Vesta Zabini

That's me, I'm confident

Maradjunk csak a Vestánál


16


Aranyvér


Egyik sem igazán érdekel


Magamtól is elég különleges vagyok


Hollóhátas diák


Jasmine Sanders


Keverék

Tökéletes aranyvér család látszatát keltjük, akik mindenek felett a származásukra a legbüszkébbek, viszont korántsem vagyunk azok. Hogyan is lehetnénk egy rideg és merev apával, egy naiv és kenyérre kenhető anyával, és két, egymással látszólag állandóan háborúzó, titokban pedig egymást rajongásig szerető ikergyermekkel? Nem vagyunk egyszerűen, sem pedig normálisak, soha nem is voltunk, és nem is leszünk.

Végül is büszke vagyok a származásomra, de az viszont mégsem igazán érdekel, hogy milyen elvárásokat táplálnak a testvérem és az én irányomba a szüleink. Apám elborzasztó halálfaló mániája, és anyám hányingerkeltő, szinte már megfojtó elkényeztetése érdekel a legkevésbé.
Egyelőre nem is szeretnék csak magammal foglalkozni, hiába nyüstöl az apám azzal, hogyha már a bátyám nem követi az általa már réges-rég kitaposott ösvényt, legalább én legyek engedelmes lánya. Végtére is, még mindig nem képes belenyugodni, hogy a család évtizedekre visszanyúló hagyományaival szemben inkább Hollóháti Hedvig házába osztott be az öreg süveg, tekintettel a szorgalmamra, a tudásvággyal kapcsolatos csillapíthatatlan szomjamra, és az akaratra vonatkozóan, amivel percekig szuggeráltam a süveget, hogy nekem valóban a kék szegélyes talárt viselők között a helyem. Valószínűleg még az anyám sem hiszi el, hogy az elkényeztetett lánya, aki mit sem szeret jobban, mint régi szerelmes regényeket olvasni, majd a gyakorlatban is kipróbálni az olvasással szerzett tapasztalatait, legszívesebben a klubhelyiségként szolgáló torony boltíves ablakain keresztül szemléli bátyja legalább fele társaságának formás hátsófelét.
Nem vagyok különc, sem furcsa, csak olyan, mint a családunk. Érdekes.

- Na, ne legyél kislány, kelj fel az ágyból, eleget pihentél már! Hogy megyek így nyilvánosan az idegeidre? - nyüstölöm a bátyámat, már ki tudja hanyadjára. Napok óta fekszik a gyengélkedőn, és még mindig nem tért magához, engem pedig ugyanúgy 2 teljes napja nem látni a kastélyon belül sehol máshol, csak a gyengélkedőn. Persze, csak akkor, ha más nem jár erre, azért még ügyelek a látszatra, bár eléggé nehezemre esik. A legszívesebben egész nappal, és éjszaka a bátyám mellett maradnék, de az elmúlt pár évben kialakított arculatunk érdekében próbálom visszafogni magam, és ennek érdekében minden tőlem telhetőt meg is teszek. Csak pár kedves szó, kisebb-nagyobb fenyegetések, megígért találkozó Shane egyik hálótársával, és senki sem pletykál rólunk, egyikünkről sem. Nem lenne jó, ha hirtelenjében kiderülne, hogy idáig mindenkit az orránál fogva vezettünk.