Tarah M. Bancroft

Tarah Morgan Bancroft

I know what I am, they know what they are, so let me be

Becenév:

Tarah, kicsilány

Kor:

15

Származás:

Félvér
(örökbefogadott)

Lojalitás:

Azokhoz, akik igazán számítanak

Képesség:

Éretlenség
...ja nem

Csoport:

Beosztást kérnék

Rank:

*

Play by:

Amandla Stenberg

Karakter típus:

Keresett

Charles Xavier Bancroft
Apa. Bár ezt csak bizonytalanul tudom mondani, mindigis olyan távolinak tűntél. Nem hidegnek, idegennek, biztos vagyok benne, hogy neked is ugyanúgy vannak érzéseid, csak nem tudod jól kimutatni őket, és - talán ellentétben a bátyámmal - kitartóan remélem, hogy egyszer igazán is megismerhetünk, beláthatunk a bőkezű támogató mögé, ahol az ember lapul.
De az még a jövő remélt zenéje, addig maradunk ebben a félállapotban, ismerve egymást családként, de valahogy mégis távolról, mind a magunk falai mögül.

Gina Bancroft
Anya. Nélküled nem lennék itt, ez tagadhatatlan. Most, benőtt fejjel jobban látom a döntéseidet, nem egészen, nem mindig voltak a legjózanabbak, átgondoltak, de elfogadom őket, még ha hibáidból fakadnak is, azokkal együtt.
Talán hirtelen felindulás volt, hogy örökbefogadtál, vágyódás egy elmúlt boldogság után, vagy kitörés a magány ellen, de nekem a világot jelentette, és az azt követő években én is neked, egyetlen igazán társaságodként, ameddig Hörk a Roxfortban, az akadémián volt, majd miután tartósan elköltözött tőlünk.
Azért se tudtam soha haragudni, hogy te nem mindig voltál ott nekünk. "Anya pihen", csak hát nem egészen a fáradtságot piheni mindig, sokszor az alkoholt. Nélküled kellett felnőnünk, de tenélküled egymásnak se lehettünk volna ott, se veled, se a bátyámmal, így akármi vett is rá, én csak köszönni tudom, ezt az esetlen, hézagos, de lehetőségekhez mérten összetartó családot.

Heracles Charles Bancroft
Hörk. Az én egyetlen nagytesóm, akire bármikor, bármiben számíthatok. És alakulhatott volna másképp. Azt hiszem, eleinte csak elkönyveltél Anya egy elkeseredett megmozdulásának, nem hittél benne, hogy nem csak a katasztrófa családunkat terjesztette rá egy ártatlan gyermekre. De nem számítottál rá, hogy én leszek majd, aki fogja a kezed, és átvezet a fájdalmas kúrán, hogy én leszek majd, akire a nehéz időkben is számíthatsz, és hogy te leszel, akire én bármikor számíthatok. Hiába különbség köztünk tizenkét év, együtt nőttünk fel, gyakran egymásra utalva, talán te kissé későn és én kissé korán. Tudom, hogy az egekbe magasztalnál, te mennyi mindent köszönhetsz nekem, de azt se felejtsd el, hogy én se lennék aki vagyok, ha te nem vagy ott végigsegíteni sokkal több akadályon, mint elismernéd.

Nincsenek emlékeim a régi családomról. Mondhatnánk persze, hogy hogyan is lennének, kicsi voltam még hozzá, az első évemről Hörk húgaként is csak egy kézfogást tudok felidézni, az érzését, minden mást csak elmondásból, megannyi elmondásból. De pont ez az, amiről beszélek, őróluk még elmondásből sincs semmi. Anya nem akart, vagy csak nem jutott eszébe talán, utánajárni, honnan kerültem az árvaházba, így nem maradt semmi azelőttről, hogy kihozott.
Így az egész életemet ez a családom határozta meg. Csonkának ható, kívánnivalót hagyó, de az igazi. Hörkkel az első nyaram elején alakult ki ez a szoros kötelékünk, előtte nem sok figyelmet szentelt nekem, de a kezelése után ő volt velem egész nyáron, és a Roxfortból hazatérve három teljes évig. Testvérem, apám helyett apám, és néha, mondhatni, még anyám helyett anyám is. Cserébe én is ott voltam neki, sokszor csak egymásra számíthattunk igazán, amikor Apa üzleti utakon volt vagy dolgozott, Anya pedig... "pihent". Megtanultunk vigyázni egymásra.
Aztán elköltözött. Megtanultam vigyázni magamra. Számtalan hétvégét töltöttem így is nála, mindig vártam, hogy hozzá mehessek át, de már nem volt ugyanaz. Önállóvá kellett váljak, és az évek múlásával már többször gondoskodtam én Anyáról, mint fordítva, és Hörkkel is megcserélődött néha a régi forma, én voltam a figyelmes, érett "nagytesó" mellette.
Nyomot hagyott ez rajtam, úgy érzem, már az első Roxfortos évemre is láthatóan érettebb voltam a kortársaimnál, és mostanra összejött az a talán rossz szokásom is, hogy megkérdőjelezem a felnőtteket. Miért is elvárt, hogy szót fogadjak nekik? Tudom, mit csinálok, és felelősséget vállalok érte, komolyan veszem. Ne vegyenek kevesebbnek azért, mert egy egyszer valaki által meghatározott számértéknél kevesebb évet éltem, vagy ne engedjenek el másoknak igen gyerekes viselkedést annyiért, hogy ők jóval fölötte járnak ugyanennek.
Nem mondanám, hogy lázadás ez, de ahol van okom rá, ott dacos éles kritikává válhat. Nem vagyok tiszteletlen az igazi tapasztalattal szemben, csak nem üres számjegyeket fogok elismerni, mert nem az idő múlása tanít felelősségre.

Kedves Herc

Képzeld, ezt a levelet majdnem egyedül küldöm! Persze Anya segít megírni. Jó utad volt? Tudom, csak egy napja mentél el, de nagyon fogsz hiányozni. És ugye hazajössz karácsonykor? És az is lehet, hogy néha ki tudunk menni mi is Roxmortsba, amikor te is.
Remélem nem volt semmi bajod az út közben. Most sajnos nem fogom tudni fogni a kezed, ha rosszul lennél, de csináltam neked egy szivet, az majd tud segíteni a tiédnek ameddig a Roxfortban vagy, az is benne van a levélben!

Szeretettel
Tarah

*

Kedves Hörk

Köszönöm a leveled, csodálatos utam volt, és nagyon izgatott vagyok ennyi új emberrel ismerkedni meg. Azt soha nem is mesélted, hogy ilyen sok szellem lakik a kastélyban. Mondjuk nagyon sok érdekesség van itt, nem csoda, hogy nem tudtad mindet elmesélni az évek alatt, mielőtt rám került a sor, hogy beköltözzek egész évre.
Tényleg így van, hogy harmadikig ki se fogunk tudni menni Roxmortsba? Mi lesz így a hétvégi látogatásaimmal két egész évig, ki fog téged emlékeztetni, hogy attól, hogy szombat van, még keljél föl, és hogy nem, a reggeli nem egy délután háromtól kezdődő étkezés? De viccet félretéve is vigyázz magadra, főleg a pályán, le ne rokkanj, ameddig haza nem jövök.
Üdvözlöm Anyát és Apát, ha jársz otthon, add át nekik.

Borzold meg a hajad helyettem is
Tarah

*

Hörk!

Mi van veled, jól vagy? Egész nap vártalak tegnap Roxmortsban, és nem voltál sehol. Megbeszéltük pedig, és soha nem hagytad még ki ezeket, így is olyan ritkán látlak. Írj amint tudsz, mondd, hogy nem valami bajod esett, vagy a szíved rendetlenkedik. Mondd, hogy csak valami batárnagy buli volt, és ma kezdesz egyáltalán fölébredni belőle. Hova tűntél tegnap?
Kell valami segítség, tudok segíteni bármit? Küldeni esetleg? Még ki is szökök, ha csak azon múlik.
És azt írják az újságban, hogy kiszálltál a Magpies-ból, igaz ez? Ezzel függ össze a tegnap is? De miért hagynád ott őket? Ez életed csapata, az egész karriered. Válaszolj mihamarabb, mert nagyon aggódok most érted, és ha nem írsz rövidesen, Kevinnél fogok rákérdezni, mit tud rólad, mi van veled, ha kell végigkérdezem az egész csapatot!

Remélem, nincs semmi bajod
Tarah

Elfogadva!

Kedves Tarah!

Nem tudnám, és nem is szeretném cáfolni azt, vajon milyen nehéz is egy örökbefogadott gyermeknek. Ott van az új környezet, az új emberek, új fajta értékrendet képviselő társaságba keveredik ilyenkor a fiatal, és a beilleszkedésben, megszokásban nem csak a külső tényezők nehezítik illetve segítik az ember dolgát. Ott vannak a belső korlátok, a magunk által megalkotott kifogások és mentegetőzések, az előző környezetből kölcsönzött viselkedési normák. Persze, minél fiatalabb a gyermek, ez annál könnyebb. Te látszólag hatalmas nehézségekkel felruházott családba kerültél, mégis erős köztetek a kötelék, legyen annak bármi is az oka. Neked így talán könnyebb volt minden. A bátyáddal kölcsönös támaszt nyújthattatok egymásnak, és ez hatalmas segítség mindkettőtöknek és szüleiteknek is. Persze egyedül is helyt állsz az életben, és ennél többet, a talpraesettségnél, nem is várhatnának tőled a szeretteid. Büszkék lehetnek rád, amiért olyan vagy, amilyenek ők talán soha nem voltak, soha nem lesznek, vagy csak később, mint te. Talán apádra hasonlítasz, persze a gyámodra.
Pont a fent említettek miatt nem kellett sokat gondolkodnom az iskolai házadon. Úgy gondolom, tisztábbak a szándékaid, mint a mardekárosokról alkotott sztereotípiákból kiderül, milyen is az ott lévő diák, mégsem vagy a Hollóhátba való. Többre vagy hivatott, így el is engedlek a pincébe. Az lesz számodra a legjobb hely. Még sokra viheted, és bízom benne, hogy jól látom a benned rejlő lehetőségeket. Gratulálok, az iskolai házad nem más, mint a MARDEKÁR!
Robert Blynberch

Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső
Halálfaló lista • A Főnix Rendje listája