Doris & Jesse

Melyik édes kettes?

16+, azt hiszem

A kulcsommal babrálok egy kicsit, mire kinyitom az ajtót. Kattan a zár, lenyomom a kilincset, kitárom, majd ahogy belépünk, úgy csukom be mögöttünk. A házban csend és sötét honol, egy lélek sincs itthon: anya és apa valami egy régi ismerősnél múlatják az időt, így a hétvégén csak mi vagyunk itthon, Pearl és Julie valami zsúrra mentek, szerencsére az is pizsipartinak ígérkezik legjobb tudomásom szerint, Doris fogalmam sincs hol van, de mintha valami koncertet emlegetett volna. Minden körülmény arra mutat, hogy kötelességünk kihasználni az időnket, nem mintha nem tennénk meg ennek tudata nélkül is.
A délutánom egy bárban ücsörögve, lassan fogyó, de újra megtelő, vagy elém rakatott pohár, esetleg üveg mellett telt. Hivatalosan azért ültem ott, hogy a lehető legnagyobb egyedüllétben fogalmazzam meg magamnak, mit akarok a jövőmtől, s mit kell és mit vagyok hajlandó megtenni érte, mi reális és mi áll távol tőlem, mint a csillagok. Példának okáért operaénekes a büdös életben nem leszek, nincsenek meg hozzá az adottságaim, vagy talán csak a kút legmélyén rejtőznek... vagy tanár, nem is tudom, hogy én tűnnék el hamarabb, vagy egy iskola adná ki az utamat előbb.... Igazából pontosan nem tudom miért forog e körül az agyam, hiszen azt már régen tudom, hogy az auror pálya felé akarok elindulni, ez azonban kitartást és kiváló osztályzatokat követel tőlem a R.A.V.A.SZ-on, s utóbbira nem is biztos, hogy képes vagyok. Neki kellene veselkednem azoknak a porosan otromba tankönyveknek vénségemre, mert így még fali dísz sem lesz belőlem. Lusta vagyok, nagyon lusta. Tudom, hallottam már elégszer. Aztán a nem hivatalos részében pedig azon morfondíroztam, hogy mi ez az egész idióta, megmagyarázhatatlan állapot, ami hatalmába kerít néhány pillanatra Cathy mellett, viszont ez olyan röpke idő az értetlenségem fejtegetésére, hogy azelőtt elhessegetem, mielőtt igazán belekezdenék és a mélyére ásnék a jelenségnek. Azonban nem csak a lelkem, hanem a pohár fenekére is nézek az idő múlásával kiürített poharakkal bizonyítva, vagy a valószínűleg mostanra már körülöttem álló csörömpölő halmaz mellett, mázli, hogy a csapos iszonyú készséges, így észre sem veszem, és máris felszívódnak az tartalmatlan üvegek,
Egészen addig zajlott a körforgás, s a mókuskerekem perdült tovább, míg le nem dobta valaki mellém magát, ezzel a csendes magányt társaságra váltva. Rövid italok és flörtszövegek váltogatták egymást ezek után, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy a legnagyobb józanságban kerültünk hozzánk. Magas, sötét hajú, mandulaszemű, napbarnított, hosszú combú lány huppant akkor le a szomszédos székre. Azt mondta nem idevalósi, és valami kirándulásra utaztak ide, éppen városnézés zajlik, viszont ő járt már itt, így csak azért tartott velük, mert olcsóbban jöhetett, hiszen az apja cége szervezi ezeket. Utólag már nem is tudom miért nem a hotelszobájába mentünk, ahol megszállt, hiszen ha lecsatlakozott a csoportról, akkor ott sincsen senki, Ez a lány az, akinek most a fogasra akasztom a kabátját a sajátom kíséretében, s alig fordulok vissza hozzá, máris utamat állja, s lágyan megcsókol, megadva magamat neki hunyom le a szemeim, aztán a végeztével újra ránézek egy kissé bódultan.
- Cathy? - pillantok rá értetlenül, mintha szellemet látnék, ahogy az ő arcát vélem felfedezni hirtelen magam előtt, mintha ő állna előttem.
- Ki? - leheli kéjesen. Azzal olyan vehemenciával és erővel csókolom meg, hogy szusz se maradjon benne, hogy ne is bírjon emlékezni a történtekre, mintha soha el sem hangzott volna ez a név, remélem fel sem fogta mit mondtam. Jesse, térj észre! Itt egy nő, aki felkínálta magát, te meg itt képzelegsz, mint valami félnótás...
Az egyik keze a hajamba szánt, a másik a nyakamat ragadja meg, s úgy húz magához közelebb, hogy én se állhassam a csókjait, amit egyébként sem szándékoztam. Az én kezeim a derekáról a vállára csúsznak, egy körülük viszont hamar elengedi és az arcához kap, amitől egyre hevesebbé válik a csókcsata. Ettől azt hiszem nyilvánvalóvá vált, hogy nem ellenzek semmit, sőt, nagyon is támogatónak hatnak a mozdulataim. Elvigyorodom, ahogy az ujjai megfosztják az ingemet az eddig makacsul szoros tartástól, és a gombokon surrannak végig elképesztő ügyességgel. Amíg ő kirántja a nadrágomba tűrt anyagot, addig én tovább ostromlom őt, s igyekszem kibújtatni a zakójából, amit viselt, ő pedig sietve engedelmeskedik is, így az a földre kerül. Egyre forrósodott a levegő köztünk, szinte már az egész testem lüktetett az izgalomtól, egyre szakadozottabban kapkodtam a levegőt, s minden vér alábbszállt az agyamból, így egyre jelezve, hogy egyre jobban kívánom ezt a nőt, testileg mindenképpen.
- Áh, hülye cipő - szólal meg hirtelen, és a lábára ugrik a tekintete, hogy lekaphassa a magassarkúkat, én már némileg egyszerűbben lépek ki belőlük, s csak letaposom a sarkukat, hogy újra egymásnak eshessünk ezt később meg fogom bánni, de erre sem gondolok.
- Hol van a szobád? - hangzik el az újabb kérdés.
- Az emeleten - felelem egy szabaddá tett pillanatban. Az ajkaim vándorútra indulnak elszakadva a szájától az arcára, a nyaka vonalán, és a válla ívén lefelé heves csókokkal elhalmozva, ahol csak érem, a kezem pedig igyekszik megszüntetni az akadályt, így félretolja a hosszú hajzuhatagot, és sebesen a cipzárt keresi, amitől rohamosan igyekszik megszabadulni. Van valami előnye, hogy nők vesznek körül. Már éppen hámoznám le róla a ruhát, hogy siker koronázhassa a szétnyílt hátú anyag levételét illető törekvésemet, amikor a lépcső felé veszi az irányt, és az elválást is alig viselve el vesszük felfelé a fokokat. Magam után húzva őt csukom be az újabb ajtót erősen nekidöntve őt. Hozzápréselem a fához, és újra elválok az ajkaitól, s végighaladok a csupasz területeken, miközben a szoknyájától is megszabadítom, amitől kissé el is ernyed, ha elengedném szerintem szétporladna. Átadja magát a pillanatnak, vagy inkább nekem, s egyre szaporább és rendszertelenebb levegővételei jelzik, hogy ellenkezésre képtelenné vált. Tény, hogy eddig sem tette.
Újra csak elvigyorodom önelégülten, ahogy az övemmel igyekszik dűlőre jutni, s a nadrágom szorításától megszabadítani, amint kikapcsolta, oda sem nézve irányítom az ágyam felé.
- Ágy - szólalok meg figyelmeztetően mikor már csupán egyetlen lépés választja el tőle, hogy ráhuppanjon, az ingemet pedig sietősen a földre dobom ugyanezzel a levegővétellel. Egyetlen porcikáját sem akarom érintetlenül hagyni, a lecsupaszított mellkasát, hasát hintem be csókokkal, mikor ő végleg megszabadít a nadrágomtól - mindkettőtől.
Nem vagyok hajlandó leállni, különben úgy gondolnám nem vagyok normális. Ennek ellenére mégsem vagyok biztos abban, hogy feltétlenül akartam őt akár csak testileg is. Vissza akartam térni egy életvitelhez, ami addig megszokott volt, lényegében felejteni akartam, semmissé tenni olyan érzelmeket, amiket nem tartottam építőnek, csak kikészítőnek, amik tönkretehetnek egy barátságot és még mennyi minden mást. Nem tudom mi változtatott azon, ahogy Cathyre nézek, mi fordította át a látásmódomat ebbe az őrületbe, de jó lenne ha hamarosan abbamaradna, semmit sem szeretnék jobban, azzal amit most csinálok, pedig a folyamatot igyekszem gyorsítani, vagy legalábbis egy illanó időre kitisztítani a fejemet, úgy, hogy összezavarom egy másik szervem, és oda juttatom a vért, reményeim szerint. Mint a hal, feje is van, de a farka irányítja. Lényegében nem tudok semmiről semmit, de belelovalom magam bátran bármilyen szituációba, egy örök talány, hogy hogy vagyok még életben, és hogy miért ódzkodom ettől az egész helyzettől, hogy hogy kerültem én ebbe bele és miért, hogy hova lyukadunk ki, mit érez a másik fél, hol leszek jövőre, minden egy rohadt nagy titok a jelenemben. Minden egyéb rejtélynek az ágyamban járunk utána egy alig megismert, és valószínűleg soha többé nem látott lánnyal, akit talán Kate-nek, de biztosan nem Cathy-nek hívnak.

Doris & Jesse

Melyik édes kettes?

16+, azt hiszem, bár szerintem ügyesen leredukáltam, de hátha valakinek sok lenne

- Te... Te nem hallod? - szakít félbe, és próbál megállítani a kezével.
- Mit? - kérdezem továbbra is őt csókolgatva.
- A hangokat.. odalentről jönnek - teszi hozzá, és megragadja a kezem.
- Csak képzelődsz - próbálom elfeledtetni vele, bármire is gondolt. Úgy tűnik elég jól megy a dolog, hiszen elértem, hogy megadja magát nekem.
Már lekerültek a ruhák és együtt mozogtunk az ágyamon, amikor valaki benyitott... vagy berúgott. Mármint rajtunk kívül.
- BASSZUS!! - ordítom el magam, amint meghallom azt a hangot, amivel az ajtó bevágódik. Próbálom megragadni az ágytakarót, és azt gyorsan magunkra rántani, ha mást nem is, de elsőre természetesen azt sem sikerül megfognom, és kétszer nyúlok érte idegességemben, a sarkánál fogva húzom magunkra.
Oldalra nézek, hogy lássam ki az, a húgom pedig már szalad is el. Hitetlenül a hajamba túrok, egy pillanatra lehajtom a fejem és egy fájdalmasat nyögök, igyekszem erőt venni magamon, és elindulni.
- Ő kicsoda?!? - kérdezi számonkérően a lány mellettem.
- A húgom - vallom be fájdalmasan. - Bocs, de... ezt most... ezt most muszáj elintéznem - feszülten félredobom a takarót és lepattanok az ágyról, és az ajtó felé veszem az irányt, morgok egyet, ahogy belerúgok az ütőbe, mert természetesen majdnem eltaknyolok benne a nagy sietségben, hát nyilván. Már kimegyek az ajtón mire rájövök, hogy talán nem anyaszült meztelenül kellene a húgom elé állnom, elég sokk volt ez neki, úgy értem... igazából mindegy. Azt sem tudom pontosan, hogy mit gondol, vagy érez most, hiszen kiskorunkban szerintem látott már ruha nélkül, mégis olyan érzésem van, mintha lelki traumát okoztam volna neki, nem tudom ez a lányoknál hogy működik. A támolygás megszűnt, a ködös tekintet tisztává vált - viszonylag, remélem a pia nem fog érződni. Ez az egyetlen jó pontom jelen helyzetben, azt hiszem. Egyébként... Mégis ki a franc várta, hogy majd ránk fog nyitni a húgom - bármelyik. Belegondolni is idegőrlő - valószínűleg ezért felejtettem el felvenni valamit. Ahogy észreveszem visszafutok, körbenézek, és a legelső, amin megakad a szemem, az egy díszpárna, így kénytelen vagyok azt megragadni, aztán egy kisebb tétovázás után arra jutok, hogy az lesz a legcélravezetőbb, ha az ágyékomhoz emelem. Hallom a kuncogást mögülem, amikor megindulok a húgom szobája felé, feltételezem oda rohant.
- Doris - kopogtatok vadul, míg az egyik kezem továbbra is a párnát fogja. - Doris... - nyomom le a kilincset többször is, hogy be tudjak nyitni, természetesen sikertelenül, feltételezem elállja az utamat. - Doris nyisd ki... - kérem kissé erőszakosabban, sőt, parancsolóan, a kopogó ujjaimat továbbra is az ajtón nyugtatva.
Időközben a lány is felért mellém maga, köré tekerte a lepedőt, igazán izgató látványt nyújt, inkább lehámoznám róla azt is, nem kell ez rá, sokkal megindítóbb nélküle.... mára már ebből sem lesz semmi, pedig még mindig flörtölünk a tekintetünkkel. Megcsináltad Jesse, tudhattad volna, hogy eljön ez a nap, viszont mertem remélni, hogy addigra anyáék már felvilágosították, vagy... naaa. Miért nekem kell mindig megszívnom?

Doris & Jesse

Melyik édes kettes?

Ahogy arra várok, hogy bármit is reagáljon a húgom, nem apad a flört, valósággal izzik a levegő és minden körülöttünk K... Kate-tel? Végigmérem valamivel nagyobb világosságban, hiszen most ég a lámpa, és sajnos eszembe jut mindaz, amit a lepedő most eltakar, a formás mellei, a csodás feneke, emlékeim szerint mindegyik éppen beleillik a kezeimbe, mintha nekem alkották volna, és azok a csodás combok, a bőre illata.... Féloldalas mosolyra húzódnak az ajkaim a gondolatra... Elég! Hagyd abba! Most! Mielőtt még... Ez egy rohadt elbaszott helyzet, és sajnos nem a jó értelemben - az is lehetett volna, ha nem idő előtt jelenik meg a húgom. Újra puffogni kezdek a gondolatra, amit csak tetőz, hogy nem nyit ajtót.
Kicsit örülök, hogy ez még sosem esett meg. Hiszen Lea és Michelle.... Szóval... Khm... Velük is eljutottunk idáig, de valamilyen csoda folytán mindig megúsztuk, hogy a kellőnél többen tartózkodjanak a közelben. Ez állati kínos, komolyan. Bár, hogy pontosan mi benne annyira furcsa érzés, azt nem tudnám meghatározni, hiszen továbbra is hangsúlyozom, hogy láttuk már egymást pucéran, nem is tudom a lányok mikor lettek annyira nagyon szégyenlősek, rám ma is jellemző, hogy alsóban flangálok, mondjuk igaz, nem tök meztelenül, de akkor sem értem.
Aztán kinyílik a szája - meg szerintem a csipája is -, és elered a nyelve - most már tudom mire gondolt pontosan Cathy, amikor azt mondta nagylány lett. Nem mintha eddig hiba lett volna a beszélőkéjével, de eddig legalább moderálta magát - minimálisan.
- Chhh - hagyja el a száját mellettem kissé hitetlenül, vagy még valami vérig sértettség is megbújhat benne, annyira nem ismerem őt.... Sőt! ... Az én érdekemben hagyjuk, azt hiszem ebből csak rosszul jönnék ki. Azonnal rávillan a tekintetem, ahogy a húgom nekitámad, és a pártjára is állok.
- Doris Promise Edwards! Azonnal kérj tőle bocsánatot! Most! - utasítom. Nem járja, hogy így beszél bárkivel is, akármilyen kapcsolatban állnak, ráadásul nem is ismeri őt. Oké, én sem túlzottan, csak mától fogva, de ez most részletkérdés, akkor sem engedheti meg magának a kisasszony ezt a hangnemet senkivel szemben. Nem tetszik, nagyon nem tetszik. Azért persze lefelé siklik a tekintetem a kezemben tartott párnára, amikor azt mondja azért nem jön ki, mert meglátja valamimet. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ezt azért mondaná, mert annyira prűd, nem tudom mivel van tisztában, vagy mivel nincs, mit látott és mit nem, de merem remélni, hogy belőlünk nem sokat - meg azt is, hogy másból sem. Erre nem is tudok mit reagálni. A puha párna takarja az egyetlen olyan testrészemet, ami zavarba ejthetné - nem, még mindig nem értem ezt az egész hercehurcát akörül, hogy megláthat pucéran. - És semmit olyat nem fogsz látni ha kijössz, mint amit... mint amit eddig nem.. vagy nem úgy - zavarba jövök egy kicsit még én is. Nem tudom mit mondhatnék, ami megnyugtatja, és abban sem igazán vagyok biztos mi hozta őt kellemetlen helyzetbe... úgy értem... vagyis én értem... nem, nem értem... Azért hallok némi kuncogást a hátam mögül, amitől még kellemetlenebbül  kellene éreznem magam, azonban... egy kicsit hatott... enyhén. Mondjuk kisegítene, ha kiderülne, hogy a szituáció melyik sarka okoz neki lelki törést. - ...Doris... Megígérem, hogy.... - pontosan mit is?
Felkapom a fejem, ahogy mondani készül még valamit. Kíváncsian várom.
Aztán hitetlenül felnevetek, miközben a szabad kezemmel a hajamba szántok zavaromban, amikor Doris kezd parancsolgatni nekem. Mi jogon ad nekem ő utasításokat?
- Állítsd le magad addig, amíg szépen mondom! - szólalkozok oda parancsolóan. Most már dühös is vagyok. Remek. Eddig csak nyűgös voltam, hogy megzavarta, amit, most már... most már zaklatott is vagyok, amiért újabban nagyra nőtt a szája is. - Különben... különben helyreraklak - tulajdonképpen arról fogalmam sincs hogyan, az életem nem velős része az eltúlzott agresszió, főleg nem a húgaim vagy a nővérem irányába, de... de megteszem én, ha meg kell. Nekem senki ne mondja, hogy nem merem... Adná Merlin, hogy ne legyen rá szükségem!
Nem tudom miből gondolja, hogy akkor mi most lelécelünk vissza a szobámba az ő parancsára - ami amúgy nem volna ellenemre, viszont mégsem tehetem... a büszkeségem, vagy mim, nem engedi -, és akkor majd visszafogjuk magunkat, vagy... na. Azonban úgy tűnik ez a mellettem ácsorgó lánynak nem is lenne ellenére, legalábbis a távozás semmiképpen sem, gondolom ezt a hívogató tekintetéből, illetve abból, hogy a csókjai a felé eső vállamon, a nyakamon időznek, s egy halk menjünk elsusogását is meghallom. Most már biztos lehetek benne, hogy valami nő fogja okozni a halálom, azt sem tudom melyikük kikészítőbb. Egyébiránt kétlem, hogy az előtörő hangokra túlzottan nagy behatással rendelkeznénk - ezt csak úgy mondom.