Jane Pandora Mallory

A tudás értékesebb lehet az aranynál, és halálosabb a tőrnél.

Jannie, Pandora, Panda


17


Félvér


Dumbledore


-


Hollóhát


Poppy Drayton


Keresett

A szüleim varázslók, egyszerű emberek, nem tűnnek ki semmivel sem. Az anyám egy kávézóban dolgozik, és otthon talárokat tervez, de csak ilyen pénzkiegészítésképpen, sosem vették fel egy igazi talárszabászatba sem. Az apám, hát, nos, ő író. Talán tőle örököltem inkább a képességeim többségét. Kiskoromban megszerettette velem az írást, és mindig is nagyon jól bánt velem. Hiszen egyke vagyok, az egyetlen szem lányukat pedig a világért sem kockáztatnák meg, hogy elveszítsék. A mai világban, pedig csak rosszabb a helyzet. Természetesen megértem az ő álláspontjukat is, viszont szeretném, ha ez fordítva is megtörténne egyszer végre. Hisz itt állok, 17 évesen, jövőre átlépem végleg a Roxfort kapuját, és nekik meg az a legnagyobb gondjuk, hogy a barátom, Xenophilius Lovegood biztosan olyan átok pasi, mint a többiek és nem engednék, hogy vele legyek.
A szüleim nem szeretnének állást foglalni Voldemort és Dumbledore között. Én azt vallom, ha valamiért harcolni kell, hát akkor biztosan a jóért fogok, de ha lehet, akkor inkább Xeno közelében maradnék.  

Kedvesség; Egyik főalkotóelemem. Ha akarnék sem tudnék gonosz lenni másokkal. Egyszerűen csak ilyen a természetem. Legtöbbször udvarias vagyok és persze nem bírom ki, hogy ne segítsek másokon, ha látom, hogy baj van. Többen ezért is kedvelnek, másokat pedig ezért taszítok.
Visszafogottság; Nem mondhatnám, hogy az a mindenbe belemászós típus vagyok. Legtöbbször kicsit nyaggatni kell, például a csínyekben és kihágásokban nem jeleskedem. Inkább csak nyugodtan, harmonikusan üldögélek a klubhelyiségben egy csésze tea és valami jó könyv társaságában.
Szeretek szeretni; Mindig is az a típus voltam, aki megpróbálta megfogni az életben a boldogságot, a szépet. Értékelem az apró dolgokat, a kedvességet. Nem tudtam, milyen lesz majd amikor először szeretni fogok valakit: másként mint barátot, másként mint családtagot. Xeno viszont megtanított rá és az érzés, ami bennem ég, úgy érzem, már életem éltetője lett és sosem tudnám elhagyni.
Határozottság; Az elképzeléseimet mindig megvalósítom, nem gondolkodom lehetőségeken, legtöbbször tudom mit akarok és azt úgy is teszem meg. Nem sokáig mérlegelek, nem változtatom meg hirtelen a gondolataimat.
Jó művészi és írói készségek; Apám megszerettette velem kiskoromban az írást, ma már az életem üres lenne nélküle. Szeretem a szépet, meg is látom ezt mindenben és sokszor papírra is vetem, hogy később emlékekként megmaradjon majd, ne csak az én fejemben. Ezt akarom majd felhasználni a Roxfort után is valamilyen szinten.
Konfliktus kerülő; Mindig, minden esetben. Ha csak lehet, elkerülöm a vitákat, és inkább megpróbálom lerendezni teljesen higgadtan és ész érvekkel. Ezt egy igen jó tulajdonságomnak tartom... csak mások nem mindig értik meg.

Kedves Xenophilius,

Szerencsére a baglyod már tudja, hogy semmiképp sem a konyha ablakában kell landolnia a leveleddel. Valószínűleg a szüleim még nem készültek fel az idei levelezésünkre, hiszen apa nem ül egész nap az ablakban és lesi, hogy mikor érkezik már bagoly hozzánk. Vagy talán elfogadták volna, hogy kezdünk felnőni? Hát, nem hiszem...
Őszintén nem gondoltam volna, hogy ennyire érezni fogom a hiányodat. Amikor eljöttünk az iskolából, elhatároztam, hogy lekötöm magam mindenféle tennivalókkal és majd nem gondolok annyit rád, a közös jövőnkre, arra, hogy milyen jó lesz téged újra átölelni és biztonságban érezni magamat  a karjaid között amikor újra találkozunk. Gondolhatod, hogy ez nem sikerült. Minden egyes tevékenység közepette ott voltál velem. Anya furcsán is nézett rám, amikor elkezdtem sütni a süteményeket és egyfolytában csak mosolyogtam; szívesen elmeséltem volna neki a közös élményeinket, de tudom, nem örülne neki és nem értené meg... talán egyszer majd megpróbálom. Persze, ettől függetlenül még szívesen megkóstolnám a te anyukád csokis süteményét is. Xeno, ne legyél ennyire elfogunk velem! Biztos vagyok benne, hogy a mamád sütijei is tökéletesek és hasonlóan finomak lehetnek; majd én megmondom, csak hozz belőle tényleg! Megígérem neked, hogy aznap majd közösen készítünk valamit a konyhában, ami kárpótol a süteményekért, amiket nem tudtam elküldeni a nyáron. Anya számolja, hogy mennyit eszek meg! Esélytelen, hogy ki tudjak csempészni párat neked.
A kertekről mindig eszembe jutsz. Igazából teljesen meghoztad a kedvem ahhoz, hogy a miénkkel is kezdjek valamit. Apa szokta rendezni, hiszen ő van többet itthon, de nem mondhatnám, hogy túl kreatív elképzelései lettek volna, amikor bevetette azt. Sajnos én nem varázsolhattam, de őt megkértem rá, hogy segítsen átalakítani. Xeno! Úgy szeretném, ha itt lennél, és a borostyánnal benőtt, csodálatos hintaágyba fekhetnénk ketten, és onnan bámulhatnánk a bárányfelhőket az égen! Egyedül nem olyan jó, de elképzelem, hogy itt vagy mellettem és miközben a mellkasodon fekszem, te jó szorosan magadhoz húzol. A rózsák pedig tökéletesek! Szeretném, ha mindeközben rózsaillat járná be a levegőt... a tökéletes álom; remélem hamar valóra fog válni.
Őszintén és izgatottan várom az érkezésed pillanatát. Ugyan nem vagyok benne száz százalékban biztos, hogy anyáék megsajnálnának, és beengednének, de megpróbálhatom meggyőzni őket erről. Azért én is összecsomagolok egy kis táskába a biztonság kedvéért; úgy hiszem, ideje, hogy kicsit a sarkamra álljak és közöljem velük, ha nem engednek be, hát majd én elmegyek. A hopponálási vizsgám úgyis jól sikerült, de tudom, hogy te segítesz, ha valamiféle akadályba ütköznék. Mindig számíthatok rád.
Most pedig csak be kell érnem egy képpel rólad. Sajnos az utóbbi időben rólam nem készült semmilyen fotó, ezért csupán csak a kedvenc szalagomat tudom elküldeni neked, hogy legalább erről emlékezz rám ameddig nem találkozunk újra. Ez a kék selyem biztosan téged is emlékeztet arra a tökéletes, napsütéses délutánra, amikor először összetalálkozott a tekintetünk.

Csókol,
A te Pandorád.