Nem is tudom, hogy mit mondjak neki, mert szavai nagyon is lesokkolnak. Nem, nem rossz értelemben, inkább némává tettek és még nem tudom, hogy erre mit felelhetnék. Mr. Awkward a legaranyosabb ember a földön, akit ismerek. - Nem érdemlem meg a kedvességét. - felelem neki és én sem engedem el, még mindig ölelem és nagyon is élvezem, régen öleltem meg bárki mást a nagyin kívül. Következő szavai csak meglepnek. - Nem hozott. - mondom neki, majd kicsit elhajolok, hogy a szemeibe tudja nézni és elmosolyodom, de nem engedem el. - Ugye én sem hoztam ont kellemetlen helyzetbe? - érdeklődöm tőle.
- Nem tudnék most olyan embert mondani, aki önnél jobban megérdemelné azt, hogy foglalkozzanak vele. És még most leszögezném, hogy ez nem túlzás. - szeretettel, de ellentmondást nem tűrően beszélek, mert nagyon sok nehézségen mehetett keresztül csak a nyáron, és megérdemli, hogy valaki figyeljen rá. Ha más nem, akkor majd én. - Ugyan már, a vezetéknevem elintézi a kellemetlen helyzeteket, önnek emiatt ne fájjon a feje! - rákacsintok, majd szemébe nézek. - Ma nagy előrelépést tett, ugye tudja? - utalok ezzel az ölelésre.
Nem tudok mit mondani, csak pislogok rá és nézem őt, nem hittem volna, hogy lesz egy valaki, aki ennyire fontosnak tart. Még hogy ne lenne más, aki jobban megérdemelné? Dehogynem, egy listát is tudnék írni az emberekről. Szavain kissé felnevetek és megforgatom a szemeimet. - Ezt örömmel hallom. - felelem és következő szavain elgondolkodom, mert igaza van.. Eddig még csak az érintést sem bírtam, de vele ölelkezni is tudok, ami baromi jó érzés. - Igaza van.. - motyogom halkan az orrom alatt és elgondolkodom. - Nem akarom elvenni az idejét a pihenéstől Mr. Awkward. - mondom neki komoly fejet vágva.
Szívből remélem, hogy ezzel az öleléssel sikerült őt kirántani a tartózkodásából, melyet a férfiak irányába tanúsított. Emlékszem, mennyire visszahúzódó volt alig öt perce, és a támadás után is, most azonban a karjaimban van, és érzem, hogy ez neki is jó így - legalábbis remélem, hogy ezt érzem. - Nem veszi el az időmet semmitől, de, ha jól látom, lassan takarodó, önnek pedig a hálókörletében a helye, amennyiben nem szeretne tovább beszélgetni. Ezt a választást meg tudom érteni, és bizonyára etikusabb is, mint az, hogy igazolom a kintmaradását tanulmányi konzultáció néven. Magáé a döntés. - halkan beszélek, mert közel van hozzám, és semmi sem indokolja a tanári, hivatalos hangnemet sem, ezért azt is elhagyom, és a lemenő nap narancsos fényének tükörképét nézem. Nagyjából másfél órája ülhetünk itt.
Tényleg kezd egyre sötétebb lenni és lassan már kéne mennem, mert tanulnom is kéne és meg kell írnom egy beadandót is bájitaltanra. Szóval sajnos kénytelen leszek elköszönni tőle, azonban szavaira nem tudom mit feleljek.. Miért értené meg, hogy ha menni akarok, hisz ő a legjobb tanár a világon. - Nem erről van szó, Mr. Awkward. - mondom neki és remélem, hogy megérti mire célzok, mert arra célzok, hogy több időt és töltenék vele itt kint, de nem tehetem. - Meg kell írnom egy beadandót még, de köszönöm, hogy beszélgethettem önnel. - majd, majd szorítok még egyet az ölelésen, elengedem és elindulok, pár lépés után még visszafordulok, hogy mosolyogva integethessek és ott hagyom egyedül.
Kezdőlap
