|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 486 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 486 vendég A legtöbb felhasználó ( 531 fő) Hétf. 25 Nov. - 3:14-kor volt itt. |
|
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Laura Schuller
| » » Csüt. 27 Okt. - 19:22 | | Gracelyn naplója az évek alatt sok rejtekhelyet látott, eleinte az ágya alatt tartotta, majd a Rengeteg szélénél egy kis lukban. Ám a legutóbbi incidens óta a bőrkötéses könyv visszakerült a kastély falai közé. Fedje jótékony homály a pontos helyét. Borítóján a G.A.N. monogram található meg. Ez a lány legféltettebb kincse. Van, hogy naponta ír bele, van, hogy egy hónapban egyszer. Váratlanul érkezik, rendszertelenül ír. Sok lap lóg ki belőle. Fényképek, kitépett könyvlapok, versek, idézetek, részletek, rajzok. |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Laura Schuller
| » » Csüt. 27 Okt. - 23:16 | | Az első szerelem érintései...♫ give me love ♪
[másodév, október]
Kedves Naplóm! Ma megint együtt léptünk ki a nagyteremből Ethannal. Mármint Ethan Randallal, az elképesztően helyes griffendélessel. Fontos leszögeznem, hogy persze aranyvérű és ugyan még nem beszéltem vele egy szót sem, de gyanítom, hogy észnek sincs híján. Utáltam amikor anya arról beszélt, hogy szerelem, meg ilyenek. De most már értem, már mindent értek! Pont ilyen ez is, mikor ránézek Ethanre. A szívem hevesebben kezd verni, mintha legalább egy kviddicsmeccs után lennék, és fülig vörösödöm. Utálom ezeket a buta fizikai reakciókat, igazán lehetne a szerelem kicsit kellemesebb is. És akkor a gyomromban repkedő lepkékről még nem is írtam, merthogy azok is vannak, de még mennyien. Sajnos ő nem vett észre, mert éppen egy nagyon csinos évfolyamtársával beszélgetett valamiről roppant bizalmasan. De talán jobb is, mert lehetséges, hogy kicsit ostobán nézhettem ki, amint bámultam. El sem hiszem, hogy ilyen szánalmas reakciót tud kiváltani belőlem egy fiú. Időnként komolyan elgondolkodom azon, hogy hol hagytam a józan eszemet. Utána rohannom kellett Gyógynövénytanra, ahonnan földesen, mocskosan, elkedvtelenedve és átfázva tértem vissza. Mivel a talárom használhatatlanul koszos lett, úgy döntöttem inkább átöltözök, ha már elrontotta az egész napom ez az óra.
[másodév, november]
Kedves Naplóm! Körülbelül egy hónapja írok meglepő gyakorisággal Róla. Igen, megint Ethanről van szó. Csak azt sajnálom, hogy egy évfolyammal fölöttem jár. Irigylem a bátyámat, amiért együtt járhat vele órákra. De tényleg, nekem is lenne annyi eszem, hogy egy évfolyammal feljebb tanuljak, és akkor mehetnénk együtt is órákra. Tudod, rajtad kívül még senkinek sem beszéltem róla, de azt hiszem, lehet, hogy Vesta kezd gyanítani valamit. Csak rá ne jöjjön, úgy félek...
[másodév, április]
… Merlinre! Nem bírom tovább, ki kell mondjam, már nem szimplán kedvelem, hanem... azt hiszem... szerelmes vagyok. Igen. Olyan jól esik leírni, biztos ez az igazság. És tegnap, mikor elmentem az asztaluk mellet, rám nézett. Biztos vagyok benne, hiszen én is őt figyeltem és egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Azt hittem ott menten elájulok. A térdeim megremegtek és gyorsan inkább magam elé néztem. De most komolyan, az a tekintet... Azt hiszem menthetetlenül szentimentálisak ezek a sorok, és biztosan nem vállalnám fel soha az életben senki előtt. Vagy kénytelen lennék felejtőátkot szórni az illetőre. Esetleg keserves kínok között kivégezni. De előtted, kedves Naplóm, nincs mit szégyellnem, hiszen Te mindent tudsz.
[harmadév, január]
Kedves Naplóm! Azt kell mondjam, hogy jelenleg alig tudok írni. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb ez bekövetkezik, de nem hittem volna, hogy ilyen érzékenyen fog érinteni. Nos Ethannak barátnője van. Emlékszel még arra a lányra, akiről a múltkor írtam. Igen, a buta szőkére... nos ő lett az. Pedig biztos vagyok benne, hogy igazából csak azért van vele, mert azt hiszi, hogy jól mutatnak együtt. Persze, mert velem még nem próbálta, biztos, hogy mi sokkal szebbek lennénk. Én... én... én próbáltam nem sírni, de nem megy... Megszakad a szívem. Annyi ideje követem titokban minden lépését, figyelemmel kísérem, ha esetleg egy sziá-nál többre méltatna, akkor biztos, hogy megmutatnám neki, hogy mennyivel jobb vagyok és többet érek annál a ribancnál. De azt hiszem erre még sokáig nem lesz lehetőségem... Hjajj, anya, nem mondtad, hogy a szerelem ilyen fájdalmas is lehet. Sajnos most mennem kell, mert az Átváltoztatástan házi dolgozatnak még csak a felével vagyok készen, és jövő hét péntekre kell megcsinálnom. Legalább van, ami lekösse a figyelmemet...
|
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Laura Schuller
| » » Csüt. 3 Nov. - 18:19 | | [egy verseskötet kitépett, megsárgult oldala van becsúsztatva a lapok közé] //A vers Pilinszky János szerzeménye// |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Laura Schuller
| » » Csüt. 17 Nov. - 10:29 | | A sötétség felé....♫ wash away the sin... ♪
[ötödév, vizsgák után]
Kedves Naplóm... Nos... Nem is tudom hol kezdjem. A kezem remeg, a szívem dobog és agyam még mindig nem képes befogadni, hogy hogyan is történhetett meg ilyen. Én...én...én csak arra vágytam, hogy szeressenek egy kicsit. Nem is tudom mi ütött belém. Megpróbálom leírni neked az elejétől.
Tudod, az RBF utáni szabadságban valahogy mindenki felszabadul. Alkohol nélküli mámorban úszunk végig a folyosókon és el sem hisszük, hogy túl vagyunk életünk első nagyobb megmérettetésén. Ilyenkor érkezik az érzés, hogy az ember csináljon valami őrültséget. Ilyenkor jön az, hogy én bármire képes lehetek... Egy ideig én is ezekben az érzésekben úsztam, mikor kijöttem ma a teremből. Aztán egyszer, váratlanul egy sarok mögül rám ugrott a felismerés, hogy egyedül vagyok. Hogy azok, akikkel ünnepelhetek ugyan barátaim, de mint egy társ, valaki, akire mindig támaszkodhatok, aki úgy szeret, ahogy férfi a nőt... nos ilyen ember nem áll mellettem. És persze ebben a letargiámban akadtam össze Ethannel, akit talán első szerelmemnek hívok, de már rég letettem róla, már nem is gondoltam rá úgy egy ideje, főként a kiábrándító történetek miatt, amit a bátyám mesélt róla. Nem tudom mit keresett a női mosdóban, de ketten voltunk csak ott. Valami miatt elkezdett rajtam nevetni, már.. már nem is emlékszem. És a mámor ami korábban a vizsga után hatalmába kerített ismét teret nyert elmém hadterén. Nem tudom, mikor rántottam elő a pálcámat, de a következő képem, hogy Ethan hátrál, miközben neki szegezem. Azt akartam, hogy fájjon neki. Hogy érezze azt, amit én éreztem, mikor hosszú ideig a bűvkörében éltem, ahonnan olyan nehéz volt kitörnöm. Nem hittem volna, hogy ilyet meg tudok tenni. Ösztönösen jött a számra a crutiatus-átok. Mikor SVK-n tanultunk róla, mindig úgy képzeltem, hogy én ezt a borzalmas átkot soha nem fogom használni. Ha mégis, akkor nehéz lesz, nem lesz tökéletes, és együtt fogok szenvedni az illetővel. De ott.. és … az egész olyan végtelenül könnyű volt, olyan jól esett, és … alig bírom elhinni, de élveztem. Élvezettel, már-már kéjesen figyeltem, ahogy vonaglik. Azt hiszem mosolyogtam amint a rémült szemeibe néztem. Majd egyszer csak visszatért józanságom és mint aki álomból ébredt, döbbentem rá, hogy mit tettem. A félelem úrrá lett rajtam. A pálcám kiesett a kezemből, de nem attól rettegtem, rettegek, hogy kirúgnak, hanem attól akivé lettem. Elindultam egy olyan úton, ahonnan nehéz a visszaút, ha egyáltalán van. Megrémít, hogy ennyi sötét kegyetlenség van bennem... Az emléktörlő bűbáj után futottam el. Egészen ide, az erdő széléig. Ott hagytam Ethan-t, és nagyon remélem, hogy nem hiába tanultam annyit az exmemoriamról. De azt hiszem a lelkem egy darabja ott veszett el, és elindultam a pokol tornáca felé... Sikoltva sírok. Sötét. Nem tudom mit tegyek... Ez nem én vagyok. Vagy mégis?... Lebuktam az árban, és nem tudom, ki húz fel a víz alól..
|
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | | | | |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |