálják… sikítasz

És a sikolyodat senki nem hallja meg, mert elparancsoltak, messze a vendégektől, hogy öltözz át valami kényelmesebbe, vagyis legyél minél messzebb azoktól, akik véleményt mondanak rólad.

Megkönnyebbülhetsz, mert a legjobb barátod, nem kell tőle tartanod, hogy elárul, hogy nem tetszel neki, majd meglesztek valahogy és vele jól jársz ő meg veled… mindig van rosszabb és te nem gondolod, hogy egy csapásra beléd szeret, vagy te belé, de biztonságban vagytok egymással, és ez az, ami számít.

egy lány a pincében

Nem te vagy az. De lehetnél.