Az életemet sosem volt átlagos vagy eseménytelen. Születésem óta láz és hőemelkedés tüneteivel küzdöttem.
Azt mondják, akinek magasabb a testhője, hamarabb hal, gyorsabban öregszik, hiszen hamarabb ég el a szervezete. Az élet egy lassú égési folyamat, ezt mindenki tudja. A varázstalan felfogás szerint, ha a szervezetben egy folyamat túl sokáig áll fenn, legyen akár lelki eredetű a kiváltója, abba bele lehet halni. Talán pont ezek miatt, sohasem törődtem bele a tudatba, hogy esetleg sokkal korábban fogok eltávozni mint a többi ember. Ezt ne úgy értsd, hogy szembe akarok menni a halállal. Felesleges időpazarlás lenne esetemben. És bár nagyobb kihívás, mégis kifizetődőbb, ha az ember legalább önmaga halálától, létének végétől megtanul nem rettegni. Nincs rosszabb, mint mikor a pont ebből fakadó félelme az embert tétlenségre ítéli; hiszen, ha úgy is meghalunk minek tenni bármit? És ez sokkal rémisztőbb, mint szembe kerülni pár maszkos-csuhás seggfejjel.

A szüleim katolikus iskolát választottak nekem mert hát ők jó hívők. A bátyáimmal minden misén ott voltunk amit fontosnak véltek ezelőtt is, ami lelki táplálékul szolgálhatott számunkra szerintük. Én rendszerint végigaludtam őket, vagy a nyálammal játszottam. Hiába ami nem érdekel, azzal képtelen vagyok foglalkozni.
Figyelembe véve szeszélyes, lobbanékony természtemet azonban nem is foghattak volna jobban mellé egy ilyen iskolával. Ha beszóltak oda csaptam, ha valami nem ment erővel, akkor csináltam még több erővel.
Gyerekcsínyek, vakmerő hobbik jellemeztek akkoriban és nem egyszer voltam annak határán, hogy kicsapnak. És még mindig csak általánosról beszélünk! De érdekes módon, az osztály kirándulásain mintagyerek voltam, meg előtte is addig, hogy megkaptam az engedélyt, hogy az osztállyal tarthatok! Az volt a mindenem. Szigetek a lángtengerben. Kicsit sem voltam érdeklény.

Az átlag mugli iskolát nem sokáig élveztem hála égnek, mert hamar megkaptam a levelemet egy másik intézményből. Nem mondom, hogy nem lepett meg, de ez volt életem egyik legjobb fordulata! Miután megkaptam a levelet, anyám első körön elájult, aztán jött minden szar sorban. A Roxfort és a varázsvilág már nem fért össze a nézeteikkel. És a továbbiakban én sem igazán fértem össze a nézeteikkel.
A láz ami születésem óta lappangott bennem, nem beszéltem róla soha senkinek, de kezdett testet ölteni. Kezdett túlnőni rajtam. Már ment a puszta kézzel való vízforralás, meg az ilyen kis hülyeségek, de nem tanusítottam túl nagy jelentőséget neki. Soha életemben nem fáztam. Fogalmam sincs milyen fázni, azóta se tapasztaltam. És megégetnem sem sikerült magamat még egyszer sem, ami hatványozottan hasznos és bizarr. Ezek szerint nagyobb láng kell annak aki velem akar baszakodni. Legalább anyámék biztosan nem tudnak máglyán megszabadulni tőlem! Gondolom ezt én nagy naívan.

Néhai házam a Griffendél volt, nem is értem miért! És lényegében folytattam azt, amit a mugli suliban is. Csak itt sokkal több és klasszabb lehetőség volt mindennek a kiélésére, kipróbálására! Itt se voltam különösebben mintadiák. Éveim alatt öt pálcát fogyasztottam el, míg találtunk egyet ami elbírja a túltöltött varázslataimat és tudja kissé finomítani azt és azóta is hű társam. Nem véletlen volt az egyik kedvenc tárgyam az SVK, sajnos a másik fél minden esetben gyengélkedőn kötött ki. Akkoriban még aktív volt az élő párbaj gyakorlás. Iskolás éveim alatt hamar rá éreztem a közös hangra mindenféle bestiával, lénnyel amit csak LLG-n elénk raktak. És igen hamar a sárkányok megszállottjává váltam. Noha akkoriban még csak elméleti síkon.
A mugli bentalákásos fiúiskola egy valamire volt jó, mégpedig, hgoy rájöjjek valamire, amivel egyébként lehet sokkal többet szenvedtem volna. Bár a Roxforti sznobizmus miatt nem igatán volt esélyem bontogatni a szárnyaimat, cserébe a szünetekkor előszeretettel züllöttem mugli szórakozóhelyeken…úgy tizennégy éves koromtól kezdve. Bár ekkoriban a női nemmel ismerkedtem főként. Nem volt merszem a srácokhoz, még ha tudtam is, hogy nem hagynak hidegen ők sem.

Az otthoni feszkók azért hatással voltak rám, meg a kis lappangó démonomra. Ami minden otthon töltött vitás időszak után egyre vadabbul tombolt bennem, végül heted év végi nyáron, mikor bejelentettem, hogy sárkánygondozó-kutató akarok lenni és már le is adtam a Walesi rezervátumba a jelentkezésemet egy a Minisztériumi pályázaton keresztül, apámék mentőt akartak hívni. Nekem meg eldurrant az agyam és nem tudtam tovább a démonomat odabent tartani. A lugast, meg a garázst ahogy volt leégettem. A ház épp csak megúszta.
Akkor, ott, így vagy úgy de én is kissé megijedtem magamtól is. Szinte azonnal behívót kaptam a Minisztériumba és bejegyzésre kerültem mint pyromágus. Ez sokmindent megmagyarázott és az elhatározás is megérett, hogy eltakarodjak a muglik világából. Mielőtt azonban ez végleg megesett volna haza mentem elköszönni. Ahogy azt illik.
A szüleim meg cserébe papot hívtak, hogy az kiűzze belőlem az ördögöt. Mert biztosan megszállt valami nagyon sötét és ezt már nem lehet így tovább tartani...
Az ördögűzés olyan jól sikerült, hogy megdugtam a papot.
Megköszöntem anyáméknak a gondoskodásukat, majd végleg tovább álltam az életükből.

Dumbledore egy éven belül felkeresett a Főnix Rendjével kapcsolatban, illetve, hogy intézzek el egy sárkányügyet a Rendnek… meg aztán még jó pár ügyben kaptam megbízást a Rendtől, de mondhatni alvó ügynök vagyok. Hat éve ingázok Anglia és különböző országok rezervátumai, kiküldetései között.
Volt időm a pyromágusi képességeimet is komolyan venni. Azóta már megy, az a fajta hoppanálás ami a Rend sajátja, csak épp tűzzel megspékelve fény vagy füst helyett.

Persze az Angliai események sem hagynak hidegen és az öcsém viselkedése is aggasztó. Amikor tehettem vissza tértem a roxmortsi kis két és félszobás lukamba, amit az első fizetéseimből vettem és azóta is tökéletes szolgálatot tesz. Nagyjából azóta, hogy rájöttem, meglehetősen kevés időt fogok aktívan itt tölteni, azért, hogy legyen valami passzív bevételem, egyszerűen kiadtam, lezárva a magamnak kijelölt szobát. Az várjon csak érintetlenül minden visszatértemkor!
1980. február-(március?) Angliában pedig volt egy kétes eredetű sárkánytámadás. Az öcsémtől pedig jött egy levél, ami felett személyesen kell értekeznünk! Így elköszöntem Jordániától és vissza jöttem a ködös Albionba.