Nevelőszülők gyermeke, akik brit származásúak. Valódi szüleit soha nem ismerte, s mikor megtudta a dolgot, akkor szökött el otthonról és történtek meg vele a dolgok. A nevelők is aranyvérűek, hűek Voldemorthoz, viszont a fiúkra furcsa mód nem erőltetik rá a halálfalóságot. Hagyják, hogy maga döntsön a dologban, viszont amennyire ő látja a helyzetet, nagy valószínűséggel beáll a sorba. Mégis visszakozik még az egésszel, de ettől függetlenül nagyon is szereti a családját, a környezetet ahol és akik között felnőtt.
Mardekár || Aranyvér || 10 és ¾ hüvelyk; Hársfa; Főnixtoll
Rohantam, ahogyan lábam bírta. A Hold teljes alakjában pompázott az égen, vérszomjam pedig uralkodott rajtam. Éreztem az áldozatom illatát, csupán el kellett érnem, és darabokra tépnem. Igen, ezt akartam. Érezni a vért, ahogyan folyik az állkapcsomról, ahogyan vergődik az ember a földön a fájdalomtól, majd végül egy újabb harapással oltom ki az életét. Emberi énem erősen tiltakozott ez ellen, mégis a farkasság uralt. Tudtam, hogy rosszat cselekszek vele, éppen ezért reménykedtem abban, hogy a szerencsétlen kijut a tiltott rengetegből, vagy hamarosan lemegy a Hold.
Már nyolc éves korom óta cipelem ezt a terhet. Nevelt szülők gyermeke vagyok, s mikor ez kiderült, nem fogadtam túl jól, s elszöktem otthonról. Pontosan tudom, hogy akkor csak negyed része volt meg az égitestnek, mégis vérfarkas kórban szenvedek. Melyik gyermek fogadná jól, ha kiderülne az, ha a családja nem is a vérszerinti? Jó, a látható különbségekre figyelmes, de mindegy is. Nem értem miért mondtak le rólam a szüleim, de a mostaniakra nagyobb szükségem van, mint máskor. Aznap este változott meg minden. A kedvenc játszóteremet szeltem át, mikor egy alak bukkant fel előttem és pálcát szegezett rám. Egy villanásra emlékszem csak, és máris a földön voltam. A következő hónaptól kezdve vérfarkasként éltem az életemet…
~Rohanj, te idióta! Még egy kicsit, kérlek, csak egy kicsit tarts még ki!~ Kiáltottam volna annak a személynek, akit megpillantottam, de valahogy szerencséje volt. A farkas énem egy vonyításra lett figyelmes, és sarkon fordulva indult meg a forrást keresni. Minden ilyen alkalommal félek attól, hogy valaki áldozatul esik. Hogy valakit széttépek, akaratomon kívül is. A mai napon is hajszál választotta el az áldozatomat a haláltól. A vonyítást sajnos nem értem el, viszont a Hold kezdett megcsappanni, és éreztem a visszaváltozás jeleit is. A földre estem, éreztem, ahogyan az avar megroppan alattam és szemeim lecsukódnak. Nem bírtam megmoccanni, s mikor magamhoz tértem, csupán egy arcot láttam. Homályos volt ugyan, de az illető cipelt, illetve futott, mert meglehetősen gyorsan haladtak el felettünk a lombok. Rettenetesen kimerült voltam, de mikor megtudtam, hogy ki is visz ki a rengetegből, szívem kihagyott egy ütemet. Boldog voltam, de féltem: hiszen fogalmam sincs, hogy ő volt-e a személy, akit kergettem. Ő, akit kedvelek; Ő, akit szeretek. Soha nem bocsájtottam volna meg magamnak, ha bántottam volna, de szerencsére semmi baja... Szemeim viszont újra lecsukódtak, és mély álomba merültem. Egy újabb teliholdas éjszaka… egy újabb, de vajon meddig bírom még ezt?
Keresett|| Vérfarkas || n/A
▽The Age Of The Marauders▽
I solemnly swear
I am up to no good
Marlene McKinnon
C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
47
▽ Avatar :
Josephine Langford
»
»Pént. 2 Dec. - 7:40
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon kedves Zayn! Már vártam, mikor fogsz elkészülni, hiszen érdekes keresett karakter vagy, és hát Cleonnal a kapcsolatotok is biztosan nagyon izgisen fog alakulni. Főleg, miközben a töridet olvastam..uff, hát nem könnyű ennyi idősen vérfarkasként. Remélem azért megtalálod majd a megoldást, hogy hogyan vészeld át ezt az egész helyzetet! Na de, kérlek foglalózz le, aztán pedig futás is játszani