Apu bármit megtenne értem; elegendő, ha kiejtek egyetlen szót a számon és ő már rohan is, hogy beszerezze azt, de cserébe elvárja, hogy mindent a lehető legjobban teljesítsek. Ha egyszer úgy dönt, hogy akad egy számomra megfelelő vőlegény, akkor nem fog habozni; egyetlen pillanat alatt eldönti az egész jövőm alakulását, mert a vér és a hűség Voldemorthoz mindennél fontosabb. Anya egy kedves, szeretetreméltó nő; aki rajong a ruhákért, így nem meglepő, hogy van egy butikja az Abszol-úton. Gyerekként rengeteget jártam oda és sokat játszottam a különböző anyagokkal; beöltözve királylánynak, vagy gonosz boszinak. (Utolsó természetesen mindig is jobban tükrözte valódi személyiségemet.) A bátyám a mindenem és a legnagyobb átkom is egyben; bármit megtennék érte, de a közöttünk lévő kapocs koránt sem megszokott. Már egészen kicsiként igyekeztem őt rossz színben feltüntetni, amiért egy darabig mérges volt, aztán inkább a szeretetével próbált meg nevelni, ez pedig ijesztően bevált.
- eltulajdonítani apa lezárt szekrényének kulcsát, amiben a bájitalokat tartja - ellopni Archie csokibéka-kártya gyűjteményét - megkapni a roxforti levelet - megkapni a legelső seprűt - a Mardekárba kerülni és nem megbánni - nem koslatni Archie után, mint valami kutya - bekerülni a Kvidics csapatba - nem hazudni többet (hahaha, jó vicc)
A közömbösség legfelső fokával szemlélem a nappali kellős közepén lévő művet; a szilánkosra törött üvegek halmazát, a különböző bájitalok és szerek fűszeres egyvelegének bűzét. Mutatóujjam köré szórakozottan tekerek egy hosszú, barna tincset; lágyan harapom be alsó ajkamnak puha-rózsaszínes húsát. Egy múló szívdobbanás erejéig elhitetem magammal, miszerint ez az egész csupán a véletlenség műve; hogy azok a hihetetlenül ritka és drága bájitalok maguktól pottyantak ki a szekrényből; hogy nekem ehhez valóban semmi közöm nincsen, hiszen az esetlegesen rám háruló bizonyítékokat már régen eltűntettem. Édesapám haragos hangja dörren a levegőben; szitkozódva hajítja arrébb az újságot, ahogyan tekintete törött büszkeségeire vetődik, majd onnan rögtön rám siklik; ajkaim lassan konyulnak lefelé, s a lehető legártatlanabb módon pislogok felé. - Én próbáltam lebeszélni, de… nem hallgatott rám. - vonom meg vállaimat gyengéden. - Biztos csak véletlen volt. Ne bántsd nagyon, rendben? Nincs is a Világon szebb dolog annál, mint mikor akad egy nagytestvér, akire ráfoghatsz mindent; az összes elkövetett bűnödért őt tartják felelősnek, s még akkor sem mardossa lelkiismeret-furdalás az oldalamat, mikor apánk teljesen kikelve magából, lekever neki egy pár atyai pofont.
- kapni egy hófehér cicát - bálkirálynőnek lenni - elveszíteni a szüzességemet - barátokat szerezni - igaz barátokat szerezni - szerelembe esni (?) - bodzavirág bort inni (lehetőleg sokat) - soha többet nem inni, semmit
Máig magamon érzem érdes tenyerének tapintását; ahogyan a szoknya alatt simít végig, s ahogyan meleg leheletével a nyakamat cirógatja. Ujjaim a tarkóján lévő apró pihéket szántják végig, hogy aztán végül teljesen, erősen belemarkolhassak a barna, rakoncátlan tincsekbe. Légzése és pulzusa egyszerre gyorsul fel; szíve immár a háromszoros ütemet diktálja. Egyetlen szekundum erejéig kicsit eltolom magamtól, hogy tengerkék íriszeiben elmélyedhessek; most olyan végtelenül nyugodt, türelmes és barátságos, akár a partot nyaldosó hullámok, de tudom; a másodperc törtrésze is elég lenne ahhoz, hogy háborgó vihar dúljon benne. - Arra esetleg még nem gondoltál… - kezdek bele halkan; szavaimat jól érthetően formázva súgom a férfi fülébe. - … mivel már elég régóta együtt vagyunk, hogy mondjuk adhatnál jobb jegyeket is? Vagy esetleg, nem is tudom… ha befejeztem a sulit, akkor esetleg bemutathatnálak a szüleimnek. Biztosan nem lenne semmi ellenvetésük. A remény apró sugara csillan meg lélektükreimben; a férfi reakciója azonban mindent elárul; ahogyan előbb a döbbenet, végül a megvetés tükröződik arcvonásaiban. Megköszörüli torkát; mint aki valami nagyon fontos bejelentésre készül, végül lassan eltol magától, megigazítva csípőjén a farmernadrágot. - Ez csak egy kósza numera, Dakota. Ha azt hiszed, hogy elhagyom a feleségemet, akkor nagyot tévedsz. - ujjai a nyakkendőt fonják át; pillanatok múlva már újra szalonképes állapotban van; én pedig még a szoknyámat sem bírom lesimítani a döbbenettől. - És kérlek, ezentúl ne az a Hollóhátas fiú írja meg a beadandót helyetted, különben kénytelen leszek pontot levonni a Mardekártól. Azt javaslom, hogy keress egy rendes, korodbeli fiút; egy olyat, aki illik hozzád.
- megölni Mr. Faszfejt - megátkozni Mr. Faszfejt - bemószerolni őt a bátyámnál - féltékennyé tenni - jobb jegyeket szerezni az óráján - keresni egy rendes, korombeli fiút (vicc…) - randira menni (ugyan kivel? a hollóhátas nyomival?) - halálfalónak lenni - a sötét jegyet viselni magamon - apu büszkeségének lenni
Canon/Keresett || Metamorfmágus || L. M. & C. B. & H. F.
▽The Age Of The Marauders▽
A hozzászólást Dakota Yaxley összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 20 Okt. - 12:12-kor.
I solemnly swear
I am up to no good
Marlene McKinnon
C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
47
▽ Avatar :
Josephine Langford
»
»Kedd 4 Okt. - 21:17
Elfogadva!
Mhm. Hogy én mennyire kedvelem az írásaidat kedvesem! És az ehhez választott pofikat is szintén. Kis gonosz karaktert hoztál most nekünk, de nagyon tetszik, főleg, ahogy a bátyáddal bánsz. Kíváncsi leszek majd a jövőben mi várhat kettőtök kapcsolatára. Hm, a történeted. Először is a formája nagyon megfogott! Egyedi, de mégis olyan pillanatokat téptél ki, ami Dakota életében meghatározó. Minden egyes szava tetszett, olvastam volna még tovább és tovább, de hát egyelőre csak ennyi. Úgyhogy most foglalózz le, aztán pedig alkoss még szépeket! ^^