Nem volt kérdéses, hova vezet az utam, amint a tömeg nagy éljenzés közepette megindult a lelátókról. Üdvrivalgás, kiabálás, sikítás kísérte a griffendéles csapat útját, hangos füttyszóval szálltam be én is az örömünk kifejezésébe, ám amint beléptünk az iskolába, egyből leszakadtam a csoportból és megindultam a gyengélkedő felé. Azt azért sikerült még elcsípnem, hogy micsoda bulit szerveznek odafent, a világért sem hagynám ki és minden bizonnyal Jesse is ugyanezen a véleményen lesz. A bent lévő gyógyítónak mosolyogva köszöntöttem, hasonlóval válaszolt és kérdeznem sem kellett, mutatta, merre találom a barátomat. Nem egyszer jártam már nála egy-egy kviddics meccs után, így nem volt ismeretlen az itt ténykedő számára, kihez is érkezem egészen pontosan. A vigyorom még szélesebb lett, amint közelebb értem és láttam rajta, hogy komolyabb baja nincsen, legfeljebb csak ütődöttebb lett, mint volt, de hát az sosem baj! Szerintem legalábbis semmiképpen sem, hiszen éppen eléggé tökkelütöttek voltunk mind a ketten, egy-két fejbeverés már nem sokat számított. - Remélem nem reménykedtél abban, hogy majd hagylak nyugodtan szunyókálni - álltam meg az ágya végében, ujjaimat fonva a keret hűvös fémjére. - Hogy vagy? - kérdezek azért rá némileg normalizálódó vigyorgással, mert poénkodás ide, vagy oda, azért igenis érdekel, mennyire sérült meg. - Tedd odébb a segged - lépek az ágya mellé és ülök is le rá, odébb tolva, ha esetleg túlságosan kényelembe helyezte magát és elterpeszkedett. - Figyuzz ide - hajolok közelebb és jobb kezemet felemelve intek a mutatóujjammal is, tegyen ő is hasonlóképpen, mert nagyon is fontosat kívánok neki mondani. - Győzelmi hacacárét csapnak odafent a toronyban - halkítom le a hangomat, már csak az kellene, hogy idő előtt nyakon csípjenek. - Vigyelek a hátamon, vagy képes vagy a saját lábadon jönni? - teljes természetességgel közlöm a mondandómat, mert számomra egyértelmű, hogy jönnie kell, a világért sem hagynám itt, miközben én odafent lefetyelem a vajsört és osztozom a győzelem mámorában a többiekkel.
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Szomb. 10 Dec. - 22:44
A gyengélkedő egy szar hely és kimondottan utálok itt lenni - ezt szögezzük le ebben a szent minutumban, mielőtt bármi mást mondanék. Az összes nyavalyámat orvosló főzeteket sosem hajtottam fel a legnagyobb örömmel, csak a jól ismert fintorommal, legfőképp pedig az agyamra megy, hogy meg van szabva, hogy ne csináljak semmit. Lusta vagyok én magamtól is, viszont senki ne utasítson rá. Elvigyorodom, amint újabb vendégem érkezik. Remélem Danny kivisz innen, mert ha nem, megfejelem. - Sejtettem, hogy nem úszlak meg téged sem. Cathy az előbb ment el - teszem hozzá, hátha akár még össze is találkozhatott vele. - De valahogy egyikőtök sem hagy szunyálni - amiért valójában hálás vagyok. Félre ne értsen senki, tudok jókat aludni, mélyen és hosszan (ez meg majdnem másnak a jelzője is lehetne), de nem azért mert nem tudok mást csinálni, illetve rá vagyok kényszerítve, különben a fejemet veszik érte. - Jobban, mint tavaly télen - utalok vissza az incidensünkre azzal a fenevaddal. Nem gondoltam, hogy felingerlem azzal, hogy meg akarom simogatni azt az okos köcsög fejét.... Oké, igazából az egész azzal a mondattal kezdődött, hogy nem merem... Gondolom mindenki tudja, hogy de igen. Talán pont Danny szedett ki a karámból, nem tudom, nem emlékszem tisztán, csak arra, hogy miután eszméletlenül bekerültem ide azzal a ménkő sok horzsolással meg a szétcseszett csuklómmal meg alkarommal, még képesek voltak levonni tőlünk 40 pontot érte. - Nyugtass meg, hogy legalább Dylanék elég pontot szereztek még, vagy Potter elkapta azt a kurva cikeszt! - mert akkor legalább nem hiábavaló a mártíromkodásom itt. - Te meg ülj már le! - szólok oda vigyorogva. - Azt hittem szereted a formás seggemet. Most meg utasítgatod? - kérdem tettetett felháborodással. - Mi lesz veled, ha még az izmot is ledolgoztatod róla? - kockáztatok meg magamnak egy újabbat. Mire valók a haverok, ha nem arra, hogy halálra szekáljuk egymást? - Miből gondolod amúgy, hogy elfér itt a te kerek feneked is? - ragozom túl ezt a témát. Persze arrébbteszem magam az ágyon, hogy ideférjen mellém. Közelebb emelem a fejem, hogy halljam, amit mondani akar. Bár, hogy őszinte legyek arra is számíthatnék, hogy pofonvág, amiért még egy gurkóra sem vagyok képes figyelni. Cinkos mosolyra húzom a szám, ahogy tudatosulnak bennem a szavai. - Ne már! - én meg itt rohadok és elfelejthetem, hogy ott vagyok. Lassacskán bevágnám a hisztit, ha nem toldaná meg még egy kérdéssel az egészet. - Csak intézd el, hogy kijussak innen, haver - kérlelem, mert ez valódi kínzás, hogy itt fekszem, amíg a többiek mértéktelenül vedelik a vajsört, persze nélkülem. Ez igazságtalanság. Ideje igazságot tenni, mert alkoholmérgezésért kerülhetek ide, az rendben van. - Kérlek, öreg!
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Szomb. 10 Dec. - 23:23
- Ezt nem sejtened kell, hanem egyenesen tudnod! - nevettem fel röviden, mert kérem szépen, milyen dolog az, hogy nem volt teljes mértékben tisztában azzal, hogy jönni fogok? Kész sértés.. lenne, ha sértődős fajta volnék, de mivel nálunk az ilyen és ehhez hasonló dolgok csak ugratás szintjén mozognak, ezért könnyedén kanyarítja feljebb szám szélét a dolog. - Pech, rossz ember mellé ültél elsőben - csóváltam meg a fejem és tártam szét a kezem, mintha ezzel csak azt szeretném kifejezni, hogy én bizony semmiről sem tehetek. - Egyébként meg mintha annyira el lennél kenődve a ténytől, hogy nem hagyunk nyugtot neked… - forgattam meg a szemem, mert ezzel szerintem éppen úgy van ő is, mint én; egy helyben feküdni és nem csinálni semmit hosszú, hosszú időn keresztül, na az egyenesen maga a halál! - Ne beszéljünk a tavaly téli esetről - vágtam rá gyorsan, mert habár így utólag visszagondolva valamilyen szinten mókás a szitu, azért elég szépen pórul jártunk. Legalábbis Jesse, én meg rághattam a körmöm, hogy az a monstrum el ne tapossa. - Megnyugtatlak, barátocskám, az év első győzelme bizony a miénk - szaladt újfent szélesre a vigyor a képemen. Én nem jeleskedtem a kviddicsben, nem véletlenül nem kerültem be a csapatba, de szerettem nézni, no meg a fogadások sem voltak utolsók, ami azt illeti. - Persze, hogy szeretem. Éppen ezért akarom közelebb tudni magamhoz - érkezik csuklóból a válasz, ahogyan ledobom magam mellé. - Máris jobb - fészkelődöm kicsit, nem kicsit játszva rá a dologra. - Ne rinyálj már, vagy mi van, ennyire fejbe vert az az átkozott gurkó? - nevettem fel röviden. - Abból, hogy az én kerek fenekemről van szó - zárom le a magam részéről ezzel a cseppet sem egoista kijelentéssel ezt az egész fenék témát. Kijárna neki a nyakleves is, amiért ilyen szépen telibe nyomta az a gurkó és nem volt képes figyelni rá, de az ráér később is, most sokkal fontosabb dolgom van, történetesen az, hogy kiszabadítsam innen a haveromat. - Kívánságod számomra parancs - szalutálok szórakozottan, aztán gyorsan körbepillantva a helyiségben szövögetem a kis tervet, ami egészen hamar összeáll a fejemben. Két ággyal arrébb egy másodéves kislány érkezett a barátnőjéhez - gondolom én így első ránézésből -, neki pisszegek, amíg rám nem figyel. Akkor aztán intek neki, mire hitetlenkedve ugyan, de megindul felém, tipikusan azzal az „atyaég, hozzám szólt egy hetedéves srác!” arckifejezéssel. Könnyű dolgom van, talán a zsebemben lapuló csoki sem kellene hozzá, hogy lekenyerezzem, de biztos, ami biztos alapon azért azt is a kezébe nyomom. Egyszerű a feladata, csalja el az ápolót, valami balesetre hivatkozva odakint. Csillogó szemekkel bólint rá a feladatra, szegény pára nem gondol bele, hogy rá nézve ez bizony nem túl fényes következményekkel fog járni, hiszen azért átverni egy gyógyítót! No de kérem szépen, milyen dolog az? Nem az én gondom, az én lelkiismeretem elbírja ezt a szörnyű terhet, hogy ilyen csúnyán átvertem egy kislányt, úgyhogy amint a szőke fürtök tulajdonosa ellibeg és biztosra veszem, hogy szabad az utunk, máris rántom le a takarót a barátomról. - Na gyerünk, te lustaság, egyszeri és vissza nem térő alkalom - tartom neki a hátam, ugorjon csak fel rá, mégiscsak a győztes kviddics csapat egyik tagjával készülök végigvágtázni a Roxfort-on, semmi cikit nem érzek ebben. Ha meg kihagyja a remek lehetőséget.. hát akkor így járt.
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Vas. 11 Dec. - 0:30
- Én kérek elnézést, amiért úgy tűnik alábecsültelek - valójában tudtam, hogy idejön. Emberek, Danny-ről beszélünk, valami célja tuti van, legalább az, hogy megmondja milyen hülye vagyok. - Ha tudtam volna, kétszer is meggondolom - adom alá a lovat. És még így is jó üzletet csináltam magamnak, mert van egy idióta és egy okos padtársam, bár Pearl és a többiek biztosan díjaznák, ha mi ketten odafigyelnénk órán, és nem kellene minket kisegíteni a válaszokkal, ha édeskettesben nyomatjuk. - Nyilvánvalóan... - forgatom meg a szemeimet, és mondhatnám, hogy elcsempül a szám, ehelyett azonban mosolygok. l tudja, hogy utálom ezt a helyzetet, és meg vagyok áldva a jöttükkel. - Szerintem sem - helyeslek, miközben megvakargatom a homlokomat kínomban. Ne feszegessük a témát! Örülök, hogy ennyivel megúsztam, de azt a pontlevonást akkor is fájlaltam. - Vuhuhuhúúúú - bokszolok a levegőbe a kezeimmel ujjongással kísérve. - Megkérhetném, hogy halkabban örüljön? - hangzik hátulról. Na erről beszéltem, fogjam be, kussoljak és ne mozduljak. Rühellem. Nem a javasasszony tehet róla, de kiöltöm a nyelvem az irányába, ahogy visszafordul a dolgához. - És én lőttem az első gólt - suttogom oda büszkén. - Mennyivel zártunk? Lőttünk még, Raido kapott még be valakitől? - teszem fel sorban azokat a kérdéseket, amiket Cathy nem tudott volna nekem megválaszolni, mert nem látta a meccs végét. Ami azt illeti sajnálom, hogy ez a tökkelütött végül sosem került be a csapatba és nem játszhatunk a pályán is együtt, tuti buli lenne, és több időt töltenénk együtt, Potter nem bírna megzabolázni minket, de ez így alakult. Danny barátom megelégszik azzal, amit a másik oldalon vezényel.... meg hogy meglátogat a gyengélkedőn, ha úgy adódik. De most sem én tehetek róla... Annyi ideje nem lőttünk gólt, hogy ki a franc figyelt akkor a gurkóra? - Már kezdtem megijedni - pedig számára biztosan felejthetetlen testrészem, mindig a seggünkkel szívatjuk a másikat mióta meghallottunk két csajt ezen testrészeinkről beszélgetni. Vicces volt, azt hitték, nem halljuk... Hát persze, hogy nem! - Most, hogy mondod... Asszem egy kicsit fáj a fenekem, remélem a másik oldalnak semmi baja - főleg, hogy felül talált el a gurkó. Tuti kinéz nekem valami agyrázkódás, sejtem, hogy ha felállok bódult leszek és szédült, a vállam pedig színpompázatos lesz nem is olyan sokára, vagy éppenséggel már az, de rosszabbul viselném, ha fontosabb szervemnek lenne baja, mert agyam sosem volt, annak már úgyis mindegy. - Talán - felelem kurtán. A gurkók szívósak, és pont azért akkora szörnyetegek, mert támadnak, és nem is tudod biztosan felmérni mekkora kárt okoztak. Csak felröhögök, ahogy lehuppan mellém. Várom, hogy ráül a lábamra, az oldalamra, mert helyezkedni azt mindig is tudott. Nem sokat értek abból, amit művel, csupán azt a szegény kiscsajt sajnálom, akit kipécézett magának. Rámragadtak ezek a női tulajdonságok Pearltől, meg a húgaimtól, meg Cathytől, meg.... - Engem tényleg ennyi nő vesz körül? Erre senki ne válaszoljon inkább! Egyáltalán ez a kislány hányadikos lehet? Mindegy. Megdumál vele valamit, elmegy, aztán nekem intéz felhívást keringőre. - Elbírsz egyáltalán te engem? - nézek rá összevont szemöldökökkel, amint felülök az ágyon, ő pedig a hátát tartja felém. Hozzátenném, hogy ettől még a ráugrok természetesen. Valószínűleg a lendületemtől azért mindenképpen tántorog majd egy kicsit, de ez nem érdekes. Átkarolom a nyakát - Ugye tudod, hogy ez most egy nagyon romi helyzet, és úristen egy hetedéves visz a hátán, Merlinre ez Danny Rhodes, látod milyen szexi? - kezdem ugratni elvékonyított hangon, mielőtt kiderülne máris eltaknyolunk-e avagy sem. Milyen belépőm lesz már, ha így érünk fel a toronyba is. - Tuti le fogsz dobni, ugye Rhodes? - kérdezem meg.
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Vas. 11 Dec. - 10:35
- Oké, most kivételesen szemet hunyok a dolog felett - vágok teljesen komoly képet, hogy aztán újabb fricskával szúrjunk oda a másiknak, mire már én sem vagyok képes megjátszani a komolyságot. - Szívás, most már nincs mit tenni - tártam szét a kezeimet, még a szám is lebiggyesztettem kicsit, így grimaszolva. Poénkodás az egész, én egy pillanatig nem bánom, hogy egymás mellé sodort minket a Roxfort kavalkádja. Jesse ujjongása, a figyelmeztető hang, majd a nyelvújtás olyan komikusan hatnak jelenleg, hogy muszáj vagyok felnevetni, mire persze aztán újabb pisszegés a jussunk. Szar egy hely, itt semmit sem lehet csinálni, csak feküdni. Valahol logikus is, hiszen ez a gyógyulás színtere, meg hasonló blabla. - Bizony, hogy te - bólogattam nagy büszkén. - Dylan dobott még egyet, százhetven-harmincra zártunk, miután Potter elkapta a cikeszt - újságolom nagy lelkesen, mert be kell vallani, azért elég izgalmas meccs volt. No és ott van az a cseppet sem elhanyagolható tény, hogy mi nyertünk, fordított helyzetben közel sem lennék ennyire lelkes. A csapatot meg én is sajnálom, mert valóan buli lett volna együtt játszani, de hát ez van, bepótoljuk mi a kimaradást máshol. - Majd kapsz masszázst, ha jó fiú leszel - vigyorodtam el szélesen, ismer annyira, hogy tudja, simán megmasszírozom a fenekét, ha úgy adódik, bármennyire is hangozzék ez elborult dolognak. Az, tényleg az, de rólunk van szó, nem kell csodálkozni az ilyesmin. Hamar nekilátok az intézkedésnek és hála égnek akad befűzhető delikvens, aki elviszi helyettem a balhét. Ha nem lett volna itt a kislány, vagy túlságosan szabálykövető, akkor máris nehezebb lett volna a dolgom, de így mondhatni gyerekjáték volt az egész. Legalábbis eddig így tűnik, remélem útközben sem futunk bele semmi nehézségbe. - Majd most kiderül - vontam meg a vállam. Ugráltunk már mi egymás hátán, de az sem most volt, mindenesetre én azért bírom benne, hogy nem fogunk az első pillanatban orra bukni. Megtántorodom kicsit, amikor rám ugrik, de hála égnek nem dőlünk el, viszonylag hamar sikerül megtalálnom az egyensúlyom, a térde alá nyúlva pedig magamra húzom, biztosan igyekezve tartani őt. - Persze, hogy tudom, remélem sokan is fogják látni - vagy lehet ez elhamarkodott ítélet? Mert ha eltaknyolunk a folyosón, akkor jó lenne, ha minél kevesebben lennének szemtanúi a dolognak. Az elvékonyodott hangon érkező ugratást hallva kénytelen vagyok felnevetni. - Élvezd ki, én amondó vagyok - indulok meg végül vele, hogy eleinte azért óvatosan haladjunk előre, ám amint kiérünk a gyengélkedőről, máris mint akit puskából lőttek volna ki. Legalábbis én így képzelem, aztán lehet valójában tök lassan haladunk, nem éppen pillekönnyű a drága barátom. - Már a gondolat is sértő, hogy nem bízol bennem - nevetős hangon érkezik a válaszom, ahogyan haladunk előre a folyosón. Egészen addig ügetek vele, amíg el nem érjük a lépcsőket, mert ott kénytelen vagyok letenni. - Dagadt disznó vagy, a lépcsőkön nem viszlek fel, még a végén visszagurulnánk - fújtatok egyet. - De amint felértünk, visszaveszlek a hátamra, hogy úgy tűnjön, a gyengélkedőtől végig cipeltelek - kissé lihegve ugyan, de széles vigyorral tekintek rá, amint megindulok felfelé a lépcsőkön. Nem rohanok, az ő tempóját igyekszem felvenni, nehogy nekem leszédüljön, mert akkor tényleg cipelhetem fel a toronyba.
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Vas. 11 Dec. - 17:55
Danny & Jesse
Haver, vigyél ki innen!
Felröhögök, amiért olyan engedékeny velem szemben, hogy még egy ekkora sértést is megengedhetek magamnak. - Hát látod... - így jártunk, meg lettünk áldva a másikkal, és tulajdonképpen minden épeszű jól járt, hogy egymás nyakába varrtuk magunkat. - Ha végül bedobta, akkor legalább megérte mindkét találat - Dylan egyszer azért vétette el, mert engem eltaláltak, másodjára, amikor segítettem neki, akkor nem láttam mi lett a vége, de éppen pontszerzőzónán belülre került, mikor kiütöttek. Pottertől meg nem vártam mást, örülök, hogy ő Regulust ütötte ki. - De én mindig jófiú vagyok... Akkor este jár az érzéki masszázs? - nézek rá kiskutya szemekkel. Ha megígérte, nem ússza meg. Díjazom, hogy őt sem abból a fából faragták, hogy megfutamodjon. Remélem nem teszi tönkre, ez a szexepilem... Továbbá mi lenne vele nélküle? Nem lenne többé vicc tárgya, ha tönkretenné, miről beszélnének akkor a nők? Mázli, hogy Danny-nek van annyi sütnivalója, hogy kitalálja, hogyan vigyen ki innen. Hamar a hátán kötök ki még akkor is, ha nem vagyok meggyőződve arról, hogy elbír véznasága. Oké, nem egy izomkolosszus, de azért nincs erő híján, tapasztalom is, noha megtántorodik kissé alattam, de nem ez a lényeg, hanem hogy minél hamarabb kijussunk erről az átkozott helyről. - Be akarod bizonyítani, hogy bármelyik pasit is el tudod csábítani? - vágok vissza. Vagy azt akarja, hogy mindenki tudja, hogy izompacsirta a gyerek. - De haver ne törd magad, az én szívemet már elraboltad.... most már igazán meg is kérhetnél, vagy nekem kell - utalok a felettébb egészséges kapcsolatunkra. Nem, nem vagyunk melegek, de attól még sülve, főve, és nem titkoljuk a világ előtt. Ezt kellene a tesóimnak szorgalmaznia. - Juuuuuuj - visítok mintha egy-két kiscsajt utánoznék. Ha őket cipelné a hátán talán féltékeny is lennék. Nem, dehogy. Viszont ők bizonyára így viselkednének, szóval így igyekszem újból mindenki tudtára adni, hogy nem vagyunk normálisak, amíg kiérünk a gyengélkedőről. - Előreee!!! - ordítom, mint valami csatakiáltást és előrenyújtom az öklömet, amitől az sajogni, a haverom pedig vágtázni kezd. Háh! Még hogy nem vagyok jóban a lovakkal... Vagy Danny szamár? - Azt mondod nagy a seggem? - persze csak ugratom, mióta vígan ugrándoztunk egymás hátára évek teltek el, és felszedtünk néhány kilót, a sajtimádatom miatt én talán többet is a kelleténél, vagy némi izmot is az edzéseknek köszönhetően. - Szóval azt mondod, nem bírsz felvinni a lépcsőn? - valójában örömmel végezném úgy, hogy egymásra esünk, mi a buli, ha nem az? Viszont leszállok róla, nekem ne mondja, hogy az én hibám volt. - Ja, hogy erősebbnek tűnjél, mint amilyen vagy, mi? - szólok be neki, ha már feladja a labdát. A festmény előtt anélkül visszaugranék, hogy mondania kellene, elvégre adjuk meg a módját a stílusos belépőnek, és szakadjon meg alattam. Oké, két lábon egy kissé támolygok, és veszettül hasogat a fejem. Ezt az ágyban fekve miért nem érzékeltem? Jellemző. - Várj, egy percet... - állok meg egy pillanatra, hogy összeszedjem magam, és kevésbé forogjon velem a világ, de nem akarom, hogy puhahánynak nevezhessen, illetve nem akarok elrontója lenni én semmilyen partinak, ezért hamar megszólalok: - Mehetünk - indulok meg felfelé a lépcsőn. - Na és mennyit kerestél ma rajtunk? Ki mert ellenünk fogadni? - érdeklődöm felőle, hogy beszéljünk valamiről, amíg odaérünk.
- Igen, azt hiszem mondhatjuk így is - vakartam meg a tarkómat, mert azért annyira nem voltam biztos ebben. Hiszen inkább veszítsük el a meccset, minthogy Jesse-nek komolyabb baja essen, de ezt a szentimentális gondolatot úgy döntöttem, inkább megtartom magamnak, mert amellett, hogy jól esne neki - gondolom én -, tuti jó ideig az érzelgősségemmel szívná a vérem. Pedig alapjáraton nem vagyok ilyen, de Jesse azért mégiscsak Jesse, itt kezdődnek a problémák. - Atyavilág, ránk ne szakadjon a plafon - nevettem fel röviden, ezúttal igyekezve halkan hangot adni a jókedvemnek. - Este még visszatérünk rá - rángattam meg a szemöldököm, próbálva megint komoly arcot vágni - több kevesebb sikerrel. Ha beígértem, akkor már nem szabadulok, de nem is az a típus vagyok, aki egy ilyentől megfutamodna. Hamar sikerül lerendezni a helyzetet, úgyhogy máris vágtázhatunk kifelé. Azért arra a csajokat utánzó visítására dobok egyet rajta, amolyan jelzésértékűként. - Ha még egy ilyet produkálsz, eskü teljesen véletlenül le foglak ejteni - nevetős él bujkált a hangomban, hiszen kifejezetten jól szórakoztam a helyzeten. A saját hangján visítozhat, de ez az oktáv különbség kifejezetten karistolja a fülemet. - Fussatok, bolondok! - szállok be végül én a kiabálásba, de csak néhány lépés erejéig bírom, aztán meghagyom Jesse-nek az aláfestést, mert ha kiabálok, futok és őt cipelem egyszerre, akkor nem fogunk messzire jutni anélkül, hogy ki ne köpném a tüdőmet. Hiába, elég vézna vagyok és izom ide, vagy oda, azért nem vagyok egy izomkolosszus. - Hát, ezt sem én mondtam ki! - nevetve emeltem fel a kezeimet, megadásom jeleként, amikor már letettem a földre. - Egyébként meg már ezerszer elmondtam, hogy semmi baj nincsen a seggeddel, felfoghatnád már végre - kacsintok a szavaim mellé, megtetézve ezzel a mondandómat. - Be kell ismerjem, sajnos túl gyenge vagyok én ehhez - biggyesztem le szám szélét. - De ha össze akarjuk magunkat törni, akkor megpróbálhatjuk, hányadik lépcsőfokig jutunk fel - ült ki újfent széles vigyor a képemre. Szeretem az ökörségeket, de ebbe azért nem feltétlenül rongyolnék vele, mert ha hátrafelé borulunk, akkor könnyen gurulhatunk több lépcsőt is, ami azért ezeken a beton csodákon nem biztos, hogy olyan kellemes lenne. - Lebuktam - forgattam meg a szemeimet. - Amúgy meg a drámai bevonuló kedvéért csinálom ezt, tudhatnád! - kontrázok még rá, hiszen mennyivel menőbb már így bevonulni, mint besétálni. Igazam van, vagy igazam van? Na ugye… Elindulunk felfelé, nem rohanok el mellőle, egyrészt azért, hogyha borulna, el tudjam kapni, másrészt az ő tempójával kívánok felmenni, nem rohanok sehová továbbra sem. Amikor azonban megáll, némi ijedelemmel a tekintetemben fordulok felé. - Jól vagy? - kérdezek rá egyből, visszaugorva azt a két-három lépcsőfokot, amit megtettem az előbb. - Biztos? - tényleg nem akarom, hogy a buli miatt baja essen, mert ha szarul van, akkor majd bulizunk máskor. - Haha, nem akarod te azt tudni. Egyébként pedig éppen eleget, hogy bátran kijelenthessem, elég jövedelmező bizniszbe vágtam a fejszémet - ezt őszintén kijelenthetem. Valamiből nekem is meg kell élni, ha már otthonról nem sok anyagi támogatást kapok. - Egyébként basszus, látnád, hogy képesek sikongatni a hollóhátas lányok, amint valamelyik pasi veszélybe kerül a pályán - osztottam meg vele a tapasztalatomat, mert igen, az ő bekapott találatánál is volt ám riadalom néhány hölgyemény körében. - Na ugorj fel, cimbora, aztán élvezd a dicsőséget! - tartottam ismét a hátam, amint a festményünk elé értünk és ha felugrott, akkor a jelszót kimondva iramodtam meg befelé, üdvrialgás közepette hozva meg az egyik nagyszerű hajtónkat.
Kezdőlap
• ©
