Már rég nem kéne itt lennie. Már rég otthon kéne lennie, hisz azt mondta, csak egy kicsit megy el sétálni. És mindez jópár órával ezelőtt volt. Az anyja már biztos aggódik érte, hisz nem tudhatja, hogy hol van az ő drágalátos fia. Mert nem is szokott ilyen sokáig kimaradni otthonról soha, mindig, mikor a nyári szünetét a családdal tölti, akkor azt vagy a lakásban teszi, de ha mégis el akar menni valahova, akkor időre, sőt talán még kicsit korábban vissza is ér, mint a megbeszélt. Így nem is lenne csoda, ha a drága anyuci már kész idegbajos lenne, vagy hogy az idősebb testvért már útnak is indította, hogy kerítse elő a fiát. Már amennyiben hajlandó eleget tenni az anyja kérésének. Mert hát valljuk be. nem épp a legrózsásabb kettejük kapcsolata, sőt, még csak semmi szépet nem is tud róla mondani a fiatalabb. De azért reméli, hogy Caliban lesz az, aki hazarángatja, és nem más.
Már amennyiben nem dönt ő úgy hamarabb, hogy végre hazavonszolja a fenekét. Bár ezt se most tervezi, ugyanis nem tudja, hogy álljon úgy az anyja elé, hogy megint egy szép kis lila folt díszeleg a szeme alatt. Mert azt nem akarja, hogy jelenetet rendezzen, hisz tudja jól, hogy azt tenné, és hogy annak az a mugli kölyök inná meg a levét. És bármennyire is nem szívleli azt a jól megtermett gyereket, azt még mindig nem akarja, hogy bármi baja is essen. Mert ő mindig is ilyen volt. Még a legundokabb, leggonoszabb embernek sem akar rosszat, mert úgy véli, ha kedves az emberekkel, akkor az egyszer kifizetődik, és minden jó lesz. Hát ez eddig nem jött neki be. Mert hát az a kölyök már évekkel ezelőtt kiszemelte magának, noha a fiatal kínzását csupán csak a nyári időszakban tudja kivitelezni. De akkor mindig megtalálja. És Cleon van olyan botor, hogy annak ellenére, tudja jól, hogy figyeli a másik, mindig kimerészkedik egyedül. És még a pálcáját sem használhatja a másik ellen - na nem mintha egyébként megtenné. Ő amúgy sem híve az erőszaknak, az idősebb Malachy-val ellentétben ő inkább a szavak embere. És még csak erősnek sem mondható, soha nem is tudta magát megvédeni, ha épp arra került volna sor. Nem is szereti még csak a kisebb vitákat sem, nem hogy a verekedésbe torkolló veszekedéseket, vagy épp az ok nélküli veréseket. Caliban nagy bánatára azonban ezekből bőven kijár az öccsének, és még csak jól sem szokott kijönni belőle.
Ahogy tavaly sem, meg azelőtt sem, úgy most sem. És épp ezért ül most ott, a gyér lámpafény alatt a kihalt játszótér egyik hintáján. Halkan szipogva bámulja az alatta elterülő homokot, amit néha meg is rúg a lábával, ahogy lustán próbálja meglendíteni a játékot. És csak hallgatja az éjszakai neszeket, azon gondolkodva, hogy vajon hogy tudna feltűnésmentesen hazajutni, hogy az anyja ne vegye észre azt a csinos foltot a szeme alatt, és a felrepedt ajkát. Nagy gondolkozásában pedig meg se hallja a halk lépteket, amik felé közelednek.

Haza akar menni. Csak ő tudja, hogy mennyire is lenne most szívesebben otthon, a szobájába zárkózva, vagy az anyja őt mindig óvó karjai közt. De mégsem meri megtenni a hazavezető útjának első lépéseit sem. Nem tesz mást, csupán csak ott ül a hintán, lustán lóbálva a lábát, és az alatta elterülő homokot figyeli. Fél, hogy vajon mit fog szólni az anyja, ha meglátja a felrepedt ajkát és azt a monoklit a szeme alatt. Erre a kérdésre azonban meg is van a válasza, és az valami olyan, ami neki nem nagyon tetszik. Hisz az alatt a tizenöt év alatt, mióta csak megszületett, eléggé megismerte az anyját. Vagy legalábbis azt a nőt, aki a legfiatalabb és egyben legszerencsétlenebb fiacskáját a széltől is óvta, mindentől és mindenkitől megvédte, és ha csak egy rossz szót is mertek volna róla mondani, nem félt volna a legveszedelmesebb átkokat is bevetni, hogy megleckéztesse az illetőt. Ezt pedig Cleon még annak a muglinak sem akarja, aki minden nyáron abban leli örömét, hogy szerencsétlen Malachy-t szétveri. Mert ő már csak ilyen. Ő soha nem akar rosszat senkinek, még a világ leggonoszabb emberének sem. És ő így akar majd az anyja nyomdokaiba lépni, hisz azt nem tudja elfogadni, hogy ilyen jellemmel és habitussal soha nm lesz belőle olyan varázsló, mint amilyet az anyja akar belőle faragni.
Gondolataiba merülve, mik arról szólnak, hogy mégis hogyan ússza meg, hogy bárki is meglássa a szétvert arcát, észre sem veszi, hogy már nincs egyedül. Oh… Pedig ha ezt most előre látta volna… Egész biztos, hogy inkább választotta volna az anyja haragját, minthogy szembe kerüljön vele. Akkor már rég nem lenne itt, és ezt az egész biztosan kellemetlennek ígérkező találkozást is megúszhatta volna. De így csak felkapja a fejét, mikor a kavics a lába előtt landol, s az érkezése vélt irányába pillantva egyszerűen lefagy. Talán néhány pillanatra még levegőt is elfelejt venni, s csak aztán kapja el tekintetét a másikról, és néz pont az ellenkező irányba. Mert a hinta tövében, a homokon megkapaszkodó fűcsomó most sokkal érdekfeszítőbb, mint bármi más. Mint Ő…
- Ne-ne-nem sűrűn jövök ki ide… Pedig a közelben lakunk… Dadogja olyan halkan, hogy talán Zayn nem is értette teljesen mit mond. Még a szája széle is megremeg egy pillanatra, és a hinta láncát erősen megszorítva hunyja be a szemét. Mintha azt hinné, hogy ettől talán eltűnik mellőle a másik, s ha majd valamikor kinyitja a szemét, akkor ismét csak egyedül lesz. De nagy sajnálatára nem ez történik. És a másik még észre is veszi azt a monoklit a szeme alatt, és erővel fordítja maga felé a fiatalabb arcát, mire Cleon csak még inkább összeszorítva a szemét nyüsszent fel. Aztán csak az ajkát beharapva rántja el a fejét, ha a másik meg nem akadályozza benne, és kinyitva a szemét áll fel gyorsan, bár egy kicsit mintha megremegne a lába, és csak egy kicsit múlik, hogy nem huppan vissza a játszótéri szerkezetbe.
- Se-se-senki… nem tette senki… Ne foglalkozz vele… - Motyogja leszegett fejjel, és még véletlenül sem pillant rá, inkább a homokot szemléli, mert jelenleg még azt is jobb elfoglaltságnak tartaná, ha megszámolhatná a homokszemcséket. - Semmiség…
Igen, semmiség… Épp ezért nem is érti, hogy miért is érdekli Zayn-t hogy ki tette ezt vele… Meg amúgy is. Miért? Hisz az elmúlt néhány évnyi ismerettségük alatt soha nem is foglalkozott vele a másik, na meg persze Cleonnak mindig sikerült leégetni magát előtte. Akkor most miért…?