Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

minchum vs minchum  EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

minchum vs minchum  EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

minchum vs minchum  EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

minchum vs minchum  EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

minchum vs minchum  EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

minchum vs minchum  EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

minchum vs minchum  EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

minchum vs minchum  EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

minchum vs minchum  EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 31 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 31 vendég
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Csüt. 24 Nov. - 13:51



Egy csöppet izgatott vagyok és azt hiszem ez meg is látszik rajtam. Tíz perce állok a Minchum birtok kovácsoltvas kapuja előtt egy hatalmas tölgyfa takarásában és azt figyelem, ahogy a varázslók és boszorkányok egy pukkanás keretében feltűnnek majd belépnek a kapun. Egyetlen embert sem ismerek fel de ezen meg sem lepődöm, azt hiszem már ötödéves koromban felhagytam azzal, hogy számon tartsam Harold haverjait. Érdektelen pacákok, akik nagy valószínűséggel csak azért viselik el a bátyámat, hogy kicsit előrébb jussanak a ranglétrán én pedig nem is hibáztatom őket ezért. Sőt inkább csak megtapsolom őket magamban, amiért arra vetemednek, hogy kihasználják a bátyám.
Idegesen megnyalom az alsó ajkam, ahogy elszánom magam arra, hogy kilépjek a hatalmas fa takarásából, ami már akkor is itt volt amikor kisgyerekként rohangáltunk a birtokon. Több, mint egy éve jártam itt utoljára akkor is csak látogatóban egy fél órára és az sem sült el a legjobban.
Gyors léptekkel átszelem a távolságot a fa és a kapu között majd meglepve tapasztalom, hogy a hatalmas monstrum magától beenged. Azt hittem sokkalta nehezebb lesz bejutnom a partira bár egy apróbb kis részem még mindig tart attól, hogy szépen visszahajít a köves útra valamilyen védővarázslat a nemkívánatos személyek ellen.
Nosztalgikusan nézelődöm miközben a murvával szórt ösvényen haladok a hatalmas ház felé. Emlékképek rohanják meg az elmémet, ahogy felmarkolok egy adag kavicsot és bosszúsan a bátyám felé hajítom mire ő csak kinevet és arrébb fut. Fintorra húzódik a szám és igyekszem elhessegetni a csúnya gyerekkori képet, mielőtt belépnék a házba ahol már bizony szép számmal összegyűlt a vendégsereg.
Eltüntetem a csuklyát a fejemről kesztyűs kezemmel és mélyen beszippantom a valaha otthonomnak nevezett lakás ismerős illatát. Elégedett vigyor kúszik az arcomra, ahogy a szemben levő portén a szüleim megbotránkozott arca fogad majd gyorsan sustorogni kezdenek az alakok.
- Anya, apa – biccentek egyet és beljebb is lépek, nekiütközve a házimanónak akit ugyanúgy lesokkol a jelenlétem, mint a festményeken levő alakokat – Ó, drága Poppy remélem gondoskodsz a kabátomról – a manó kezébe nyomom a nehéz fekete szövetet és egy kis nyakkörzéssel melegítek be tökéletes belépőmre. Csigolyáim fájdalmasan ropognak a mozdulat következtében majd ugyanezt végig csinálom az ujjaimmal is és a lehető legelbűvölőbb mosolyt varázsolom az arcomra ahogy belépek a vendégek közé.

Rögtön le is csapok egy pohár whiskyre az egyik repülő tálcáról és hideg tekintetemmel a bátyámat keresem míg végül a helyiség másik végében találom, amint egy hölggyel beszélget aki hevesen gesztikulálva magyaráz neki valamit. A megjelenése tökéletes, egyetlen gyűrődést sem látni az öltözetén és nekem mindjárt hánynom kell ahogy ránézek. De visszafogom magam, iszok egy kortyot a whiskyből – ami valami elképesztően ízletes és van egy olyan sanda gyanúm, hogy apánk titkos gyűjteményéből való, amit természetesen nekem soha nem engedett meg, hogy egyetlen alkalommal is megkóstoljak.
- Miniszter úr – mélyen meghajolva gúnytól csöpögő hangon üdvözlöm a bátyám majd az ismeretlen nő felé fordulok – és hölgyem – egy apró csókot lehelek a boszorkány kézfejére, akinek a szeméből kiolvasom, hogy nem tudja hová rakni az arcomat de mégis gyanakszik ahogy a pillantása a miniszter és köztem cikázik, nem tudja nem észrevenni a hasonlóságokat: a göndör fürtök, a kék a szemek … - Miniszter, fogadja őszinte részvétem a felesége halála miatt bár emlékeinkben örökké élni fog – az eszelős vigyor továbbra sem tűnik el az arcomról és érzékelem, ahogy egyre több kíváncsi szempár fordul a triónk felé – Mondjuk ahogy láttam az újságokban, már megtalálta a megfelelő partnert a vigasztalódáshoz és búfelejtéshez – azt hiszem ez az a pillanat, ahol a boszorkány álla valahol a padlón köt ki majd hebegések között távozik a társaságunkból. Tekintetem a bátyámra emelem és szemrevételezem a vonásait. Úgy tűnik az idő foga rajta is nyomot hagyott bár biztos vagyok benne, hogy a miniszterséggel járó folyamatos stressz sem szépített Haroldon.
Öreg vagy – ezt úgy mondom, mintha a világ legnagyobb bűne lenne és már csak az hiányzik, hogy öklendezzek mellé egy sort.


made by
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Harold Minchum

Harold Minchum

C’est la vie
Minisztérium
Az állam én vagyok
▽ Reagok :
4
▽ Avatar :
Henry Cavill

»
» Hétf. 5 Dec. - 10:33

Trash & Harold


A tönkretett megemlékezés


Kötelességemnek érzem ezt a megemlékezést megtartani. Napról napra, ahogy közeledett az évfordulója ennek a szörnyű tragédiának, csak rosszabbul aludtam és egyre kellemetlenebbül éreztem magam a munkahelyemen is és otthon is. A lányok ugyan nem voltak itt, hisz nem sikerült őket kikérnem az iskolából... de talán jobb is, semmiképp sem szeretném őket is felzargatni ezzel a mai megemlékezéssel. Minden a lehető legtökéletesebben elrendezve, a szoba megfelelően feldíszítve a vendégek várására. Pont úgy, ahogyan a volt feleségem is feldíszítette volna annak idején. Elsőként sétáltam le a lépcsőn, és álltam meg a nappali közepén, kezemben egy whiskyspohárral. Kicsit elbizonytalanodtam, már nem is látom annyira jónak ezt az egész dolgot. De késő. Már túl késő... Alba biztató pillantását éreztem magamon, amikor az első vendégek beléptek az ajtón és lassan a nyomasztó csend már teljesen eltűnt a házból. Mindenkivel kezetfogtam, mindenkinek fogadtam a részvétét, és hiába éreztem csak egyre rosszabbul magam... a munkám témáját sem tudtam elkerülni. Az egyik minisztériumban dolgozó hölggyel váltottam néhány szót, aki közölte velem, hogy hamarosan biztosan megjelenik majd egy-két újságíró is a környéken, de minden szavát elfelejtettem, amikor a hátam mögül egy ismerős hang szólított meg... az arcom elfehéredett, és még épp időben kapcsoltam, mielőtt a pohár kiesett volna a kezemből, félretettem azt az egyik asztalra. Megfordultam.
Először nem is tudtam mit mondjak. Jelenetet ugyan nem rendezhetek ennyi ember előtt, hisz tudom, ártana a hírnevemnek. Trash természetesen ezt jól tudja... de legszívesebben most felnégyelném, akár a testvérem akár nem. Csak tátogok, miközben ő ontja magából a szavakat. Végül a boszorkány elmegy mellőlünk, én pedig összeráncolt szemöldökkel tekintek a férfira.
- Mégis mit keresel itt?! - Csattanok fel hirtelen, persze minél kisebb hangerővel, hogy lehetőleg még a körülöttünk lévők se hallják meg, mit beszélek. Arcomon értetlenség, düh és talán egy kis félelem is látható; most pedig örülök annak, hogy a lányok nincsenek itthon.
- Hogy volt képed még... azok után... ide beállítani!? Szemtől szembe kellett volna, nem megfutamodni és nagy tömegben megjelenni, drága... testvérem. - Az irónia és a gyűlölködés veti fel minden egyes szavam. Pálcám ugyan a zsebem mélyén található, de biztos vagyok benne, hogy semmi szükségem nem lesz majd rá. De eszelős vigyorától, csak még rosszabb előérzet gyűlik fel bennem... talán egy vészgomb?


Bocsi a késésért • • Ruha • • Zene • • ©

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szomb. 24 Dec. - 17:03



Hányni támad kedvem, ahogy figyelem az embereket még mielőtt megkeresném Haroldot. A szalon, ahol olyan sok időt töltöttem a bátyámmal mikor még kisebbek voltunk, most tömve van olyan emberekkel akiknek a fele – ha nem háromnegyede – egyszer sem találkozott a néhai Mrs. Minchummal, nemhogy azt tudná, hogyan szerette a nő a teát – picike tej, sok sok sok cukor. Néhányan odabiccentenek felém, bár lerí róluk, hogy lövésük sincs arról ki vagyok de akárcsak ők, biztosan csak azért jelentem meg, mert ápolnom kell a kapcsolatomat a miniszterrel. Ó, ha tudnák, hogy ez mennyire így van!
Nem akarok megölni senkit csupán azért jöttem, hogy szórakozzak egy picit. Szeretnék a bátyám idegeire menni, szeretném ha tudná, hogy a felesége megölésével még koránt sem ért véget a elmebeteg ámokfutásom ellene, amiért mindig kénytelen voltam az ő árnyékában élni mind a meghitt Minchum birtokon, mind a Roxfortban.
Végül már nem bírom tovább az értelmetlen nézelődést, miközben a festményeken szereplő rokonok ijedten rezzennek össze amikor megpillantanak és rohannak át egy másik képre, hogy elújságolják a legkisebb Minchum fiú hazatért. Átvágok a tömegen, megcélozva Haroldot.
Nem készültem semmilyen beszéddel, nincs különösebb mondanivalóm a számára csak szeretném látni azt a megdöbbenést, haragot, utálatot és ha szerencsém van még félelmet is a szemeiben, amit a felbukkanásom okoz.
Letaglózom magam 6 évvel idősebb mását, nem is vártam tőle mást. A nő, akivel eddig olyan bensőségesen beszélgetett végül úgy dönt talán jobb ha arrébb oldalog és nem üti bele az orrát a dolgunkba. Jól teszi, mindenféle gondolkodás nélkül tüntettem volna el ha nem vette volna az adást és lépett volna le.
- Mit keresek itt? - sértődötten felvonom a szemöldököm miközben iszok egy kortyot a pezsgőmből – Természetesen gyászolom a volt sógornőmet, mi mást? - elvigyorodok és vállon veregetem a bátyám, mintha mi sem történt volna, mintha mi lennénk a világ legboldogabb testvérpárja – Ugyan, Harold kicsit feszültnek tűnsz ha nem ismernélek még azt feltételezném, hogy nem örülsz a társaságomnak. Erről viszont ugye szó sem lehet, nem? – lekapok még egy-egy pohár italt a mellettünk elhaladó manó tálcájáról és az egyiket a bátyámnak nyújtom.
- Tudod nem szabad leragadni a múltban, túl kell lépni a történteken és ki kell, hogy tárd a szíved az új dolgoknak – megigazítom a nyakkendőjét, mert olyan csálén áll, hogy az már zavarja a látásomat – Elvégre anyánk is örülne annak, ha együtt látná a két fiacskáját, nem? - koccintásra emelem a poharam – Szóval igyunk egy új kezdetre? - hozzáérintem a poharam az övéhez , finoman ügyelve arra, hogy se a drága pezsgő ne lássa kárát se a kristálypohár és jóízűen lehúzom az italt majd megrázom a fejem, a feltörő szénsav miatt.
- Szóval... hol vannak az én imádott unokahúgaim? - körbefordulok mivel tényleg nem láttam sehol se a lányokat – Na meg egészen rosszul esik az is, hogy az újságokból kell megtudnom a házasságod a Greengrass lánnyal – szomorúan biggyesztem le az alsó ajkam – Bár megértem ha attól tartottál, hogy rájön a másik Minchum sokkal helyesebb, mint aki neki jutott - közelebb lépek hozzá, hogy már csak tényleg ő legyen fültanúja annak, amit mondani készülök - Felesleges rejtegetned előlem őket, Harold. Úgyis tudjuk, hogy mi lesz a vége. - az egész pillanat erejéig tart és már el is lépek mellőle, hogy elkapjam az egyik fotóst aki épp elhaladna mellettünk.
- Egy képet a Prófétának, a Minchum testvérekről? - és már át is karolom a bátyám majd a kamerába mosolygok.
made by
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Harold Minchum

Harold Minchum

C’est la vie
Minisztérium
Az állam én vagyok
▽ Reagok :
4
▽ Avatar :
Henry Cavill

»
» Szer. 18 Jan. - 11:35

Trash & Harold


A tönkretett megemlékezés


Minden olyan tökéletesnek ígérkezett. Már amennyire tökéletes lehet egy megemlékezés, amit a hőn szeretett halott nejemnek csináltunk. Ahogy múlnak az évek, a sebek egyre csak tisztulnak és kezdenek begyógyulni, de vannak dolgok, amik sokszor újra és újra valamilyen szinten feltépik ezeket. Talán Kaderie és Kyra lesz majd az, akik következőre megteszik, hiszen most direkt nem kérettem őket haza a Roxfortból erre az eseményre. Ígyis haragudnak rám Alba miatt, de egyszer majd megértik, hogy ezt azért tettem, mert védeni szeretném őket. Minden fontos döntésemet azért hozok.
Minden tökéletes volt ameddig nem jelent meg Ő. Az öcsém, aki okozta ezt az egész helyzetet. Tekintetem borús lesz és hirtelen változok meg, már évek óta kerestem őt, nem találtam és most... most hirtelen felbukkan csak úgy, nagy tömegben. Pedig igazi késztetést érzek arra, hogy most megátkozzam, megfojtsam vagy valami erősebbhez folyamodjak. Ő mégis annyira egyszerűen és bájolgósan próbálkozik nálam. Összeszűkült tekintettem figyelem őt, egy pillanatra sem szeretném figyelmen kívül hagyni, mert ki tudja, mire készül ismét. Legszívesebben most jól kiütném a kezéből a poharakat, de nem tehetek mást, muszáj elvennem azt és nyugodtnak maradnom, mert túl sok itt a fontos ember, nem hagyhatom, hogy Trash győzzön.
- Gyászolod, persze... - Gúnyos hangnemben válaszolok miután meghallgattam a mondandóját. - Te ölted meg, hogyan is gyászolhatná? A lehető legrosszabbat tetted velem akkor, mit gondolsz, hogy ez ennyiből el van felejtve? Neem... - Rossz érzés kerít magába. Újra elképzelem magam, olyannak, mint akkor, régen, amikor a feleségem meghalt. Nem voltam önmagam, sokszor azt hittem, nem is leszek már az. De a lányok felélesztették bennem a lángot.
Érintése és közeledése felettébb kínos számomra. Nem tudom elfojtani a fintort, amit annyira visszatartottam ez idáig. Koccint velem, de én nem iszom meg az italt.
- Egy új kezdetre, amiben te nem leszek benne. A nevedet már réges rég belevésték egy Azkabani cellába, hiba volt ide jönnöd... - Valamilyen szinten persze tartok tőle, mert tudom mire képes, mert tudom mi lett belőle. Vagyis tudtam. Már nem ismerem, már nem láttam évek óta és fogalmam sincs, mennyit változhatott azóta. Tekintetem ismét kiélesedik amikor a lányokról kérdez. Összeszorítom ajkaim.
- Nem vagy méltó a nevükhöz, és én nem tartozom neked magyarázattal semmire sem. Jó el voltál eddig nélkülünk, nem? Akkor most mégis mire készülsz? - A kezemben lévő poharat inkább leteszem.
- A lányok nincsenek itt. És azt hiszem ez volt a legjobb döntés, amit hozhattam, hogy nem hozom haza őket. Ha hozzájuk mersz nyúlni egy ujjal is... - Nem fejezem be mondandómat, hiszen ő is nagyon jól tudja, hogyan végződik. Na meg persze időm sincs, hiszen a vakító kamera fénye szememet bántja, Trash pedig ismét oly közel áll hozzám, hogy nem tudom mi tévő legyek. Túl jó helyzetben van itt az emberek között. Felsóhajtok, kibújok keze ügyéből és még egyszer megpróbálom:
- Tűnj el innen. Menj, nincs már itt helyed... sőt, sosem volt!


Bocsi a késésért • • Ruha • • Zene • • ©

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

minchum vs minchum

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-