Nem értem az embereket... Mind olyan.. olyan hülyék! Úgy csinálnak, mintha felsőbbrendűek lennének. Mindent ők akarnak irányítani és ok nélkül eltaposnak másokat, legyen az ember, állat vagy más lények. De kérdem én, miért? Mi értelme van ennek? Ha vezetőnek választanának én rögtön lemondanék a posztomról. Hogy miért? Mert nem akarok másokat irányítani - és mellesleg vezetősködni se tudok...
Ha a hülyeség fájna, az emberek már régen nem lennének... Jobb is lenne..

Néha eszembe jut az a bizonyos kérdés, hogy: "Mi lenne, ha..?"
Mi lenne, ha vagyonos családba születtem volna valamikor és felfogadhattam volna egy rabszolgát? Siklott át az agyamon a kérdés. Hmm... Valószínűleg nem lettem volna olyan, mint a többi jómódú és másképp bántam volna vele.
Egy macskakövekkel kirakott úton mentem, régies ruhák voltak rajtam, olyan amilyet csak a vagyonosok hordtak. Egy piactér mellett haladtam el, mikor kiabálás ütötte meg a fülemet.
- Rabszolgák eladóak! Jók földművelésre és házimunkára is! - hirdette egy ember, aki -valószínűleg- egy ikerpárt rángatott. Két fiú volt, egészen fiatalok, kb. olyan 11-12 évesek. Rongyos ruhákban, piszkosan és megkötözve hagyták, hogy rángassák őket. Engem bámultak. Nem tudtam mit kiolvasni a szemükből. Csak álltam ott és bámultam az ikerpárt.
- Asszonyom! - szólított meg az "árus" - szeretné ezt a két kölyköt megvásárolni? Befoghatja őket dolgozni, kiváló erőben lévő fiatalok.
- Rendben! - feleltem egy kis habozás után, majd kifizettem a két gyereket.
Megfogtam a "pórázukat" és kicsit arrébb mentem velük.
- Nos! - néztem rájuk - Két választásotok van. 1. Elmenekültök és újra elkapnak, vagy 2. velem jöttök és felnevellek benneteket. Melyik? - nem feleltek, csak nézték a környéket - Rendben!
Leguggoltam és eloldoztam őket, majd felegyenesedtem és vártam mit fognak tenni. Csak megdörzsölték a csuklójukat és rám néztek.
- Harry... A nevem Harry.. - szólalt meg az egyik.
- Értem.. És te ki vagy? - pillantottam a másikra.
- Bill vagyok..
- Szóval Harry és Bill. Az én nevem Shirley. A szabályokat majd otthon elmondom, de most gyertek velem!
- Asszonyom! - szólított meg Bill.
- Shirley! - ismételtem meg - Nem asszonyom, hanem Shirley!
- Igen..
- Mit szeretnél? - kérdeztem meg.
- Mit értett az alatt, hogy felnevel minket? - pásztázta a földet.
- Mért, tán nem tudod a jelentését? - vontam fel eggyik szemüldököm.
Na erre már felkapta a fejét és meglepettségtől csillogó szemével rám meredt.
- Ezt komolyan mondja? - csodálkozott Harry.
- Igen és azt is, hogy, ha nem tegeztek kint alszotok az udvaron..!
- Igenis Shirley kapitány! - vágta haptákba magát mind a két gyerek én pedig csak elmosolyodtam.
- Na gyertek! Még lekéssük az ebédet! - mondtam és elindultunk...