I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Laura Schuller
| » » Kedd 31 Jan. - 12:02 | | | Gilderoy Lockhart A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerüen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot. öltözék A hollóhátas ízlésének tökéletesen megfelel ez a környezet. Könyvek között. A csendes, legjobb barátai között. Néha bizony sokkal könnyebb a porosodó lapokkal bánnia, mint az emberekkel. Nem mondhatni, hogy teljesen antiszociális lenne, de elég gyakran van gondja a társas összejövetelekkel. Egyszerűen unja magát és nem tud mihez fogni az emberekkel. Természetesebben állhatna nyitottabban a dolgokhoz, de viszonylag gátlásos jelleme ebben akadályozza. Ám most kénytelen valamihez kezdeni, elvégre nem mindennap hívják el randevúra. Sőt, fogalmazzunk úgy, hogy őt inkább elkerülik a srácok.
A fiú koccintásra emelt pohara ébreszti fel révedezéséből, így a sajátját is megemeli, hogy halk hangot adva hozzáérintse a másikéhoz. Majd egy halvány mosollyal rögtön bele is kortyol az italba, ami kellemes meleggel és ismerős ízzel árasztja el. Ez az egész olyan furcsa. Máskor ha mondjuk Eddel találkozik be sem áll a szája, faggatja, most meg megkukult, mint egy idióta. Kapva kap az alkalmon, mikor Roy felajánlja, hogy nézzenek kicsit körbe.
- Menjünk! - bólint egyet szaporán, majd még egy bátorító korty után leteszi a poharat, hogy felfedezőútra induljon a fiú kíséretében. A könyvek közötti megnyugtatóan otthonos környezetben lassan ellazulnak a lány izmai, megnyugszik. A nyelve is megoldódik és eleinte csak semmitmondó témákról, majd mindenféle mélyebb dologról kezdenek beszélgetni. Gyakran mutogat a fiúnak egy-egy verset, vagy írást. Időnként hosszú csend telepszik közéjük, amint mindkettejük olvas valamit, de ez a csend egyáltalán nem kínos, hanem megnyugtatóan természetes. A boltban nincsenek sokan, az idő meg csak repül, hogy végül a két fiatal arra eszméljen, hogy a hölgy lassan zárna, így immár jóval oldottabban andalogva indulnak vissza a kastélyba. Az biztos, hogy Gracelyn nem felejti el ezt a Halloweent.
//Ez most akkor egy ilyen zárásféle, és köszönöm szépen a játékot! *-*  // |
|
Kezdőlap
