*Oda lépek az ajtóhoz, hogy kinyissam a tanulóknak, de még utoljára körbenézek a tantermen, hogy ellenőrizzem, minden megfelel –e az órára. A padokat, és a székeket feltornyoztam a jobb oldali falra. Meg kell, hogy állapítsam, így sokkal tágasabb a terem. Közvetlenül az ajtó mellé baloldalt egy pálca tartót helyeztem, ahova majd a diákok le tudják tenni a pálcájukat. A szoba közepén félkörívben elhelyezve három nagy kétajtós szekrény, amiket még az éjjel alakítottam át. Most a nagy fehér leplek szinte az egészet takarják, csak az alsó tíz-húsz centiméter látszódik ki, de abból úgy is csak annyit tudnak majd megállapítani, hogy három szekrény van letakarva. A szekrények előtt egy kis kerek asztalka foglal helyet, rajta pár könyvvel, egy réz tállal, és a pálcámmal. A krétás tábla még a feltornyozott bútorok előtt pihen, hogy ha kell, elő tudjam húzni. Minden a helyén. Ezt örömmel nyugtázom, miközben megigazítom a fekete zakómat. A fehér ingemmel nem törődök, jó az gyűrötten is, úgy sem vasalnám most ki. Mielőtt kinyitom az ajtót, még ráfogok a vékony fekete nyakkendőmre, hogy megigazítsam, de végül hagyom meglazulva, s inkább kinyitom az ajtót.* - Fáradjanak be! *adom ki az utasítást nekik, majd miközben özönlenek be, addig folytatom a nem megszokott utasításokat.* - A pálcájukat tegyék a pálcatartó állványra, a táskájukat és minden mást is mellé raknak. Ha végeztek, akkor a terem közepére álljanak. *Biztos vagyok benne, hogy néhány percig el fog tartani a dolog, hiszen eddig az óráimon nem ehhez szoktak a tanulók. Eddig az órák mindig ugyan úgy zajlottak. Ők bejöttek, helyet foglaltak a padokban, én pedig felolvastam nekik a könyv adott részét. Jobb esetben ők pedig jegyzeteltek.* *Miután az összes tanuló bejött a teremben, s ők megteszik, amit mondtam, legalább is remélem, hogy megteszik, akkor becsukom az ajtót, s a három szekrény előtti asztalkához sétálok, s várom, hogy elkészüljenek. Amint úgy érzem, hogy elég idejük volt a lepakoláshoz, akkor neki kezdek az órának.* -Mint láthatják a mai óra egy kicsit másképpen fog történni, mint az eddigiek. *kezdek neki* Ennek két oka van. Az első az, hogy végre kiolvastam a könyveket, amikből tanítanom kell önöket. A legtöbb részét értem is. * Emelem fel a „Numerológia és grammatika” című könyvet, illetve „A numerológia elmélete” című köteteteket. Rég olvastam ennyire száraz és unalmas könyvet, talán a Mágiaügyi Minisztériumi Rendeletek és szabályozások 1678 – 1864 ig. Aki azt egy év alatt kiolvassa az mindent képes elolvasni. A második ok pedig, az hogy a számmisztika nem csupán elméleti, hanem igen is gyakorlati tárgy, és azt is az eszükbe kell vésniük, hogy a számmisztika nem önálló tudomány, hanem az összes többi tárgyukkal együtt kell alkalmazniuk. Mugliismeret, Mágiatörténet, Rúnaismeret, Sötétvarázslatok Kivédése, Átoktan, - a beszédem közben kissé elfelejtem, hogy itt a Roxfortban nem tanulnak meg átkozódni - és még sorolhatnám. *A felvett két könyvet lerakom a sárgaréz tálba, s lassú mozdulattal veszem fel a pálcámat, miközben folytatom a beszédemet.* -A tudásuk, amit ezekből a könyvekből szereztek, csupán ennyit ér. *pálcámmal a könyvekre mutatok, miközben kimondom a varázsszavakat.* Inflamari! *nézem, ahogyan a könyvek szépen lángra kapnak, s a lángok egyre nagyobb mértékben emésztik el a két jeles könyvet.* -Magukon múlik, hogy ennél többet érjen. -A legtöbben mostantól nagyon fognak utálni, főleg a lusták, és az érzékeny lelkűek. A maradék része az osztálynak, akik túlélik az óráimat, azok idővel rájönnek, hogy mennyire hasznosak voltak ezek az órák. *járkálok fel alá előttük, miközben beszélek, s a háttérben elégnek a könyvek.* -Mostantól a heti 2 óra az alábbi módon fog megoszlani. Az egyik óra lesz az elmélet, ahol, ha van kérdésük, akkor megpróbálok válaszolni rá. Ha nincs kérdésük, akkor ülünk csendben pár percet, majd én kérdezek. *A tanulók soha nem szeretik, ha a tanár kérdez, mert az általában számukra rosszul sül el.* *Várok egy percet a diákokkal szemben, hogy lássam a reakciójukat. Ha esetleg valakinek kérdése lenen, s jelentkezik, akkor felszólítom, de ha valaki csak bekiabál, akkor azt megdorgálom, amiért nem tudja hogyan kell viselkedni. Majd folytatom az órát.* -Pythagoras nevét nem kell bemutatnom önöknek, de azt sejtem, hogy nem mindenki tudja, hogy iskolát is alapított. A Pythagoras-i iskola egyik alapelve az volt, hogy a tudás csak a kiváltságosaké. Ezt az elvet fogjuk mi is követni. Aki tanulni akar, annak azt ki kell érdemelnie.