Anyám koreai, apám angol. Mindketten félvérek, anyum metamorfmágus.. Nem igazán kedvelik Voldemortot. Jó ez elég rossz kifejezés arra, hogy tulajdonképpen gyűlölik, de mindegy.. Utálatuk ellenére, sosem neveltek úgy, hogy ne szeressem, de úgy se, hogy imádjam. Mindig azt mondták: "Legyél lányom olyan, amilyen lenni akarsz, mi sosem fogunk megvetni azért, mert az vagy aki." Nem tartozom tehát egyik oldalhoz sem. Mindkét oldalnak vannak olyan érvei, amikkel egyetértek, de vannak olyanok is amikkel nem. Szeretem ezt a világot. Mindig történik valami, ami nem teszi unalmassá.. Akivel kisebb koromban mindig játszottam az unokatesóm volt, Elizabeth Green volt, akivel még most is jóban vagyok. Én is metamorfmágus lettem, amit anyukámtól örököltem. Leginkább az érzéseim irányítják ezt a képességemet, de néha, ha olyan kedvem van, én is változtatok valamit.
Hollóhát || Mért érdekel? || Kocsányos tölgy, főnixtoll, 10 és 3/4 hüvelyk, kissé rugalmas
Bent ültem a klubhelyiségben és olvastam.. volna. A gondolataim össze-vissza száguldoztak a fejemben, mint a versenyautók. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy min is gondolkoztam, de végül dühösen összecsuktam a könyvet és leraktam az asztalra. Fejem hátradöntöttem és a csillagos mennyezetet kezdtem el bámulni, majd tekintetem hirtelen az ablakra siklott. Hatalmas hófehér pelyhekben esett a hó. Elmosolyodtam. Szerettem a telet, tulajdonképpen ez volt a kedvenc évszakom. Mikor minden szikrázóan hófehér, ami majdnem megvakítja az embert. Mikor puha és meleg ruhákat veszünk fel, ha kimegyünk játszani. Apropó játszani! Gyorsan felpattantam és magamra kaptam a kabátomat, valamint a sálamat és már mentem is ki. A hó majdhogynem kivilágította a szememet, de nem zavart, csak vigyorogtam, mint a tejbetök és elkezdtem szaladni. Hirtelen megálltam és elkezdtem összegyűjteni a havat. Hóembert építettem. Milyen könnyű és unalmas lenne az élet az ilyen pillanatok nélkül. Ha nem történne semmi és csak lennénk. Olyanok volnánk, mint a robotok, amiknek nincs lelkük, akik üresek, akiket csak az alkatrészek tartanak össze. Akiknek megmondják mit csináljanak és nincs önálló akaratuk, akiket irányíthatnak. Mire feleszméltem, márt ott állt előttem a hóember, csak az arcát kellett megcsinálnom. Mivel nem volt nálam semmi olyan ezért az ujjammal belerajzoltam a fejébe az arcát és az erdő széléről szereztem botokat. Egyet az orra helyére raktam, a másik kettőt pedig kéznek szúrtam bele az oldalába. Néhány lépést hátrébb mentem és megnéztem az "alkotásomat". Kis háborús után letekertem a nyakamról a sálamat és a hóemberre kanyarítottam. Ezután még egyszer megnéztem, majd gyorsan befutottam a kastélyba, mert már nemcsak a kezeim, de a nyakam is meg akart fagyni. Fellépcsőztem a hollóhát klubhelyiségébe és levettem a kabátom. Szeretem a telet, de azért jó volt megint a melegben lenni, mint a mínuszban. Felkaptam az asztalon hagyott könyvemet és felmentem a hálószobába, hogy ott folytathassam félbehagyott dolgaimat. Leültem az ágyra, fellapoztam a könyvet és elkezdtem olvasni.
Saját|| Metamorfmágia|| Elizabeth Green
▽The Age Of The Marauders▽
A hozzászólást Shirley White összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 19 Nov. - 19:33-kor.
I solemnly swear
I am up to no good
Marlene McKinnon
C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
47
▽ Avatar :
Josephine Langford
»
»Vas. 13 Nov. - 12:21
Elfogadva!
Szia kedves, üdvözöllek az oldalon! Köszönöm szépen az apró és gyors javítást, így már minden szuper és tökéletes. Tetszett a törid és az is, hogy hollós karaktert hozol, mert ők elég kevesen vannak és szegények pontokban sem büszkélkedhetnek, úgyhogy nagyon is szükségük volt rád *-* Kis aranyos, szuper felfogású kari, a történeted is édes volt, hamarosan itt a tél a roxfortban is, úgyhogy lesz majd mit kijátszani biztosan. ^^ Nem is tartalak fel tovább, a foglalóknál megtalálod a szükséges dolgokat, amiket le kell foglalnod és utána vesd is bele magad a játékba! Jó szórakozást ^^